Sopronvármegye, 1922. július (25. évfolyam, 145-170. szám)
1922-07-01 / 145. szám
Szombat, 2SS%. jalius 1. HV. évfolyam. 145. Ára 4 korona SOPRONVARMEGYE flCfcMn - -Egéra évr» 9» Félévre 430 korona. Negyedévre korona. Egy hónapra 75 korona. SSU'ödések fekvői »tu ejt tarttáUs áron. wasaw&n MmxMm POLITIKAI Saerkencsífság és Ifad^i&rmítt rSOPRQg Szerrtgyörgy-trtea IL Telefon 224 414§É| Fiókkiadók iratai ét S£er****tMf$ CSORNA^ Ers*ébet-@hm. ammm Bethlen miniszterelnök programmot adott. Kállay pénzügyminiszter expozéja. Bethlen miniszterelnök: Szükségesnek tartom, hogy tájékoztassam a nemzetgyűlést néhány politikai kérdésről és egyúttal munkaprogramot is adjak. Ebben az országban mindenekelőtt belső békére és békés munkálkodásra van szükség. Semmi áldozat sem elég arra, hogy ezt a célt elérjük. A magyar kormány a kiengesztelődés politikáját folytatja. Arra van szükség, hogy minden társadalmi osztály letegyen arról, hogy osztályuralmat akarjon gyakorolni, csakis az ország javát szolgálja. Adnivalója nincs az államnak. Ha egyes osztályok között súrlódások támadnának, a kormány felajánlja a közvetítést. Felekezeti békére és harmóniára van szükség. Erős kézzel kívánja végrehajtani a jogrendet. A kormány felszólít minden felekezetet, hogy minden erőt egyesítve harmonikus munkára fordítsa figyelmét a felekezeti torzsalkodások helyett, mert minden munkát csakis a nemzet javira szabad felhasználni. (Taps az egész Házban). Békére van szükség politikai életünkben is. Ennek az érdekében az ország érdekeinek feláldozása nélkül minden áldozatra kész. Az ellenzéket megilleti a kritika joga, de viszont a kormányt és a többséget megilleti a parlament vezsésének a joga. A kormány nem akarja korlátozni a kritika jogát, de arra kéri az ellenzéket, ne igyekezzék a vezetést a kormány kezéből a magáéba átjátszani, mert erre a kormány nem kapható. Nemzetünk jövője a parlament munkaképességétől függ és a parlament munkaképességétől függ az is, hogy minél hamarabb visszatérhessünk a normális állapotokra. Már nemzetgyűlésen ígéretet tett a kormány, hogy apjáéként hatályon kívül helyezi a kivételes hatalom alapján kiadott rendeleteket. Ez már részben meg is történt, másrészt pedig a kormány utasítást küldött a hatóságoknak arról, hogy a fentartott rendeleteket is enyhébben alkalmazzák. Megszüntettük a sajtócenzúrát, a bül- és külföldi levélcenzúrát, a gyorsított eljárást, a katonai bíráskodást a civilek fölött a kémkedés kivételével és a katonai felügyeletet a bányáknál. Azinternáltak számát apasztottuk. Farkas István: Most is internálnak. Gróf Bethlen István miniszterelnök: Megszüntettünk több intézkedést, amelyek a szakszervezeti szabadságot gátolták és ezen az úton tovább is fognak menni. Peidl Gyula képviselő úr általános amnesztiát követel, hogy nyíljanak meg a börtönök ajtajai és mindenki szabaduljon ki. Én arra kapható nem vagyok, hogy a börtönök kapuit kinyissam. Drózdy Győző: Elég, ha a gyilkosokat szabadon engedik. Gróf Bethlen: A börtönökben elitélt emberek ülnek és én bízom a független magyar bíróság ítéletében. Különben már kétszer adtunk amnesztiát. Arra sem vagyok hajlandó, hogy az emigránsoknak egyformán amnesztiát adjak. Mindenki hazajöhet, senkinek az útja elé akadályokat nem gördítünk, amenyiben büntetendő cselekményt nem követett el. De ha elkövetett, akkor nem lehetek vele szemben enyhébb, mint azokkal szemben, akik itthon maradtak. Mert az emigránsok bűnüket tetézték meg azzal, hogy az ország jóhírnevét megtépték. Fölkiáltások a szociáldemokratáknál: Csak a kurzusét! Gróf Bethlen: Propagandát folytattak és folytathatnak még az ország ellen. Amíg legalább a megbánás jelét nem lehet észrevenni náluk, addig igazán nem lehet amnesztiára gondolni. A rendkívüli hatalom leépítése terén egy lépéssel tovább megyünk most. Július 26-ig volt meghosszabbítva ez a kivételes hatalom, de a törvényben volt intézkedés arra is, hogy ha szükséges, a kormány a nemzetgyűlés szünetelése esetén további 8 hónapig meghosszabbíthassa ezt. Mi korlátok között ezzel a felhatalmazással élni akarunk. Mindezt csak hat hónapra kérjük, amely időn belül törvényjavaslatokkal fogjuk rendezni ezt a kérdést. Hat hónapon belül teljes mértékben meg fog szűnni a kivételes hatalom. Valósággal heroikus erőfeszítést kell tennünk pénzügyi helyzetünk helyreállítására. Ha nem akarunk Ausztria sorsára jutni, múlthatatlanul szükséges, hogy kezünkbe vegyük a pénzügyi helyzet helyreállításának igen fontos kérdését. Fel kell hívnunk tehát a nemzetet, hogy menjen el az áldozatkészség terén a legmesszebbmenő határig. Ez volna a megoldásnak egyik módja, a másik pedig egy külföldi kölcsön lehetősége. Két kifogás hangzik el ezzel szemben. Az egyik, hogy ne apelláljunk a nemzet áldozatkészségére mindaddig, amíg a reparáció végrehajtva nincs. Kétségtelen és vitán felül áll, hogy ez a nemzet reparáció fizetésére nem képes. Megfizetett már akkor, amikor a békeszerződést megkötötte. Kérnem kell ezt az áldozatot, máskülönben pénzügyi lesültésünk bizonyosaa elkerülhetetlen. Csak egy eszköz az, amelyet nem vehetünk igénybe, ez a fedezetlen bankjegyek inflációjának növelése. Ilyen lépés után automatikusan fokozódna pénzünk állandó leromlása. Egykamarás rendszernél nem maradhatunk. Az egész világon mindenütt kétkamarás rendszer van, egyes kis államokat kivéve. Azt mondják, nem lehet a főrendiházi reformot megcsinálni, amíg végleges választójog nincs. Nem osztom ezt a felfogást. Tizenöt éve foglalkozik a nemzet a választójoggal és alig van kilátás arra, hogy e téren nyugvópontra jutunk. (Nagy zaj). Tisztelt nemzetgyűlés! (Nagy zaj.) Kötelességemnek tartom, hogy a nemzetgyűlés elé majd a választójogi javaslattal lépjek, de a főrendiházi javaslatot ettől függővé tenni nem lehet. (Nagy zaj.) Rupert Rezső: Nincs kenyér é a főrendiházról beszélnek ! Gróf Bethlen miniszterelnök: A nemzetgyűlés ezzel önzetlenségének is tanújait adja, hogy ragaszkodik az ezer év óta fennálló kétkamarás rendszerhez. Vázsonyi Vilmos : Azt hiszi talán, hogy az Árpádok főrendiekkel jöttek be? A miniszterelnök ezután bemutatja azokat a javaslatokat, amelyek a minisztériumokban készen vannak. A honvédelmi és kultuszminiszter javaslatainak felsorolásánál az egész baloldal kórusban kiabálja a miniszterelnök felé: — Mi lesz a numerus clausussal ? Gróf Bethlen István miniszterelnök: Kérem a nemzetgyűlést, hogy eredményes munkát fejtsen ki. Utánna Kállay pénzügyminiszter mondta el pénzügyi expozéját. Gazdasági programmunk első pontja a kötött gazdálkodás fokozatos leépítése, ezért átvizsgáltuk újra az ellátatlanok kategóriáját és megszorítjuk azokra, akikről az államnak feltétlenül gondoskodnia kell. A lakásrendelet is tovább megy a múlt év mérvénél. A teljes felszabadítást egyelőre nem eszközölhetjük. Természetes, hogy ezek a felszabadítások bizonyos áremelkedéssel járnak. Ezzel szemben ezeket a szegényebb embereket fel kell vérteznünk a gazdasági küzdelemre olyképen, hogy mindenki a maga szellemi és testi munkája után megkapja azt, ami őt joggal megilleti. A kormánynak tehát törekednie kell ama harmadik programmpont megvalósítására is, hogy minél több önálló független exisztenciát teremtsen és a meglévő existenciák megerősödéséről és vagyonosodásáról gondoskodjék. Fel kell venni a tárgyalásokat a bennünk környező államokkal, amire mi mindig hajlandóságot mutattunk és amire a genuai és egyéb tárgyalások után most már több remény van. A magam részéről programmom gerincét az államháztartás egyensúlyának helyreállításában látom. Ez biztosítja egyedül, hogy valutánk további esése megszűnjék. Az államháztartás 1921—22. évi mérlege 12—13 milliárd deficittel zárult. A jelen költségvetési év első felében január 1-ig 6—7 milliárd deficit mutatkozott. Az év második felében ennél nagyobb összeggel fog emelkedni a deficit, végeredményben azonban nem fog felülemelkedni azon az összegen, amit én még decemberben 16 milliárdban jelöltem meg. Eliminálni kell minden kiadást, amely nem odavaló, a másik mód a bevételek fokozása. A kiadások csökkentésénél az első teendő volt a tisztviselők létszámának apasztása. Az egyenes adókat fokozatosan és erőteljesen ki kell építeni. Egész adórendszerünket át kell alakítani. Fel kell emelni a hozadéki adókat minden vonatkozásban. Itt elsősorban a földbirtokadóra gondolok. Más alapra kell helyezkednünk és ez csak a busaalap lehet. Meg kell reformálni a többi hozadéki adókat is. Három-öt év alatt helyre kell állítanunk államháztartásunkat, különben lehetetlen helyzetbe kerülünk. Két irányzat van, akik bizonyos fokig e reformok megvalósítása ellen foglalnak állást. Egyik azoknak a csoportja, akik jól érzik magukat a romló, leeső valuta mellett, akik azt hiszik, hogy megtarthatják a maguk nagyobb jövedelmét a jövőben is munka nélkül. Ez a sikerek és hasonló exisztenciák nagyobb csoportja. Azt hiszem ezekről nincs mit beszélnünk. (Helyeslés az egész Házban.) Van azonban egy másik csoport is, amely csodálatosak éppen éppen a kapitalizmus képviselőinek a csoportja. Remélem, hogy egyetértünk e cél elérésében de az idevető utak különbözősége nem választ el bennünket. Megerősít engem a hitben a szociáldemokratáknak a nemzetgyűlésen felolvasott deklarációja. most kívánom leszögezni, hogy a szociáldemokraták is megtalálták Magyarországban ezeréves őseiket. A magyar eszme diadalát látom ebben. (Zajos helyeslés a jobboldalon és a középén.) Utánna Friedrich István bírálta a pénzügyi javaslatot nagy beszédben, melyet — úgymond — a politikairésze miatt nem fogadhat el. Végül Temesváry Imre sürgette a lisztkivitel szabaddá tételét s a cukor árának leszállítását.