Soproni Szemle, 1959 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1959 / 1. szám - Póczy Klára: Rabszolga élet Scarbantiában

Rabszolga élet Scarabantiában Az antik Scarabantia feltárása állandóan folyamatban van. Minthogy rom­jaira épült a középkori, majd az újkori város, az ókori építmények megmen­tése és felderítése csak gondos és körültekintő munkával lehetséges. A korábbi időszakban kellő anyagiak és ismeretek híján gyakran történtek mulasztások, éppen ezért tudunk ma is még olyan keveset az egykor nagy kiterjedésű és virágzó város életéről, társadalmáról, amelynek minden ránk maradt emléke külön értékelést érdemel. A szegényebb rabszolgákról jóformán semmit sem tudunk.­ Többet név szerint ismerünk ugyan, mert uruk megbízásából annak számára pl. síremléket emeltek stb., de életük, munkakörük folytán gazdáik életével szinte egybeforrt. A házi teendőket látták el, a vagyonos réteg mindennapi kényelmét szolgálták és biz­tosították. Több síremléken olvassuk, hogy a gazda szomorúan siratja ked­velt rabszolgáját,1­2 rendszerint azokat a gyermekeket, akik már ott a házban nőttek fel, és szinte családtagnak számítottak. Többségükben gazdáik Sopron környéki birtokain dolgozhattak, vagy iparosként hajtottak hasznot uruknak. Nehéz munkával és kemény fegyelemben éltek a városi lakosság főszórako­zását biztosító amphitheatrumi játékok szereplői, a gladiátorok is. Az állan­dóan életükkel játszó gladiátorok éppen úgy hozzátartoztak a város vagyonos rétegének szórakoztatásához mint a házi rabszolgák. A közönség az ügyeseb­beket kegyébe fogadta, néhol híresebbek voltak, mint a színészek vagy a csa­ták hősei. Nevük falra karcolva és ajándéktárgyakra vésve maradt fenn, pl Aquincumban is.­ Idevágó az eddig napfényre került scarabantiai leletek sorában kiemelkedő jelentőségű, egy cirkuszi jelenettel díszített üvegpohár, amelyik még a múlt század végén került a Zettl-család gyűjteményébe.­ A pohár leletegyütteshez tartozott. Férfi csontváza mellett terra sigillata tálak és egy másik üvegedény társaságában hevert. Vékonyfalú, sárgászöld színes üvegből készült, díszítése 2000 év elmúltával sem vesztett élénkségéből, mozgalmasságából. A formába préselt edényt egymás alatt két körbefutó sáv­ban borítja a reliefdísz, futó állatalakok alatt két küzdő gladiátor látható, az edény vállán a készítő iparművész nevét olvassuk: M (arcus) Licinius Diceus f(ecit), azaz fecit ) készítette. A Pannóniában szinte egyedülálló műkincset a Zettl-család bécsi ága 1957- ben eladta a londoni Corning Museum of Glass-nak, ahol kiállításon, méltó elhelyezésben került bemutatásra. Ez alkalommal Harden, a londoni Városi Múzeum igazgatója, a római kori üvegipar legjobb ismerője méltatta a Scar­­bantiában előkerült ritka emléket.S így bontakoznak ki előttünk a pohár ké­szítésének körülményei, a kor, amikor készült, s így rekonstruálhatjuk azt a számunkra nem érdektelen körülményt is, hogyan került annak idején Scara­­bantiába ilyen értékes dísztárgy? 1. A mai soproni főiskola építésekor 1898-ban 47 sírra találtak, csupasz földben csontvázak kerültek elő, valamennyinél rozsdás kés volt, elvétve egyéb is, mint pl. agyagedények. Szakember nem volt jelen, Bella Lajos a munkások bemondása alap­ján számolt be az Oedenburger Zeitungban (1898. jan. 5.). Véleménye szerint a Sör­­házdombon levő munkástelephez tartozó temető lett volna, itt nem rabszolgatemető­ről van szó, mert a leletek alapján IV. századbeliek a sírok, amikor már általános elszegényedés uralkodik Scarabantiában. 2. A. Schober: Die röm. Grabsteine von Noricum u. Pannonien (1923), 103. lap. 3. Nagy Lajos: Bp. Rég. XII. (1937) 81. és Bp. Története I. (1942) 82-3. és 87. t. 2. 4. Bella Lajos: AÉ XIV. (1894) 392. lap. 5. D. B. Harden: Archeology 11. (1958) 3. sk.

Next