Soproni Napló, 1908. január-március (12. évfolyam, 15-75. szám)

1908-01-19 / 15. szám

2 SZÍNHÁZ, Tündérszerelem. ... És dajkánk altató dalára álomra csukjuk le szemünket. Fülünkben cseng még meséje és álmodunk szépet, édeset nagy tün­dérországról . . . Kinek nem jutott eszébe a kedves gyermekkor, mikor ezt a szép álom­képet a gyönyörű mesevilágot megeleve­nedni látta. Tündérország kapuját nyitotta meg előt­tünk két költői lélek és mi beláttunk azon át abba a csodás, bűbájos világba. Jókai fantáziája illette meg őket s a tengerszem tündérének csodaszép meséjét regényes dal­játékba foglalva nemcsak a mese édes sza­vával, hanem a bájos zene csodás hatalmá­val álomba ringatnak és ragadnak magukkal a tündérek birodalmába. Kinek nem volna kedve ily gyönyörű kísérettel erre a kis utazásra. Bájosan szép a Tündérszerelem me­séje. Jókai novellája csak kiinduló­pontul szolgált a szövegírónak, Martos Ferencnek, aki azontúl saját fantáziája erejével és szín­padi tudásával szövi tovább a bájos mesét. A Székelyföldön játszik ez a mese. A szent Anna tavánál tanyázik a vizi király az ő tündérnépségével. Vizi tündérek, hableányok, erdei manók, törpék, tücskök, lidércek, békák kígyófejű szörnyek és sellők hódolnak a vi­zek királyának, akinek legkedvesebb ezek közt Csilla, a leánya. Ennek a legszebb tün­dérleánynak dalára és táncára rózsák nyíl­nak és gyöngyök fakadnak. Ámde a teljes boldogságnak akadálya a barát harangja, mely figyelmezteti az embereket az ingo­­ványra s így elkerülik a földi halandók rom­lásukat. Ezt a harangot szeretné a vizi ki­rály elpusztítani. Épp jókor érkezik Gergő, a leghíresebb székely legény, akit Csilla ma­gába fog bolonditani és édes csókjáért a harangot kéri cserébe. A legény hallgat is a csábitó szóra és vízbe dobja a harangot. Igen ám, de a tündérleány valósággal bele­szeret és nem akarja őt elhagyni. Hazaviszi tehát a legény Csillát a falujába, hova a bánatosan szerelmes cincér már előbb hírét vitte, hogy micsoda boszorkányos leány ke­rül a faluba. Csillát a ház népe örömmel fo­gadja, de a falu népe nem tud megbarát­kozni vele. Felöltöztetik a leányt székely vi­seletbe és Gergő készül vele az oltár elé. De a mikor a templomhoz érnek, útjukat nagyságosnak kívánsága szerint való. Most jött a faluról. Talán kicsint értetlen is... De a nagysága legyintett: — Bízza rám csak. Inkább ilyennel ve­sződöm, mint a puccos, megtollasodottal. Azok kikapósak, szerető tartók... A nagysága patyolatban, sárga selyem­ben zongoráz, danol. Vörös haja, jaj de szé­pen van fésülve. Az a kedves dala, melyik úgy végződik: Ifjúságom jött vissza egy szóra őszi rózsa, fehér őszi rózsa ... Perg fiatal úgyis... Az úr ha megjön, akkor csókolóznak, nevetgélnek. Kihallatszik a csókjuk cuppanása, a nagysága csöngető nevetése. — Hanem a jókedvnek, a dévajkodásnak a fonalát hirtelen mintha mindig elmetszenék. Hirtelen csak meg-megcsöndesednek, elszo­morodnak. Ma leiste meg főképp rossz kedvében volt az úr. A hálószobában tettem-vettem. Az ajtó kissé nyitva volt. A­mint zsörtölődött, hallottam. — Keserves ez a mi életünk, Ibolya, nagyon keserves. (Ibolya a nagyságának a neve.) Társaságba nem járhatunk és mintha állja mai pap, mondván, hogy átok nyomja a falut mindaddig, mig a harang vissza nem kerül. Szomorúság ül a lelkekre. Csilla érzi, hogy ő az okozója minden bajnak s engedve a cincér s a vizikirály hívogató szavának, mielőtt szerelmese megakadályozhatná, visszaszáll a vízbe. Tündérországban bol­dogan fogadják a visszatért tündérleányt, aki azonban már nem a régi. Elhallgatott a dala, csak panaszra nyílik ajka. Szereti a székely legényt és szívesen feláldozná érte minden vázslatos erejével segíti neki visszahozni a vázslato erejével segíti neki visszahozni a harangot. Míg a legény a vízben jár, Csilla imára kulcsolja kezét. A harang megkerül és hangjára eltűnik a tündérvilág, csak Csilla marad meg és boldogan tér Gergővel falu­jukba. Az utolsónak haldokló cincér hattyú­dala kiséri őket a boldogság útjára. Ehhez a csodaszép meséhez gyönyörű zenét irt Huszka Jenő. Üdeség, finomság, en­nek minden melódiája és mesteri a hang­­szerelése. A tündérvilág pazar pompáját festő fátyolfinomságú zene ölelkezik a magyaros motívumokkal és erős szerkezetű hatásos fi­nálékban emelkedik ki a könnyű operett-zene megszokott keretéből. A mai léha és mégis nagy hírre vergő­dött operettek között jól esik végre ily poé­­tikus, kedves dolgot látnunk, mely hozzá még magyar szerzők műve. Kiragad bennünket ez a darab a hétköznapiasságból és pár órára az ideális világ boldogságába vezet. Lehetetlen, hogy gyönyörűséggel ne élvezze ezt a megható mesét az, akinek van még egy kis érzéke az idealizmus iránt, akinek lelke nem fásult még el egészen és tud még lel­kesedni a tiszta szépségért. Fiatal, fehér leánylelkek találhatják meg benne különösen igaz gyönyörűségüket. A mai léha és mégis nagy "hírre vergő­­ez újabb darabját, mely most éli nagy sikereit a fővárosban, a vidéken nálunk mu­tatták be először. A gyönyörű darab színre­­hozatala a tündérvilágnak szép kiállítását is megkívánja, ami a hatás­keltéshez elkerül­hetetlen. Nádasy igazgató nem kimért fárad­ságot és költséget. Oly fénnyel, pompával állította ki az operettet, amihez foghatót alig láttunk még a soproni színpadon. Gyönyörű tündérkertté varázsolták a színpadot, mely­nek képe a szép tündérkisasszonyokkal és a sok-sok különböző vízi lényekkel bené­pesítve, ügyes megvilágításával valóban meg­lepő és friss zöld tónusával hangulatot keltő. Az előadás is elsőrangú volt és kie­melte a darab minden szépségét. Szilasi Etelka (Csilla), a bájos fő-főtündér illúziót keltő megjelenésével és játékának kedves­ségével meghódította a közönséget. Nagy sikere volt. Sokat tapsoltak neki és part­nerének, Szarvasi Jenőnek is, aki a sze­relmes legényt adta tőrülmetszett eredetiség­gel. A második felvonásbeli csókcsárdásuk annyira tetszett, hogy kétszer is meg kellett ismételniök. Elismerés illeti Rákosit (vizi király), Földest, a szerelmes cincért, N­á­­dasynét, a szaporanyelvű bakternét,Nagy Dezsőt, a pompás baktert, B­o­d­o­n­y­i (re­mete), kiknek mindegyike egy-egy sikerült alakot formált szerepéből. Kellemesen tűnt ki a tündérek sorából Ladányi Mariska és B­á­r­ó­d­i Kató szép alakja. A darab kitűnő színrehozatala körül a fő­érdem Ferenczy Frigyesé. Most láttuk csak, mire képes az ő rendezői talentuma. Bár nem láttuk őt a színpadon, de dicsérte ott minden, ami a keze munkája volt, a tün­dérvilág egész szépsége. A második felvonás után a szűnni nem akaró tapsokra többször is meg kellett jelennie a derék rendezőnek a közönség előtt. H­a­­­s­­­n­e­k karmester is kivette részét a sikerből. Hisszük, hogy sok telt ház fog még gyönyörködni ebben a da­rabban. * Varázskeringő. Kedden este ezútttal kilencedszer kerül színre Strauss rend­kívüli sikerű nagy operetteje. A vezető szere­peket ezúttal is: Szilassy, Bándi Rózsi, Nádasyné, Feketené, Nagy Dezső, Nádasy, Földes és Szarvasy játszák. Ez előadásra már lehet jegyeket előre váltani. Gyimesi vadvirág — leszállított helyárakkal. Hétfőn este páratlan bérlet­folyamban Géczi István kitűnő népszín­műve kerül színre, és pedig rendkívül mér­sékelt helyárakkal. Az igazgató alkalmat akar adni a karzat közönségének, hogy ezt a szép népszínművet mérsékelt árak mellett néz­hesse meg. A Gyimesi vadvirág hétfői előadására már vasárnap lehet jegyeket előre váltani. SOPRONI NAPLÓ: mindenki ujjal mutatna miránk. Meg va­gyunk bélyegezve. S a bélyeg letörülhetetlen. Most jövök az ügyvédtől. Az egyedüli mód azt mondja, ha maga ellen, Ibolya, a váló­­pert hűtlen elhagyás miatt a férje megindí­taná. — No és megindítja? — kérdezte a nagysága mohón, kíváncsian. — Az a baj — felelte szomorúan az úr — hogy meg nem indítja. Elhallgattak. Nini, mondok, hiszen ezek úgy vannak csak összeállva, mint nálunk a Csombók cigány, meg a Sajnálom Rozi. Pejg urak. A nagysága szólt utóbb bele a csön­dességbe : — Az ágyakat a szoba másik felére te­tettem. Ott kevesebb a légvonat... S míg kopogott az aszfalton a három friss falusi lány csizmája, cipellője, egyik emelet ház pincéjéből kakas kukorékolása hangzott. — Menjünk — indítványozta a zöld ken­dős — menjünk, mert még ránk virrad. Mire ahányan voltak, annyi irányban el­következtek. Hollós József. TfTl p § 11,1 tignac is törökké­ dúsan I Ln RU ifj. felszerelt raktárát ajánlja ERHETH JÁNOS -- SOPRON, - -jiogsiiája a „Fa. ‘•"'«ihar" íH kEfÜlBI 5 3. Lu& HÍREK. Naptár. — Tájékoztató. Január 19. vasárnap. Kát. Jézus szent neve: Prot. Sára. — A nap kel 7 ó. 23 p., nyugszik 4 ó. 29 p. — A korcsolyázó egyleti jégpálya zárva van. — A muzeum (városháza II. em.) nyitva van délelőtt 10—12-ig. — Szinpártoló egylet választmányi ülése d. e. 11 órakor. Január 20. hétfő. Fábián és Sebestyén. — A nap kel 7 ó. 21 p., nyugszik 4 ó. 81 p. — A város köz- és jogügyi bizottságának ülése. Sopron, jan. 18. Változás a hercegi javak igazga­tásában. Megírtuk már, hogy Haller Józsefet, az Esterházy hercegi javak jószág­kormányzóját már legközelebb felmentik az állásától. Már tulajdonkép meg is szűnt a hatásköre, mert csak puszta formaság, hogy nyugdíjaztatását megelőzőleg három havi szabadságidőt élvez. A hír természetesen lá­zas izgatottságot keltett vármegyeszerte, mert ezerféle érdekszál fűződik ehhez az álláshoz és éppenséggel nem közömbös, hogy ezt az állást ki tölti be. Alig merült fel a vál­ság híre, már az utód személye érdekelné az embereket és vége-hossza nincs a találga­tásnak. Pedig ebben a pillanatban bajos do­log volna még az utódról beszélni. Az a hír azonban erősen tartja magát, hogy a jószágkormányzói állást a jövőben nem fog- Január 19.

Next