Soproni Szemle, 1941 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1941 / 1. szám - Reményi Viktor: Brennbergbánya szociális fejlődése
morúságuktól.3) El lehet gondolni, hogy a bányászaszály (ancylostomiasis) milyen pompásan virult ezekben az időkben. A római bányászatban voltak szabad munkások is, de általában a bányamunkások a bánya tartozékát képezték; mintegy leltári tárgyak, a bánya értékét növelték. A bánya szabad alkalmazottai számára megtaláljuk a segélyzőegyleteket, a mai társadalombiztosításnak a csíráit. Pl. Dáciában egykorú emlékek szerint háromféle segélyzőegyesület volt, köztük temetkezési egyesület is.3) A germánoknál a bányászok szabad társadalmi osztályt képeztek és a „Marktgenossenschaft“-ből (bírtokközösség) kialakul a szabad bányászat. Mivel a határ közös volt, bárki szabadon kutathatott és bányát nyithatott ott, ahol ércet talált. A középkorban a királyi hatalom kiterjesztésével az ércek bányászata a király kizárólagos rendelkezési körébe kerül. (Ius regale.) De ez a szabad bányászkodást csak annyiban befolyásolja, hogy a kincstárnak bizonyos bányatizedet kell leadni. Egyébként az uralkodók igyekeznek a bányászkodást minden eszközzel előmozdítani. A középkor bányászai, az ú. n. bányamívelők szabad emberek voltak; szerencselovagok, kincskeresők, vállalkozók. A bányászbérmunkások osztálya a 13. században fejlődik ki, amikor a bányavállalatoknak első körvonalai kezdenek kibontakozni.4) Az Árpádházi királyok német, cseh és olasz bányászokat telepítenek Magyarországba és ezeket mindenféle kedvezményben részesítik. Szabad bányavárosok keletkeznek, melyeknek megerősített jogszabályaik, statútumaik vannak. A bányatelepek lakosai rendesen hegyek között elszigetelve élnek, megőrzik a magukkal hozott szokásokat és a természet mostohaságai ellen Brennberg: Róm. kat. templom. (Terv. Füredi u. — Diepold felv.) 3) Rákóczy Sámuel: A bányászat múltja. I. kötet. 4) Dr. Mihalovits János: A hazai bányatársládák eredete és fejlődésük főbb mozzanatai 1854-ig. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1925.)