Soproni Szemle, 1956 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1956 / 1. szám - Takáts Kálmán: Sopron város és megye felszabadulása 1945-ben
idejük. Ezek most már nem hordták a fekete nyilas egyenruhát, sapkát, Árpád-sávos karszalagot és revolvert. Külsejük is, arckifejezésük is megváltozott. Legtöbbjének lakása sem igen volt, vagy ha volt is, jónak látták azt sietve elhagyni. Ezekből kerültek ki az első bűnözők, az első vetkőztetők. A közbiztonság az első hét vége felé kezdett romlani. Ebbe bizonyára belejátszott a fent ismertetett első ok. A második ok: A sopronkőhidai fegyintézetet a nyilasok túlzsúfolták. (A nyilas igazságügyi miniszter is családostul a fegyintézetben lakott.) Bukásukat érezve már 1944. decemberében a súlyosabban gyanúsított politikai foglyaikat (Bajcsy-Zsilinszky Endrét) látszatpör tárgyaláson hozott ítélettel, vagy anélkül, kivégezték. Ekkor vesztette életét az ifjúmunkás mozgalom három hőse: Pesti Barnabás, Kreuz Róbert és Pataki István, akiket 1944. december 24-én gyilkoltak meg. 1945 március utolsó napjaiban a fasiszták a még élő súlyosabban vádolt politikai foglyokat magukkal hurcolva a fegyintézetet kiürítették és elmenekültek, miután a kisebb politikai foglyokat és az igen nagyszámú „lepitikai” (rablógyilkos, betörő, sikkasztó, zsebmetsző, stb.) fegyenceket elbocsátó iratok nélkül teljesen szabadon engedték. Romanov alezredes a Megyeházat foglalta le városparancsnoki székhelyül. Később a városparancsnokság a Deák téri evangélikus iskola helyiségébe költözött. Pártmunkába állás . . . Április 6-án megjelent lakásomon a MKP Központi Vezetőségének két kiküldöttje: Vaskó Kálmán és Kisvári (Hirsch) Pál. Azelőtt egyiküket sem ismertem. Mindketten a MKP Központi Vezetősége által kiállított, pecsétlenyomattal ellátott igazolványt mutattak be, s közölték velem, hogy sok nehézség közt most érkeztek Sopronba. Budapesten nyert információjuk alapján tudták, hogy az 1919-es Tanácsköztársaság idején forradalmi bíró voltam, ezért s a Tanácsköztársaságban való részvétel miatt akkor 3 évi fegyházra ítéltek. Budapesti elvtársaim kérnek és elvárják tőlem, hogy ezekben a nehéz időkben álljak ismét a demokratikus erők, az élenjáró MKP szolgálatára. Egyúttal mindjárt átadták a Magyar Közlöny Debrecenben, majd Budapesten nyomott első tíz számát tanulmányozás végett. Válaszomban közöltem velük, hogy magas életkoromra való tekintettel nem volna szabad munkába állanom, de magam is úgy látom, hogy most mindenkinek kivétel nélkül kötelessége a Párt hívására erejét teljesen a közérdek szolgálatába állítani. Mégis 24 órai haladékot kértem, hogy a Magyar Közlöny első tíz számának példányait áttanulmányozhassam. A közbeeső front miatt mi soproniak alig tudtunk valamit is az ideiglenes kormány létezéséről, munkájáról, csak amit arról a göbbelsi szovjetellenes propaganda nyomán a csepregi „Csak azért is Budapest” rádió torzító és hazug híreiből — azokat átszűrve — a való helyzetről elgondolkodva következtettünk. A Szovjetunió Kossuth-rádió adásait ugyan sikerült hallgatnunk, de ott nagyobb részben csupán (délutáni adást tudtunk csak venni) a katonai helyzet napi állásáról nyertünk örömteli érzéssel értesülést. Azt az elhatározásomat, hogy 66 éves fejjel a pártmunkában ismét tevékenyen részt veszek elsősorban a szovjet rádió magyar adásának ama felhívása érlelte meg bennem, mely a magyar haladó értelmiséget már