Soproni Napló, 1914. január-március (18. évfolyam, 1-73. szám)
1914-01-01 / 1. szám
Sopron, 13. Csütörtök, január XVII. évfolyam M. kir. posttakarékp. szám és clearing-forgalom 20.978. POLITIKAI NAPILAP dsArkerstörtég én adóhivatal : VorkerGlev 72. szám. telefon: 19. »ám. Wyowtda Vé.a fcszftlífdt 72 «ztm selefon: 19. »ám. Az újév. Sopron, december 31. Ismét eröppent egy év. A megpróbáltatások a kínos vergődések éve volt az elmúlt esztendő, melyet szívesen hantolunk el az új év beköszöntő napján. Egész Európa állig fegyverkezve várta a pillanatot, hogy vérbe fojtsa az évtizedek múlása alatt összegyülemlett gyűlölködést. Száz és százezer anya, gyermek remegett, hogy a puskacső elé állítják szeretettjeit. És mi néztük e kétségbeejtő helyzetet, megborzadt lelkünk a balkán háború iszonyatosságain és láttuk, hogy mennyi sok hazugság, álnokság kormányozza az emberiséget. Az iskolákban, szószékeken, a családi otthon bizalmas körében folyton azt halljuk, hogy »szeresd a felebarátodat, mint tenmagadat, és az életben törünk egymás existenciája ellen, a nemzetek lesik, várják az alkalmat, hogy egymástól raboljanak és egymás fiait vérlazító módon gyilkolják. A háborús idők európaszerte, de kükülönösen nálunk meghozták a maguk keserves, nyomorúságos gyümölcseit. Az ipar, kereskedelem hanyatlásnak indult és a munkátlanok százezrei könyörögnek, követelnek kenyeret, amelyhez minden embernek van joga. A belső politikai harcok még csak elősegítették a nagy gazdasági válság orvosolhatatlanságát, hitelünk a külföldön csökkent, a poltikai gyűlölködést belevitték még a gazdasági élet különböző ágazataiba is. És még mindez nem volt elég. A hatalmas árvizek pusztító erővel tették tönkre sok helyen a fáradságos, verejtékes munka áldásait Sok ezer család, amely örömmel várta munkájának gyümölcsét, hajlék és kenyér nélkül maradt az előre nem számított elemi csapás következtében. Mintha nehéz átok ült volt az elmúlt esztendőn, annyi csapás és pusztulással fenyegető veszély környékezett bennünket. És most midőn visszagondolunk az új év napján az elmúlt esztendő nyomorúságaira és veszedelmeire, nem a kétségbeesés érzése fog el bennünket. Bízunk a jövőben azzal a rendíthetetlen hittel, amely a magyar nemzetet eddig is egy hosszú ezredéven át megtartotta a jövőben. Úgy érezzük, hogy az új esztendő reményteljesebben indul, mint a múlt év eleje. A háború veszedelme elvonult fejünk felett és a belpolitikai helyzet is határozottan javult legalább az év elejéhez képest, mely a legnagyobb sivárság és reménytelenség képét mutatta. A kül és belpolitikai helyzet javulása remélni engedi azt, hogy a gazdasági téren is hamarosan érezhető fellendülés fog beállani Az a kedvetlenség és hazódozás, amely a bizonytalan helyzet folytán állott elő, az üzleti életben már múlóban van. Lassan a féltve őrzött pénz a piacra kerül, a gyárak, a különböző nagyüzemek kettőzött munkához fognak, hogy pótolják azt a gazdasági kárt, melyet az elmúlt esztendő okozott. Boncolgathatjuk magunkban az elmúlt esztendő eseményeit és tanulságait, ad az részünkre elég anyagot. Beláthatjuk végre, hogy nem elég csak hirdetni a nagy igazságokat, hanem azok szerint is kell nevelnünk a jövő nemzedéket. Tanítsuk emberszeretetre, munkára az ifjúságot, amely hivatva van nemesebb gondolkozásúvá, emelkedettebb érzésűvé tenni az emberiséget. Kezdjük ott a javulást, hogy egyesítsük egy közös nagy érzésben minden magyar embert. Abba a nagy érzésbe, hogy mindannyian emberek vagyunk, akiknek a lehetőség határáig joguk van a földi jólét emberi érzéseit élvezni. Kevesebb nagyképűsködést és több őszinteséget várunk az emberektől, működte t10 felUi TÁRCA. Szilveszter. Pár óra múlva ismét egy esztendő elenyészik a végtelen semmiségbe, ismét elmúlik sokfejezetten álmunk, újból eltűnik számtalan reménységünk, —■ mi pedig megyünk mindig előbbre-előbbre a vágyak sólyomszárnyain, magunk után hagyjuk a múltnak egy-egy elmosódott képét a visszaemlékezései fátyolképében, hátrahagyjuk a keserűséget, a bánatot. Halálos élet között szédítő örvény tátong. .Soha nem jött a hajnal úgy, hogy előbb éjszaka, ne lett volna, de az éji sötétség mindig egyforma, míg a virradatnak mindig másképen nyilvánul a lángolása, a kibontakozása a világosság felé . . . Csodás sejtelem, poézis melegség tölti el a mindennap küzdésen eldermedt lelket; uj sóvárgások ráznak, uj vágyak kelnek szárnyra s u, keletkezika szívekben . . . A mai sivár pénzviszonyoknál igen nehéz a fényt, tetszeni vágyást, a túllicitálást követni annak, kinek szűkös anyagi viszonyai nagyon is kimérve engedik meg a rendes megélhetést. Pedig a pénz, ez a nagy vonzerő, amivel mindent el lehet érni — kevés van — s fölébred sokaknál a szunynyadó Sátán! . . . Mindenütt az elégedettlenség, a mozgás, a tülekedés, marakodás zúg bele a mindenség csendjébe. Hisz élni mindenkinek joga van . A létért való túlhajszolt küzdelem sokat mély örvénybe, kárhozatba, rémes dráma karjaiba dönt. Így van ez itt a földön, de így van a tenger mélyében is, ahol sok véres jelenet játszódott le a létért való küzdelemben, hogy marcangolja a kétségbeesésig s hogy győzi le ott is az egyik élő lény a másikat ?! A mai korban gyengül a hit, sok-sok a reménység s igen picike része jut az önzetlen szeretetnek . . .Mulatni, vigadni, ne tudja senki, anyagilag hogyan állunk, s mi fáj ott belül . . . És a kicsapongásoktól megragadott vad szenvedélyek, a megfeledkezési vágyak beesett szemet, ősz hajat s gondtelt arcot mutatnak sok olyan férfinál, ki még alig érte el az átlagos középkort. S ebben a túlhajszolt, izgalmas életben divatba jött a régi szentimentális, nyugodt, higgadt Biedermeier korabeli dolgok használata. Hogyan fér össze — a mai gyors, mohó ,élvezési vágyak kiapadhatatlan hajszolásábanelőteremtett járvány tánc — a tangó figuráinak álmokat, vágyakat megtestesített lejtése esetleg egy szépen összehozott Biedermeier keretben?! . . . De ,tekintsünk kissé szét Szilveszter estéjén az emberiség között. A kupolás bálterem csupa kedvesség, ezernyi fényi, mámor, kacaj, jókedv, elegancia, s a cselló és hegedühang lágy ölelkezése közepett temetik az ó évet! Egy pillanatra teljes sötétség áll be, szünetel a villanyfény, bejelenti magát Szilveszter. És ahogy a sötétség ráül az ember lelkére,eszünkbe jut az elmúlás, a megszűnés ! ... A fény újból előtör pazar világitá- Hiába kiabál! Nem reklám, hanem ruha kell!!! Most ma már jóformán mindenki tudja, hogy jó, szép ás divatos térd, fiús gyermek táli ruha csak Wollner Miksánál, Várkerület 107 alatt kapható előnyös, szabott ára*"