Soproni Szemle, 1973 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1973 / 2. szám - MEGEMLÉKEZÉSEK - M. Kiss Pál: Sebestény Ferenc (1907-1972)
rencet szülővárosára, Sopronra is emlékeztette, ahol gyermek- és serdülőkorát töltötte. Eső egyéni kiállítása alkalmával, 1963-ban életrajzában szerényen csak annyit jegyzett meg: „Sopronban, ahol 1907-ben születtem, Horváth József, a főiskolán Réti István volt a mesterem. Festőművészi tanulmányaim idején többször dolgoztam Nagybányán. Huzamosabban tartózkodtam Itáliában s rövid tanulmányúton Párizsban is.” Ez a szűkszavú pár mondat művészetének gyökerét is jelzi. Még középiskolás volt, amikor a Sopron vármegye c. újság 1925-ben a mai Széchenyi gimnázium tanulóinak év végi kiállításáról az elragadtatás hangján írja: „Csuda, hogy rajzolnak, festenek ezek a soproni realisták.” Közülük különösen „Sebesta Ferencről egész biztosan hallani fognak még. Nagy ceruzaportréi, tartalmas szénrajzai, gyors, de biztos kézzel odavetett vázlatai, kis interieurjei és állatcsendéletei, ha még nem is befejezett, de komoly nívójú művészi munkák.” Több évtizedes művészi és pedagógus működés után 1963-ban a Kisalföld c. újság a szülővárosában is kiállítást rendező festőt nagy elismeréssel méltatja. „Örömmel fogadta Sopron Sebestény Ferenc kiállítását, mert a művész itt járt iskolába, másrészt, mert neve fővárosi sikerek után jutott el szűkebb pátriájába.” Majd részletesen ismerteti életpályáját, kezdve azzal, hogy Horváth József jeles soproni akvarellista volt művészi útjának elindítója. „Tanította, buzdította, majd irányította a Képzőművészeti Főiskolára.” Sokszor meglátogatta azután is első tanárát, s annak halálakor, 1961-ben, hálás tanítványként a Soproni Szemlében méltóképpen emlékezett róla. „Hatásának varázsa — írja — a művészi-erkölcsi magatartás, így művészete megbecsült érték, élete erkölcsi példakép.” Barátságukat az is mélyítette, hogy Horváthnak is Réti István volt egykori mestere, mint Sebesténynek a főiskolán. Természetes, hogy a nagybányai művésztelepről is gyakran beszéltek, ahol Horváth a háborús évek alatt, később kedves tanítványa, Sebestény is sokat dolgozott. Hányszor emlegették közös élményeiket s Réti István intelmeit: „a művészetet csak a legnagyobb odaadással, alázattal, a technikai ügyeskedés háttérbeszorításával szabad szolgálni.” Sebestény Ferenc művészi pályájának is vezérlő gondolata ez, mind főiskolai könyvtáros, mind később művésztanári működése idején. Mint könyvtáros sokat olvasott és jegyzetelt művészi vonatkozású könyvekből, különösen Leonardo Trattato-ja és Paul Valéry róla írott tanulmánya foglalkoztatta, valamint Rétinek nagybányai jegyzetei. Enciklopédikus tudása, mitológiai ismeretei, költőkkel, írókkal való foglalkozása pályájának ebből az időszakából származik. „Bizonyos, hogy sokáig fojtogatta ez az intellektuális elem, önmarcangoló módon vissza-visszanyeste kritikus szemmel saját tehetségét” — jegyzi meg róla Passuth László kiállítási katalógusában. Mindez gátolta talán munkáját akkor, amikor napról napra a legnagyobbak művészi analízisébe mélyedt, hogy megtalálja önmaga tiszta nyelvét, a körülötte létező világ számára egyetlen lehetséges értelmezését. Túlzott lelkiismeretessége, az önmagának állított magas mérce is sokáig akadályozta abban, hogy kiállításon mutassa be műveit, pedig tanulmányok százai tanúskodnak arról, hogy pedagógiai elfoglaltsága mellett is milyen komoly művészi tevékenységet fejtett ki. Ritka élmény olyan festővel találkozni, akinek hosszú belső vívódása úgyszólván „a színfalak mögött zajlott le s a közönség elé leszűrődött és mégis a fejlődés minden igényét rejtő oeuvreje kerül” (Passuth). Szerénységére jellemző, hogy még a hozzá közelállók is alig ismerték nagyszabású gobelin- és üvegablak terveit. Csak a Művelődési Minisztérium részére három gobelint tervezett. Közöttük a Gách Györggyel együtt készített Petőfi-kompozíciót. Még jelentősebbek üvegablakai a Dunaújvárosban lévő Arany Csillag szállóban, a Zrínyi utcai Tisztiházban, a Bercsényi utcai Diákszállóban, a Margitszigeten lévő kápolnában s a Postamúzeumban. Az itt látható, íródeákot ábrázoló szerepel abban a bélyegsorban, melyen a magyar üvegfestészet remekeit mutatják be. Európai tájékozottság és nagy formakultúra jellemzi első reprezentatív tárlatán évtizedek munkájában kiforrott alkotásait. Életének második szakaszát az iskola, Szentendre és Tihany között osztotta meg, és témái is főleg e helyekhez kapcsolód