Soproni Szemle, 1964 (18. évfolyam, 1-4. szám)

1964 / 1. szám - Mollay Károly: Sopron XIV. századi városképének vizsgálata. A Fabricius-ház törénete (kb. 50-1530-ig)

alapos vizsgálattal megállapítható, hogy 1417. november 11-e körül írhatták.­ Az 1379. évi házösszeírással való összehasonlítás céljából a fenti összeírásokhoz képest így ugyan csak 7—10 esztendőt nyertünk, de mégis egy régebbi gazdasági és helyrajzi állapotot kapunk, sőt hézagpótló társadalomtörténeti adatokat is, így például a város első jelentős jegyzőjéről, Ernst Konrádról első adatunk eddig 1419-ből volt, most megtudjuk, hogy 1417-ben már háza és szőlője van Sopron­ban, tehát közvetlen utóda Hamersbach jegyzőnek, bár az 1417. évi bordézsma­­jegyzéket nem Ernst írta. Írásvizsgálattal bizonyára majd megállapítható lesz, mikor kezdte el működését Sopronban a városi kancellária, a világi írásbeliség igazi szervezője. 3. Az 1417. évi bordézsma-jegyzékből csak a külváros első fertályának a vége, a második fertály, a harmadik fertály vége, a negyedik fertály és a bel­város maradt meg, de ebből is megállapítható, hogy a dézsma házankénti össze­írása a későbbi adó- és dézsmajegyzékkel azonos sorrendben történt. Most ben­nünket csak a belvárosi házak összeírása érdekel. Ez a Fő téren, a várostorony­nál, a mai városi tanácsház helyén állott három házzal kezdődött, folytatódott részben a mozi és a Tálos-ház helyén állott három apró házzal,­ majd a Szt. György utca külső házsorával, a Sópiac (ma: Orsolya tér) külső házsorával, a 3 Házi Jenő a töredékes bordézsmajegyzék 1428. évi keltezését arra alapítja, hogy a 4. fertályban szerinte Miklós városplébános (1428—1438.) szerepel, a belváros­ban pedig Piberauer János, aki 1428. február 28-án már nem él (Soprokl. II/1, 39). A 4. fertályban azonban nem a városplébános, hanem Miklós, a várárokmenti Boldog­asszony-templom „plébánosa” szerepel, akit 1413-tól kezdve ismerünk (i. h. 16). A bordézsmajegyzéket tehát akár 1413—1428 között is írhatták. A forrás beható vizs­gálata alapján ez az időhatár nemcsak szűkíthető, hanem a forrás keletkezése is megállapítható. A bordézsmát általában Márton napja (nov. 11.) körül vetették ki, 1438-ban például november 15-én (11/3, 92). A belvárosban szereplő Gábor szabó 1426. nov. 9-én már nem él (II/1, 35); a bordézsmajegyzék szerint még Leister Gáspáré az a Fő téri ház, amely az 1426. évi bordézsmajegyzék szerint már a Körmendről bete­lepült, s először 1425 februárjában szereplő Zenkel Istváné (II/2, 338, 356 stb.), viszont Leister Gáspár már 1426-ban a töredékes bordézsmajegyzékben még szereplő Prüschiik Henrik házának a tulajdonosa (I. h. 357 stb.). Luck Jakab Fő téri házát utoljára 1423. aug. 9-én említik egy végrendeletben (II/l, 28), kimutathatóan 1426-tól kezdve viszont már Móric kalaposé (II/2, 356, 366; II/6, 140; II/2, 409, 412). Henrik kalmár 1426. jún. 19-én nem él, ezért az azévi bordézsmajegyzékben már özvegye szerepel (II/l, 33; II/2, 357). A keltezetlen bordézsmajegyzéket tehát feltétlenül 1426 előtt írták. Nem származhat azonban 1425-ből, mert Trechtel György 1424. dec. 18-i végrendeletét 1425. jún. 18-a előtt írják be a városi könyvbe (II/l, 31), ekkor tehát már nem él, sem 1424-ből, mert az azévi adójegyzék 4. fertályában az öreg Hackerné helyén már fia, Mihály szerepel (11/2, 333), sem 1421-ből, mert Schmuckenpfennig János özvegye már június 25-én Greiner Márton felesége (1/2, 203, 262). A keltezés szempontjából az 1413. év sem jöhet számításba, mert ekkor Brenner János a város jegyzője (II/ll, 18), a töredékes bordézsmajegyzék pedig Ernst Konrád városi jegyzőt említi, akiről első adatunk eddig 1419. február 2-ról volt (II/l, 20), elődjéről, Hamersbach jegyző­ről pedig 1416-ból van adatunk (II/l, 157). Maradnak tehát az 1416—1420. évek. Ez évek polgármesterei és városbírái közül csak az 1417. éviek, ti. Székeres Péter pol­gármester és Csekán (Magyar) Pál városbíró nem szerepelnek a töredékes bordézsma­jegyzékben: a polgármesterre és a városbíróra ugyanis nem róttak ki dézsmát. A töre­dékes bordézsmajegyzéket tehát 1417. november 11-e körül írták. Ez a bordézsma­jegyzék 10 évvel régibb Abaúj vármegye 1427. évi adó­jegyzékénél, amelyet a „Magyar Művelődéstörténet” (Bp., é. n. II. 29) a legrégibb hazai adólajstromnak minősített.­­ A mai Városház utcának a tanácsház és a Szt. György utca 1. számú háza közti része tehát három oldalról lezárt tér volt, amely az eredetileg lezárt oldal meg­nyitása után is, a legújabb időkig a „Háromháztér” (Dreihäuserplatz) nevet viselte (vö. Heimler Károly: Sopron topográfiája. Sopron, 1936). Ez a példa is mutatja, milyen várostörténeti értékkel bírnak korábbi, népi eredetű helyrajzi megjelölések, meny­nyire helytelen ezeket „hivatalos” és színtelen, újabb elnevezésekkel felcserélni. 2

Next