Soproni Napló, 1918. április-június (22. évfolyam, 76-147. szám)
1918-04-02 / 76. szám
I 76. sz. (4201) Sopron, 1918 április 3., szerda Előfizetés/ itt egy év 24, félév 12, negyedév 6, egy bó 2 korona Huszonkettedik évfolyam Szerkesztőség és kiadóhivatalt Sopron, Deák tér 50. Telefon 19. Czernin gróf a helyzetről üzlet vagy kultúrintézmény? Glemenceau különbékét akar. A SOPRONI NAPLÓ telefon-hírszolgálata. Bécs, április 2. Weisskirchner polgármester vezetésével ma délelőtt küldöttség járt Czernin Ottokár gróf külügyminiszternél, hogy tőle megtudakolja, várjon a keleti eseményeknek lesz e hatása a közellátásra. A külügyminiszter többek között azt mondotta, hogy a Romániával megkötött béke folytán a keleti frontokon végképen megszűnt a bábom, ami gazdaságilag is erősen érezhető lesz. Wilson elnök négy pontját alkalmas alapnak tekinti tárgyalások megkezdésére. Isten a tannak — úgymond —, hogy mindent elkövettünk az újabbi vész elhárítására. Clemenceau érdeklődött nálam, hogy tárgyalásokra hajlandó vagyok-e. Azt feleltem, hogy igen, hiszen Franciaországgal nem látom a béke megkötésének lehetetlenségét. De miután Franciaország mindezzel szemben mereven ragaszkodott, Elszász-Lotharingia visszafoglalásához, a tárgyalások tárgytalanok voltak. Ezután nem maradt számukra más, mint a mérkőzés megindítása. 2lja€6 küzdelmek nyugaton: 211 támadás készül A SOPRONI NAPLÓ távirati hírszolgálata. Berlin, április 2. A nyugati harctérről érkező megbízható jelentések szerint a német hadvezetőség a nyugati fronton a mozgó harcot fent fogja tartani és újabb helyeken is fog vehemens támadásokat intézni. Az előnyomulás lassan, de feltartóztathatatlanul folyik. 31 Szavas-jelentés. A SOPRONI NAPLÓ távirati hírszolgálata. Genf, április 2. A Havas-ügynökség jelenti április 1-én este. A németek el akarták vágni a Bauvais—Amiens vasútvonalat, azonban katonáink hősiessége folytán nem érték el céljaikat. Az orosz-román békét megkötötték. A SOPRONI NAPLÓ távirati hírszolgálata. Stockholm, április 2. A Pétervári Távirati Ügynökség jelenti: Az orosz-román békeszerződés megköttetett. Románia a szerződés értelmében visszavonja csapatait Besszarábiából, a hadifoglyokat kölcsönösen kicserélik és Besszarábia gabonafeleslegét Románia kapja. „A király meghalt — éljen a király!’* Van valami törvényszerű szükségesség ebben a mondatban, valami természetesség és mégis valami bántó; valami, amit nem is lehetne egykönnyen pontosan indokolni; de ami mégis van, amit éreznünk szinte miszáj. Balláék elmentek — addio, a rivederci — és máris ewiva. A magyar szezonról nem is akarok in merito szólani. De mortui nil, nisi bene. Semmit, vagy jót. Hát hallgassunk a részletekről. De nem az egész ügyről, mint olyanról. Balláék sok tekintetben erős csalódást okozik a színházlátogató közönségnek és különösen az idény utolsó estéit végképpen letörték a Padlásszoba című zenés butasággal, melyet egy bécsi amatőrmuzsikus, egy mondhatni véres dilettáns, kinek a zeneszerzésen kívül sokkal szebb és neki megfelelőbb polgári foglalkozása van— követett el. Ezzel a lehetetlen darabbal, melynek egész első felvonását egy csupán egy kéményseprő által megszakított duett képezi. Balla Kálmán szinte lebélyegezte azidei szezont: egy unalmasnál unalmasabb sorozat, csupán itt-ott megszakítva egy kéményseprővel, kinek munkája a paradoxonra emlékeztet: folt, amely tisztit — csakhogy éppen fordítva. Tisztitó, amely foltoz. A színházi kérdések alapmegítélésénél főleg két szempont képezheti a kiinduló feltevést. Vagy kultúrintézménynek ismerjük el a színházat, melynek nevelő, nyelv- és érzésnemesítő, szóval fontos kulturmissziójutott feladatul — vagy pedig üzletnek, mely hivatva van magánemberek egyéni pénzérdekeit kielégíteni. Ha kulturintézet, akkor tessék kultúrát terjeszteni és tessék száz előadás közül legalább ötvenet a nemes irodalom produktumai megismertetésének szentelni, míg további harminc estét vagy délutáni opera-, illetve népszínműelőadások fogalják le. A fennmaradó húsz estét pedig tessék tetszésszerint felhasználni, esetleg oly operatslágerek színrehozatalára, mint a Padlásszoba. Ha azonban üzleti vállalatnak ismerjük el a színházat, akkor semmiféle ajándéknak sincsen vele szemben helye és ebben az esetben kérjen, illetve követeljen a város a városi színház átengedéséért bért. Mert üzlettel szemben a csupán kulturális célt