Soproni Napló, 1917. július-szeptember (21. évfolyam, 147-222. szám)

1917-07-01 / 147. szám

t azonban, melyre az élet minden fázisában "Szüksége van mindenkinek,­­ a fegyelem. A sokszor leszólt, nevetséges oldalára fordított katonai fegyelem, mely szülőanyja minden­­állami rendnek. Hogy a fegyelemre való ne­velés szélsőségekre vezet, nem von le az értékéből, mert nem szabad szem elől té­veszteni, hogy tömegnevelésről van szó, ,ahol az értelmi és képzettségi fokozatok óriási szélsőségeket mutatnak föl. Az in­telligens ember tudja, hogy a társadalmi hierarchia szükséges. A félművelt és mű­veletlen ember sajátossága, hogy nem is­mer, illetve nem akar ismerni semmiféle szaktekintélyt, nálánál magasabbrendű lényt. Mindezt kiegyenlíti a fegyelem. Nézzünk csak meg egy katonaviselt, egyszerű falusi embert, hogy viselkedik az a nyilvános élet­ben, hatóságokkal szemben stb. és mindjárt­­észrevesszük a különbséget... És békés időben, midőn a napi szolgálat mellett a katonának még mindig elég ideje akadt arra, hogy helyőrségének (főleg, ha az nagy város) kultúrintézményeivel, mú­zeumokkal, színházakkal megismerkedjék, olyan ismereteket vitt magával haza, kis falujába, melyekből nem csupán a családja, de jóformán az egész környék esztendőkön át­­szedte a szellemi táplálékát. Ez az idő azonban már csak a mesébe illik. És mivel most komoly, nagy időket élünk, nehogy elérzékenyedjünk, jobb ha nem is ecseteljük tovább ezt a régmúlt, fe­lejthetetlen korszakot, már akkor is, 1916. év végén, a városnak egy nagyobb háborús nyereségéről dis­­kuráltak. Ha a cikkíró tényleg a közérdek nevé­ben szólal fel mos­t, miért vette védelmébe akkor ugyanazt a tényt, amelyet ma a szegény családok kiuzsorázásának nevez? Furcsán hangzik, hogy ebből az ügy­ből kifolyólag tisztelt laptársunk marással és gyanúsítással vádol, mint akik „vad düh­hel berzenkednek”, holott mi tudatunkkal nem gyanúsítottunk senkit sem. Vadul dühöngni, ugyan miért? Volna erre okunk, volna ennek valami értelme? A mi hitünk szerint a közélelmezési üzem a normális idők beálltával számolni fog. Ha akkor kitűnik, hogy valakik kétszázezer vagy csak kétszáz koronát is eltulajdoní­tottak vagy a szegényektől jogtalanul hasz­not húztak, akkor­ mi is ott leszünk, mert nem vagyunk lekötelezettjei sem a köz­­élelmezési, sem más intézménynek! De mindaddig, amíg a városnak ennyi nehézséggel kell a beszerzéssel küzdeni, csak hálásak lehetünk azoknak, akik eddig sok fáradtsággal elláttak bennünket amennyire tőlük telt, mindazzal, amire szükségünk volt. A hála azonban, a mi felfogásunk szerint, nem állhat gyanúsításokból és idő előtti, lég­ből kapott adatok közléséből és tárgyila­gosságot nélkülöző kommentárokból. Sopron százezres háborús nyeresége. Ilyen című cikkban a Sopron vármegye tegnapi száma ismételten a városi közélel­mezési üzem nyereségével foglalkozik. Mi laptársunkkal vitát provokálni nem akarunk, annál kevésbbé személyes térre átvinni egy közügyet. De megmaradunk az eddig han­goztatott álláspontunkon, bármennyire is „maradinak” és „hangjavesztett szócsőnek” ítéljenek bennünket. Leszögezni kívánjuk azonban azt a tényt, hogy a laptársunk által hirdetett évi kétszázezer koronás nyereségből egy cikkünk miatt, az első huszonnégy órá­ban mindjárt csak egyszázezer korona lett. És ez a tény fényesen bizonyítja, hogy laptársunk nem azzal a körültekintéssel és komolysággal végzi munkáját, mint amilyen­nel egy komoly, tisztacélú, de támadásokban utazó sajtóorgánumnak végezni kellene. — Attól,­­ aki támad, joga van megkövetelni nemcsak a közvetlen félnek, de a nagyközön­ségnek is — aki különben mint sértett fél van beállítva —, hogy alapos munkát végez­zen és a kedélyeket ok nélkül ne izgassa. Ez elsősorban a mi kívánságunk laptársunk­kal szemben, a köz érdekében. Egyébként egy pikáns háttere is ön a dolognak. Az tudniillik, hogy laptársunk­nak az a munkatársa, aki a cikket írta, •» időben, mikor nálunk dolgozott, •'■7 érvekkel és adatokkal cá­­■ csak szóban és nem­­ms nyereségeiről ■ róljuk, pedig ________LOPRONI NAPLÓ A szegény honvéd. „Oh irgalom! Adjanak mit, Mert­em, semmim sincsen itt, Drága, jó úr, éhezek, jaj! De még az nem a legfőbb baj. Mit sem kereshetek, rokonom s apám Már régen a csatatéren siratom, ! Drága uram, irgalmazzon.” Így koldul egy szomorú hadmaradvány, Egy sebesült honvéd, Pest nagy piacán. „Te lomha fickó, te szemtelen dög, Mért nem mégy munkára rögtönög? Te lomha fiú, te szemtelen dög, Rest arra, hogy fején sipkáját mozdítsa, ám itten válaszom, te lusta kutya.” Így szidja őt a mérges uraság,­­ S­ellökvén, vervén orcájához vág, Hogy süvege fejéről leröpül. A csúffá tett honvéd majd sírjába dűl.­ De ime, a rongyköpönyeg is lehull, A kegyetlen ur sápad és pirul, A bám­ész népnek egy hangja sincs, Mert honvédünknek im’ karja nincs. „Bocsánat,” igy szól könyek közt a vitéz: „Hogy fejemhez már nem juthat a kéz.” „Én hibáztam,” szól zokogva az uracs,­­ „Ám mindenem tied, nem vagyok oly makacs, Vedd amim vagyon, nem vagyok makacs.”­­ Újjáról gyűrűjét őneki adja, Csúffá tett orcáját csókolgatja.­­ „Hej, szegény fiam te, mint engesztelhetlek, „ Ha rosszul megy dolgod, magamhoz el­viszlek.” , A nézők szemein örömköny állt, A honvéd nagy vígan felkiált: „Bár kezeim sipkámhoz nem nyúlhatnak, Szivemmel tisztelgek a hazámnak.” Julius 1. A választójogi blokk felhívása. A helybeli választójogi blokk intézősége csütörtökön este ülést tartott és elhatározta, hogy a lapok útján a következő felhívást intézi mindazokhoz a politikai és társadalmi testületekhez, valamint magánosokhoz, ame­lyek, illetve akik eddig még nem jelentették be csatlakozásukat a blokkhoz: Polgártársak! Munkások! Évtizedek munkájának gyümölcse kö­zeledik a megéréshez. Amiért a haladás fa­natikus, de számra csekély hívei és a jog­­­­talanok milliói hosszú időn át a maradi hatalommal szemben, gyakran véres küzde­­­­lemmel harcoltak, egy hatalmas lépéssel kö­zeledett a megvalósulás felé. Kormány alakult Magyarországon, mely bevallottan a választójog demokratikus ki­­terjesztésének alapjára helyezkedett, mely dacolva a létükért remegő junkerek, kijá­rók, kitartók és kitartottak nagy táborának elkeseredett ellenállásával, a nép támogatásá­val akarja a jogokat fejleszteni, a néppel akarja a népet kormányozni, az egyenlőt­lenül súlyos terhek alatt roskadozó népet ,az általános, egyenlő, titkos vá­lasztójog megadásával akarja az alkot­mány sáncaiba befogadni, hogy ezeket a sáncokat minden ellenséggel szemben annál hatásosabban védhesse. E nagy és hazánk jövő fejlődésére mé­lyen kiható kérdés megoldásában való rész­vétel céljából, a választójog jegyében szüle­tett új kormány működésének ellenőrzésére és támogatására, ha kell, ösztökélésére, a­ választói jognak minél szélesebb rétegekre kiterjesztésének elérésére, minél általáno­sabbá tétele végett az egyenlő és általános választójognak híveiből, egyesekből és tes­tületekből Sopronban is megalakult a város és megye területére a vá­lasztójogi blokk, am­ely az őszintén de­­mokratikus érzelmű elemeknek egybe­­forrasztásával hivatva lesz a választójog nagy problémáját teljes megvalósulásáig felszínen tartani s a reakció letörésével biztos révbe eljuttatni. A választójogi blokk megalakulásán egyéb pártállásokra való tekintet nélkül, csu­­­­pán csak a legsürgősebb, legégetőbb és leg­­­­felső helyen is leggyorsabban megoldandó­­ feladatnak elismert reform mielőbbi és mi­­i­nél szélesebb alapokon való megvalósítását­­ célzó tömörülés végett a város és menye­­ majdnem minden progresszív gondolkodású­­ egyénisége, politikai és társadalmi szervezete vett részt, a küzdelemnek azonban politikai hatása, gyors és kézzelfogható eredménye csak akkor ígérkezik, ha a választójogi blokk mindazokat egyesíti zászlója­ alá, akik az eléje tűzött célok megvalósításában látják jövő boldogulásunk zálogát. Sorsdöntő órákat élünk. Európa nagy demokratikus óceánjában Magyarország a reakció szigete. Az óceán emeletes hullámai elnyeléssel fenyegetik az elhagyott kis szi­getet. Az agyonsanyargatott, annyi Golgotát járt emberiség legforróbb vágya: a béke haladéktalan megteremtése. Ennek azonban ma csak egy útja van: ez a demokrácia; ma csak egy akarója van: ez a reakció.

Next