Soproni Napló, 1911. január-március (15. évfolyam, 1-74. szám)

1911-01-01 / 1. szám

1. (2040.) szám, XV. évfolyam. Sopron, 198. vasárnap, január S.­oproni Napló Egy évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. M. k. postatakarékp. szám és clearing-forgalom 17195. POLITIKAI NAPILAP. Két vasárnapi­­ melléklettel „Leányok- Asszonyok“ és „Közgazdaság“. Szerkesztőség : Széchenyi-tér 16—16. szám. Kiadóhivatal: Várkerület 72. szám Távbeszélő: Szerkesztőség 202. — Kiadóhivatal 19. sz. Boldog újévet. Sopron, december 31. ( - á.) Ismét lepergett egy esztendő. Az idő irgalmatlan kegyetlenséggel halad el fölöttünk és nincs hatalom, amely annak mozgását csak egy pilla­natra is megállítsa. Futnak, rohannak életünk napjai és főleg a boldog, kel­lemes emlékű órák illannak el kápráza­tos gyorsasággal. De még a küzdelmes, fájdalmakat termő, lassan múló perceket is vissza­­kivánjuk, amikor már rég túlvagyunk rajtuk és amikor az idő patinája rábo­rította jótékony palástját, a rosszat oly könnyen feledtető takaróját az elmúlt napokra. És az elmúlt idők visszasírásában is megnyilatkozik az ember. Az ember, amely mindig azt kívánja amije nincsen. Az ember,­­ a múltat mindig szépnek, kívánatosnak, a jelent nyomorúsággal, gonddal, bajjal terhesnek, a jövőt vér­mesen boldog kilátásokkal, vagy két­ségbeejtő ridegséggel festő­ teremtménye a világnak. Amidőn ma lezárjuk a naptár kí­méletlen szavára az elmúlt esztendőt, az emberek százmilliói követik a kon­vencionális szokásokat és hol őszinte szívből, hol udvariasságból, hol köteles­ségből, hol pedig képmutatásból kíván­nak egymásnak boldog újesztendőt. Ha ezeknek a kívánságoknak csak egy milliomod része is teljesülne, akkor csupa boldog ember hemzsegne az új­esztendőben az öreg földtekén. Mi is behódolunk a szokásnak. És örömmel, igaz szívvel, meleg érzéssel tesszük azt. Mi is boldog újévet kívánunk, de mint a köz napszámosai nemcsak az egyes embereknek, nem csupán ismerő­seinknek, barátainknak kívánunk igazi boldogságot a következő évre, hanem boldogságot és boldogulást kívánunk elsősorban városunknak, amelynek kö­zösségében élünk és amelynek érdekét szívünkön viseljük­ a kunokkal, de gondolhat történelmünk száz más epizódjára is. A gondolatok furfangosabbak, mint a rabló kunok, ők annak a régiónak a nem­zeti viseletét öltik magukra, ahol éppen portyázgatnak és azért az egyenruhájuk nem is bizonyít semmit, legföljebb csak az íz­lésüket és az őszinteségüket jellemzi. Min­denesetre jó lesz, ha emlékünkbe idézzük, hogy mit ért a világ a szó átvitt értelmé­ben Európa és Balkán alatt és ha azután ki­hámozzuk a katonákat egyenruhájukból és futólagos etnográfiai szemle alá­­ vesszük őket. Nyugati Európába fehér fajok világ­­hatalmának princípiumát, ma első­sorban az északi germánok képviselik. Az angolok, a németek. Az európai elv leghatalmasabb gyarmatai az amerikai Unió és Japán. E népeké a siker, a hatalom, azaz a jövő. Ha a távolból mint szerves egységeket szemléljük őket, közös jellemvonásokat ta­lálunk rajtuk: valásosság, a történelmi múlt tisztelete, erős nemzeti érzés, erkölcsi fe­gyelmezettség. E tulajdonságaikról úgy ítél­het az ember, ahogyan akar, annyi mégis bizonyos, hogy elválaszthatatlan föltételei Fejlődést, haladást kívánunk váro- I­sunknak, hogy a fokozottan meginduló fejlődés útján hatalmas lépésekkel in­duljon előre és ezáltal polgárainak jó­létét, boldogulását segítse elő. Békés egyetértéssel dolgozzunk valamennyien. Kerüljük a széthúzást, ne élesítsük ki azokat az ellentéteket, amelyek ál­datlan politikai kérdéseket kevernek a város életébe és megakasztják annak virágzását Tegyünk félre a nehezteléseket és tömörüljünk, egyesüljünk. Értsük meg egymást abban a nemes törekvésben, amely félreteszi a városi ügyekhez nem tartozó pártkereteket és fölülemelkedik minden szenvedélyen akkor, amikor a békés egyetértés hasznát látja és amikor tudja, hogy a szenvedélyek leküzdése olyan áldozat, amely termékenységet, fejlődést biztosít. Ezt a békét ezt az áldást kíván­juk mi Sopron városának az új eszten­dőben. Jelszavak. ) Írta: Herczeg Ferenc. Arról van szó, hogy Magyarországon ma kétféle, egymással diametrálisan ellen­tétes társadalompolitikai eszmeáramlat kezd kialakulni. A titkos elemi erők, amelyek az áramlatokat hajtják, bizonyára régóta itt lappanganak a társadalom különböző réte­gein, rést találnak a politikai pártok kö­zött levő válaszfalakon is és új irányba te­relik a közügyekkel foglalkozó emberek gondolkodását. Ezek az egyesítő és szétválasztó erők némi külsőséges hasonlóságot mutatnak olyan áramlatokkal, melyek már régebben nyugtalanították az országot s ha szabad efféle jelenségeket a kényelmes megfigyelés ked­véért erős nagyitó üveg alá vetnünk és egyes szembeszökő színhatásaik után elne­veznünk, akkor azt mondhatnék, hogy Ma­gyarországon megint egyszer szembe került Európa a Balkánnal, a szó kulturális érte­lemben vett nyugat a kelettel. Az olvasó, ha akarja, gondolhat Szent László csatájára "---------------- lj *) A Magyar Figyelő 1. számából. --«BBBi»firTjriii­-ii ~~jr_ T_~_TiilCJJPJO világtörténelmi sikereinek és így fontos al­kotó elemei annak, amit nyugati kulturá­­j­nak, röviden Európának szokás nevezni. Ha tehát Magyarországon — megen­­­­gedem, hogy önkényesen és a meglevő viv­­­szonyokat eltúlozva — Európát szembe ál­lítom a Balkánnal, akkor a magyar Európa­­ alatt nem érthetek egyebet, mint a nem­­­­zeti egyesítés princípiumát, Balkán alatt­­ pedig ennek az elvnek bárminő formában­­ való tagadását és támadását, tehát a bom­­­­lást kell értenem. A keleti géniusz, amely nemrégóta sza­­r­bódult föl évszázados szellemi rabságból, s hajlandóságot mutat arra, hogy békáival együtt lerázza mindazokat a kötelékeket, amelyek az egyén szabad mozgását korlá­tozzák. Ezért azt lehetne mondani, hogy a nyugat a nemzetté tömörült egyéniségek, a kelet pedig az egyéniségekre bomlott nem­zetek világa. A szó földrajzi értelemben vett kelet­i és nyugat kulturális viszonhatásainak meg-,­­ ítélése közben figyelemmel kell kisérnünk­­­ néhány különös jelenséget. Régi közhely,­­ hogy a virágzással együtt jár a hervadás.­­ Az érvényesülés tetőfokára jutott európai legnagyobb esőben is vízmentes marad a cipő, lószerszám és nyereg, ha Mars­olajjal bekeni. Vadászok és turistáknak legjobb óvszer, mert a talp és felsőbőr bekenése által a viz átszi­­várgása teljesen ki van zárva. Okvetlen biztos szer hideg és nedves lábak ellen, mert a lábbelit vizmen­­tesiti. — Minden egyéb cipőkellék, gummisarok (Pálma­sarok a legjobb) cipősámfa stb. nagy raktára. Fleischei* József bőrkereskedés SOPRON, Széchenyi-tér 20. szám. BigBy W&F Lapunk mai száma 22 oldal, a „Leányok- Asszonyok“ és „ Közgazdaság“ mellékletekkel.

Next