Soproni Napló, 1912. április-június (16. évfolyam, 78-149. szám)

1912-04-02 / 78. szám

2 Az államsegélyben való részesedés tekintetében Sopron a negyedik he­lyen áll. Törvényhatósági joggal felruházott városok: 90.000 korona: Szabadka, Sze­ged; 85.000 korona: Arad; 82.000 koro­na: Sopron; 81.000 korona: Kolozsvár; 80.000 korona: Győr, Pécs; 77.000 ko­rona: Kassa; 76.000 korona: Kecskemét; 75.000 korona: Hódmezővásárhely, Nagy­várad, Pozsony, Temesvár; 74.000 ko­rona: Székesfehérvár; 72.000 korona: Mis­­kolcz; 70.000 korona: Szatmárnémeti; 67.000 korona: Újvidék; 66.000 korona: Marosvásárhely; 65.000 korona: Debre­­czen; 54.000 korona: Versecz; 52.000 ko­rona: Zombor; 50.000 korona: Ba'as, Ko­márom, Pancsova, Selmecz­ és Bélabánya. DÍ1 1 TÁRCA. Én Akit Kön Sirám. Az örömnek trónkövetelő várába láncolt a bánat görögve sírok utánad.­ i—i Ien -je. Halk dalolója a kedvnek, 'Akit nem indit Ráchel siralma; Belesirok egy puha dalba. Csodálója csodaszép zenének, Ringattak halk Haydin melódiák: Visszásan hangzik szivembe az ének, S kknarjukt lelkem hangos jajt kiált. Szigeti Miklós: Hatóság elleni erőszak. Mindennapi jelenet az életből. Biró: Mije magának ez a Kocsis István. Szeretője? Kati: Az.­­ Biró: Nahát, mondjon el mindent, aanit erről a dologról tud. Figyelmezte­tem, hogy vallomására esetleg meg kell esküdnie és a hamis esküt a törvény szi­gorúan bünteti. Megértette? Kati: Igen. (Egy kicsit gondolkozik.) Hát nem ott kezdődik ez a dolog, hogy a Pista összeverekedett a Szűcs János rendőrrel. Hosszú története van ennek. Biró: Mesélje el szép rendjében. Kati: Tavaly májusban volt, hogy odaköltöztünk, ahol most lakunk. A külső Váci-útra. Ott ismertem meg a Pistát és a rendőrt. Szű­cs János sokat járkált utá­nam, sokat beszélt én meg szívesen hall­gattam, de azért — kimondom bizony — egy cseppet sem szerettem. Feleségül akart venni, hozzá is mentem volna, ha nem szeretem meg Pistát. Egy vasárnap délután volt. Az anyám meg az apám elmentek hazulról én meg otthon maradtam. Egyszer csa­k bejött hoz­zám a Pista. És ott is maradt. Vagy egy óra múlva kopogtak az ajtón. Biró: Hát az ajtó be volt zárva? Kati: Be. Bíró: Folytassa. Na, hát ki kopo­gott? Kati: Én nem nyitottam ki az ajtót, de a hangjáról megismertem Szűcs Jánosi rendőrt, mert jó hangosan kiáltotta be: Megállj Kati, megemlegeted ezt még a szeretőddel együtt. Azóta tudtam, hogy a rendőr ha­ragszik rám, meg a Pistára és mindig is mondtam, meglátod Pista, ebből baj lesz, mert hát a Szűics János mégis csak a rendőr és aztán... Biró: Nézze, most már csak azt mondja el, hogy mit tud erről a vereke­désről. . Kati: Vasárnap este volt. A Pista meg én a ligetből jöttünk hazafelé Vígan voltunk. A Pista énekelt is. De nemcsak ő énekelt, hanem végig az egész utca... Megláttam, hogy a sarkon álló Szüts János rendőr, nagyon csúnyán néz mint két A Pista is észrevette a rendőrt és még jobban átkarolt. Meg is csókolt. Ekkor értünk a rendőrhöz. Gorombán rákiáltott Pistára: Paraszt, ha részeg vagy, feküdj le és ne ordíts az utcán. Ami ez itt történt, azt nem tudom pontosan elmon­dani, én csak annyit láttam, hogy a rend Április elseje. Sopron, április 2 Valahol meg van írva, komolyan és talán tudományos alapon is, hogy mert teszik jóvá egymást az emberek április elsején. De azért merőben fölösleges a múzeum könyvtárát fölkutatni, tudósok és krónikások leveles ládáját kikutatni. Mert hiszen nem az a fontos, hogy „miért” tegyük jóvá szeretett felebarátjainkat, ha­nem az a fontos, hogy „miképpen lehet a bolondságok hagyományát a kiszemelt médiumon oly tökéletességgel érvényesí­­teni, hogy az illető holta napjáig meg­emlegesse a sikerült tréfát. Az ötéves garabonciás legényke, aki a gyermekszobában már napok óta ké­szült erre a rendkívüli alkalomra és alig várta, hogy a korban és tapasztalatokban még fiatalabb testvérkéjét már a kora reggeli órákban beküldje a sarki gyógy­­szertárba „etért szunyogzsirért”,­­ csak prológusa azoknak a nagy komédiáknak, amelyek ilyenkor megesnek. De akármilyen általános és minden vonalon dühöngő tradíció is az, hogy áp­rilis elseje a felültetések és lóvátevések hivatalos napja, azért mégis jó volna tudni, hogy honnan van ez a naptári bolondéri­a, amikor április elsejének voltaképpen semmi különösebb köze nincs ahhoz, hogy kinek milyen az elmebeli állapota. Az meg különösen alaptalan ráfogás, hogy az embert csak ezen a napon érik csalódások, kellemetlenségek és felülte­­­­tések. . . Talán februárban nem történik meg, s hogy veszünk egy sorsjegyet, abban a­­ biztos reményben, hogy kihúzzák és —­­mit tesz Isten? — nem húzzák ki. Talán januárban nem volt urásásod a bankban, abban a biztos hiszemben, hogy leszámítolták a váltóját és mit tessz a bank ? — nem számította le. Talán márciusban nem reménykedett uraságod, hogy a kiadó nem vonja, le az előlegét és mit tesz a kiadó? — le­vonta. Talán májusban nem fogunk remény­kedni, hogy nem emelik föl a házbérün­ket és mit tesz a háziúr? — fölemeli. Bizony-bizony meglepetések, többé, kevésbbé keserű csalódások folyton érik az embert és egyáltalán nem muszáj ápri­lis elsejének lenni ahhoz, hogy a hús ára magasabbra szökjön, mint reméltük és a pék kinevessen bennünket, mert „április elseje!” a kenyér is drágább, mint ahogy gondoltuk. Ilyen tréfák és meglepetések bizony folytonosan érik az embert s ezért tel­jességgel érthetetlen, hogy miért tartja éppen az ember április elsejét a csalódások kritikus napjának, holott ebből a szem­pontból az egész élet április elsejének végtelen sorozata. SOPRONI NAPLÓ Aprilis 2. A szenvedés sokszor önmagunk hibája. Hány ember­nek fáj a lába és nem tudja, hogy cipőjén valami nincsen rendben. — Jó gumisarok és jó cipőerém kell a cipő­nek és ha sámfán tartja, mindig formás marad. Lúdtalpasok próbálják meg „Supinator­“ betéttel feltétlen kezesség. — Használt cipőbe is alkalmazható. Minden cipőkallék nagy raktára. Fleischer 1 bőrHeresHed^fben Sopron, Széchenyi-tér 20.

Next