Soproni Napló, 1914. július-szeptember (18. évfolyam, 146-219. szám)

1914-07-01 / 146. szám

Július 1. SOPRONI NAPLÓ - SOPRONMEGYE. 3 Ausztria-Magyarország és Olaszország együttes eljárása Albániában. Róma, június 30. Hivatalos körökben i­s Valószínűnek tartják azt a hírt, hogy Ausztria-Magyarország és Olaszország meg­­egyzett abban, hogy Albániában helyre fog­ják állítani a rendet. Evégből egy 20.000­­ emberből álló csapatot fognak Vilmos feje­delem rendelkezésére bocsátani. Naptár-tájákozótó. Szerda, julius 1. — Theod. — A nap ke!­4.08.­­ nyugszik 8.02. Az ősz király. Az a megdöbbentő halálos katasztrófa,­­ amelynek egy nagyrahivatott férfi és az ő mindenképpen méltó hitvestársa, a mo­narchia jövendő uralkodója és urakodónéja áldozatul estek, mint a derült égből a villám, úgy csapott le ránk. Első pillanatban nem is hittük el a rémséges hírt, de amikor azt hivatalosan is megerősítették, az ijedt­ j­­égtől dermedten, nagy részvéttel az ősz­i uralkodóra gondoltunk, akit most első­sor­­­­ban és legmélyebben érint ez a borzalmas­­ gyászeset és akit hosszú dicsőséges ural­kodása alatt annyi súlyos csapás ért, amint csak olyan nagy, kiváltságos lélek leir el-­­­viselni, amilyennek őt tanultuk mégis-­s­merni. , Az ősz király, akire mélységes tiszte­­­­lettel tekint föl egész Európa és aki fér­ i fias bátorsággal viselte el a legnagyobb csa­pásokat, most az élete alkonyán ért borzal­­­ másság hallatára, sírva borult íróasztalára , és így jajdult fel: „Engem nem kimért , meg a sors semmi­tő­l.” Nem is kímélte. A szerajevói tragédia immár a kilencedik csapás, amely mély, t­­örökre gyógyíthatatlan sebet ütött jó ki­­i­rályunk szívén. Az utolsó 25 esztendő külön­­­nösen sok borzalmat rejtett magában az Ő számára. A Rudolf trónörökös halála fe­­­­lőtt még el sem enyhült a nagy fájdalom, amikor újabb szerencsétlenség szaggatta­­ föl a gyógyuló sebet: Erzsébet királyné mar­­­ tir halála. És most ő maga is elfáradt, ki-­­ merült, amikor környezete még a fúvó szél­­­ től is kíméli és védi, amikor egész Európa­­ szeme félve, aggódva lesi az egészségéről­­ kiszivárgó híreket, egy ilyen borzalmas­­ eset újra felrázta lelkében a múltak véres­­ árnyait és ő összetörve sírva borul az asz-­­­talra: „Engem nem kímélt meg a sors semmitől!” Egy pillanatnyi ellágyulása volt ez­­a nagy, hatalmas léleknek, amely után kiegyenesedve, a régi erővel, energiával ren­delkezett, dolgozott. Megzavarva nyári pi­henését, azonnal vissza­utazott Ischlből Bécsbe, ahol remegve, félve várták. Mert senki sem hitte, hogy még ezt a csapást is olyan férfiasan állja, mint amilyen bá­torsággal, keresztényi megadással viselte a nagy csapásokat, élete delén. Amikor ki­szállott a vasúti kocsiból, az ifjú trónörökös Károly Ferenc József várta és egy pillanatig szótlan könnyes szemekkel néztek egymásra az nagy király és a fiatal főherceg, a jövő uralkodója. Aztán halkan beszélt a király, csendesen, bánatosan. Amikor kiért a ko­egy jelezve ezzel a némasággal, hogy részt kér és részt vesz a gyászában. És a nép nem nyugodott meg, nem tudott megnyu­godni. Mindenki érezte a csapás nagyságát és aggódó, félő szemekkel tekintett Schön­­brunn felé, várva az onnan kiszivárgó híreket, amelyek a király hogylétéről szól­tak. És ez éjjel talán nyugtalan volt a király,­­talán nem jött jótékony álom a szemére és reggelre virradva aggasztó hírek keltek szárnyra Bécs városában a király állapotá­ról, amely hírek — hála az Egeknek — nem bizonyultak valónak. A király egész­séges! Hogy megtörte a nagy csapás, az csak természetes, de aggódni nincs okunk. Az ő kiváltságosan nagy lelki ereje elbírta­­még­­ezt a csapást is, még most is emelt fővel bátran néz szembe az Élet nagy bán­tásaival és keresztényi megalázkodással vi­­­seli azt, amit az Isten reá mért. — A keresztény tanítás azt mondja, a M­i­n­­d­en­ható csak a jókat, a k­i­v­á­l­a­s­z­­tottakat látogatja meg! Roné, Sopron, június 30. Riasztó hirek a királyról. Ma reggel Bécsben riasztó hirek kel­tek szárnyra a király állapotáról. A „Soproni Napló”-hoz is eljutott a hir és mi azonnal telefonon érdeklődtünk annak valódisága fe­lől, ide úgy Bécsből, mint Budapestről azt telefonálták, hogy Őfelsége jól érzi magát és csak futó rosszullétről volt szó­, amely a kiállott izgalmak és az utazás fáradalmai kö­vetkeztében állott elő, de amely reggelre teljesen elmúlt. Az uralkodó ma reggel a­­rendes időben munkához látott. A trónörökös pár halálának híre Csep­­regben. Csepregre csak este 7­ óraikor érkezett a hivatalos értesítés a trónörökös pár szörn­y haláláról Simon Géza főszolgabíróhoz, ki mindjárt személyesen intézkedett, hogy a vá­ros közönsége értesül­jön a borzaszt­ó eses menüről. Ő maga elment az egyik vendég­lőbe, hol épen a tűzoltók tartottak mulat­ságot. Amikor a főbíró felolvasta a b­orza­l­mas tartalmú táviratot és felszólította a kö­zös­séget, hogy gyászuknak adjanak kifeje­zést azáltal, hogy szüntessék be a mulat­ságot, egyszerre néma, halotti csend fámáit a teremben, elnémult a zene és az előbbi víg mulatozók példás r­eibe­n megü­­tődve hagyták el a vendéglőt és néhány perc múlva gyászos csönd és sötétség borult az egész környékre. Futótűzként terjedt tovább a hír és egy negyedóra múlva az összes vendég­lőkben félre dobták a hegedűt, mert­­csön­des szomorúságra fordult a jókedv. Egy soproni társaság automobil­balesete Ausztriában. Vasárnap délelőtt Wienből indult haza felé Kopstein helybeli bérautomobil tulaj­donos­, aki az Allgemeine Krankenhausból Feigelsberg bérlő súlyosan beteg fiát sz­úr s­tetta haza felé. A beteg kíséretében volt Szilvássi Gyula dr.­­soproni orvos és Engel budapesti orvostanhallgató. A beteg oly sú­lyos állapotban volt, hgy a kórház igazga­tós­­ága semmiféle felelősséget sem vállalt arra nézve, hogy élve hozhatják haza. A fiatal­ember Szülei azonban, akik tudatában voltak a közelgő katasztrófának, azt akarták, hogy fiuk legalább magyar földön legyen elte­metve. Azért hozták el oly súlyos állapot­ban a kórháziból, ahol már úgy­sem­ segít­hettek gyermekükön és akartak otthonukba Beledre hazaszállítani. Amikor az automobil Ebreichsdorf köz­elébe ért nekiment egy ha­talmas kőrakásnak és a kocsi eleje dara-donornak, aki a kocsit vezette, egyáltalában nem esett baja. Szilvássi dr. ellenben három hely­en megsérült, úgy hogy orvosi beavat­kozásra is szükség volt. Engel orvostanhall­gató jelentéktelen karcolásokat szenvedett.­ A beteget sértetlenül emelték ki az össze­tört kocsiból és helyezték a hordágyra a mely az ebreichsdorfi hatóság dicséretére legyen mondva, a baleset után alig öt perc múlva ott volt valmint a kerületi orvos is,­­aki S­zilvássi dr. sebeit bevarrta. Hordágyon vitték a beteget a vasúti állomásra, míg jár. Szilvássi és Enge­ sebesülésük dacára gyalo­gosan tették meg az utat. A szerencsétlen fiatalember Kertis közelében meghalt. Nem­­ felel meg a valóságnak az a híresztelés, hogy­­ a halál a baleset következtében állott be, mert hiszen az ebreichsdorfi hatóság, miu­tán a vasúton elhelyezték a beteget értesí­tette a Soproni hatóságot, hogy a vasútnál hordágy várja. Erre azonban már nem volt szükség.­­ . Tízéves találkozó. Vasárnap tízéves találkozóra gyűltek össze a soproni bencés gimnázium 1904 év­­­ben érettségit tett növendékei: Farkas Béla dr. kir. tszéki jegyző, Farkas István dr. ren­­d­őrkapitány, Gregorich Ferenc mérnök, Kön­­czöl Kálmán p. fogalmazó, Stagl Arthur gim­­­náziumi tanár, Stagl Ernő káplán, Tárnok Pál p. és­ t. tiszt, Wallenstein Rudolf gaz- f­matiszt és Zalka Lajos p. és t. tiszt. A jubia­­­lánsok misét hallgattak, majd a volt tanárok­nál tisztelegtek. Este bankett volt a kaszi­nóban, hol több tanár is megjelent. Luncz Alajos celldömölki jószágigazgatót meleg­hangú táviratban üdvözölték volt tanítványai. Áthelyezés: Kun László dr. tolnatamási járásbíró­ság­i jegyzőt az igazságügyminiszter a sop­roni kir. törvényszékhez hely­ezte át és egy­.­ ben a sopr . kir. ügyé­t­séghez osztotta be szolgálattételre s a soproni kir. törvény-­­szak területén az ügyészségi teendők vég­zésével is megbízta. Mindenesetre ideje volt, hogy a soproni kir. ügyészség ismét kap itt jegyzőt, mert az utóbbi időben az ifjabb büntető­jogi törvények folytán az ügyészség hivatalos teendője módfelett megszaporodott. Maturáns bál. Az evangé­lypeumban ezidén érettségi­zett ifjak szombaton, e hó 21-én búcsúztak egymástól, tanáraiktól és Sopron közönsé­­­­gétől a hagyományos maturánsbál kereté­­ben. Az erzsébetkerti kioszk csillárainak fé­nyében kezdődött a jól sikerült mulatság és a napsugarak frissen sütöttek be az ab­lakokon, mikor a táncosok javarésze cigá­nyostul, jókedvestül — bevonult a Royal­­kávéházba, hogy igazán nappal fejezze be annak a válaszfalnak felépítését, mely az életbe kikerülő ifjúságot a középiskola pad­jaitól elválasztja. Ez a választófal erős,, de­­ nem kínai fajként áll a határmesgyén csak­­ emlékeztet mindig a mögötte levőkre és pe­dig kellemesen. Ez a fő! A mulatság vagy másfélszáz koronát jövedelmezett a „Beteg lyceumi tanulók ellátását javító alap” szá­mára. A mulatság rendezősége a következő: felülfizetések nyugtázására kért fel bennün­ket: Hollóssy Kálmán 5 K. Hegedűs N.-né és­ Hollós János 4—4 K. Szilvási Gyula dr. 3 K. Szabó Antal, Rucman Jenő dr., Kerber János, Krémusz Róbert 2—2 K. Violin k. a. Neuhold k. a., Özv. Berkovitsné, Stelczer úrnő, Jaeger úrnő, N. N., Fiedler N., Sü­megi János, Hollós Sándor 1—1 K. A soproni általános betegsegélyző­­pénztár a múlt napokban tartotta június havi választmányi ülését Müllner Antal fáradha­tatlan, buzgó elnökének elnöklése mellett. Ezen hiányt pótló egyesület tudvalévően még csak 1913. évi december elején létesült és kezdett szervezkedni és fennállásának ezen hét hónapja alatt valóban örvendetes fe­ledésnek indult, ami az önzetlen vezetőség rendkívüli buzgalmán "•*** tanubizonys­i-

Next