Soproni Szemle, 1968 (22. évfolyam, 1-4. szám)
1968 / 1. szám - Hárs József: A soproni idegenforgalom fejlődése 1945-től napjainkig
SOPRONI SZEMLE ___________HELYTÖRTÉNETI FOLYÓIRAT | XXII. ÉVFOLYAM 1968 1. SZÁM A soproni idegenforgalom fejlődése 1945-től napjainkig írta: Hárs József 1945 tavasza meghozta a lehetőségét annak, hogy országosan újrafogalmazzák az idegenforgalom céljait, és olyan szervezetet hozzanak létre, amely most már mindenki számára lehetővé teszi az olcsó utazást és üdülést. A felszabadulás nyújtotta lehetőség azonban nem volt egyenlő a megvalósulással. A kettő közti időbeli különbség az a történet, amelynek soproni vonatkozásairól szeretnénk képet adni a továbbiakban. A hitelét vesztett megyei és városi vezető réteg helyét azok a polgárok foglalták el, akik korábban anyagi vagy származásbeli okok miatt nem juthattak nagyobb hatalomhoz. Orvosok ültek a főnemesek elhagyott főispáni székeibe, fővárost alig látott falusi plébánosok, tanítók a képviselőház padsoraiba, fogalmazók, altisztek az igazgatás, rendészet fontosabb helyeire. Ezeknek célja szerencsés esetben sem igen lehetett más, mint jobban csinálni ugyanazt, amit elődeik csináltak.12 A munkásosztály, a proletárdiktatúra védelmében, bizalmatlanul nézte a polgárság mozgolódását, s részben központi intézkedésekkel, részben a mozgalmi fellegvárakból küldött megbízható elvtársak segítségével szállt szembe velük. Ezeknek az embereknek azonban meg kellett ismerkedniök a környezettel, sőt sok esetben még bele kellett tanulniok a vezetésbe. Nem vehettek észre minden, ma már elismert hasznos, polgári gyökerű kezdeményezést vagy hagyományt. Ilyen volt az idegenforgalom. Gyanús dolog, s az újjáépítés harcaiban nem is lehetett másként. Régi formáinak felélesztése úgy hatott,, mintha a volt kizsákmányolókat, ellenforradalmárokat és imperialista ügynököket azért hívnák be itthonmaradt szekértolóik, hogy a dolgozó nép kárára növelhessék nyereségüket. Nyilván volt is erre példa akkoriban Dr. Hám Tibor, kisgazdapárti budapesti orvos, soproni főispán 1945. július 23-án arról beszél az újjáalakult törvényhatósági bizottságban, hogy tűnjön el a német szó, tűnjenek el a németek, de át kell menteni a múltból minden értéket, pl. az autonómiát, s meg kell tanulni a demokráciát. (Városi közgyűlési jegyzőkönyv.) A Soproni Szálloda és Vendéglátó Vállalat története (gyűjt. és szerk. Szabó Alajos, lektorálta Gyolcs István, a vállalat igazgatója, 1967.) c. kéziratban lévő munka 31. oldalán olvashatjuk: „Egy nagyon helytelen szemlélet uralkodott a vendéglátóiparral kapcsolatban. Valami kizsákmányoló, az emberektől a pénzt elszedő állami intézménynek nézték. Sok gáricsoskodás, rosszakaratú intézkedés született ebből (az) évek során.” Vagy: Üdülés a Lövérekben (Győr-Sopronmegyei Hírlap 1952. július 20.) A régi urak — Schuschniggtól Imrédyig —, csömörükben unatkoztak, dorbézoltak itt. Vagy: 1947-ben figyelmeztetik a polgármestert, hogy a Lövér-szállót olyképpen hozza rendbe, hogy ne csupán a burzsoáziák, hanem a dolgozók is látogathassák.” (Városi kgy. jkv. 1947. május 10. 134. sz.)