Sopronvármegye, 1923. május (26. évfolyam, 99-122. szám)

1923-05-29 / 120. szám

2 nuári közgyűlésen ugyanis meglehetősen viharos jelenetek közben érte az a vád a várost, hogy nagyon mostohán bánik az önálló marhabizományosokkal és hogy az Állatvásárpénztár révén monopol helyzetet igyekezik teremteni magának a marha­kereskedelemben. A közgyűlés akkor utasí­totta a tanácsot, hogy egy szakemberekből álló bizottsággal együtt vizsgálja át és dol­gozza ki újból a marhabizományosokra vonatkozó szabályrendeleti paragrafusokat. A januári közgyűlés óta azonban hónapok múltak el, anélkül, hogy a szakértő­­bizottságot összehívták volna, ellenben az iparhatóság következetesen elutasít minden kérelmet, mely újabb marhabizományosi iparigazolvány kiadására irányul. A tanácstagokat szemmel látható, hogy váratlanul érte a kérdés. Végre Thurner polgármester állott fel és kijelentette, hogy az ügyet a tennivalók torlódása miatt nem tudták mindeddig közgyűlésre előkészíteni. A legközelebbi közgyűlésen azonban ok­vetlenül napirendre tűzi, vagy ha ez még mindig nem volna lehetséges, akkor az ügyben rendkívüli közgyűlést fog össze­hívni. Biztosítja azonban Weiler dr.-t, hogy a tanácsot a halogatásban semmiféle mel­­lékcél nem vezette. A soproni iparosok régi kívánsága ment teljesedésbe azzal a határozattal, hogy ha a miniszter megengedi, a soproni állami iskolákból is igénybe vesznek egy-egy ter­met az esti iparostanonc oktatás céljaira. Ezzel tudniillik el lehet érni azt, hogy az összes soproni iparostanoncok este, vagyis a munkaidő elvégeztével járjanak iskolába. Az ülés elején az elnöklő Simon Ele­mér főispán kegyeletes szavakkal parentálta el Müller József dr. volt városi tb. tiszti főügyészt, akinek érdemes és tevékeny köz­életi működés után bekövetkezett korai ha­lála révén súlyos veszteség érte a várost. A közgyűlés a veszteség fölött érzett részvé­tének jegyzőkönyvileg adott kifejezést. Östör József beszámolói Hegykőn és Homokon. Az újszerű magyar demokrácia korá­ban a képviselők is tanultak annyit, hogy kerületükbe nemcsak akkor mennek le, amikor a választó­polgártársak szavazatára van szükségük, hanem más alkalmat is megragadnak, hogy választóikkal érintke­zésbe lépjenek. Mert hiába, a szavazó pol­gárok és polgárnők csak olyanok, mint a szépasszonyok, ha nem foglalkoznak velük, nem udvarolják körül, hamar­­ hűtelenek lesznek. Ezt csak úgy általánosságban mondjuk, mert nem vonatkozhatik dr. Östör József nemzetgyűlési képviselőre semmiféle vonat­kozásban. Östör József igazán a választói­nak szolgálatában áll, még azoknak is hóna alá nyúl, akik nem rája szavaztak. Választó­­kerületével azelőtt is érintkezésben állott és összejön akkor is, ha megunja a honatyák nehéz tisztségét, mert Östör József jogtaná­csosa a cenki hitbizománynak, amely széles tagjaival az egész sopronkörnyéki választó­­kerületet elborítja. Most vasárnap Hegykőn és Homokon járt Östör dr. és »beszámolót« tartott vá­lasztói előtt. Igazolta eljárását, miért maradt továbbra is pártonkivüli. A kormányt gaz­dasági politikája miatt nem támogatta, mert össze-vissza rendeletekkel káros befolyást gyakorolt különösen a gazdatársadalom ve­­rejtékes munkájára. A fertőhomokiak lovasbandériumot küld­tek Östör József elé, úgy vitték falujukba Hegykőről. »Kisbeszámolóját« a templom fenyőillatos árnyékában tartotta meg, beszá­molva arról, mit tett eddig a falu érdekében. Többek között kijárta, hogy a »Sopronvár­ SOPRON V­Á­R­MEGYE 1923. május 29 megye­ által megpendített zöldségexportot a kormány megengedte. Andrássy és Zichy grófok politikáját ismertette. A magvas be­számoló után a fertőhomokiak megéljenez­ték képviselőjüket, csakúgy mint Hegykőm. II villanytelep sünének árát azonnal köteles lesz megállapítani a Hitelbank A kamara felterjesztésének helyt adott a miniszter. A soproni városi villanyüzem vezető­sége április végén, mint megírtuk a, keres­kedelmi és iparkamara védelmét kérte a Magyar Általános Hitelbank, mint Brenn­­berg-bánya bérlője április 12-ről keltezett értesítést küldött az igazgatónak azzal, hogy a benne foglalt márciusi szénársza­bály értelmében fizessen az üzem vissza­menőleg egy jókora összeget a március­ban leszállított szénmennyiség fejében, mert a szén árát utólagosan végzett számítás alapján visszamenőleg fel kellett emelni. Koch igazgató megpróbálkozott tiltakozni ezen eljárás ellen, de a Hitelbank azt vá­laszolta, hogy ha a város nem fizeti meg a jelentékeny különbözetet, kénytelen lesz beszün­tetni a további szénszállítást. A Hitelbank utólagos áremelése nagy zavart okozott a villanyüzem cirkulusaiban . Koch igazgató a nyilvánosság előtt rá is mutatott, hogy ez az eljárás indokolttá teszi­­a villanytelep utólagos áremelését, mely olyan általános felháborodást keltett, különösen Sopron kereskedői és iparosai között. Egyben rátámadt a kamarára is, mely szigorú kritika tárgyává tette egy íz­ben hozzá nem értő gazdálkodását és üzemvezetését. Koch igazgató felszólította a Sopron vármegyében megjelent cikk utján a kamarát, hogy ha csakugyan­­képviseli a soproni iparosok és kereskedők érdekeit, tegyen lépéseket a Hitelbank erőszakos viselkedésével szemben. A kamara válaszában utalt arra, hogy a Hitelbank eljárása ez időszerint nem jog­talan, mert a szénközponttal és a kormány­nyal kötött megállapodás szerint a szénter­melő vállalatok utólagosan szabják meg a szén árát. Nehogy azonban vád érhesse a kamarát, mely már a múltban is több óvás­sal élt a kormány ezen eljárás ellen, az el­nökség készséggel felír még egyszer a ke­reskedelmi miniszterhez, vessen véget ezek­nek az állapotoknak. A kamara előterjesztése váratlanul si­kerre vezetett, ami elsősorban abban nyil­vánult, hogy a Hitelbank nem várt egy hónapig a szénárak megállapításával, ha­nem valószínűleg felsőbb utasításra már május első napjaiban közölte azokat. Tegnap azután megérkezett a kereske­delmi miniszter válasza is: F. hó április 28-án kelt s a hazai szénfajták ármegállapításának érdekében hozzám intézett felterjesztésére — mondja a leirat, — értesítem, hogy az országos központi árvizsgáló bizottságot még má­jus 17-én kelt rendeletemmel utasítottam a szénárak oly időben való megállapítá­sára, hogy azok minden hónapra az il­lető hó első hetében már az érdekeltek tudomására jussanak. A miniszter rendelete tehát végre meg­szüntette a szénellátás terén mutatkozó le­hetetlen állapotokat s a soproni villanyüzem kalkulációja ebben a tekintetben biztos ala­pokra támaszkodhat. Remélhetőleg a villanytelep vezetősége sem fog többé arra gondolni, hogy vissza­menőleg emelje a fogyasztott áram árát. A kamara sikerrel megtette kötelességét és­­ ugy látszik mégis csak komolyan szívén vi­­­­seli a gondjaira bízott érdekeltek sorsát.­­ Ugyan mikor lehet majd ezt elmondani a­­ villanyüzem igazgatóságáról is ? I­ kapuvári jegyzők művísse. Minden tekintetben sikerült és magas művészi nívón álló kurt­ur-estét rendezett a kapuvári jegyzői kar Kapuvárott a jegyző­árvák felsegélyezése javára. Az estély véd­nökei dr. Vitéz Simon Elemér főispán, Gévay-Wulff Lajos alispán és Langer Jenő soproni pénzügyigazgató, Soós Géza hercegi kormányzó társaságában jelentek meg vasárnap este a hangversenyteremben, melyet zsúfolásig megtöltött a vidéki s kapuvári vendégsereg. A rendezőség Murgács Kálmán orszá­­gos hírű dalköltőt és lelkes művészgárdáját nyerte meg az estélyen való szereplésre s a gazdag műsor élvezetes számai feledhe­tetlen estét szereztek a közönségnek. A kapuvári dalárda a magyar Hiszek­egy eléneklésével nyitotta meg az ünne­pélyt, majd Vámos Ferenc főjegyző meleg üdvözlő szavai után Baranyai Imre aljegyző­­talpraesett alkalmi kupléban ecsetelte a Gartával összekényszeritett Kapuvár-Garta előnyeit s hátrányait tréfás rigmusokban. A tulajdonképes prológust Komoróczy Péter, az országos j­egyzői árvaház főtitkára tar­totta. Ezt követte a Kapuvárott már elő­nyösen ismert Tóth Bélának, a budapesti­­városi színház tagjának énekszáma. Erees baritonján hangulatos és szebbnél-szebb irredenta dalok csendültek meg. Utánna Sala Domokos, ugyancsak a budapesti vá­rosi színház tagja aratott nagy tapsot és derültséget mesteri­ arcjátékával és kitűnő­­góbé élceivel Murgács Kálmán száma váltotta ki a legnagyobb ovációt. A közönség viharos ünneplésben részesítette a rab­ Székelyföld­ből szakadt magyar hegedűs játékát és percekig tapsolta, éljenezte a zeneköltőt. Nagy csendben, mély sírással sikoltott és búgott Murgács száraz fája, benne lüktetett az egész magyar sors nagy tragédiája, da­coló akarata, leigalmazó reménye. A hosszú taps után dr. Gyökössy Endre író, a Pe­­tőfi-társaság tagja bilincselte le a közönséget remek verseivel. A feltörő tetszésnyilvánítás után ismét Tóth Béla, Sala Domokos és Murgács Kálmán aratták le a lelkes kapu­váriak bőven termő elismerését. A műsor után reggelig tartó tánc­­mulatság fejezte be az élvezetes kultur­­estélyt. Borzalmak Burgenlandban. Kismartoni tudósítónk három hátbor­zongató esetről számol be az alább követ­kező sorokban. Furcsa, szokatlan, borza­dályt keltő íze van mind a három esetnek, kettőben a halál, a harmadikban az őrület szerepel. Mind a három Burgenlandban ugyanazon a héten történt, mégis annyira idegeneknek, tőlünk távolesőknek tetszenek, mintha messze vidékről származtak volna ide. Szeszélyes rémekkel játszó fantaszta is kieszelhette volna őket, olyanok,­­mint aminek elmesélésével csöndes téli estéken falusi öregasszonyok megborzongatják a fiatal lányokat, úgy hogy nem mernek az­nap vizért a kúthoz menni . . . * Az első Köpcsényben történt. A templom mellett felásták a földet, hogy beépítsék a hadiemlék talapzatát. Két méternyi mélységben fehér csontvázakon koppant meg az ásó éle, a földdel a cson­tokat és koponyákat is kilapátolták a gö­dör mellé. A csontok senkinek sem kellet­tek, a koponyákkal azonban a falubeli ka­maszok kugli-pályát rendeztek be maguk­nak és koponyát koponya mellé gurítva, versenyeztek abban, hogy ki dob előbb kilencet. Estére azután gyertyát gyújtottak és a villogó szemű halálfejekkel holtra ijesz­tették a falusi lányokat, amikor vízért akar­tak a kúthoz menni.A Burgenland déli részén lévő Dömös

Next