Soproni Napló, 1917. július-szeptember (21. évfolyam, 147-222. szám)
1917-07-01 / 147. szám
t azonban, melyre az élet minden fázisában "Szüksége van mindenkinek, a fegyelem. A sokszor leszólt, nevetséges oldalára fordított katonai fegyelem, mely szülőanyja mindenállami rendnek. Hogy a fegyelemre való nevelés szélsőségekre vezet, nem von le az értékéből, mert nem szabad szem elől téveszteni, hogy tömegnevelésről van szó, ,ahol az értelmi és képzettségi fokozatok óriási szélsőségeket mutatnak föl. Az intelligens ember tudja, hogy a társadalmi hierarchia szükséges. A félművelt és műveletlen ember sajátossága, hogy nem ismer, illetve nem akar ismerni semmiféle szaktekintélyt, nálánál magasabbrendű lényt. Mindezt kiegyenlíti a fegyelem. Nézzünk csak meg egy katonaviselt, egyszerű falusi embert, hogy viselkedik az a nyilvános életben, hatóságokkal szemben stb. és mindjártészrevesszük a különbséget... És békés időben, midőn a napi szolgálat mellett a katonának még mindig elég ideje akadt arra, hogy helyőrségének (főleg, ha az nagy város) kultúrintézményeivel, múzeumokkal, színházakkal megismerkedjék, olyan ismereteket vitt magával haza, kis falujába, melyekből nem csupán a családja, de jóformán az egész környék esztendőkön átszedte a szellemi táplálékát. Ez az idő azonban már csak a mesébe illik. És mivel most komoly, nagy időket élünk, nehogy elérzékenyedjünk, jobb ha nem is ecseteljük tovább ezt a régmúlt, felejthetetlen korszakot, már akkor is, 1916. év végén, a városnak egy nagyobb háborús nyereségéről diskuráltak. Ha a cikkíró tényleg a közérdek nevében szólal fel most, miért vette védelmébe akkor ugyanazt a tényt, amelyet ma a szegény családok kiuzsorázásának nevez? Furcsán hangzik, hogy ebből az ügyből kifolyólag tisztelt laptársunk marással és gyanúsítással vádol, mint akik „vad dühhel berzenkednek”, holott mi tudatunkkal nem gyanúsítottunk senkit sem. Vadul dühöngni, ugyan miért? Volna erre okunk, volna ennek valami értelme? A mi hitünk szerint a közélelmezési üzem a normális idők beálltával számolni fog. Ha akkor kitűnik, hogy valakik kétszázezer vagy csak kétszáz koronát is eltulajdonítottak vagy a szegényektől jogtalanul hasznot húztak, akkor mi is ott leszünk, mert nem vagyunk lekötelezettjei sem a közélelmezési, sem más intézménynek! De mindaddig, amíg a városnak ennyi nehézséggel kell a beszerzéssel küzdeni, csak hálásak lehetünk azoknak, akik eddig sok fáradtsággal elláttak bennünket amennyire tőlük telt, mindazzal, amire szükségünk volt. A hála azonban, a mi felfogásunk szerint, nem állhat gyanúsításokból és idő előtti, légből kapott adatok közléséből és tárgyilagosságot nélkülöző kommentárokból. Sopron százezres háborús nyeresége. Ilyen című cikkban a Sopron vármegye tegnapi száma ismételten a városi közélelmezési üzem nyereségével foglalkozik. Mi laptársunkkal vitát provokálni nem akarunk, annál kevésbbé személyes térre átvinni egy közügyet. De megmaradunk az eddig hangoztatott álláspontunkon, bármennyire is „maradinak” és „hangjavesztett szócsőnek” ítéljenek bennünket. Leszögezni kívánjuk azonban azt a tényt, hogy a laptársunk által hirdetett évi kétszázezer koronás nyereségből egy cikkünk miatt, az első huszonnégy órában mindjárt csak egyszázezer korona lett. És ez a tény fényesen bizonyítja, hogy laptársunk nem azzal a körültekintéssel és komolysággal végzi munkáját, mint amilyennel egy komoly, tisztacélú, de támadásokban utazó sajtóorgánumnak végezni kellene. — Attól, aki támad, joga van megkövetelni nemcsak a közvetlen félnek, de a nagyközönségnek is — aki különben mint sértett fél van beállítva —, hogy alapos munkát végezzen és a kedélyeket ok nélkül ne izgassa. Ez elsősorban a mi kívánságunk laptársunkkal szemben, a köz érdekében. Egyébként egy pikáns háttere is ön a dolognak. Az tudniillik, hogy laptársunknak az a munkatársa, aki a cikket írta, •» időben, mikor nálunk dolgozott, •'■7 érvekkel és adatokkal cá■ csak szóban és nemms nyereségeiről ■ róljuk, pedig ________LOPRONI NAPLÓ A szegény honvéd. „Oh irgalom! Adjanak mit, Mertem, semmim sincsen itt, Drága, jó úr, éhezek, jaj! De még az nem a legfőbb baj. Mit sem kereshetek, rokonom s apám Már régen a csatatéren siratom, ! Drága uram, irgalmazzon.” Így koldul egy szomorú hadmaradvány, Egy sebesült honvéd, Pest nagy piacán. „Te lomha fickó, te szemtelen dög, Mért nem mégy munkára rögtönög? Te lomha fiú, te szemtelen dög, Rest arra, hogy fején sipkáját mozdítsa, ám itten válaszom, te lusta kutya.” Így szidja őt a mérges uraság, Sellökvén, vervén orcájához vág, Hogy süvege fejéről leröpül. A csúffá tett honvéd majd sírjába dűl. De ime, a rongyköpönyeg is lehull, A kegyetlen ur sápad és pirul, A bámész népnek egy hangja sincs, Mert honvédünknek im’ karja nincs. „Bocsánat,” igy szól könyek közt a vitéz: „Hogy fejemhez már nem juthat a kéz.” „Én hibáztam,” szól zokogva az uracs, „Ám mindenem tied, nem vagyok oly makacs, Vedd amim vagyon, nem vagyok makacs.” Újjáról gyűrűjét őneki adja, Csúffá tett orcáját csókolgatja. „Hej, szegény fiam te, mint engesztelhetlek, „ Ha rosszul megy dolgod, magamhoz elviszlek.” , A nézők szemein örömköny állt, A honvéd nagy vígan felkiált: „Bár kezeim sipkámhoz nem nyúlhatnak, Szivemmel tisztelgek a hazámnak.” Julius 1. A választójogi blokk felhívása. A helybeli választójogi blokk intézősége csütörtökön este ülést tartott és elhatározta, hogy a lapok útján a következő felhívást intézi mindazokhoz a politikai és társadalmi testületekhez, valamint magánosokhoz, amelyek, illetve akik eddig még nem jelentették be csatlakozásukat a blokkhoz: Polgártársak! Munkások! Évtizedek munkájának gyümölcse közeledik a megéréshez. Amiért a haladás fanatikus, de számra csekély hívei és a jogtalanok milliói hosszú időn át a maradi hatalommal szemben, gyakran véres küzdelemmel harcoltak, egy hatalmas lépéssel közeledett a megvalósulás felé. Kormány alakult Magyarországon, mely bevallottan a választójog demokratikus kiterjesztésének alapjára helyezkedett, mely dacolva a létükért remegő junkerek, kijárók, kitartók és kitartottak nagy táborának elkeseredett ellenállásával, a nép támogatásával akarja a jogokat fejleszteni, a néppel akarja a népet kormányozni, az egyenlőtlenül súlyos terhek alatt roskadozó népet ,az általános, egyenlő, titkos választójog megadásával akarja az alkotmány sáncaiba befogadni, hogy ezeket a sáncokat minden ellenséggel szemben annál hatásosabban védhesse. E nagy és hazánk jövő fejlődésére mélyen kiható kérdés megoldásában való részvétel céljából, a választójog jegyében született új kormány működésének ellenőrzésére és támogatására, ha kell, ösztökélésére, a választói jognak minél szélesebb rétegekre kiterjesztésének elérésére, minél általánosabbá tétele végett az egyenlő és általános választójognak híveiből, egyesekből és testületekből Sopronban is megalakult a város és megye területére a választójogi blokk, amely az őszintén demokratikus érzelmű elemeknek egybeforrasztásával hivatva lesz a választójog nagy problémáját teljes megvalósulásáig felszínen tartani s a reakció letörésével biztos révbe eljuttatni. A választójogi blokk megalakulásán egyéb pártállásokra való tekintet nélkül, csupán csak a legsürgősebb, legégetőbb és legfelső helyen is leggyorsabban megoldandó feladatnak elismert reform mielőbbi és miinél szélesebb alapokon való megvalósítását célzó tömörülés végett a város és menye majdnem minden progresszív gondolkodású egyénisége, politikai és társadalmi szervezete vett részt, a küzdelemnek azonban politikai hatása, gyors és kézzelfogható eredménye csak akkor ígérkezik, ha a választójogi blokk mindazokat egyesíti zászlója alá, akik az eléje tűzött célok megvalósításában látják jövő boldogulásunk zálogát. Sorsdöntő órákat élünk. Európa nagy demokratikus óceánjában Magyarország a reakció szigete. Az óceán emeletes hullámai elnyeléssel fenyegetik az elhagyott kis szigetet. Az agyonsanyargatott, annyi Golgotát járt emberiség legforróbb vágya: a béke haladéktalan megteremtése. Ennek azonban ma csak egy útja van: ez a demokrácia; ma csak egy akarója van: ez a reakció.