Soproni Hirlap, 1935. december (22. évfolyam, 274-297. szám)
1935-12-01 / 274. szám
1935. december 1. SOPRONI HÍRLAP Ammondó vagyok, hogy minden paliénak megvannak a maga tövissei. Evvel is avvult, hogy este lefekvéskor ekezd panaszkonyi a méltóságos asszon: «Mégis csak disznóság, ami nálunk végbemegy. Minden este szépen kiakasztom kívül az ajtóra a zacskót, akibe reggel a pékinas beleraktya a kifliket. Ojnekti sje, kölli várnyi az ajtónyittásra, meg mi se köllünk korahajnalban a csöngetésre abbahagyni a legédessebb álmot. Eddig rendbe is vitlt, de lehet már egy hete is, valaki rendessen megcsaptya a zacskónkat. Hun két, hun három kiflivel, de mindig kevessebb van. lén meg füzethetem a drága pékszámlát.» A méltóságos ur máskor is haragra gerjett, miháncs számlát hallott emlegetni. Hát még most: «No majd ellátom jén annak a szarkának a dógát. Húzd csak fel öt órára azt az ébresztőt.» Avval előkotor a kaszni alól egy finom, hajlós nádfavesszőt, egypárszor ki is próbálta a levegőn, de úgy ám, mintha mára a kiflitolvaj hátát porulgatná. Aztán odafektteti szépen maga mellé az ágyba. Kicsit nehezen ment az alvás, de eccel mégis csak arra ébred, hogy zörög ám az óra. Kiugrik az ágyból, föltaptja a nádpácát, a hátára kerít valami takarót, egyébként úgy, ahogyan vitát, lenge magyarban kilopakodik a lélegzettyit is visszaszorítva az előszobába. Hallgatózik: semmi. Megint hallgatózik: megint semmi. Kezdett mán nehezire esni a visszatartott szuszogás. Végre! Halla, hogy valaki motozik, lenn a sötét kapualban. Katonaviselt ember vitót, de azir sebessebben kezdett vernyi a szüve. Megmarkolta juól a pácát, ammeg odakünn csak gyütt lassan, komottossan a födszintről. Föl az emeletre. Nem sejtette a betyár, hogy ürá leselkednek is. A méltóságos ur balkeze a kilincset tapogattya, eccercsak ott a tolvaj az ajtónál, megáll, biztossal* hallgatózik, dehát semmi neszezés. No most nyugottan megfogtya a zacskót, hogy leszeggye, de mán arra kiugrik a méltóságos ur: «Nesze neked kifli. Kell-e kifli gazember? Nesze.» Minden szóf nál esépülte a betyárt. A nádpáca suppogott, a méltóságos urkátozott, a tolvaj is sikongott egypár pillantásig, oszt neki a lépcsőknek. Szelte ám az irháját. A lenge magyaros utána. A méltóságos asszon is. Mer a’ is elékerült. Olyan csatazaj lett a lépcsőházban, mint a mellen mostanában lehet odalenn az abesszinoknál. Szerencsére ki is verték az ellenséget a kapun kívül, ahin világított már az uccalámpa. S annak a fényinél megláthatták, hogy a méltóságos úr a maga nagy buzgósságában a pékinast verte el. Aki az ir vette le a zacskót, hogy belerakta a reggeli süteménye porciót. Hát igen.* Emlékeznek ugye annak a rábaközi intéző úrnak az esettyire, aki az egérveszedelem ellen ügyes védekezést gondolt ki? Kihirdette: ahány egér, annyi krajcár! De hogy a szükiben lévő hel miatt ne okozzon gondot a legyilkolt egerek elraktározássa, azt is megparancsolta, hogy ne az egész egeret, hanem csak a farkát agyyák be nyugtának, így is lett. És ettől kezdve annyi, de anynyi egérfarkot hoztak be a renéző gyerekek, hogy a gyakornok úr alig győzte kifizetni értük a vérdijjakat. Mikor már annyi egérfarok vitlt, együtt, hogy az intézző úr gyanúba foghatta a vadászokat: tán a szomszéd határt is az a zsebükre akargyák ezek a betyárok megtisztogatnyi, kimén a határba. Hát nem tátva maratt a szájjá? Olyan nyüzsgést tett ott a sok egér, mintha hangyáknak születtek vitána valami hangyakupacra. Az ám. De mi fénye van ezeknek a formájával? Akkor veszi észre, hogy igen hasonlittanak ezek az egerek az urasági kocsi elé fogott lovakho, akiket nyáron a nagy melegbe úgy köllik külön legyeztetni, mer a farkuknak csak a csutkája áll ki a töviből. «A sok akasztanyi valója! —- káromolta el magát a sz, intézze ur. Festették a drága krajcárokat s az egerektől nem az élettyüket, hanem csak a farkukat vették el.» Úgy hát. Attól pedig még kártékonyabbakká válhattak. Könynyebb és gyorsabb lett a mozgásuk, merhogy még a farkuk se gátulta se a menésben, se az evésben. Ez a régi história pedig úgy jutott most eszembe, hogy török testvéreink igyekvésiről olvastam. Szeretnének már neccer rendet teremteni a maguk kutyaügyiben. Mer úgy eszaporottak ott a kutyák, hogy csak a fővárosiukat említesem, még a csecsemőket is beleszámítva, minden teremtett lélekre öt és fél felnőtt kutya jut. Az ám. S ez a sok derék állat legnagyobbrészt nem tartozik se Péterhe, se Pálho, hanem éppen olyan köztulajdon, mint az ucca pora vagy hát a forgó szél. Evégből persze az uccán tanyáznak egész nap s lesik, hogy ha majd, kitől lehetne valami harapnyivalót elhóditányi. S ha mást nem kapnak, megelégszenek a jövőmenő emberek lábaszárával is. Amíg odalenn is érvénylen vuót a régi csuklás világ, a szerzett jog alaptán juó vuót úgy, ahogyan vuót, de mióta a pogányoknál is a reform hezedik irányitja az életforást, a török kutyákra kezd rágyúrni a rúd. A rábaközi intézző úr találmányának a hirit valat mellik sopronyi török főiskolás hazavihette, mer a múlt héten statáriumot hirdetett a félholdas Standard SUPER 5 6RÁDIÓVAL miniszter úr. Kidobáltatta, hogy le kell ölni az utcán lakó kutyákat, minden leölt kutyáér pénzjutalmat adnak, de belszüke miattuk se kivánnyák, hogy a leölt kutyákat egészben kaptyák meg, csupán a lefüriszelt farkokat. Megszólamlásig olyankép, mint a rábaközi vitézző úr az egerekkel. Hátén úgy gondolom ezek után, hogy a török kutyákra sem háramlik nagyobb veszedelem, mint valamikor a rábaközi egerekre. A kontyosfejű pógártársak fő törekvése nem az lesz, hogy a kutyák életteit kiircsák, hanem hogy a beszolgáltatott farkokér fövehessék az ötven piasztereket. A török kutyák pedig megmaraddnak épségben, bőségben, legfeljebb — bubimódjai fogják a hátukat viselni. (—) Utolsó napok! A M. Kir. Jótékonycélú Államsorsjáték húzását már dec. 5-én Próbálja ki szerencséjét és a legközelebbi bank, sorsjegy árusító vagy dohánytőzsdében szerezze be 3 1 P- ért az államsorsjegyet. Kis kockázat nagy lehetőség, 40.000 ar. pengőt nyerhet. Modern Iparostanonciskola épüljen a 300.000 pengős államsegélyből A város közgyűlésének költségvetési vitájjában Sopronyi-Thurner Mihály csr. polgármester különösen meleg hangon nyilatkozott az iparostanoncok iskolájáról. Kiemelte, hogy ott a tantestület mindenek fölé helyezi a hazafilias szellemben való nevelést, de amellett a szakoktatás is tökéletes. Büszkén szólította fel a bizottság tagjait, hogy tekintsék meg az ott végzett munkáit. Abban hozzászólunk ehhez a kérdéshez, meg kell említeni azt is, hogy a tanonciskola tantestülete kétszeres elismerést érdemel, mert példás hazafias munkásságukat kevésbé tökéletes keretek között kell kifejteniük. Aanonciskola igazgatója valóságos hős és művész, hogy ebben a csupa folyosókból álló, kevés és szűk helyiségű iskolának nevezett tömegszálláson 1000 tanoncot úgy el tud helyezni, hogy mindenkivel eleget foglalkozhassanak. Az iparosság vezetői évek óta panaszolják, hogy ez a «hodály», hol még a polgári leányiskola növendékei is tanulnak, valósággal példázza azt, hogy milyen épületben nem szabad tanítani. Mert a zsúfolt odúkban egyik tanoncnak a helye ki sem hűlt, már ott van a másik gyermek. Nincs idő még szellőztetni sem és még így is csoda, hogy ezer tanoncot úgy be lehessen osztani, hogy a polgármester büszkélkedhet az ott folyó hazafias és eredményes munkával. Csaknem megható, hogy ebben a kiérdemesült kaszárnya-házban a kapu alatt nemzeti színű táblácska hirdeti, hogy a fiú önképzőkör milyen tevékenységet fejt ki. A múlt vasárnapi műsor pld. Hiszekegy. Kárpátok. Vers amit, egy, tanonc irt. Azután Vig elbeszélés, amit szintén egy tanonc irt és társaiadják elő. Majd «Emlékezés Liszt Ferencről». Végül a Himnusz. És ez igy megy csaknem hetemként a tanoncok kaszinójában. S az ódon kapu alatt igy hangzik a tanonc-köszönntés: «Magyar feltámadást». A legnagyobb elismerés érdemli mindezekért a tanonciskola nagyszerű tanári karát és kiváló igazgatóját, Egerváry Jánost, ő személyében nevének megmagyarosításával is példával szolgált, mikor — sajnos — sok vezető egyéniségünk borzként húzza össze magát, ha erről a nemzeti jelentőségű kérdésre szó kerül. Az egykori Egresits igazmég a nevét is odaadta a köztiek, mikor látta, hogy azt a nemzeti érdek kívánja. A soproni tanonciskola gyönyörű működése és jelenleg is közel 900 tanonc, az egyik. Figyelje olcsó filléres árainkat! la Mosó-selyem és mosó-delén maradékok la Férfi és női zsebkendő drb 20 la Ruha és pongyola flanel 88 la Pamut vászon 78 la Gyapjú szövet 178 la Frottír törülköző drh 88 Divatcsarnok Sopron, Várkerület 43. 3 ■ ■ Jb ■ M M mindig friss H AI AT füstit«----------------------— — csuka, élő ura____ dalmi ponty, stb. stb. rendeljen Raab halcsarnokban 11