Soproni Napló, 1913. július-szeptember (17. évfolyam, 149-224. szám)

1913-07-01 / 149. szám

Julius 1. SOPRONI NAPLÓ s melyek szórakozást nyújtó tekintetben ve­tekednek ,vagy legalább is megközelítik a külföldi fürdők nívóját, míg egészségi szem­pontból részint felülmúlják, részint egyen­rangúak a külföldi fürdőkkel. Ami a második indokot illeti, azt már nem lehet egy nagy általánosságban letár­gyalni. Legjobb, ha példából indulunk ki. Itt van — hogy­ kikapjak egyet a sok közül —­ .Vas megye északi felében, Keme­nesalja tövében a sokat emlegetett s a ter­mészeti szépségbú­várok előtt nagyon jól is­meretes regényes fekvésű Tarcsa-fürdő. Ha idegent — értem alatta a külföldit — küldenek ebbe a fürdőbe, bensőjében bi­zonyos kétkedéssel eltelve jön, sehogysem hiszi, hogy az őt küldő professzornak igaza lehessen, hogy ennek a kevésbé ismeretes országnak egyik fürdője oly áldásos hatású s oly sokoldalú lehessen; mert hát az em­ber a természetében rejlő hitetlenség miatt mégis csak legjobban magának hisz. S idejőve, azt tapasztalja, hogy bizony igaza, van annak a külföldi professzornak, mert már megjárt sok helyet, de egyet sem talált még, a­melyben oly sikeres gyó­gyulást, vagy ahol annyi baj ellen oly ala­pos, oly sok biztos hatású kúrát talált volna. Vagy, hogy ne tűnjön fel reklámszerű­­nek ez a nagyon is méltányos s jogos di­cséret, más példát hozok fel. Itt van például a „magyar tenger” — Balaton fürdői. Aki egyszer ott volt, az nem tudja elfelejteni csodás szépségét ennek a tónak, aki­­egyszer fürdött langyos hullá­maiban, aki egyszer látta a haragvó Ba­laton fönséges látványát, az nem felejti el többet, az visszakivánkozik mindig oda. De ne vegyük csak esztétikai szempont­ból: aki egyszer élvezte ,,11 évig” áldásdús hatását, a­melyet széles e világon hiába keres, — az igazán szívből kiáltja velem e sorokat: „Miért is megyünk mi külföldre nyaralni?!” Nem is szólok Pöstyénről, mely látogatóinak tömegével — ezreivel belépett a világfürdők sorába. Elég statisztikáját elővenni, látjuk, hogy a világ összes nem­zete s nemzetisége képviselve van. Azt hi­szem, ehhez csak nem kell kommentár?! S ha még aztán ezek keretében megemlé­kezünk mindazon botrányokról s inzultusok­ról, — melyekről még az annyira türelmes s elnéző magyar sajtó is felháborodással ír —­­ mely bennünket például Abbáziában lép leá­nyomon él,­­azon Abbáziában, mely láto­gatóinak circa 30—50 százalékát magyarok teszik ki, akkor minden jóizlésü,­ őszinte ma­gyar embernek kell, hogy visszariadjon ezen annyira felkapott hely felkeresésétől. Ha mindezeket egybeveti s az elmon­dottakat összefoglalja a t. olvasó közön­ség, akkor maga is belátja szavaim igazsá­gát s szívből teszi fel velem együtt a kér­dést : Miért is megyünk mi külföldre nya- t­ralni ?! Baál József. Naptár-tájékoztató. Szombat, julius bő 1. Thodbald. — A nap kel 4.05 nyugszik 8­ 01. Sopron, junius 30. Kitüntetés. Steckler Zsigm­ond soproni 18. honvéd­­gyalogezredbeli törzsőrmesternek ő Felsége a koronás érdemkeresztet adományozta. Gyáriparosok bankettje. Szombaton este a kaszinó cári szobá­jában a Magyar Gyáriparosok országos szö­vetségének Soproni Fiókja bankettet rende­zett a budapesti kiküldöttek tiszteletére. A bankettre Hegedűs Lóránt országgyűlési kép­viselőt is várták, aki azonban kimentette távolmaradását, mert legnagyobb sajnálatára megbetegedése folytán nem jöhetett el Sop­ronban. A Szövetség központját Gratz Gusz­táv orsz. képviselő, a gyáriparosok szövet­ségének igazgatója képviselte. A banketten az első felköszöntőt Ullein József kir. ta­nácsos, iparkamarai elnök mondotta. Beszé­dében utalt a Szövetség vezetőségének lel­kes munkájára, a­melyet már szemmel lát­hatólag nagy eredmény kisér, mert nálunk is kezdik már felismerni és méltányolni azt a nemzet gazdagodása és boldogulása te­kintetében nagy hivatást, mely a magyar iparra vár. Meleg szavakkal ünnepli Hege­dűs Lóránt és Gratz Gusztáv országgyűlési képviselőket. Gratz Gusztáv mindenekel­tt Hegedűs Lóránt üdvözletét tolmácsolja, aki nagy szeretettel kívánkozott a soproniak kö­zött megjelenni, de kezelő orvosa határo­zott utasítására kénytelen volt otthon ma­radni. Hegedűs Lóránt a további provinci­ális működést abbanhagyja, de határozott a Gyógyszertár-átvétel. Van szerencsém a nagyérdemű közön­ségnek­­. tudomására hozni, hogy az Erzsébet­ utca 4. számú házban levő a belügyminiszternek jóváhagyása alapján Desits Lipót gyógyszerész úrtól átvettem. Kérve a közönség bizalmát, maradok kiváló tisztelettel Lelovits József, 3719 gyógyszerész­ mester. A­­­­agyar Gyáriparosok Országos Szövetsége Soproni fiókjának gyűlése. Sopron, június 30. Déleltől 11 órakor tartotta a gyáripa­rosok orsz. szövetségének soproni fiókja a kereskedelmi és iparkamara dísztermében rendes közgyűlését. A közgyűlésen a szö­vetség mintegy negyven tagja jelent meg, jelen volt Dr Baán Endre főispán, Dr Töp­­ler Kálmán polgármester, dr­­j­aizs Károly kamarai titkár. Patzenhofer Rudolf elnök megnyitva a gyűlést, meleg szavakkal pa­­rentálja el az elhunyt Kühne Károlyt és ifj. Schwartz Miklóst, akiknek emlékét jegy­zőkönyvben örökítik­ meg. A soproni fiók közgyűlése egyhangú­lag választja ügyvezető alelnöknek: Töp­­ler Lajost, a gombgyár elnökét, alelnök­nek: Kühne Lórántot, a mosoni Kühne-cég főnökét, és Parzer Ferencet, a vasárugyár igazgatósági tagját. Váalsztmányi tagokká Károlyi Lajost, a Lenek-téglagyár beltagját, Rosenberg Antalt, a Haas szőnyeggyár igaz­gatóját és Schvartz Viktort, a Schvartz Viktor és társai téglagyár beltagját. Ezután Kolbe Oszkár olvassa fel a tit­kári jelentést a soproni fiók múlt évi mű­ködéséről. Ezek közül leglényegesebb a szombathelyi és vas megyei fiókkal együtt a munkásviszonyok rendezése és a sztrájk­mozgalmak megszüntetésére nézve a köz­ponthoz terjesztett indítvány. Az osztrák közigazgatási bíróság jóváhagyta az osztrák földművelési miniszter határozatát, mely sze­rint a bécsújhelyi érdekeltség által tervezett elvezetése a Lajtának az osztrák közigaz­gatási igatóságok részéről véglegesen elin­­téztetett. E szerint a bécsújhelyi érdekeltség csak arra kötelezte­tett, hogy a magyar köz­­ségeket vizinség ellen tartozik megvédeni, am­i nagyon tág fogalom. A Lajtaszentmik­­lóstól Vipipáczig terjedő 25 kilométernyi folyórészen virágzó magyar iparvállalatok vannak, melyek közül csak a lajtaújfalusi jutafonógyár 1800 munkást foglalkoztat. Sem ez, sem a Meidinger-féle vegyészeti gyár, sem a többi iparvállalat a vizet moto­rikus célra nem használják, mégis a Lajta vizének teljes elapadása mind a gyárte­lepekre, mind a szomszédos községekre vég­zetes lehet. Ennek példája volt a napok­ban, amikor a bécsújhelyi érdekeltség vízi­­manipulációja miatt a Lajta moson megyei szakaszán a víz teljesen elapadt, úgy, hogy a malom kénytelen volt üzemét beszüntetni. A magyar miniszterelnök még 1912-ben ér­tesítette az osztrák miniszterelnö­köt, hogy a Lajta ügyében az 1908. évi vám- és keres­kedelmi szerződés értelmében a felmerült né­zeteltérés választott bíróság által döntendő el. Ennek a bíróságnak a megalakítása azon­ban még máig sem történt meg. A jelentés tudo­másul vétele után Töp­­ler Lajos indítványára egyhangúlag elha­tározza a közgyűlés, hogy gróf Tisza István miniszterelnököt sürgönyileg kérik meg, hogy az osztrák részről tervezett vízel­vezetést minden eszközzel akadályozza meg és a választott bíróság mielőbb­i megalakítá­­sáról intézkedjék. Ezután dr Gratz Gusztáv tartja meg előadását. Kimenti Hegedűs Lórántot, aki gyengélkedése miatt nem jelenhetett meg és kéri a szövetség soproni fiókja részesítse őt működésében ugyanazon támogatásban, mint azt elődjével tette. A szövetség jelentős feladatra vállal­kozott. Nálunk hiányzik az a más országok­ban létező dolgozni tudó intelligens közép­osztály, mely legjobban tudja a bajok or­vosságát. Közéletünk, mely a farizeusok és pozőrök harca, akkor fog a mai állapot­ból kivergődni, ha sikerül ezt a polgári középosztályt megteremteni. Ehhez szüksé­ges, hogy ne csak politikai, hanem társadalmi téren is megtegyük feladatunkat. Az iparnak ma sincs meg az a megbecsülése, amit meg­érdemel, ma is még azon Széchenyi-kora­­beli felfogás áll, amely sajnálkozik a dol­gozó embereken. M­agyarország az egyol­dalú gazdasági termelés mellett olyan hely­zetbe került, hogy nem tud megfelelni azon feladatainak, melyet nagyhatalmi állása reá ruház. Ennek terheit és feladatait megkap­tuk anélkül, hogy előnyeit élveznénk. Hár­mas feladat vár ránk politikai, gazdaásgi és társadalmi téren. A szövetség eddigi mű­ködése nem volt egészen meddő. Most már nagyobb megbecsülésben részesül az ipar s az eddigi után kell tovább haladniok poli­tikai téren is. A választójogi reform csak esz­köz, a cél, hogy olyan parlamentet kapjunk, mely fogékony a magyar ipar iránt is és szakértelme is van. Kétségtelen, hogy ha igen erős munkásképviselet jönne is létre Széll Kálmán törvénye szerint, a munkaadók úgyszólván kimaradnak a parlamentből. Te­hát éppen azokat, akik a gazdasági érdekek­hez tudnak hozzászólni, kizárja egy hibás törvény a parlamentből, mert az állammal szerződéses viszonyban levő nagyiparosok nem választhatók meg­. Ezt az állapotot meg kell szüntetni. A korrupcióra sújtson le a törvény, de egy egész osztályt megbélye­gezni azon föltevéssel, hogy mandátumát erre használná fel, nem helyes. Az öszefér­­hetlenségi törvény óta sem jobbak a parla­menti viszonyok, egyes visszaélések voltak és ma is vannak. 1915-ben a két állam kö­zött új kiegyezési tárgyalások indulnak meg kedvezőbb konstellációk között. Beszél ez­után a vámvédelemről, majd a munkásbiz­­tosító-intézményről, mely alapos reformra szorul. A nagyszabású előadás élénk tetszést váltott ki s jegyzőkönyvi köszönetet sza­vaztak dr Gratz Gusztávnak. A közgyű­lés elfogadja azután Spiegel Szigfrid azon indítványát, hogy feliratban kérjék fel a kormányt az új adótör­vények revideálására, mielőtt azt életbe léptetnék. Végül miután Spitzer szövetségi tag indítványára köszö­netet mondanak Hegedűs Lórántnak a kül­dött üdvözletért, elnök a gyűlést bezárja.

Next