Soproni Napló, 1918. január-március (22. évfolyam, 1-75. szám)
1918-01-01 / 1. szám
azt jelenti, hogy az intézményekből kerni osztályszellem hozza el a sóvárgott békét, hanem hogy a királyok meg akarják jutalmazni népeik háborús érdemeit, az érdemeket, amelyeknek nagysága, hatalmassága „elűzte az ellent a hon határairól“. A demokrácia szellemében megalkotott törvényekkel az államfők ajándékot adnak a népnek, akik a frontokon megvédelmezték az államnak és a trónnak a tekintélyét és ezért cserében méltók arra, hogy mindazok az érvényesülési terrénumok, amelyek eddig előttük elzárva voltak, megnyíljanak számukra. A demokráciának a porosz junkerium feudális gőgjén való diadalmaskodása, a magyar választójog reformja teljesen független egyébként a külpolitikától, a nemzet családi ünnepe ez, egy nagystílű érdemrend-osztogatás, amelyet a királyok és kormányok adnak a népmillióknak azért, hogy mindenüket feláldoztak annak az országos érdeknek, illetve kényszernek, mely a háborút jelentette. Midőn tehát a központi hatalmak távlatából értékeljük 1917. év jelentőségét a világháborúban, akkor úgy állítjuk fel a mérleget, hogy a mi összeszövetkezett miltarizmusunk, elszántságunk, dinasztikus hűségünk, és önfeláldozásunk megrendítette és elsöpörte a cárizmust, elszakította Oroszországot az ententetől és az orosz népbiztosok, nem vállalva az előző kormányok szerződését, békére sóvárogva lépnek velünk érintkezésbe és ezáltal közeledtünk a világháború végéhez. Halmi Bódog. Zakogra panaszkodik a szeplős, arcfoltos, pattanásos nő, hogy milyen mostoha volt hozzá, a sors. Amit megtagadott a sors, azt megadja a kozmetika legremekebb készítménye a Diana-arckrém és a Diana-alabástrompúder. Ahelyett tehát, hogy sír kísérelje meg ezt a két csodás bőrápolószert, mely eltünteti az arcbőr tisztátalanságait, a bőrt fehéríti, bársonyosan puhítja és a bőrnek e fiatalos tulajdonságait tartóssá teszi. Ha bárhogyan fúj is az őszi szél arca friss, üde, fiatalos marad, gyönyörű matt tevitet nyer, olyan lesz az arca, mintha tejben fürösztötték volna meg. Mindenütt kapható ! Főelárusítóhely : Diana Kereskedelmi R.T. 364 Budapest, V., Nádor-utca 6. | Eredeti svéd gyártmányú 132 f WIKING aratógépeket, 4 kaszáló-, marokrakó- és kévekötő-gépeket szállít a f Magyar Általános Gépgyár R.-T. ' , Budapest, VI., V&pi-ut 141. Telefon 46—15. f £ Sürgönyeim: flfugemobil. Nagy tartalékrégz-raktár. ^ SOPRONI NAPLÓ ,*&• w A régi soproni városiláz. (Folytatás.) Szintén a folyosó falát dizité a másik hasonló tárgyú intés is: Quicunque subeunt jugum Turcicum, nunquam exuunt capistrum. (Akik török iga alá adják magukat, sohasem vetik le a kötőféket.) A nagy királyhűség mellett azonban a földi javakról, a maguk hasznáról sem feledkeztek meg a soproniak. Nekik életforrást, gazdagságot, hírnevet a kitűnő soproni bor adott. Azért, midőn 1617-ben különös jó áldott bortermésük volt, Lackner Kristóf Isten iránti hálából és örök emlékezetül az emeleti folyosó csarnokának csúcsíves boltozatára íratta aranyos betűkkel: Annus aureus 1617. Ez a felirat ott volt egészen a régi épület lebontásáig. Valami régi kép is lehetett mellette, de Dobner Nándor polgármester idejében újat, szebbet festettek helyébe, melyről alább fogunk szólani. Lackner aranyos esztendejéről még száz év múlva is emlékezik Fridelius rektor és a városi jegyzőkönyv (Frid. 31. Sopr. mon. 1. 318.) Míg a folyosón az ékes feliratok majdnem mind a királyhűség jegyében születtek, addig a nagyteremben már egyéb polgári erények is, így a hazaszeretet, áldozatkészség, munkásság, hűség, józanság stb. is szóhoz jutottak. Ott fénylett a régi szép klasszikus mondás : Dulce et decorum pro patria mori. (Szép és dicső dolog meghalni a hazáért.) És mellette ismét: O fortunata mori, quae naturae debita pro patria est potissimum reddita. (Oh boldog halál, ha azt, amivel a természetnek tartozunk, a hazának fizettük vissza.) A haza neve mellé odakerült itt is még egyszer a királyé: Vix justa potest videricausa adversus Pátriam arma capiendi et per consequens adversus Regem, qui communis omnium dicitur Parens. (Alig lehet jogos oka a haza ellen való fegyverfogásnak s következésképpen a király ellen valónak sem, aki mindnyájunk közös atyjának mondatik.) És ilyen komoly intelmet íratott Lackner a nagyterem jobb oldalára is: Qui hostili amimo in Rempublicam est animatus, cum natura sit.civis, voluntate sit hostis et perduellis dicitur. (Aki ellenséges indulattal van az állam iránt, az habár természet szerint polgár is, akarata által ellenséggé lesz és lázadó a neve.) De voltak ott békésebb képek és felratok is. Az ablak fölé gyertyatartóra helyezett égő gyertyát festetett Lackner ezzel a felirattal: Sum, ut prosim. (Azért vagyok, hogy használjak.) A gyertya szépen jelképezi az önfeláldozást is: Aliis inserviendo ipse consumor. (Mig másoknak szolgálok, én magam megemésztődöm. Barth, Ed. Frid. 63.) És mindjárt e mellé íratott egy másik szép tartalmas jelmondatot is: Vita humana ut ferrum exercendo conteritur, sed pulchro splendore. (Az emberi élet ront a használat által, de szép fénnyel válik el/ A szerényebb tehetségnek vigaszolására mindjárt az ajtó fölé íratta: Et parvisegemus. (A kicsinyekre is szükségünk van.) És a mellette levő képben szemléltette, hogy a házépítéshez nem csak a nagy kévék szükségesek, hanem a hézagokat betöltő kicsinyek is. (Barth, K4. Frid. 8.) . Lackner a nemességet is a műveltséghez mérte. Ezért íratta a nagyterem falára: Gentile nemen dico, cujus m.poriam conservant literae et ro'-F'L- menta vetustatis. (Nemes névnek azt mondom, amelynek emlékezetét az irodalom és a régiség emlékei tartják fenn.) De azért a dicsőségvágy senkit el ne szédítsen, mert lehetnek, miként Herostratus, átkos emléküek is. Sulla vérengzéseit említve íratta a falra: Heu, memoria damnosa 1 A jók buzdítására íratta fel, hogy az erény túléli a halált s ezt oly riftecen eemléltette, hogy egyenes kard és könyv, a testi és szellemi harc jelvényei fölé halálfőt festetett, melytől azonban zöld kalász, az élet jelvénye lőtt ki s felette a felirat Vivit post funera virtus. (Barth, Ed.) Szépen jelképezi ugyancsak a nagyterem falán az erény nyomában mindg ott járó irigységeit a füstöt fetetett egymás mailés fölébe íratta: A paris Vttus et livor Sicut ignis fum um, ita gloria invidiam excitare salet. (Párosan jár az erény és az irigység. Miként a tűz füstöt, úgy szokott a dicsőség irigységet kelteni.) De kígyót is festetett a füstölgő tűz mellé, hogy bibliai képpel jelezze az irigységnek a sátántól v.4. származását. (Barth, C3) A megszólástól és rágalomtól ennek visszhangjával akarja Lackner visszaírtani polgártársait. Azért íratta a nagyterem falára a latin verset: Si bene vis dici, caveas maledicere; qualis Clamor adit silvas, talis et nud? (Ha azt akarod, hogy tó rólad, te se mondj rosszat más iyen hangot kiáltasz az erdő abból vissza). És mindjárt e vers melevét, pávát is festetett, amelyet egy skorpió megcsíp. S alatta a felirat: Num quid vis tiste? (Jogtalanul teszi-e?) A pávát már a régiek is kevély kegyetlen állatnai- mely a maga tojásait is összetör ,ez, a közmondás : Pavone superbis(í aerior. A képpel a kevély és kegyetlen embert jogosan utolérő büntetést akarta Lackner ábrázolni. És még egy nagy bűntől óvja Lackner a polgártársait: a részegségtől. Sopronban, ahol oly sok és jó bor termett, ahol a szenátorok a város pincéjében mint hivatalos borkóstolók és becslők is fungáltak, ahol a városházán aranyos betükkel jelölték meg az 1617. évi bortermést, ott nagyon is helyen volt ez az intés. Lackner társadalmi téren is küzdött, a magyarok régi bűne, az iszákosság ellen, midőn 1619. Esterházy Miklós gróffal együtt mértékletességi evyle.a. moldjanak okról Amiolyani is jön j anuár !