Soproni Napló, 1916. április-június (20. évfolyam, 75-147. szám)

1916-06-04 / 128. szám

Június 4. SOPRONI NAPLÓ — SOPRONMEGY! tájra emlékeztető,­ szinte emberfeletti Nyu­galommal, némán, komolyan, mereven né­zett farkasszemet egy nemzet gyűlöletével és csak egy szigorúan ridegan, minden len­dületes színezést gondosan kerülő straté­giai tudással de szinte pro­sszorosan szá­raz könyvvel védelmezte eljárását. Egy írás­sal, amely már hangjának hidegs­ég­i tartal­mának csupán mélyrejáró intelligenciák által megérthetősége révén sem terjednetek el a népben és igy teljesen alkalmatlan volt a védekezésre egy olyan perben, ahol a vádló egy egész keserűségbe, kínba, tespedésbe és lealázottságba fulladt Magyarország volt, aki csak azt a szomorú tényállást látta és érezte, hogy a fővezér az orosz csapatok előtt lerakta a fegyvert. (Folytatjuk.) Búcsúzik a főhadnagy úr. Vettük a következő sorokat: Itthagyott bennünket Payer Géza fő­hadnagy úr. Elment, engedelmeskedve a fel­sőbb parancsnak. Akik ismerték, azok szerettek. Pen­g, hej, de sokan ismerték. Az a sok sebesült, beteg katona, akik az ő parancsnoksága alatt álló kórh­ázakban megfordultak, az a sok ápoló és azonkívül popi un varos társa­dalmának szmne-java, úgy most, mint a jövő­ben is, érezni fogja h­angát Payer Gézának. Nem az érdemeket akarom én itt fel­sorolni, melyekkel a szeretetet és rajongást megérdemelte, hanem csak egy kedves, de mindazonáltal szomorú pucsuját óhajtom ecsetelni, hogy azok, kik őt ismerték, rá­ismerjenek arról szeretett egyéniségére. Szerdán délután megkonnult a líceum harangja, amely az ápolókat hívta. Remi­ben sorakoztak a kapu alatt a kórház régi és ifj ápolói, írnokai és a szolgálatvezető altiszt ,egy rövid beszéd kíséretében üdvö­zölte a főhadnagy urat távozása alkalmával. Payer Géza főhadnagy úr csaknem könnyezve hallgatta végig a búcsúszavakat és igaz, tiszta szívből válaszolt arra. A többi között ezeket mondotta, reszkető, és lesek­ből jövő, de azért katonás hangon: „A válás nagyon nehezemre­­esik. Ké­rem magukat, hogy gondoljanak néha rám és ne felejtsék el azt, hogy én mindig szerettem magukat Én is csak épp úgy katona vagyok, mint maguk, engem is csak úgy hívtak be katonának, mint a többit, hogy a hazának szolgáljunk!” Beszéde végeztével sorba kezet fogott mindenkivel, aki jelen volt és mikor a köz­legényekkel kezet fogva búcsúzott, mintha egy könnycseppet láttam volna arcára le­peregni. Egy igazi bucsukönnyet. A fáj­dalmas válásnak őszinte tanúját Háromszori *,Éljen”-kiáltás követte a kapuig, ahonnan mégegyszer szomorúan visszatekintve, elhagyott minket és még az­nap családját és Sopron városát.­ ­ K. L. Caád­ua tovább titkolózik. Lugano: C­a­d­e r­n a mai jelentés­ében is elhallgatja Arsiero és Asiago elfoglalá­sát és a magyar-osztrák offenzívát az utóbbi napokban kevésbbé eredményesnek tartja. Egyébként a harctéri helyzetet változatlan­nak mondja, csak a Sette Communi (hét község) vidékén ismeri el offenzivánk si­kerét. A „Corriere della Sera” is azt írja, hogy offenzivánk minden különösebb siker nélkül való. Naptár-tájéf­oztaló: Szombat, június hó 3. Klotild. — A nap ke­ 4­06, nyugszik 7'49. Vasárnap, junius 4. A. G. Exaudi. — A nap,kel 4­05, nyugszik 7 60. Sopron, junius 3. Utolsó levelem... Utolsó levelem Onnan írtam hozzád, Ahol szürke kövek Lepik el a rónát. Szürke sziklatömbnek Méhbelepte hátán Búcsúztam el tőled Egy rózsaszín kártyán. Kelt levelem este, Véres alkonyainál Az olasz harctéren, Sápadt holdvilágnál. Rezgő imahangon írtam le nevedet, Jajgató bajtársak, Sebesültek mellett. „Pajtás!” szólt az egyik Gyönge, ható hangon, „írd meg Rózsikámnak,­­Ne várjanak otthon”­. „Írd meg, küld el hozzá Végső sóhajomat, Bocsássa meg nékem... Kora halálomat.” Kérése teljesült. Megírtam levelét, Tábori postával Biztosan hazaért. Csöndes halott mellett Befejeztem végre Levelemet hozzád... S felnéztem az égre. Csillagod fenn volt még, Fényesen ragyogott... Az enyém ott mellette Halványan pislogott. Levelem lezárom, Isten veled tehát... Úgysem látom többé Mosolygó, szép orcád. A háború hűs szele Engem is elragad... Felejtsd el a múltat, Felejtsd el csókomat. K a r!.a L a j 0.s. Hivatalos jelentés. Budapest, junius 2. Orosz hadszintér: A besszarábiai és wolhyniai arcvona­lon az ágyútűz helyenként tüzérségi csata jellegét öltötte. Az Ikva arcvonalon is fokozott tevé­kenységet fejtett ki az ellenség. Olasz hadszíntér: A Mandriello majoroktól keletre csapataink harcolva a határszögig nyomultak előre. Arsiero területén elfoglaltuk a Monte Barcot (a Monte Cengiotól ke­letre) és most már csapataink Fusine és Posina helységektől délre a Posina patak déli partján is szilárdan megve­tették lábukat. Délkeleti hadszíntér-A Vojusa középső részének balpartján Vlorától (Vatona) keletre egy olasz osz­tagot tűz-rajtaütéssel szétszórtunk. A Vojusa alsó részén járőrharcok. Höfer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Német hivatalos jelentés. Berlin, június 2. A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: Nagyobb angol haderők tüzérségi tüzük n­eves fokozása és bevezető robba­nások után tegnap este Vivennhytől nyu­gatra és délnyugatra tau­adtan. Koriilánc­­ban visszavertük őket, amennyiben nem voltak kénytelenek mar­darotűzünkben súlyos veszteségeik következtében vissza­fordulni. A­l­laas nyugati partján a franciák újból támadásra törtek előre. Semmi ered­ményt sem értek el. A folyótól keletre csapataink ro­hammal megrohantak es­ elfoglaltak a Cainette-eruot es a Két oldalan csatla­kozó árkokat. Az enensegnek ma reg­gel a Vaux tó­ el aeire nagy eronket kereszuivitt ehentamadasa megm­usult. chtiigere­zo tisztet es tooa mint 2000 főnyi legénységet fogtunk el, tovaoua 3 ágyút és megnevesebb 23 géppuskát zsákmányoltunk. Lillétől délnyugatra egyik angol repülő­gép a bennüvőkkel sértetllenül kezünkre ke­­rült. Légiharcban lezuhant a Marr-hegy háton egy francia harci repülőgép, tovaoua a m­i körünkön belül Vaux telett és Mord­ungentől nyugatra egy-egy kétfedelű. A Camorailo, nyugatra lelőtt angol két­fedelű, amelyet már tegnapi jelentésünk­ben említettünk, immár a negyedik repülő­gép, amelyet Mizer hadnagy tett harc­képtelenné. j ,, t , i J j Keleti hadszíntér. Egy sikeres német felderítő előretörés Smorgontól délre lévő harcvonaton néhány tucat foglyot eredményezett. Drism­atytól délkeletre védőágyuiak tüze megsemmisített egy orosz repülőgépet. Balkán hadszíntér: Nincs újság. A legfőbb hadvezetőség. Kitüntetés. Őfelsége Havas Aladár honvédfőhad­­nagy-számtisztet, Havas Jenő dr. ügyvéd testvéröccsét, a hadiérem szak­ágján 4 ko­ronás arany érdemkereszttel tüntette ki. Letser Antal püspök Sopronban. Holnap Letser Antal­ győregyházme­­gy­e püspök­e, Sopronban a bérmálás szentsé­gét osztja ki. Ezernél jóval nagyobb neoű helybeli és vidéki hivek száma, akik holnap a bérmálás szentségében részesülnek. Az egyházi ünnepség reggel 8 órakor kezdődik a Szt. Mihály-templomban. A püspök nagy­­misét szolgáltat és az evangéliium alatt ma­gyar nyelvű szent beszédet mond. Mise után pápai áldást oszt ki. A püspök ma este érkezik Sopronba és az Uj­ utcában lévő lakásán, a püspöki házban, száll meg. Holnap délben ebéden Zeherbauer Ottó dr. városi apátplébánosnál hivatalos. Holnap délután Rákosra megy s este vissza­tér Sopronba. Hétfőn és valószínűleg Iredd­en is Sopronban marad, mely idő alatt a hely­beli tanintézeteket látogatja meg. Hivatalos napok. * A soproni főszo­lgabiró f. hó 24-én Kaboldon, július 20-én Veperden, augusztus 31-én Lókon hivatalos napot tart. Tanévzárás az ipartanonc-iskolában. A soproni ipartanonc skolában a tanév­­záró vizsgák holnap, vasárnap, délelőtt kez­dődnek és 7-én végződnek. Az érdeklődőket az intézet igazgatósága ezúton is félighívja a vizsgákra. ( .­­ . j )

Next