Soproni Napló, 1913. július-szeptember (17. évfolyam, 149-224. szám)

1913-07-01 / 149. szám

Egy évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. ig, kb­. postatakarékp. szám és deíring-forgalom 20.978. POLITIKAI NAPILAP Szerkeüszöség és kiadóhivatal : Várkeröl®* 72. szám­. Telefon: 19. B*ám. Nyomda Várkerület 72 l uxbm. leUfon : 19. sxine. Az aradi választás. Sopron, junius 30. Síppal, dobbal, török muzsikával kez­dődött és folyt le az aradi választás Az ellenzék az ó germánok, a cimberek és teutonok, harcmodorát követték, akik ijesztő állatbőröket, szarvakat, ököt és szamárfejeket aggatva magukra bősz ordítással rohantak ellenfelükre, hogy megrémítve azt megfutamodásra bírják mielőtt összecsaptak volna. A taktika sokszor bevált s ha nem is futás volt a vége, de az az erkölcsi depresszió, me­lyet a felkeltett rémület az ellenségben előidézett, biztosította a germán győ­zelmet. Az aradi cimbereknek (vagy tán cimboráknak?) fölösleges volt az állati maskara: volt ott vadbőr nélkül is elég ökör és szamár fej. Az égrengető lárma azonban azokat is aggodalomba ejtette, akik ismerik Aradot és tudják, hogy intelligens vá­lasztópolgársága régen kigyógyult a jelszavakkal zsonglőrködő politikai kók­lerekből. A gyógyulás idejét is ponto­san meg lehet határozni. Barabás Béla volt a doktoruk s az ő aradi képviselő­sége volt az orvosság, mely úgy lehet örök időkre hatékony volt. Barabás, aki Arad szülötte s aki képviselősége ide­jén lármás demagógiáján kívül nemcsak semmit nem tett városáért, de egyéni magatartásával személyes ellenségévé tett mindenkit, akit végzete összehozott vele úgy képzelte, mint valamennyi ellen­zéki társa, hogy a választókat az ő kedvéért teremtette az isten, s legyenek boldogok, ha egy nagyszájú de komoly munkára képtelen demagóg viselheti a a képüket. Mikor aztán az aradiak megunták ezt a kétes dicsőséget, akkor az aradi oroszlánok egyszeribe »nyávogó macs­­kák«-ká vedlettek. Így nevezte el Barabás aradi választóit, amikor már nem vette be a gyomruk­­ kóklersága improduk­tív parlamenti handabandázását. A nyá­vogó macskák azután megmutatták mit akarnak ? Dolgozni, haladni, fejlődni. Nem a kedélyek felgyújtása, a felelőség nélküli, minden gazdasági és kulturális fellen­dülést megbénító lárma a céljuk, hanem a csendes, zajtalan munka, melynek Arad mai fejlettségét köszönheti. Ez a felfo­gás hatotta át Arad polgárait s gyöke­rezett meg bennük oly hatalmas meg­győződéssé, amelyet többé semmiféle tetszetős, de tartalomnélküli jelszóval belőlük kiirtani nem lehet. De erős tá­pot nyújt ennek a komoly felfogásuk­nak a szomszédos Temesvár szédületes gyorsaságú fejlődése is, mely gyors ma­gyarosodásában, gazdasági előretörteté­­sében, Aradnál kedvezőtlenebb helyzete mellett is, rohamos kulturális haladásá­ban példát mutatott nekik arra, hogy sorsukat ne oroszlánbőrbe bújt bábokra, hanem munkás, dolgozó egész férfiakra bízzák. Aki ismerte Aradnak ezt a gondol­kozását, az nem kételkedhetett gróf Tisza István győzelmében. De az aradi viszonyokat legjobban ismerők és Tisza győzelmében legjobban bízók hite is megrendült egy pillanatra, amikor lát­ták és hallották az izgatásnak, a kedélyek lángra lobbantásának azt a féktelensé­gét, amit az Aradra rándult ellenzékiek véghez vittek. Még így sem érték el céljaikat, de azért sikert arattak és büszkén verhetik e mellüket, mert jós­latuk, hogy Tiszának nem lesz ezer szó­többsége csakugyan valóra vált. Nincs 1000 szótöbbség csak­­ 900. Ponto­san : 907. Nos, ha ez örömet okoz ne­kik, ebben a boldogságukban igazán nem akarjuk őket zavarni. Aradot azonban üdvözöljük amiért nem ült fel az ellenzéki maszlaghintésnek, hogy józan és önálló gondolkozású pol­gárai nem kívánják többé vissza még grófi bőrben sem egykori Barabásukat. Az ellenzék programmnélküli jelöltjét, nem hiába nevezte el az aradi humor gróf Időpazarló Aladárnak. Ugyan mit várhatnának az olyan képviselőtől, aki nyíltan bevallja, hogy maga sem tudja mit akar, mert nem ad programmot. Ha igaz az, hogy minden kerület olyan képviselőt érdemel, amilyet vá­laszt, akkor Arad is megérdemli, hogy tovább haladjon a fejlődésnek azon az útján, melyen már eddig is az ország egyik legjelentékenyebb kulturvárosává küzdötte fel magát. (vez.) Sopron Vámegyi és Sopron Város tizoltó-testükk­i szövetségeseit kigyű­lés?. A fertőszentmiklósi önk. tűzoltó­­testület jubileuma. Sopron, junius 30. Lélekemelő, szép ünnepségek keretében folyt le tegnap Fertőszentmiklóson a Sop­­ron vármegye és Sopron város tűzoltó testü­letei szövetségének huszonnyolcadik közgyű­lése, amely alkalommal Fertőszentmiklós községének önk. tűzoltó testülete 25 éves fennállásának zászlófelavatással egybekap­csolt emlékünnepét is tartotta. Megcsodáltuk az ünnepségek előkészítésében megnyilvá­nuló buzgalmat és azt a helyes tervszerűsé­get, amellyel minden tekintetben biztosítva volt a fényes ünnepségek sikere. Amint érte­sülünk, az ünnepségek előkészítéséből az oroszlánrészt Fertőszentmiklós községének agilis jegyzője Guzmics Gusztáv vette ki, aki mindenesetre büszke lehet arra, hogy egy vidéki kis helyen ilyen impozáns jellegű ünnepséget tudott rendezni. Már a hajnali órákban talpon volt egész Fertőszentmiklós község lakossága. A fertő­szentmiklósi tűzoltók öt órakor ébresztőt tartottak. A községben mindenfelé nagy a sürgés-forgás, az emberek a díszsátor köré gyülekeznek, hogy az érkező vendégeket mi­nél nagyobb ünnepélyességgel és melegséggel fogadják. Egymásután érkeznek a kapuvári járás tűzol­tó testületeinek küldöttségei, ame­lyek a verseny­gyakorlaton vesznek részt. Az­ eszterházai vasúti indóháznál 71/2 órakor volt a vármegyei tűzoltó szövetség elnökségének fogadása és üdvözlése. A Sop­ron felől érkező vendégeket, akik között ott volt Hajas Antal alispán is, az állomásnál Guzmics Gusztáv jegyző és Bergmann Gyula iradalmi intéző, a fertőszentmiklósi önkéntes tűzoltó testület elnökével élén küldöttség fogadta. Guzmics Gusztáv az ünneplő község és a fertőszentmiklósi tűzoltók nevében lel­kes szavakkal üdvözölte az érkezett vendé­geket. Az üdvözlő szavakra Hajas Antal alispán válaszolt megköszönve a szívélyes, meleg fogadtatást, melyben Fertőszentmik­lós község a tűzoltói intézmény vármegyei vezetőségét és a tűzoltói intézmény iránt érdeklődő vendégeket már megérkezésük pil­lanatában részesítette. A kölcsönös üdvözlések után magán­­fogatokon vonult be a vendégsereg a köz­ségbe, ahol a Payer-féle vendéglő udvarán a vármegyei tűzoltótestületi szövetség elnö­két Szabó Gyula vármegyei tűzrendészeti felügyelő fogadta. Hajas Antal alispán meg­szemlélte a felállított tűzoltó csapatokat, a választmány ülést tartott és azután megkez­dődtek a kapuvári járás tűzoltó testületeinek versenygyakorlatai, melyben résztvettek Ebergöcz, Eszterháza,­ Fertőendréd, Széplak, Röjtök, Petőháza, Sarród, Süttör és Vit­­nyéd községek tűzoltói. A versenygyakorla­tok megkezdésekor megérkezett a hercegi autó is. A vezetőség az ünnepélyre várta herceg Esterházy Miklós megjelenését is, aki azonban közbejött akadályoztatás miatt nem jelenhetett meg és így képviseletében Nagy Albert hercegi kormányzó jelent meg a herceg két fiával Miklóssal és Pállal. A versenygyakorlatok után a fertő-

Next