Soproni Napló, 1910. október-december (14. évfolyam, 223-296. szám)

1910-10-01 / 223. szám

XIV. évfolyam. Sopron, 1910. szombat, október I. 223. (1965 ) szám. Egy évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. M. k. postatakarékp. szám és clearing-forgalom 17195. POLITIKAI NAPILAP. Két vasárnapi melléklettel „Leányok- Asszonyok“ és „Közgazdaság“. Szerkesztőség és kiadóhivatal Várkerület 72. sz. Távbeszélő: Szerkesztőség 19. — Kiadóhivatal 19. sz. Alaptalan vádaskodások. Sopron, szeptember 30.­­ Azok a pártok és azok az újságok, melyeknek vezérei az elmúlt négy esz­tendő alatt súlyos válságba vitték az országot, »Munka nélkül«, »Megakadt a nemzeti munka«. »A parlament pihen« és hasonló hangzatos címek alatt támad­ják a kormányt, amiért a képviselőházat rövid időre elnapolta. A támadásokban több a felületes gúny, mint az alapos és tárgyilagos igazság. Csodálatosképen épen olyan helyekről jön a vádaskodás és a gúnyo­lódás, ahol több év óta mondhatni ál­landóan megakadályozták a parlamenti munkát. A Héderváry-kormánynak bele kel­lett menni az új választásokba. Föl kel­lett venni a harcot, mert a törvényes állapotok helyreállítása az állami élet egész területén választások nélkül nem sikerülhetett. Az pedig mindenki előtt világos és érthető, hogy a választási küzdelmek izgalmas törvényelőkészítő munkára a legkevésbbé sem alkalmasak. Az első és legsúlyosabb vád mégis az, hogy a kormány nem készítette elő a szükséges törvényjavaslatokat. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a vá­­­­lasztási küzdelem lezajlása után azonnal­­ megkezdődött az erre illetékes minisz­­tériumokban a törvényelőkészítés mun­­­­kája. Folyik is azóta szakadatlanul, de hogy azóta, — három hónap alatt — , sok még el nem készülhetett, ezért a­­ kormányt vádolni, nem igazságos és nem­­ is nagyon megfontolt dolog. Nagyon jól tudják azt a gúnyoló- i­dók, hogy az Ausztriával közösen meg­oldandó ügyeknek, milyen fontos és­­ milyen életbevágó kérdései vannak a­­ megoldás küszöbén. Ezekben a kérdé­sekben az elhamarkodottság és a meg-­­­gondolatlanság sokkal súlyosabb követ-­­­kezményekkel járhat, mint az ellenzéknek­­ ez a mai gúnyolódása Ez a gúnyoló-­­­dás végre is csak a kormánynak és­­ pártjának szól, ennek pedig éppenséggel semmit sem árt. A törvényelőkészítés­­ben elkövetett gondatlanság, vagy el­hamarkodottság azonban az ország­­ egész népét a dolgozó és adófizető , a polgárság egyetemét sújtaná és károsí-­­­taná. Súlyos zavarokat és bonyodalmakat idézhetne fel. Ezt pedig sem a mai kormány, sem annak pártja nem akarja. Reméljük és hisszük hogy nem akarja az ellenzék sem. Azt is szemére vetik a kormány­nak, hogy az állami költségvetést még nem terjesztette a képviselőház elé. Akaratlannul is eszünkbe jut a kér­dés hogy miért nem nyilvánult ez a nagy munkakedv az elmúlt év október, no­vember, avagy december havában, mikor a Wekerle-kormány parlamentje még mindig adós maradt a költségvetéssel és ex-lex-be vitte az országot. A Héder­­váry-kormány még október hó első fe­lében, — tehát a legnormálisabb időben — a ház elé terjeszti a költségvetést. Teszi ezt akkor, amikor az a szomorú gazdálkodás, mely négy esztendőn át folyt, a jelenlegi költségvetés összeállí­tását rendkívül megnehezíti. Épen ezért minden erre alapított vádaskodás nem­csak hogy alaptalan, de a legnagyobb mértékben igazságtalan is. Nem is ve­­szélyezi a kormányt és nem is árt­hat neki. Tudja az ellenzék nagyon jól azt is, hogy a közös költségvetés letárgya­­lását tovább már nem halaszthatjuk. Hogy ezek a tárgyalások még mind ez ideig meg nem indultak, az is a múlt kormánynak és parlamentnek hibája és bűne. Azok tették lehetetlenné, hogy a delegációk annak idején összeüljenek és a közös költségvetést letárgyalják. A kormány és a munkapárt maga örülne a legjobban annak, ha a múlt­nak hibái, nem akadályoznák abban, hogy rögtön hozzálásson a jövő évi költségvetés letárgyalásához. Hogy ez nem lehetséges ennek nem­­ az oka. Ezt köszönheti az ország az annak ide­jén a kormányzásra szövetkezett ellen­zéki pártoknak. Azonban ne rekriminál­­junk. Hagyjuk a múltat. Nagy feladatok előtt állunk. Nagy kérdések várnak, megoldásra. Legjobb lesz ha minden szenve­délyeskedést és pártoskodást félretéve minden erőnkkel e nagy feladatok el­végzésén munkálkodunk. Városi közgyűlés, Sopron, szeptember 30. A tegnapi közgyűlésről folytatólagos­an a következőket jelenthetjük: Pitroff nyugdíjaztatása. Alig csillapodtak le a kölcsön körül tá­madt viták izgala­i, újabb érdekes pontot tárgyalt a közgyűlés. A tanács ugyanis pártolólag terjesztette a jogügyi bizottság javaslatát Pitroff Emil tanácsnok nyugdíjazása iránt, azon további javaslattal, hogy a nyugdíjazás 1911. évi ja­nuár hó 1-ével kezdődik és a tanácsnok addig szabadságoltassák. Bella Lajos a méltányosság szempont­jából indokoltnak tartja Pitroff kérelmét. S­c­h­v­a­r­z Sándor úrnak nincs kifogása az ellen, ha bármily címen adják is meg Pitroffnak a nyugdíjat, de a tanács javaslata­­ törvényellenes és szabályellenes és így ő ezt nem szavazhatja meg. Ha Pitroff egész­séges, akkor miért nyugdíjazzák, legfeljebb szabadságolja őt a város, ha pedig beteg, akkor nyugdíjaztassa mindjárt. B­a­á­n Endre dr főispán szintén szabály­­ellenesnek tartja a tanács javaslatát, mire a közgyűlés elfogadja Schwarz Sándor dr in­dítványát, mely szerint a város Pitroff ta­­­­nácsost 1911. január elsejével nyugdíjazza, s az október—januárra eső különbözetet pe­­­­dig kegydíjként adja. A közgyűlés ezután elhatározta, hogy a gyámpénztár nélkülözhető készpénzkész­letét 1911. évben a Pesti Magyar Kereske­delmi Bank soproni fiókjánál helyezi el. A közgyűlés harmadszori olvasásban, névszerinti szavazással elfogadja a tanács ja­vaslatát 598 négyszögöl Langschilling-irtás eladása tárgyában, valamint a Satz­ut víz­­levezetése viszonyainak rendezése végett Ruisz Károly balfi lakostól beváltandó in­gatlanra vonatkozó javaslatot. Választás: Kherndl Károly lemondása folytán­ a köz­ponti választmányba 1910. évi lejárattal név­szerinti szavazással D­é­m­y Lajos drt vá­lasztották meg. Segélyek: A közgyűlés Tompa Géza dijnoknak betegségére való tekintettel napi 1 K 75­0 segélyt szavazott meg. A közgyűlés hozzá­járult a tanács ama javaslatához, hogy Böhm János átkaparó árván maradt három gyer­mekének évi 176­0 nevelési járulék állapít­tassák m­eg. A postapalota epilógusa. Annak idején hírül adtuk, hogy Geb­hardt József arra kérte a várost, hogy a­­ Széchény-téren fekvő részháza lakbér és tűz­­biztosítási dijának megtérítését kívánja.­­ Ugyanakkor Kremszner Mihály és társai is folyamodtak, és kérték a várost, hogy a pos­tapalota céljaira kisajátított és a Széchényi­­téren fekvő részházaikról a város tőlük lak­bérmegtérí­tést ne követeljen. CZ­e­rg­é­n­y­i Jenő dr­­. főügyész terjesz­tette elő a tanács idevonatkozó javaslatait, amely szerint utasítsa vissza a közgyűlés Gebhardt kérelmét, mert ennek semmi­féle alapja nincsen. Kremsznerék kérelmére vonatkozólag a közgyűlés úgy döntött, hogy a család vagy fizesse meg az 5 százalékos ka­matot, vagy pedig fizessék meg a kötelező haszonbért. Az Erzsébet-kertben létesítendő jégve­rem kérdésénél Székely Kálmán kéri az épít­kezés sürgős kimondását. Baán Endre dr főispán javasolja, hogy a jégverem költségeinek fedezésére ne a vá­ros törzsvagyonát fordítsák, hanem inkább bármilyen más alapot. A közgyűlés ilyen ér­telemben határozott. A parkok és sétányok fentartására a pénzügyi bizottság 800­0 póthitel engedélye­zését kérte. A közgyűlés elhatározta, hogy ezt az összeget a filloxera-alapból fedezzék, ami ellen viszont Zsombor Géza foglalt ál­lást és tiltakozik az ellen, hogy a filloxéra­­alapot más célra felhasználják. A­ közgyűlés Grünreisz Ferenc városi gyepmesternek a tisztítási díjnak 5 koronára való felemelését megengedte. A villamos vasúttársaság pótadómentes­ség iránti kérvényét elutasítják ugyan, de

Next