Sopronvármegye, 1922. december (25. évfolyam, 274-296. szám)
1922-12-02 / 274. szám
....................198 korona, ............................059 korona.«(Tétetnek tarifális áron. rAra 10 korona. Szombat, 1931. december XXV. ivfuissa 1T4 mim. SOPRONVAR MEGYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: RÁBAKÖZI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILA» Sasriccesítség és kiadóhivatal ( SOPRON $KBi^A)C otet II. Teldon 524 és 446. ProfeH*:l£kivatal és SMitskói^i CSORNÁN, Erzsébet-utca. IS kereskedelemigszi miniszter a kereskedelem fontosságára. A namzetgyűlés tegnapi ülésén a tisztaségtelen versenyről szóló törvényjavaslat került tárgyalásra. Hegedűs György és Perlsky György felszólalása után Lors Vilmos szólt a kereskedelem fontosságáról. A transitó kereskedelemnek ma nagyobb jelentősége van Magyarországra nézve, mint bármikor. Friedrich István: A tisztességtelen versenynek az utóbbi időben egy új alakja keletkezett. Kezdő emberek felhasználják a keresztény jelzőt, ezzel alapítanak vállatokat. Beállítanak egy irodába egy két képen vasalt nadrágos urat és meg akarják ilyenformán indítani a keresztény közgazdaságot. Ez is tisztességtelen verseny, mert a keresztényeket betevezik a közgazdasági életbe. Meskó Zoltán: Kurzuspoloskák Friedrich István: Aki ilyen tisztességtelen módon én eszközökkel dolgod, az azt teszi, hogy egyenesen megakadályozza a keresztény közgazdaság kifejlődését. Ha az új vállalat nem sikerül, ilyenkor mindig azt szokták mondani, azért sem sikerült, mert keresztényak csinálták. Pedig ■cm az a baj, hanem az, hogy olyan keresztények, akik k ők rendelkeznek megfelelő szakértelemme. Láttuk, hogy az utóbbi időben biztosító és egyéb társaságok alakultak és buktak meg, mert hiányzott a szakértejem. Erre nézve fals kábéit volna venni a törvényjavaslatba, hogy a keresztény jelszót nem szabad szerepeltetni a közgazdasági életben. Walkó Lajos kereskedelmi miniszter fólait fel csulta. A törvényjavaslat célja — úgymond — hogy az üzleti versenyt kellő határok közé szorítsa , ezáltal emelje a kereskedem színvonalát. Nemcsak a kereskedelemben, hanem az iparban is átmeneti a helyzet. Ehhez hozzájárul az a szituáció, hogy a mi áraink a világpiac árai alatt voltak mind mostanáig. Arra kell igyekeznünk, hogy amíg nem érjük el a világpiaci árakat, ez az időpont minél hosszabb legyen, mert ez a termelésre sokkal előnyösebb. Egymagában a mezőgazdaság fejlesztése nem eleget, de az ország megmestésére. A mezőgazdaság fejlesztéséből egyedül nem tudunk eleget tenni mindazon kötelezettségeinknek, amelyek fennállnak és nem tudjuk előteremteni azokat az összegeket sem, amelyekre a jövőben van szükségünk. Másrészt pedig nem tudjuk fedezni azt a bohózatait sem, amelyre ugyancsak szükségünk van. Szerintem igen nagy súlyt kell helyeznünk a kereskedelem és ipar erősbítésére és mindent el kell követnünk ebben az irányban. E célt kívánja szolgálni a beterjesztett törvényjavaslat is. Készséggel elismerem azonban, hogy tényleg nagyon sok kinövés van még most is, azonban szükség van a kereskedelemre, hogy az ország gazdasági életének hasznára bekapcsolódhassak a nemzetek általános forgalmába. Kénytelen vagyok álláspontomat is jzögezni és kijelenteni, hogy én a kereskedelmet igenis nagyfontosságúnak tartom. Azt hiszen, hogy a kereskedelemnek Magyarországon soha sem volt olyan messzire kiható fontossága, mint most, amikor átalakulási stádiumban vagyunk, amikor nekünk- Arra is kell gondolnunk, hogy előbb-utóbb ki fog fejlődni egy olyan forgalom, amelybe mi, magyarok, bele tudunk kapcsolódni az ország közgazdaságának nagy hasznára. Friedrich István képviselő úr fal említette a keresztény jelszó alkalmazását a közgazdaságban. És egy olyan kérdés, amit nagyon nehéz megfelelő módon rendelet. Nem gondolnám, hogy megfelelő rendelkezéseket tudnak találni. A Ház a javaslatot általánosságban elfogadta. A Ház legközelebbi ülése kedden lesz. Jelentés a görög miniszterek kivégzéséről. A .Malina a következőket írja a görög miniszterek kivégeztetéséről: A kivégzést borzalmas jelenet előzte meg a fogház udvarán. Egy csapat katona foitütött szuronyok között vesette le az udvarra Hadjaneaztiez tábornokot, a kis ázsiai seregek volt főparancsnokát. Ő volt az egyetlen tiszt a vádlottak között s az egész tárgyalás idején tábornoki dissegyenruhában jelent meg, oldalán karddal azt is megengedték neki, hogy feltüzhesse sok caillogó rendjeát. Az udvaron négyszögbee álltak a szuronyos katonák, a középen a tábornok, aztán jött egy tissst, lecsatolta a volt fővezér kardját, kihúzta hüvelyéből és térden kettétör le, aztán elhajította. A rendjeleket leszedte melléről s végül letépte aranyos várlrojtját és hajtókájáról a tábornoki rangjelép. Hadjanesztiss tábornok feszesen állott, egyetlen arcizma sem rindult meg és mereven nősett a tisztissmélet, aki a lefokozást végezte. Tizenegy órakor csukott kocsik fordultak be az udvarra, amilyeneken a jegyeseeket viszik: a hátsó kocsihágcsón és a bakon egy-egy szuronyos böjtös őr. Kettesével ültették be a halálraítélteket s elvitték Gaudiba, amely a fővárostól kocka Alig negyedórái át. Gunarisz vót miniszterelnökön meglátszott, mikor kiszállott a tolonckocsiból, hogy súlyos beteg. Alig állott a lábán s az egyik emrenyes katona kezelfogta, hogy támogassa. A kaszárnya udvarán magas kőfal mellé állhatták az euténeket, közel egymás mellé. Hadjanofesuez tábornok, akinek rangjelzései közül csak a nadrágján lévő filéres sávot nem fejtették le, katonásan, feszesen egyesesedett ki, kezét a tábornoki sáv szélén tartva. Az utolsó piríataban Sríntross volt miniszter intett a kivégzésre kirendelt katonák vezénylő tisztjének s ő hozzá kápeit. A halálra ítélt kivett zsebéből egy ezüst cigarettazelencét, átadta és arra kérte a tisztet, vigye el fiának avzal a tanácsával együtt, hogy sohase parlisáljon. Csak egy sortűz kellett és valamennyi elitélt a porban hevert. Aztán előhozták a has egyenlő tölgyfakoporsót, beléhelyezték a holtetemeket s ugyanazokon a kocsikon, amelyek az elítélteket kivágsésre vitték, kissáliiton át a koporsókat a közeli falusi temetőbe, ahol már várták a borzalmas menetet a kivégzettek családtagjai. Egyházi szertartás nélkül bocsátották le a sírokba a hat koporsót, a családtagok és egyéb rokonok imádkoztak, de néhány perc múltánkatonai parancsra távozniuk kellett a síroktól. Gtakétszáz milliós államhitellel lehet a magtar kézműipart talpraállítani. Közmunkákat, félgyártmányokat és kellő nyersanyag-ellátmányt kérnek a kisiparosok. A pénzügyi és a népjóléti kormányoknak legutóbb kiadott rendeletei körül általános megmozdulás támadt úgy az ipar, mint a kereskedelem érdekelt köreiben. A legnagyobb ellenállást az ipar két nagy érdekképviselete fejtette ki részint közvetlen tárgyalások, részint összehívott kongreszszusok útján: a Gyáriparosok Országos Szövetsége, amely a nagyüzemek érdekében követelte az új munkásvédelmi rendelet hatálytalanítását, a Kézműiparosok és Kereskedők Országos Szövetsége pedig a kisiparosság újabb hétmilliárdos megterheltetését bizonyította a munkásbiztosítás általánosításában. A mozgalom, melyből a kisiparosságé válik ki erősen, programmjába illesztette azt, hogy sürgős állami védelmet követel a teljes csőd előtt álló kisipar felé. Követelik a békében megnyilvánult állami segélyezést,, ami egyrészt a nyersanyagbeszerzés terén nyújtott előnyöket, másrészt szükséges segédeszközökkel látta el az érte felfolyamodót. Hangoztatják a magyar kézműipar jelentőségét az általános kultúrfejlődés szempontjából és azt, hogy kötelessége, mint ahogy eddig is az volt, a mindenkori kormányzatnak a kisipar megvédése és talpraállítása. A folyó mozgalom ügyében kérdést intéztünk dr. Dobsa Lászlóhoz, az Ipartestületek Országos Szövetségének igazgatójához, mint aki leginkább hivatott a kisiparosság helyzetéről és követeléseiről véleményt adni. A következőkben informált bennünket: — Tény az, hogy a kézművesipar különösen vidéken a legválságosabb helyzetben van, részben munkaalkalom hiánya, anyagbeszerzési nehézségek és pénzszűke folytán, részben pedig a reánehezedő terhek, állandó munkabérkövetelések és a közismerten nehéz megélhetési viszonyok következtében. Az anyagbeszerzés megkönnyítésére a legalkalmasabb eszközök maguk az iparos beszerző-, termelő- és értékesítő szövetkezetek és az állam támogatásának abban kellene megnyilvánulnia, hogy ezeket az ipari szövetkezeteket az úgynevezett ipari központ (Iparosok Országos Központi Szövetkezete) révén nyersanyagokkal és félgyártmányokkal, közmunkákkal és közszállításokkal, nemkülönben a szükséges hitellel látná el. Kétségtelen, hogy a kormány a közmunkák és közszállítások tekintetében a legmesszebbmenő jóindulattal igyekszik a kézműiparosság sorsán enyhíteni, ezen az akción kívül azonban ép oly hatékony eszköz lenne, ha az említett ipari központot néhány százmillió rendelkezésre bocsásásával abba a helyzetbe hozná, hogy úgy az ipari szövetkezeteket, mint az arra rászoruló egyéneket hitellel tudja ellátni. A háború előtt gépsegélyekkel és más eszközökkel is támogatta a kormány a kézművességet. Ma az ország anyagi helyzete lehetetlenné teszi ezt a támogatást, azonban a Központi Szövetkezet révén ma is támogat a kormány jogos igényeket. Terménytsznári Busa 76 kgo K tssavidéki 9700—9800, egyéb 9600—9700, rozs 40—6500, árpa 6700—6800, eörárpa 7500—7500, ssfe 6500—6550, tengeri Oöüo—0000, reps® 13.800—14.600, korpa 4250—4350.