Sopronvármegye, 1922. december (25. évfolyam, 274-296. szám)

1922-12-02 / 274. szám

2 SOPRONVÁRMEGYE 1922. december 2 N­­á­írosi közgyűlésnek nem sürgős a nyitoimfl­ció. Sopron város közgyűlése. 1­44 ponttal végeztek egy óra alatt Ilyen csendes és eseménytelen köz­gyűlést is régen láttunk a városházán, mint a tegnapi volt. A városatyák közül pedig olyanok is felvonultak, akik ritkán szokták megtisztelni megjelenésükkel a közgyűlési termet. Azonban interpelláció nem volt s a 44 szürke pontból is jó előre levették a napirendről mint „kellőkép elő nem készítetteket*, azokat, melyek na­gyobb érdeklődésre tarthattak volna szá­mot, így pl. a Horthy nyomorakciót sem tárgyalta a mostani közgyűlés. Úgy lát­szik a várost nem lehet meggyőzni róla, hogy Sopronban is van nyomorúság és tavasz előtt aligha kerül sor a téli nyomor enyhítésére. Az iskolán kívüli népművelés megszervezését anélkül vette tudomásul a közgyűlés, hogy bárkinek is módja lett volna betekintenie ebbe az elsőrangúan fontos kultúrproblémába, így aztán fél 5 re már le se pergett a fél 4 kor meg­kezdett tárgysorozat. A program­ túlnyomó része illeték és személyi ügyekből tevődött össze. A városi tisztviselők megkapták a duplára emelt városi segélyt (egy évre kb. 10 millió terhet jelent itt a városnak) de Töpler Kálmán javaslatára azzal a fenn­tartással, hogy ecetiek­ be fogják számí­tani az állam által felemelendő állami se­gélybe. A városi tisztviselők nevében Thurner polgármester mondott köszönetet a „közgyű­lés nagylelkűségéért.* Redó Imre polgári leányiskolai igazgatót a minisztérium a VIII. fizetési osztályba sorozta, a város azonban, tekintettel arra, hogy Redő már 31 éve szolgál, a VII. fizetési osztálynak megfelelő iu­fitafényeset szavazott meg. A városi szolgák caisszapénzét 10.000 korosára emelték, a város plébánosnak 200.000 K­­­aduk szénavállság címen, felemelték vagy 30.000 korostára a gyep­­mester illetményeit és Bergmann Pál oki. mérnök is 35 K nepidijat fog kapni ezen­túl a városi mérnöki hivatalban az eddigi 6 K helyett. Bírsmann estte egyébként fölötte alkalmas ifjú technikus remények és ambíciók f*!c*ipátására, akik jobb anyagi jövő reményében lepik el ma tö­megesen a mérnöki pályát. . . A soproni garnisonaik a harkai f­an­­aikot (114 hold) a bécsi országút két ol­dalán lévő legelőket és a Bécsi dombot (kb. 150 hold) és a kis Augerrétet adta a közgyűlés gyakorlótér céljára, míg a lak­tanyák körüli belterületek­­ átengedésére való kérését a katonaságnak, hivatkozva a nehéz gazdasági viszályokra, elutasította a város. S­óba került a városi kegy­urasághoz tartozó harkai és ágfalvi katholikus plé­bánia ügye. Hírkara nem tartja érdemes­nek a város külön plébánost kineveztetni, mert ott nagyon kevés a fesuh­ hivő, azért a soproni domkáplások járnak ki oda a templomszolgálatot ellátni. Árfalván vi­szont az egyik elszakadt firula és a brenn­bergi káp­lai állás léted­­ése miatt várnak a viszonyok átszervezésre, addig Huber János kanonok adminisztrátorkodik ott. Elhatározta a köegyv és ezzel kapcsolat­ban, hogy forszírozni fogják a brenaburgi bányatársulatnál, hogy a brensborgi is­­kolásgyerme­sek rendszeres, hitoktatásáról gondoskodjék- e. A vasárugyárnak kÖv®t, kavicsot és homokot önköltségi áron szállít a város, mert megígérte, hogy tavaszra 54 lakást fog építeni munkásai számára, ellenben a Jova Bitardó államrendőrségy lovainak tar­tására már nem vállalkozott a város­. Az anya- és cse­csemővédő Stefánia Szövetség­nek 50.000­­ segélyt szavaztak meg és elfogadták a tisztifőügyész indítványát, hogy a s­egélyápoldának ezentúl .Polgár­­otthon' legyen a neve. A városi mérnök­­hivatal építkezései­nél egész csonté­ty'.k­iadást vállalt a köz­gyűlés. A Zosel malom renovációjára 400.000, a tüzérlaktanyai lovardáéra 350 000, a József főherceg laktanyáéra 100.000, a kataszteri térképek felhúzására 61.758 koronát fizetett rá a város. Itt hangzott el az egyetlen kritika Weiler dr­­ajkairól, hogy a városi mér­nöki hivatal idejében jöjjön a tatarosán tervekkel és idejében hajtsa azokat végre, ekkor majd nem lesz túlkiadás. De aztán Weiler dr. is belenyugodott abba, hogy a Festetich major palánkjainak elhordásáért és a kút beomlásáért nem a város, hanem a Festetich-major bérlője felelős­ét mi sem akadályozta többé, hogy gyorsan, csen­desen és szürke egyhangúságban múljon ki a közgyűlés. II meprendszabály­ozott exportvásár. A tegnapi marhavásáron csoportok képződtek eladókból és kereskedőkből és izgatottan tárgyalták a m­últ héten kiadott, az állatvásárra vonatkozó egészségügyi rendelkezéseket. Egyesek talán szándéko­san, mások félreértés következtében úgy értelmezték a rendelkezéseket, hogy Sop­ronba a vásár napján nem szabad élő­állatot behajtani, hanem legkésőbb csü­törtök délután 5 óráig itt kell lennie Sop­ronban minden eladásra felhajtott állat­darabnak. Eddig bizony nagy rendetlenség ural­kodott ezen a téren. A vásárra felhajtott állatokat magánosok istállóiba vezették be a hajcsárok, enni ad­ak nekik és más­nap behajtották a vásártér korlátjai közé. Az állat egészségügyeivel senki nem törő­dött, a felhajtott marhát nem vizsgálta meg senki, az eladó eltitkolta a vevő előtt vagy egyáltalán nem tudta, hogy marhája beteg és így gyakran beteg álla­tok húsát fogyasztotta a közönség. Ezeknek az á­lapotoknak akart véget vetni a polgármester, amikor elrendelte, hogy minden eladásra szánt állatot előze­tes orvosi vizsgálat alá kell­­helyezni. E végből a rendelkezésekben kimondja, hogy ettak csütörtök dé­után 5 óráig engednek be a városba eladásra szánt élő marhát. A csütörtök d. u. 5 ónig érkezett állato­kat az Állatvásárpénztár istállóiba hajtják, ahol orvos vizsgálja meg őket, etetik, itatják, gondozzák, majd mikor a vásár megnyitott, kihajtják. Természetes, hogy a költségeket az állat tulajdonosa viseli. A félreértés ott támadt, hogy sokan azt hitték, hogy pénteken nem is szabed marhát a városba, illetve a vásártérre hajtani. Schindler dr. polgárm­esterhelyettes ebből az alkalomból most a következő közleményt bocsátja közre: „Több oldalról arról értesültem, hogy a kiadott rendeletet tévesen vugyerázták. Minden félreértés elkerülése végett köz­löm, hogy a vásár napján, vagyis pénte­ken az állatoknak a városba való behaj­tása, illetve a vásárba való felhajtása szabad. Úgyszintén szabad az el nem adott állatdarabokat visszahajtani.­­Azokat az állatokat, melyeket tulajdonosaik a vá­sárt megelőző napokban akarnak Sop­ronba felhajtani, úgy kel útnak indítást, hogy azok csütörtök d. u. 5 órakor meg­érkezzenek, mert 5 óra után a sötétségben az állatorvosi vizsgálatot foganatosítani nem lehet.* -7 Sopron megyei eladók csütörtök este, szoktak elindulni állataikkal Sopron felé és igy péntek reggelre meg is érkeznek a vásárra. Ezt azután is igy fogják csinálni, mert hiszen a rendelet a messzebbről szál­lított vagy hajtott marhákra áll. Csak arról van szó, hogy csütörtök d. u. 5 től péntek reggel 6—7 óra tájig élő állatot Sopronba behajtani nem lehet. Soproni eladókra ez persze nem vonatkozik. Az érdekeltek, mint minden újítással szemben, ezekkel a rendelkezésekkel szem­ben is bizalmatlanok. Pedig általános ér­dekekről van szó. Sőt amióta exportvásá­­runk van, renomé kérdése is. Mert tegyük fel, hogy külföldre bajos állatot szá­­litanak ki a soproni vásárról. Term­é­­szetes hogy es ártana az­ exportvásár ügyesek és a kereskedők f­elkerülnék. Egészségügyi szempontból tehát csak heurékával kell fogadnunk a polgármester által kiadott rendelkezéseket. Azonkívül sok bűnös üzelemnek szakad vége. Nem látunk majd a vásáron felpuffadt hasu, agyonitatott marhákat. .. * A tegnapi exportmarhavásár egyéb­ként — mely a felhajtott állatok számát tekintve, forgalmasabbnak ígérkezett a legutóbbinál — eleinte nagyon vontatott volt. Az eladók sokkal magasabb árakat kértek jószágaikért, mint amelyet az ex­portőrök fizethettek volna, úgy hogy a vásár kezdetén eladás alig történt. Az árak s a vásár jellege csak dél felé alakul­tak ki s ami eladásra került, az is 20—30 korona áresést szenvedett a múlt heti vásár áraihoz viszonyítva. Felhajtottak összesen 436 drb. szarvasmarhát, amiből élve exponáltak 165 darabot, export hun céljaira pedig 28 darabot vettek meg a kereskedők. Helyi tenyésztésre és levá­gásra 121 drb. kelt el, eladatlan maradt 122. Az árak következőképen alakultak: Magyar ökör 110 K, I. rendű tarka ökör 160—210, kivételesen 230, II. rendű tarka ökör 110—150, bika 140—220, kolbásznak való 50—100 K. A fejős tehenek 35— 60 000 K ért kerültek eladásra, a növen­dék marha 30—45 000 K ért cserélt gaz­dát, a borjú kilója 230—240 koronán kelt el. Sört és felhajtatott összesen 848 drb. Eladásra került 328, eladatlan maradt 20 darab A hízott disznó kilója 420—480 K, a süldőé 300—360 K. A tenyészdisznó darabja 5—12 000 K ba, a malac pedig 800—1500 K-ba került. Félmilliárd­ forinta értés bort eredményezett az idei soproni szűrés. Csak négy és félezer hektoliterrel termett kevesebb mint tavaly. A soproni bort már akkor jegyzékbe veszik, mikor a tőkéről leszedve mint cssze vándorol a városi pincok felé. A két az üzen­ hónapban, októberben és novem­berben minden ezőlőskocsi tartalmát fel­jegyzik a vámok mikor előttük elhalad. A vámok­­ jelentései alpján aztán meg­lehetősen ússza képet kap a városi fogyasztási adóhivatal a soproni szőlőter­melés évi eredményéről. Eszerint az idei szüret folyamán 37.685 hl, vörös és 8490 hl. fehér cefrét szállítottak át a soproni vámokon. A szüret 46 175 hl. csfrét eredményezett, ami 37.564 hl. bornak felel meg. Tavaly 42 000 hl. csírmeti; akármennyit panasz­kodnak tehát a soproni bortermelők az idei szüretre, az idei termés mindössze négy és félezer hektoliterrel maradt mögötte a tavalyi csodaszüretnek. Október­­ és a tavalyról maradt óbor­készlete 8482 hl. volt a városnak. 120­0 literenkénti átlagárat véve tehát a soproni bortermelők pincéiben lévő régi és új borkészlet 552 millió 542 ezer korona ér­téket képvisel. Persze ebbe nincs beleszámítva a sop­roni borkereskedők nagy raktárainak tar­talma, melyhez az ország minden borvi­déke szállít. A bor literje után 83 fillér termelési adó és 14 fillér fogyasztási adó fizetendő. Az államnak tehát 3,867.864, a városnak és környékének 644648 korosát jövedelmez az idei szüret. Már t. i. akkor, ha a sop­roni bort eladják, illetve elfogyasztják. Erre pedig a „Sopronvármegye” hasábjain már többször ismertetett okokból kifolyó­lag egyikre sincs sok biztató kilátás. A soproni bortermelők túlnyomórészz ex­portra dolgoztak, a borkivitel pedig tudva­lévően teljesen pang. Az idei borért, mely a korcsmákban és buschensebankokban 160—200 korona fejében kerül kimérésre, a kereskedők csupán 60—70 koronát kí­nálnak. A fogyasztók a nagy különbségre való tekintettel szintén mérsékelik igényei­ket is a korcsmákba is alaposan meg­­csökkent a borfogyasztás. A soproni bor­forgalom krízisének tehát talán még­is csak meg lesz az üdvös hatása, hogy némileg megcsappannak az indokolatlanul magas soproni borárak.

Next