Soproni Szemle, 1966 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1966 / 1. szám - Hárs József: A soproni munkás turisták története (Vázlatos tanulmány)

Ez a sorrend nem véletlen. A következőkben látni fogjuk, hogy kérdéseink tulajdonképpen történetünk korszakainak meghatározói. Még mielőtt hozzákezdenénk témánk tárgyalásához, meg kell húznunk a kört, amelyen belül azok az ipari munkások helyezkednek el, akik tudnak és akarnak turista egyesületet alapítani. Ez a bázis meglehetősen szűk. Sopron iparosodásának üteme mindig elmaradt a szomszédos városokétól, ennek követ­keztében a munkások száma is eléggé alacsony. Még akkor is, ha az egymástól elzártan, kisebb csoportokban dolgozó iparostanoncokat, szolgákat, segédeket is hozzászámítjuk. Munkások nagyobb tömegben — a textilipar kifejlődése előtt — csak a Vasárugyár Rt. telepein találhatók. A legöntudatosabbak pedig természetesen a nyomdákban. A brennbergi szénbányászokat ne számítsuk ide, mert nekik önálló üzemi sportegyesületük volt. Ezeket figyelembe véve a következő adatokat kapjuk. Ipari munkás Sop­ronban még 1900-ban is csak 4322 van, ebből nagyipari 1721, a brennbergiek nélkül kereken 1100, ez 1910-re közel 1300-ra emelkedik.­ Többségük minden valószínűség szerint németajkú, hiszen az országos átlag is csak 50,6% a ma­gyarság javára.8 9 10 1 Az 1300-ból azonban le kell még vonnunk az országos átlagnak megfele­lően 25% nőt, akik legfeljebb családtagok lehetnének egy egyesületben, s 13—16% gyermeket, fiatalkorút. Körülbelül 7—800 marad. De még ez sem vég­leges szám. Az újabb csökkenés a munkások anyagi helyzetével függ össze. Különböző források alapján­ még óvatos becsléssel is legfeljebb 400-ra tehetjük azoknak a számát, akik a többé-kevésbé szervezett és öntudatos munkások kö­zül folyamatosan képesek tagdíjat fizetni. Ezzel szemben az 1903-ban alapított polgári érdekeltségű Dunántúli Turista Egyesület létszáma 1910-ben 519­", s támaszkodhat a kereskedelem és hitel, a közszolgálat és szabadfoglalkozásúak, valamint a nyugdíjasok, tőkepénzesek körére, a források szerint kerek négyezer keresőre, nem is számítva az ipar vezető rétegét." Elképzelhető, hogy ebben az időben milyen nehézségekbe ütközhetett egy tisztán munkásokból álló turista társulat megszervezése. 1911-ben, első kísér­letre nem is sikerült, csak 12 évvel később tudtak tartósabb formát adni neki. Az előzményekről igen kevés az adatunk. A bánfalvi kolostor és a Deák kút az a két hely a környéken, ahová régtől fogva jártak a soproniak. Feltételezhető, hogy az ott rendezett ünnepélyek, búcsúk alkalmával már az 1800-as években megfordultak itt az egyszerű em­berek, sőt hellyel-közzel többségben is voltak.12­7 Az országban 1910-ben 978306 ipari munkás van, ennek az 51%-a nagyipari. Míg Sopronban 1000 lakosból ugyanebben az évben 55 a nagyipari munkás, addig Budapesten 141, Pozsonyban 146, Győrött 118. (Berend—Ránki: Magyarország gyár­ipara 1900—1914. Bp. 1955.) 8 Ezek az adatok Berend—Ránki i. m.-ből valók. 9 Berend—Ránki i. m., a munkásbiztosító pénztár jelentése és a korabeli sajtó alapján. 10 A D. T. E. évkönyve 1910. 11 Dr. Thirring G.: Statisztikai adatok Sopron városáról. Sopron, 1936. 12 Bredeczky S.: Beyträge zur Topographie des Königreichs Ungarn. Wien, 1803. 2

Next