Soproni Napló, 1907. július-szeptember (11. évfolyam, 53-78. szám)

1907-07-04 / 53. szám

Julius 4. SOPRONI NAPLÓ nagyobb díszt és ékességet. Az utóbbi évek­ben már a város közgyűlésein sem vett részt és érzékenysége annyira fokozódott, hogy az irodalmi körtől azt követelte, hogy a tiszteletbeli tagok sorából is törölje őt. Az utóbbi években már színházba sem járt, pedig nagy híve volt a magyar színészetnek és sokat küzdött annak érdekeiért. Beteges volt évek óta és az elmúlt telet egészen a lakásán töltötte , csak akkor jött ki, mikor már egészen kitavaszodott. Még halála is annyira csendben és nesztelenül következett be, hogy szinte megdöbbentett bennünket váratlanságával. A magyar tudomány meg fogja őrizni emlékét, de e város évkönyvében is lapokat fog lefoglalni hasznos élete munkássága. Kevesen szerették úgy e várost, mint Hoff­mann Pál. Pedig nem Sopron volt a szülő­városa és csak e város iránt érzett szeretete bírta rá, hogy életének nyugodalmas éveit itt töltse közöttünk. Egy hasznos munkál­kodásban eltöltött élet után ide kívánkozott, vármegyéje székvárosába és talán maga sem sejtette akkor, hogy pihenés helyett új munkakör várakozik reá új küzdelmekkel, úgy volt már alkotva a természettől, hogy ne ismerjen pihenőt. Dolgozott és fáradott ennek a városnak a jólétéért, a­nélkül, hogy hálára számíthatott volna. De ezt ő nem is kereste. A nemesebb lelkek érzése sarkalta őt, hogy élete hanyatló korszakában is még gyönyörűséget találjon abban, ha ember­társainak érdekeiért küzdhet. Emlékét szeretettel fogjuk megőrizni. Pihenjen békében és álmodja azt, hogy a város, melyet ő annyira szeretett, a szellemi és anyagi fejlődés biztos ösvényén haladva tölti be nemes hivatását. Hoffmann Pál, a te nemes emléked példa legyen nekünk, miként kell önzetlenül szolgálnunk a köz­ügyeket. Légy áldott haló porodban! Életrajzi adatait a következőkben kö­zöljük : Hoffmann Pál Nagymartonban szüle­tett 1830-ban. Jogi tanulmányait Győrött, Pozsonyban és Bécsben végezte. Három évi bírói gyakorlat után, 1860-ban tanári képe­sítést kapott a budapesti egyetemen, ahol mint magántanár három féléven keresztül tanított. 1862—186­4 ben a kassai, két évig a pozsonyi jogakadémián mint a római és egyházi jog nyilvános rendes tanára műkö­dött, azután a római jog nyilvános rendes tanára lett a budapesti egyetemen. E minő­ségben 1893-ig működött s a legnépszerűbb tanárok egyike volt. Számos jogi munkát irt, amelyekért 1863-ban levelező, 1890-ben pedig rendes tagjává választotta meg az Akadémia. 1877—1878 iki évben rektora volt az egyetemnek. Szabadelvű-párti programmal több ízben tagja volt a képviselőháznak. 1868 tól kezdve három cikluson át a nagy­martoni kerületet, 1878-tól kezdve pedig két cikluson át a budapesti VII. kerületet kép­viselte a parlamentben. Tizennégy évvel ezelőtt nyugalomba vonult s a politikai életben nem szerepelt többé. Halálát fele­sége, Fitz Mária gyászolja, kivel 64 évet töltött el a legboldogabb házasságban, Luncz Alajos nyugalomban. A pannonhalmi sz. Benedek-rendben történt áthelyezések a soproni rendházban is neve­zetes változást idéztek elő. A rendnek egyik érdemes tagja Luncz Alajos három évti­zeden át tartó működése után nyugalomba vonul és Sopronból Zalaapátiba távozik. Luncz Alajos György 1867-ben, 19 éves korában, lépett a rendbe, 33 évet töltött a tanári pályán. 1878. őszén került Sopronba s az idő óta tanította az itteni főgimnázium­ban a mennyiségtant és fizikát. Jeles fizikus volt, iskolánk kiváló tanerőt veszit el benne. Tanítványai is igen szerették. Távozása sajnálatot kelt a városban, hol sok jóbarátja és számos tisztelője van. Kinevezés: A m. kir. pénzügyminiszter Freyseysen Virgil soproni pénzügyőri főbiztost Beszterczebányára pénzügyőri fel­ügyelővé nevezte ki. Házasság. Az ünnep első napján es­küdött hűséget G­y­u­l­a­s­s­y Elemér m. kir. honvédfőhadnagy bájos arájának, Wosin­ski Katica urhölgynek, Wosinski István balfi fürdőintézeti tulajdonos leányának. Az esküvő a balfi fürdő kápolnájában ment végbe. Tanuk gyanánt Gyulassy Imre és W­o­­sinski János szerepeltek. Az eskelési szertartást Zehetbauer Ottó apátplé­bános végezte. A szertartás után Uhlig Juliska úrhölgy, a mennyasszony barátnője latin nyelvű, gyönyörű egyházi dalt énekelt, mely állítattal töltötte el a közönséget. Az esküvőt fényes lakoma követte a meny­asszony szüleinek a házában és a lakoma folyamán B­a­á­n főispán mondotta az első felköszöntőt, éltetvén az ifjú párt. A honvédség köréből, Incze Ist­ván 18. honv. gyalogezredbeli várakozási illetménynyel szabadságolt I. oszt századost az újólag megejtett felülvizsgálat eredménye alapján mint szolgálatképest a tényleges szolgálati állományba felvették. Uj ügyvéd a vármegyében, Neu­mann Rezső dr. ügyvéd Csepregben letele­pedett és kérte az ügyvédi kamarába való bejegyzését. Katonai hírek. Meskel Henrik al­ezredest az 5. hadtest-tüzérezredtől a sop­roni 13. ezred hadosztály-tüzérezredhez helyezték át. P­a­t­y­i Gyula győri egyházmegyei áldozó papot a 76. gyalogezred póttartalé­kába 2 oszt. tábori lelkésszé nevezték ki. K­r­a­its­c­h­y István 76. gyalogezredbeli 2. osztályú századost mint rokkantat és fegyverviselésre alkalmatlan nyug­­állomány­ba helyezt­ék. Évzáró ünnep a honvéd főreális­­kolában. Díszes közönség jelenlétében folyt le június hó 28-án a m. kir. honvéd­­főreáliskola évzáró ünnepe. Az intézet ünnepi díszben várta a meghívott vendége­ket, kik legelőbb a szép rajzkiállítást és a gyűjteményeket tekintették meg Később a szépen díszített tornateremben hangverseny volt, melyet a növendéki zenekar összevágó játéka vezetett be. Nosztopy Tihamér „Petőfi a Hortobágyon« című melodrámát adta elő Lakatos Kálmán (hegedű) és Varga István (cimbalom) kísérete mellett. Két zeneszám után a Lakatos testvérek négy kézre játszottak zongorán, majd pedig a növendékek kiváló cigányzenekara játszott magyar népdalokat, nagy tetszéssel. Varga István xylophonon mutatta be ügyességét. Végül Faragó Géza főhadnagynak, az intézet jeles tanárának „Növendékek indu­lója“ című szép zenedarabja fejezte be a műsort, melynek minden számát zajosan megtapsolta a közönség. A hangverseny után az intézeti gyakorlótéren érdekes tornamutatványok voltak Kutasi Szabó József torna- és vívómester vezetése mellett. Este a vacsora alatt tűzijáték is volt, kilenc óra felé pedig kezdetét vette a tánc, melyhez a katonazenekar és egy cigánybanda szol­gáltatta a zenét. Az évzáró ünnepen és a kedélyes mulatságon városunk előkelő társa­ságának szine-java ott volt. A Rábaszabályozó-társulat július 4-én Győrött, a vármegyeház nagytermében rendkívüli közgyűlést tart. A tárgysorozat fontosabb pontjai: A választmányban Kő­falvi Vidtor elhunyta, Hegedűs János és Zechmeister Károly lemondása folytán megürült tagsági helyek betöltése. A társu­lat ,­1907. évi költségelőirányzatát jóváhagyó földmivelésügyi miniszteri rendelet bemuta­tása. A Rápca folyó kotrási munkáinak ter­veit és költségvetését jóváhagyó földmivelés­­ügyi miniszteri rendeletnek bemutatása és a végrehajtás iránt határozathozatal. A vá­lasztmány javaslata a kisrábatoroki duz­zasztómű kiegészítési munkáit illetőleg. Nyomdászok gyűlése. Magyarország vidéki nyomdatulajdonosai vasárnap tartot­ták közgyűlésüket Pécsett, hol a szaktársak közül igen sokan jelentek meg és alaposan megvitatták a nyomdászipar számtalan nagy baját. Az ülésen részt vett Röttig Gusztáv soproni nyomdatulajdonos, lapunk kiadója is, kit egy szépen megokolt indítványáért zajo­san megtapsoltak és a választmány tagjává választottak. A Sempronia kerékpáregylet ün­nepe. A soproni Sempronia kerékpár-egye­sület június hó 29 én és 30-án ünnepelte meg fennállásának 10-ik évfordulóját. Az ün­nep, melynek mind a két napon szép idő kedvezett, a közönség nagy érdeklődése mel­lett folyt le. Első nap délután a bécsi ország­úton kerékpárverseny volt, melyen a szom­széd városokból, különösen Ausztriából is több egyesület részt vett. A verseny ered­ménye a következő volt: I. A „Sempronia“ 1907. évi bajnok­sága. (Táv.: 20 km.) Tiszteletdíj: díszített ezüst érem. 1.: Lehner Antal 45 p. 40­4 mp. 2.: Einbeck Alfréd 45 p. 55 0 mp. 3.: Zvinc Alfréd 59 p. 59­ 2 mp. II. Vendégek nemzetközi versenye. (Táv.: 10 km) Tiszteletdíj: diszített ezüstérem. 1. : Bittner L. (Bécsújhely) 17 p. 36 0 mp. 2. : Schaliinger K. (Baden) 18 p. 52 2 mp. 3. : Fürchner L. (Bécs) 18 p 54 2 mp. III. Vigasz-verseny. (Távolság: 6 km.) 1 . Zvinc Alfréd 11 p. 36­4 mp. Vasárnap délután nagy népünnep volt az Erzsébet-kertben, hol több ezer főnyi nép hullámzott. A park több helyén sátrak voltak felállítva, melyekben kedves úri­­leányok árultak mindenféle szépet és jót. A zenét a katonazenekar szolgáltatta. Szépen sikerült a kerékpáros virágkorzó, melynek első díját a soproni, a másodikat a király­­hidai, a harmadikat a bécsi „Edelweiss“ kerékpár egyesület nyerte el. A lassú kerék­párverseny győztese Zvinc Alfréd volt­ a­ki a 100 méteres pályán 5 perc alatt ment végig. Este lampionos felvonulás volt a kert­ben, melyet szépen kivilágítottak. Életmentés. Kapuvárott megvan az a helytelen szokás, hogy a város kellő közepén fürdenek a Rábában az utcai gyermekek, természetesen paradicicsomi kosztümben. Hétfőn is így történ és egy Fehér Gusztáv nevű 12 éves fiú egyszerre fuldokolni kezdett és már alá is merült, mikor arra ment J­ó­z­s­a Iván kapuvári kir. adóhivatali tisztviselő, ki ruhástul a folyóba ugrott és sikerült neki a fuladozó gyermeket kimenteni. A hatóságnak módjában állana megszüntetni a város közepén való fürdőzést, nem tudjuk, miért nem teszi meg? Talán közigazgatási érdek, hogy ott a város közepén szabad fürdő legyen ? Nyári dalest. A soproni Dalfüzér e hó 6-án, szombaton este 8 órakor az Erzsébetkert vendéglőjében az egylet női karának és a katonazenekarnak, közremű­ködésével nyári dalestét rendez, melyet tánc követ. Lesz tombola is, melyre ifj. Schneider Vilmos fogad el ajándék tárgyakat. Belépődíj pártoló tagok családtagjainak 60 fillér, nemtagoknak 1 korona. A fürdés áldozata. Osliból írják nekünk, hogy Szabó Fábiánnak 13 éves Ferenc nevű fia több társával elment Péter Pál napján a Rábába fürödni, a kapuvári úgynevezett Vörösmajor felé. Ott többször megfürödtek. Szabó Ferenc még egyszer belement a vízbe, a társai figyelmeztették, hogy ne menjen vissza, mert elviszi a víz sodra. Ez azonban beleugrott, az örvény el­sodorta, kétszer fölvetette, kiáltott segítségért is, de társai közül egy sem mert utána menni. Este­felé a vörösmajori cselédek és a halászok megtalálták szigonyokkal, nem messze a fürdés helyétől. Nagy részvét mellett temették el őt. 3

Next