Soproni Napló, 1911. április-június (15. évfolyam, 75-146. szám)

1911-04-01 / 75. szám

IV. évfolyam. Sopron, 1911. szombat április I. 75. (2114.) szám. isi évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. M. k. postatakarékp. szám és clearing-forgalom 17195.A POLITIKAI NAPILAP. „Leányok-Asszonyok“ vasárnapi melléklettel. Szerkesztőség :­­ Kiadóhivatal : Széchenyi-tér­ 15—16. szám. Várkerület 72. szám. Távbeszélő : Szerkesztőség 202. — Kiadóhivatal 19. sz. A modern apostol. Sopron, március 31­­-a) Amikor Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök Szombathelyre rándult, hogy ott a meghívásnak eleget téve beszédeket tartson, zsúfolásig meg­telt a terem hallgatókkal, akik mind­annyian mohón lesték a tudós püspök ajkairól elhangzó szókat. És ha sok volt hallgatóinak száma, még sokkal, de sokkal többen voltak, akiknek már nem jutott hely és akik szívesen hall­gatták volna a Dunántúl nagy papjá­nak okos szavait. Ma, amikor széles rétegekben vi­harosan csapnak fel a részben önma­­guktól keletkező, részben pedig mes­terségesen felkorbácsolt hullámai a papok ellen megnyilatkozó hangulatnak ; ma, amikor kiélezett felekezeti kérdé­sek sokszor erőteljes lobbanással lángot vetnek; ma, amikor nagy tömegek fa­natikus gyűlölettel vetik magukat az összes vallásokra, hogy azoknak leg­magasabb tételeit is lerombolják; ma, amikor a legtöbb ember cinikus dicsek­véssel kérkedik vallástalanságával, a­mikor egyenesen kimondják, hogy a kultúra, nem tűrheti meg a vallás által megszabott erkölcsi tételeket, akad egy ember, egy pap, egy püspök, aki, miként az apostolok, bejárja az orszá­got és a szeretet igéjével az ajkán meghódít mindenkit, aki csak a köze­lébe férkőzik, vagy aki ismeri azokat az elveket, amelyeket az ország leg­szegényebb és legnagyobb püspöke hirdet. És itt nem beszélek felekezeti kérdésekről, mert a református, luterá­­nus, zsidó vagy katholikus egyforma tisztelettel tekint Prohászka felé, mert annak a nagy emberszeretete egy olyan óriási palást, amely alatt egy val­lásnak a népei árván bolyongnának Eltekintve egyesek gyűlölködő, fanatikus elfogultságától, nem akad Magyarországon ember, aki ne csodálná azt a nagy életfilozófiát, azt az erős akaratot és azt a törhetetlen bátorsá­got, amely Prohászkát jellemzi és amely büszkeséggel tölt el mindany­­nyiunkat, hogy ezt az igaz embert ma­gunkénak vallhatjuk. Ha csupa ilyen pap lenne Magyar­­országon, akkor nem beszélnének kleri­kális kérdésekről. Mert az ilyen nagy egyéniségnél nem jöhet számításba az életpálya. Itt csupán a tények, az elvi­­tazhatatlan, a megdönthetetlen tények beszélnek. A közért, az emberek jóvol­táért, azoknak boldogulásáért folytatott szívós küzdelem, a haladó kornak szem előtt tartása és a mindent átvo­nó emberszeretés azok a vonások, amelyek elnémítják a tülekedés zaját és elfeledtetik a felekezeti kérdéseket. Prohászka nem aszerint ítéli meg az embert, hogy melyik felekezethez tartozik, melyik templomba, vagy isko­lába jár, hanem aszerint, hogy meny­nyire felel meg annak a kötelességnek, amelyet tőle a társadalom és az em­berszeretet megkíván. És a legnagyobb papgyűlölő is lejebb ejti a hangot, ha Prohászkáról beszél. És miért van mindez ? Azért, mert bármennyire változik is a korszellem, bármilyen irányok is kapjanak lábra, azoknak a nemes tulaj­donságoknak, amelyek mesterkéletlenül, öntudatlanul, mondhatnám akaratlanul lepik meg az embert, mindenkor meg­volt, most is megvan és mindig is meg lesz a hatásuk. POLITIKAI HÍREK. Budapesti tudósítónk jelenti telefonon: A képviselőház ülése A tisztviselők fizetésrendezése. Berzeviczy Albert tíz órakor nyitotta meg az ülést. Vip Antal fiumei képviselő személyes kérdésben szólal föl. Batthányi Tivadar gróf­nak a fiumei állapotokról szóló tegnapi be­szédét cáfolja és erősen támadja Batthányit. Azután­­a belügyi tárcát tárgyalták. Hammersberg László a közigazgatás fej­lesztését követeli. Tiltakozik azonban­ a köz­­igazgatás államosítása ellen, mert az a leg­fontosabb alkotmánymé­dosíték. Szükségesnek tartja a közigazgatási tisztviselők státusren­dezését. Követeli a főispáni állás eltörlését és addig is szabályozni kívánja a főispánok fegyelmi jogát. A tételt nem fogadja el. Szterényi József a városok segélyezésé­ről, a törvényhatóságok fejlesztés­éről beszél. Majd foglalkozik az erdélyi szászok helyzeté­vel. Visszautasítja a tisztviselőknek komáromi határozatát, mely szerint, ha a kormány a fizetésrendezést nem hozza be, akkor orszá­gos mozgalmat indítanak és így kényszerítik a kormányt erre. A tisztviselők ilyen eljár­­ását elitéli. A városok segélyezését szük­ségesnek tartja. Kívánja a városok háztartá­sának a rendezését. A tételt elfogadja. Elnök szünetet rendel el, amely után Horváth Mihály a közigazgatási állapotokról beszél. Követeli az agglegény-adó behoza­talát és fokozottabb gyermekvédelmet kér. A tételt nem fogadja el. Tisza István rövid beszédet mondott. Követeli a vármegyei tisztviselők státusren­dezését. Vázlatot dolgozott ki, amely szerint lehetővé válik a tisztviselők státusrendezése. A nagyobb vármegyékben az alispán az V-ik, a kisebb vármegyéikben pedig a Vl-ik fizetési osztályba kerülne. Az előléptetés automatikus lenne. Tisza beszédjét nagy éljenzéssel fogad­ták. Ezzel az ülés véget is ért. Városi közgyűlés. Az államsegély ügye. Sopron, március 31. Sopron város törvényhatósági bizott­sága tegnap délután B­a­á­n Endre dr fő­ispán elnökletével rendes közgyűlést tartott. Noha a tárgysorozaton 52 tárgy szerepelt, a közgyűlés alig tartott másfél óráig, ameny­­nyiben délután fél­­ötkor már véget ért. Az ülés elején Zsombor Géza szólalt föl a brennbergi bánya ügyében. A városi párt részéről rossz néven vették Zsombortól hogy egy szűkebb bizottság bizalmas ta­nácskozásait hozza a nyilvánosságra. Az in­terpellációra a polgármester a jövő közgyű­lés­en fog válaszolni. Lényeges tárgya a közgyűlésnek az ál­lamsegély mikénti felosztásáról szóló minisz­teri leirat volt, amelyben a miniszter nagy­jában jóváhagyja a felosztást és csak né­hány tételre nézve tett kifogásokat. A le­iratot annak idején részletesen hoztuk. * Dics­éretreméltó a közgyűlésnek ama határozata, amely szerint fölírnak a kor­mányhoz, hogy az államsegélyből a rendőr­ség és a szolgaszemélyzet is részesüljön. Hadd jusson valami a kis­embereknek is! Hozzájárult a közgyűlés a Lajta-folyó elvezetése elleni mozgalomhoz, valamint több társtörvényhatóság­ feliratához. A színiházügy lekerült a napirendről, azt majd egyszerre fogják tárgyalni az egész komplexummal. Kisebb vita volt a Tschuri-féle ház vé­telénél, a Fertő nádjának a bérbeadásáról szóló­­tételnél. T­öbb­en szólaltak föl Zsombor Gé­­za ama indítványánál, hogy állítsák föl a községi takarékpénztárt. Érdekes volt egy nyugdíjazás körüli csatározás is, végül a ta­nácsot leszavazták. A közgyűlés 17 pontjáról lapunk tegnap esti számában referáltunk, itt részletes tu­dósítást hozunk a többi tárgyakról: Névszerinti szavazás. A­­közgyűlésen egyetlenegy névszerinti szavazás volt. Egyhangúlag harmadszori ol­vasásban elfogadták a tanács javaslatát egy Kronbergkreuz-parcella vásárlása tárgyában. Le a napirendről. A jogügyi bizottság javaslatát a Ma­­lomsoky Józseffel kötendő egyezség tárgyá­ban a közgyűlés levette a napirendről. A Tschuri féle ház, Schindler András dr tanácsnok részle­tesen ismerteti a Tschurl-fél­e ház vételének az ügyét és jelenti, hogy a május elsejei át­vételhez 104.900 korona szükséges, amit kölcsön útján fognak födözni. Székely Kálmán indítvánnyal áll elő. Hivatkozik a közgyűlés ama határozatára, amely szerint a város a házat utcanyitásra használja föl és indítványozza, hogy utasít­sák a mérnöki hivatalt, hogy egy éven belül tegyen erre vonatkozó részletes költségvetési tervet. Schindler dr tanácsos fölvilágosítja Székelyt, hogy ez nincsen precízen a köz­gyűlés határozatában, hogy a ház utcanyi­tásra használtassák föl. Schreiner Károly dr kir. tanácsos, arra nézve kér fölvilágosít­ást, hogy a 4000 ko-

Next