Soproni Napló, 1914. április-június (18. évfolyam, 74-145. szám)
1914-04-01 / 74. szám
XVIII. évf. Sopron, 1914 április 1. szerda., 74. sz. (2998.) 0POLITIKAI HÍREK. A közigazgatás államosítása. Tegnap kezdte meg a képviselőház pénzügyi bizottsága a költségvetés tárgyalását. A vita során Sándor János belügyminiszter nagy beszédet mondott a vármegyei önkormányzat fölött. A bizottság ülésén Erdély Sándor elnökölt. Jelen volt Tisza István gróf miniszterelnök és Sándor János belügyminiszter is. Elsősorban letárgyalták a kisebb tárcákat, majd a belügyi tárca költségvetését ismertette Beöthy László.. Az előadói beszéde után Sándor Jánosbelügyminiszter emelkedett szólásra és nagy beszédben ismertette azokat az alapelveket,, amelyeken a közigazgatási reform fel fog épülni- Bejelentette, hogy a választási rendszerről a kinevezési rendszerre térnek át s ezt főképpen a tisztviselők érdekében teszik. Hivatkozott arra, hogy a megyei tisztviselői karnak általános óhajtása, ez és a Magyar Jogászegyletben lefolytatott vita is a kinevezési rendszer mellett foglalt állást. A missgyei közgyűlés politikai hatásköre a mai keretekben megmarad, azonban a közgyűlés tagjainak száma a mainál jelentékenyen kisebb lesz. l | -• ,1 Az összes vármegyei tisztviselőket állami tisztviselőkké fogják kinevezni. Nagyobb jelentőségű ügyek teljes ülésen, kisebb ügyek pedig bizottságok előtt fognak letárgyaltatok Mellőztetni fog az állandó választmány. Egyébként a vármegye élén továbbra is a főispán áll, az alispán pedig már mint állami tisztviselő fog működni. A választókerületek beosztása. A belügyminiszter közzétette a kerületek részletes beosztását tartalmazó rendeletet. A beosztás politikai körökben igen jó hatást kelt, mert a kérdés ismerői ,tisztink látják, hogy a kerületek beosztásánál az irányadó szempont egyes területek gazdasági, kulturális és szociális fejlődése volt. A kormány az egyenlő elbánás elvét érvényesíti, és azon elvből indul ki, hogy a magyarság mesterkélt kerületi geometria nélkül is a választójog anyagi részében érvényesülő értelmiségi cenzus alapján meg fogja tartani természetes fölényét. Általában a kerületek aránya sokkal egyenletesebb, mint más európai államokban. A városi elem érvényesítése iránt is a beosztás kedvező eredményeket hoz. A városok általában azon az arányon jutnak képviselethez, melyet a nemz.zet fejlődésében betöltött szerepük tesz megsokolttá. A nemzetiségi vidékekkel való elbánás is megfelel a méltányosságnak Őfelsége Fejérváry Géza bárónál. Bécs, március 31. Paar gróf lovassági tábornok, Őfelsége főhadsegéde, ma megjelent báró Fehérváry Gézánál és tudakozódott egészségi állapotáról. Egyben jelezte, hogy a király őt legközelebb meg fogja látogatni. Caillaux neje ügyének tárgyalása. I Páris, március 31. Caillauxné ügyének tárgyalása valószínűleg június hó második felében lesz. Labori, Caillauxné védője, minden eszközzel gyűjti az adatokat, hogy a vád ne gyilkosság, hanem halált okozó súlyos testi sértés miatt emeltessék. Ez valószínűleg sikerülni is fog, mert a legutóbbi tanúvallomások nagyon kedvezőkvoltak a miniszter nejére nézve. Vay Gábor gróf Wienben. Bécs, március 31. Vay Gábor gróf már napok óta Bécsben időzik, és nagyon feltűnő, hogy sok vezérkari tiszttel érintkezik. Valószínűnek tartják, hogy az ismeretes kaszinóügyben jár el Bécsben és állítólag hoszszabban értekezett Zlinszky képviselővel is. Az új sajtótörvény: Budapest, március 31. Ma volt, az első eset,, hogy a mentők a hozzájuk forduló újságriportereknek nem adtak felvilágosítást hivatkozva az új sajtótörvényben előírt rendelkezésekre. Az ulsteri forradalom. London, március 31. Úgy az ulsteriek, mint az unionisták vasárnap Londonban népgyűléseket fognak rendezni. Lord Carlton is fog beszédet tartani. A hatóság minden lehető óvóintézkedést megtett ,és nemcsak a rendőrséget helyezte készenlétbe, hanem ami az angoloknál szokatlan, még a katonaságot is. Hir szerint a katonaság minden rendzavarásnál a legerélyesebben fog eljárni. Kicsinyeim! vagy öröméi. Az én gyermekkoromban egy vágvölgyi város perspektívája nyújtotta nekem mindazt a szépet, gyönyörűt, azokat a mesebeli csodákat, melyek szárnyat növelnek a gyermeki fantáziának s viszik előbbre, mindig előbbre, egészen addig, ahonnan már csak visszanézések emlékezése eleveníti meg szürkülő napjainkat. Vásár idején kikaptuk a 12—14 krajcárokat s mentünk vele kézzenfogvást a testvéremmel a kirakodóvásár rengeteg sátrai lejövé s töméntelen probléma maradt megfejthetetlen a nagy gondoskodások és tanakodások perceiben. Istenem, mit is vegyen az apró ember 12 krajcárért, mikor annyi lebilincselő, fényes mindenfélét rejteget egy sátor! S hány ponyva alatt kínálgatták a babákat, sípokat, trombitákat! " A sátrak felső peremén fából faragott, élénken kifestett babaarcok meredtek ránk. Minden vásári csatangoláskor megbámultam, a babák rikító, szinü ruháját, az otromba kezeket és lábakat s mindazt a monstrum összességet, ami hivatva volt sok-sok gyerekvilág rideg sötétségébe derűt varázsolni. Mert bizony már akkor is megsajnáltam ösztönszerű megismeréssel azokat a gyerekpajtásokat, akiknek csak ilyen baba jutott játékszerül. S hánynak még ilyen sem jutott! Egyszer, emlékszem, egy nagyon szép pesti babát kívántam magamnak. Az apám felutazott s megígérte, hogy el fogja hozni a vágyak vágyát. Repeső, lázas örömmel vártam az arisztokrata babát, a grófkisasszonyt, amelyik majd papát és mamát fog mondani, ha akarom s a szemét engedelmesen lehunyja, ha lefektetem és selymes, szőke haja csillogni fog, mint az arany. Apám megérkezett s nem hozta el a babát. Elutazás előtt elkérte a kis unokatestvérem s már nem volt idő másikat venni. Ezt az unokatestvéremet máig sem szeretem. Nagy hideget fújt közénk a babaés tulajdonítás. Vannak ilyen játékos epizódok napjaink láncolatában s csak később tudjuk, hogy ezek a jelentéktelenségek nagy árnyékvetők. — S később sem, sohasem sikerült megkapnom ezt a babát. Pazar pesti játékkirakatok ezerféle csodája között ma is sokszor pirulva kapom rajta magam, hogy sóvár szemekkel kutatom, követelem ezt a gyerekkori, be nem teljesült vágyat, egy nagy, mosolygó, aranyszőke babát, amelyik engedelmesen hányja le a szemét, ha lefektetem. Mai technikánk játékok tekintetében nívósan elégíti ki a rangnak, módnak és jólétnek minden raffinált igényét. Csillognak a tükörtáblás, óriási kirakatok s tipegő, didergő gyerekek, kiközösített „senkik” odaállnak a kirakatok elé, nagyra meresztik szemüket, vastag párákat lehelnek az üvegre és álombéli meséket gondolnak el, mikor meglátnak egy-egy gyönyörű babát, szépen beállított miliőben. — Csak egy üveglap választja el őket az örömök terített asztalától s ezt az üveglapot némelyiknek soha sem sikerül áttörnie... Könnyező szemmel botorkálnak haza, visszanéznek a kirakatra s aztán hazakerülnek fülledt, penészes odvak szalmazsákjára, szennyes ágyneműre, a szegénységben könnyen kijáró ütlegek alá és álmodnak, várnak tovább. Figyelő szemmel járván az életet, voltak stációim, amelyekre szívesen gondolok viszszea s voltak örömeim, amelyek fekete napok egyformaságára rózsaszínű felhőt vontak. Emlékek újjászületése, vonalak mássá formálódása, előrehaladások, sablonok meghalása mindig kedves nekem. Ujjávedlettek fokozatosan a régi babák is; kibontakozó egyéniségek karaktert, irányt szabtak a játékgyártás terén s kezdtek a babák emberi formát ölteni, közelebb kerültek a szivünkhöz , a gyerekeink szívéhez.