Soproni Hirlap, 1936. augusztus (23. évfolyam, 175-198. szám)

1936-08-01 / 175. szám

XXIII. évf. 175. szm. Sopron, 1936 augusztus 1. szombat Ara 10 fillér. Soproni Hírlap KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP az Id­őfizetés Ara­­ Negyed­évre 8.— P. — Egy hónapra 2.80 P. Szerkesztőség: Várkerület 66. — Telefon 345. Felelős szerkesztő: HORVÁTH MIKLÓS Egyes példány ára 10 fillér, vásár- és ünnepnapon 16 fillér. Kiadóhivatal: Várkerület 66.­­ Telefon 394. MMmmNMnMmMMMMMMMBMHHMMOTMHai A holnapi Liszt-ünnepség műsora és a leleplezési ünnep sorrendje Az emléktábla leleplezésénél vitéz Simon Elemér, a közös ebéden Kondela Géza mond emlékbeszédet A Liszt Ferenc Zeneegyesület és a Dalfü­zér augusztus 2-án, vasárnap emlékünnepet rendez a megye világhírű szülöttjének, Liszt Ferencnek emlékezetére, halála 50-ik évfor­dulója alkalmából. A Zeneegyesület emlék­táblát állított arra a házra, ahol volt dísz­­tagja első hangversenyét adta gyermekko­rában és ezt a táblát leplezik le vasárnap a fővárosi zenei élet több kiválóságának jelen­létében. Amint már közöltük, az emlékünnep mű­sora a következő: 9 óra 52 perckor: a budapesti vendégek fo­gadása a GySEV pályaudvaron. 11 órakor: a Soproni Liszt Ferenc Zeneegyesület által készített Liszt-emléktábla leleplezése a Pe­­tőfi-téri róm. kath. elemi iskolán. A leleplezési ünnep sorrendje az alábbi: A Soproni Liszt Ferenc Zeneegyesület jel­igéje. Liszt Ferenc: Magyar ünnep­i dal, ének­lik a Zeneegyesület és a Dalfüzér egyesített énekkara, harsonakisérettel. Vezényel Klass­ky e­nrik karnagy. Ünnepi beszéd, m­ond­­vitéz Simon Elemér dr., a Magyar Vörös­ Kereszt Egylet elnöke, egyesületi elnök. Az emléktábla megkoszorúzása. Himnusz. Az ünnepség után, 12 óra 30 perckor, kö­zös ebéd a Pannónia fehértermében. Itt K­o­n­d­e­­­a Géza dr. mond emlékbeszédet. Délután egy-két autó megy Doborjánba, hogy elhelyezzék a budapesti Liszt Emlékév Bizotttság, valamint Sopron megye és a Ze­neegyesület koszorúját Liszt szülőházán. A Zeneegyesület felkérése A holnapi ünnepséggel kapcsolatban a Soproni Liszt Ferenc Zeneegyesület elnök­sége ezúton is kéri a Pannónia fehérter­mében rendezendő közös ebéden résztvevő­ket, hogy szándékukat ma délig közöljék az egyesület pénztárosával (Karner Lajos ke­reskedő­, Várkerület 91.) Akik az emléktáb­lára koszorút kívánnak helyezni, ezen kö­rülményt ugyanott a mai nap folyamán szí­veskedjenek bejelenteni. Megalakult a spanyol ellenforradalom nemzetvédelmi kormánya A burgosi ideiglenes kormány hivatalosan bejelentette az angol kormánynak megalakulását. Cabanellas tábornok, a burgosi ideiglenes kormány elnöke, táviratban közölte a F­ore­­ign Office-al, hogy burgosi székhellyel meg­alakult a «spanyol nemzetvédelmi bizott­ság». A tábornok közölte az ideiglenes kor­mány összetételét is és egyben az ideiglenes kormány szándékát is közölte, hogy az új spanyol kormány Angliával fenn akarja tartani a baráti kapcsolatokat, amelyek a két országot eddig is összekap­csolták. Az angol kormány nem válaszolt a bur­gosi ideiglenes kormány jelentkezésére. Ez a távirat azonban fordulópontot jelent az angol közvélemény felfogásában, legalább is annyiban, hogy most már nyíltan két táborra szakadt az angol sajtó a spanyolországi helyzet megítélésében. Míg a lapok egy része a madridi kormány­zatot a­gyilt kommunistasággal vádolja és a burgosi ideiglenes kormányról, mint a spanyol nemzeti kormányról ir, addig más lapok, így, például még a félhi­vatalos Times is, a burgosi ideiglenes kor­mányt a felkelők és forradalmárok bizottsá­gának nevezik. RIPORT a berlini olimpiászra utazó két soproni játékos „viharos“ elutazásáról Kőműves és Seidl II. csapatukkal együtt ma délelőtt érkeznek Berlinbe a kopaszon Mint már jeleztük, a Soproni Hírlap az olimpiai keretben szereplő soproni fiúk útjának minden érdekes momentumáról,­­ minden napjáról eredeti és színes riportban számol be olvasóinak. A tudósításokat Kő­műves Imre írja színes és fürge tollal s mint az eddigi cikkeiből látható, mindenről bősé­gesen beszámol, ami velük s ami körülöttük történik. Aki tehát a Soproni Hírlapnak ezeket az eredeti olimpiai tudósításait, riportjait olvassa, bátran úgy érezheti, mintha velük együtt utazott volna ki a nagy sportese­mények színhelyére. Pénteken, tegnap reggel utaztak el Bu­dapestről. Közvetlen elutazásuk előtt adták postára az alábbi beszámolót: I­­ Budapest, 1936. július 31. A tegnapi nap kellemes meglepetéseket ho­zott számunkra. Látogatónk volt hazulról, Németh Jenői, az SVSE népszerű szélső­csatára személyében, aki egyikünknek a hi­ányzó útipoggyászát, másikunknak pedig le­veleket hozott, valamint tolmácsolta ne­künk a soproni ismerősök üdvözletét és jó­kívánságait. Ezúton is köszönjük fáradsá­gát. Még az ő itt tartózkodása alatt látoga­tott be hozzánk a Fradi nagyhírű «tankja», Toldi. Ő is kiváncsi volt, hogyan élünk. Annak­ az érzésének adott kifejezést, hogy ő is szí­vesen lenne a mi helyünkben. Az ember előtt szinte hihetetlen, hogy a magyar, valamint a külföldi védőjátékosok «réme» mily szo­lid, csendes és szerény a polgári életben. Be­látogatott még hozzánk az Újpest, Tries­­tina nagynevű trénere is: Tóth Potya. Ke­délyesen eltársalgott velünk. Mindez dél­előtt volt. Délután a kapitány vezetése mellett moziba mentünk, ahol Kiss Gyuszi és Lagler Paja, a nagyi mókamesterek egész cirkuszt rendeztek. Meg­látszik rajtuk, hogy igazi benszülött pesti «vagányok». Jókedvük kiapadhatatlan. Va­csora után elbúcsúztunk az ökölvívóktól, ők voltak a mi legjobb barátaink. Különösen az örökké vig, filigrán termetű Kubinyi. Reg­gel indultak Mátraszőllősre Steve Klaus mester veze­tése mellett, ahol az indulásig edzik má­kat. Nagy, a nehézsúlyú reménységünk úgy ke­zet szorított a «budafoki óriás»-sal, hogy a kis «Sesta» ujjait nekünk kellett széjjelvá­lasztanunk. Béldi megígérte Nagynak, hogy majd Berlinben behúz neki egy «bal egye­nest». Megjegyzendő, hogy­ az ígéret betar­tása nehéz lenne, hisz Béldi 165 cm 63 kiló­val, míg Nagy 186 cm közel 100 kilóval. De különben is ki tudja, mit hoz a holnap. Másnap az utolsó vizsgán estünk át, amely .. . őszintén szólva nem volt a legsikerül­tebb. Nem is mehet oly jól a játék, mint máskor, hisz nem nagyobb tétről volt szó, mint az olimpiai kiküldetés. A «nagy tanács» határo­zata szerint négy fiú kiesett az olimpiai keretből, név szerint: Béldi, Horváth II., Pó­­sa és Tóth II., akik helyét három pesti «fo­cistával» töltötték be, u. m. Csutorás, Hansy és Siirály­-lyal. A kiesettek még aznap el­hagyták a T. F.-ot. Nem bírtak köztünk ma­radni. Szégyelték magukat és fájt nekik, hogy az utolsó akadálynál buktak el. Pedig nem volt mit szégyelni, hisz ők is be­csületesen dolgoztak, de a sors mostohán bánt velük Talán később másutt annál na­gyobb lesz a szerencséjük. A reggeli torna na­gyon nyomott hangulatban folyt le. Nem csoda, hisz mindegyikünk az eltávozottak­kal érzett és mindegyikünk bele­élte magát az ő­ helyzetükbe. A torna után modellt ül­tünk nagy karikatúramesterünknek, Réginek, aki a Nemzeti Sport számára rajzol le ben­nünket. A rajz nagyon jól sikerült. Ebéd után reván­­sot adtunk a bauersnapszliban Zoli bácsinak és Szörnyetegnek, akik már két ízben is meg­tépázták kártya-királyságunkat. A reváns si­került. Kifosztva távoztak. De miért? Mert ők nem értik a «sváb dumát». Mi pedig eb­ben a revánsban machiavellistákká vedlet­tünk. Fél 4-re bevonultak az «újoncok». Mindhárman szimpatikus fiuk, de közelebb­ről nem tudjuk bemutatni őket. Hisz ők még egész frissek. Csak Costorásról tudunk annyit, hogy 23

Next