Sopronvármegye, 1922. december (25. évfolyam, 274-296. szám)
1922-12-02 / 274. szám
2 SOPRONVÁRMEGYE 1922. december 2 Náírosi közgyűlésnek nem sürgős a nyitoimflció. Sopron város közgyűlése. 144 ponttal végeztek egy óra alatt Ilyen csendes és eseménytelen közgyűlést is régen láttunk a városházán, mint a tegnapi volt. A városatyák közül pedig olyanok is felvonultak, akik ritkán szokták megtisztelni megjelenésükkel a közgyűlési termet. Azonban interpelláció nem volt s a 44 szürke pontból is jó előre levették a napirendről mint „kellőkép elő nem készítetteket*, azokat, melyek nagyobb érdeklődésre tarthattak volna számot, így pl. a Horthy nyomorakciót sem tárgyalta a mostani közgyűlés. Úgy látszik a várost nem lehet meggyőzni róla, hogy Sopronban is van nyomorúság és tavasz előtt aligha kerül sor a téli nyomor enyhítésére. Az iskolán kívüli népművelés megszervezését anélkül vette tudomásul a közgyűlés, hogy bárkinek is módja lett volna betekintenie ebbe az elsőrangúan fontos kultúrproblémába, így aztán fél 5 re már le se pergett a fél 4 kor megkezdett tárgysorozat. A program túlnyomó része illeték és személyi ügyekből tevődött össze. A városi tisztviselők megkapták a duplára emelt városi segélyt (egy évre kb. 10 millió terhet jelent itt a városnak) de Töpler Kálmán javaslatára azzal a fenntartással, hogy ecetiek be fogják számítani az állam által felemelendő állami segélybe. A városi tisztviselők nevében Thurner polgármester mondott köszönetet a „közgyűlés nagylelkűségéért.* Redó Imre polgári leányiskolai igazgatót a minisztérium a VIII. fizetési osztályba sorozta, a város azonban, tekintettel arra, hogy Redő már 31 éve szolgál, a VII. fizetési osztálynak megfelelő iufitafényeset szavazott meg. A városi szolgák caisszapénzét 10.000 korosára emelték, a város plébánosnak 200.000 Kaduk szénavállság címen, felemelték vagy 30.000 korostára a gyepmester illetményeit és Bergmann Pál oki. mérnök is 35 K nepidijat fog kapni ezentúl a városi mérnöki hivatalban az eddigi 6 K helyett. Bírsmann estte egyébként fölötte alkalmas ifjú technikus remények és ambíciók f*!c*ipátására, akik jobb anyagi jövő reményében lepik el ma tömegesen a mérnöki pályát. . . A soproni garnisonaik a harkai fanaikot (114 hold) a bécsi országút két oldalán lévő legelőket és a Bécsi dombot (kb. 150 hold) és a kis Augerrétet adta a közgyűlés gyakorlótér céljára, míg a laktanyák körüli belterületek átengedésére való kérését a katonaságnak, hivatkozva a nehéz gazdasági viszályokra, elutasította a város. Sóba került a városi kegyurasághoz tartozó harkai és ágfalvi katholikus plébánia ügye. Hírkara nem tartja érdemesnek a város külön plébánost kineveztetni, mert ott nagyon kevés a fesuh hivő, azért a soproni domkáplások járnak ki oda a templomszolgálatot ellátni. Árfalván viszont az egyik elszakadt firula és a brennbergi káplai állás létedése miatt várnak a viszonyok átszervezésre, addig Huber János kanonok adminisztrátorkodik ott. Elhatározta a köegyv és ezzel kapcsolatban, hogy forszírozni fogják a brenaburgi bányatársulatnál, hogy a brensborgi iskolásgyermesek rendszeres, hitoktatásáról gondoskodjék- e. A vasárugyárnak kÖv®t, kavicsot és homokot önköltségi áron szállít a város, mert megígérte, hogy tavaszra 54 lakást fog építeni munkásai számára, ellenben a Jova Bitardó államrendőrségy lovainak tartására már nem vállalkozott a város. Az anya- és csecsemővédő Stefánia Szövetségnek 50.000 segélyt szavaztak meg és elfogadták a tisztifőügyész indítványát, hogy a segélyápoldának ezentúl .Polgárotthon' legyen a neve. A városi mérnökhivatal építkezéseinél egész csontéty'.kiadást vállalt a közgyűlés. A Zosel malom renovációjára 400.000, a tüzérlaktanyai lovardáéra 350 000, a József főherceg laktanyáéra 100.000, a kataszteri térképek felhúzására 61.758 koronát fizetett rá a város. Itt hangzott el az egyetlen kritika Weiler drajkairól, hogy a városi mérnöki hivatal idejében jöjjön a tatarosán tervekkel és idejében hajtsa azokat végre, ekkor majd nem lesz túlkiadás. De aztán Weiler dr. is belenyugodott abba, hogy a Festetich major palánkjainak elhordásáért és a kút beomlásáért nem a város, hanem a Festetich-major bérlője felelősét mi sem akadályozta többé, hogy gyorsan, csendesen és szürke egyhangúságban múljon ki a közgyűlés. II meprendszabályozott exportvásár. A tegnapi marhavásáron csoportok képződtek eladókból és kereskedőkből és izgatottan tárgyalták a múlt héten kiadott, az állatvásárra vonatkozó egészségügyi rendelkezéseket. Egyesek talán szándékosan, mások félreértés következtében úgy értelmezték a rendelkezéseket, hogy Sopronba a vásár napján nem szabad élőállatot behajtani, hanem legkésőbb csütörtök délután 5 óráig itt kell lennie Sopronban minden eladásra felhajtott állatdarabnak. Eddig bizony nagy rendetlenség uralkodott ezen a téren. A vásárra felhajtott állatokat magánosok istállóiba vezették be a hajcsárok, enni adak nekik és másnap behajtották a vásártér korlátjai közé. Az állat egészségügyeivel senki nem törődött, a felhajtott marhát nem vizsgálta meg senki, az eladó eltitkolta a vevő előtt vagy egyáltalán nem tudta, hogy marhája beteg és így gyakran beteg állatok húsát fogyasztotta a közönség. Ezeknek az álapotoknak akart véget vetni a polgármester, amikor elrendelte, hogy minden eladásra szánt állatot előzetes orvosi vizsgálat alá kellhelyezni. E végből a rendelkezésekben kimondja, hogy ettak csütörtök déután 5 óráig engednek be a városba eladásra szánt élő marhát. A csütörtök d. u. 5 ónig érkezett állatokat az Állatvásárpénztár istállóiba hajtják, ahol orvos vizsgálja meg őket, etetik, itatják, gondozzák, majd mikor a vásár megnyitott, kihajtják. Természetes, hogy a költségeket az állat tulajdonosa viseli. A félreértés ott támadt, hogy sokan azt hitték, hogy pénteken nem is szabed marhát a városba, illetve a vásártérre hajtani. Schindler dr. polgármesterhelyettes ebből az alkalomból most a következő közleményt bocsátja közre: „Több oldalról arról értesültem, hogy a kiadott rendeletet tévesen vugyerázták. Minden félreértés elkerülése végett közlöm, hogy a vásár napján, vagyis pénteken az állatoknak a városba való behajtása, illetve a vásárba való felhajtása szabad. Úgyszintén szabad az el nem adott állatdarabokat visszahajtani.Azokat az állatokat, melyeket tulajdonosaik a vásárt megelőző napokban akarnak Sopronba felhajtani, úgy kel útnak indítást, hogy azok csütörtök d. u. 5 órakor megérkezzenek, mert 5 óra után a sötétségben az állatorvosi vizsgálatot foganatosítani nem lehet.* -7 Sopron megyei eladók csütörtök este, szoktak elindulni állataikkal Sopron felé és igy péntek reggelre meg is érkeznek a vásárra. Ezt azután is igy fogják csinálni, mert hiszen a rendelet a messzebbről szállított vagy hajtott marhákra áll. Csak arról van szó, hogy csütörtök d. u. 5 től péntek reggel 6—7 óra tájig élő állatot Sopronba behajtani nem lehet. Soproni eladókra ez persze nem vonatkozik. Az érdekeltek, mint minden újítással szemben, ezekkel a rendelkezésekkel szemben is bizalmatlanok. Pedig általános érdekekről van szó. Sőt amióta exportvásárunk van, renomé kérdése is. Mert tegyük fel, hogy külföldre bajos állatot szálitanak ki a soproni vásárról. Természetes hogy es ártana az exportvásár ügyesek és a kereskedők felkerülnék. Egészségügyi szempontból tehát csak heurékával kell fogadnunk a polgármester által kiadott rendelkezéseket. Azonkívül sok bűnös üzelemnek szakad vége. Nem látunk majd a vásáron felpuffadt hasu, agyonitatott marhákat. .. * A tegnapi exportmarhavásár egyébként — mely a felhajtott állatok számát tekintve, forgalmasabbnak ígérkezett a legutóbbinál — eleinte nagyon vontatott volt. Az eladók sokkal magasabb árakat kértek jószágaikért, mint amelyet az exportőrök fizethettek volna, úgy hogy a vásár kezdetén eladás alig történt. Az árak s a vásár jellege csak dél felé alakultak ki s ami eladásra került, az is 20—30 korona áresést szenvedett a múlt heti vásár áraihoz viszonyítva. Felhajtottak összesen 436 drb. szarvasmarhát, amiből élve exponáltak 165 darabot, export hun céljaira pedig 28 darabot vettek meg a kereskedők. Helyi tenyésztésre és levágásra 121 drb. kelt el, eladatlan maradt 122. Az árak következőképen alakultak: Magyar ökör 110 K, I. rendű tarka ökör 160—210, kivételesen 230, II. rendű tarka ökör 110—150, bika 140—220, kolbásznak való 50—100 K. A fejős tehenek 35— 60 000 K ért kerültek eladásra, a növendék marha 30—45 000 K ért cserélt gazdát, a borjú kilója 230—240 koronán kelt el. Sört és felhajtatott összesen 848 drb. Eladásra került 328, eladatlan maradt 20 darab A hízott disznó kilója 420—480 K, a süldőé 300—360 K. A tenyészdisznó darabja 5—12 000 K ba, a malac pedig 800—1500 K-ba került. Félmilliárd forinta értés bort eredményezett az idei soproni szűrés. Csak négy és félezer hektoliterrel termett kevesebb mint tavaly. A soproni bort már akkor jegyzékbe veszik, mikor a tőkéről leszedve mint cssze vándorol a városi pincok felé. A két az üzen hónapban, októberben és novemberben minden ezőlőskocsi tartalmát feljegyzik a vámok mikor előttük elhalad. A vámok jelentései alpján aztán meglehetősen ússza képet kap a városi fogyasztási adóhivatal a soproni szőlőtermelés évi eredményéről. Eszerint az idei szüret folyamán 37.685 hl, vörös és 8490 hl. fehér cefrét szállítottak át a soproni vámokon. A szüret 46 175 hl. csfrét eredményezett, ami 37.564 hl. bornak felel meg. Tavaly 42 000 hl. csírmeti; akármennyit panaszkodnak tehát a soproni bortermelők az idei szüretre, az idei termés mindössze négy és félezer hektoliterrel maradt mögötte a tavalyi csodaszüretnek. Október és a tavalyról maradt óborkészlete 8482 hl. volt a városnak. 1200 literenkénti átlagárat véve tehát a soproni bortermelők pincéiben lévő régi és új borkészlet 552 millió 542 ezer korona értéket képvisel. Persze ebbe nincs beleszámítva a soproni borkereskedők nagy raktárainak tartalma, melyhez az ország minden borvidéke szállít. A bor literje után 83 fillér termelési adó és 14 fillér fogyasztási adó fizetendő. Az államnak tehát 3,867.864, a városnak és környékének 644648 korosát jövedelmez az idei szüret. Már t. i. akkor, ha a soproni bort eladják, illetve elfogyasztják. Erre pedig a „Sopronvármegye” hasábjain már többször ismertetett okokból kifolyólag egyikre sincs sok biztató kilátás. A soproni bortermelők túlnyomórészz exportra dolgoztak, a borkivitel pedig tudvalévően teljesen pang. Az idei borért, mely a korcsmákban és buschensebankokban 160—200 korona fejében kerül kimérésre, a kereskedők csupán 60—70 koronát kínálnak. A fogyasztók a nagy különbségre való tekintettel szintén mérsékelik igényeiket is a korcsmákba is alaposan megcsökkent a borfogyasztás. A soproni borforgalom krízisének tehát talán mégis csak meg lesz az üdvös hatása, hogy némileg megcsappannak az indokolatlanul magas soproni borárak.