Sopronvármegye, 1923. június (26. évfolyam, 123-144. szám)

1923-06-02 / 123. szám

rep, kánkán, legjobb esetben a Vasgyáros szakálla vagy a Kaméliás hölgy végvonaglása, ez mind hiányzott az ő műsorából. S mikor Sopronban 2 napra megjelent társulatával, előadva a Fausztot meg 111. Richardot, nem akadt közönsége a magyar Shakspere-interpretáló társulatnak, míg az olasz Salvini 4 este zsúfolt ház előtt tolmácsolta észak fiának műveit, anélkül hogy egy kukkot értett volna a hallgatóság. Nagyobb vagyont is elnyelt volna Rakodczay vállalkozása, mint az övé volt s 1900-ban a teljesen elszegényedett direktor érdemeinek elismerése fejében a néptanítói száraz kenyeret kéri az államtól. Kérése teljesedett is. Kapuvárra került a polgárihoz, innen más kisebb helyre, gondosan kerülve azokat a helyeket, ahol valaha színészkorában megfordult. Színházi múltját nem szerette bolygatni. Egy balatonmenti kis faluban ismerkedtem meg vele. Mogorva alacsony ember volt. Hogy valami köze legyen Thaliához, sohasem árulta el. Egyszer a háborgó Balaton láttán vállát vonta: »Mi ez ahhoz a viharhoz képest, amely Lear szívében dúl? Ezen sem csodálkoztam. Mert ne ismerhesse egy polgári iskolai tanár Lear királyt? Különben sem igen érdekelte a Balaton, a villában ült egész nap s rejtélyesen hangzott ki onnan az Írógép zaja. Valamin dolgozott. Ez a valami vagy 12 éve jelent meg: két hatalmas kötet Egresy Gáborról s a koráról. Bámulatos, mennyi minden van e könyvben. Egresy összes szerepeinek címzése, a színjátszásnak egykorú leírásokból, vagy szemtanuk elbeszéléséből rekonstruált pontos fejlődése s mindez egy különös egyéniség megvilágításában. Mert mindent teljesen a maga haragos szempontjából néz, már pedig Rakodczay sok mindenre haragudott. Leginkább az igazgatókra, akik megölték a népszínművet s a prózát az operett kedvéért, kikapja a részét a Nemzeti Színház, amiért Jászay Marit elhanyagolja; a Wagner-zene, Liszt zenéje, amely fölé helyezi a Szózat szerzőjét, Egresy Bénit, mind kap megrovást. És nem különben rájár a rúd a színháztörténészekre, akik nem a színjátszás történetét írták meg, hanem a színház épületekét. És mi történt? Jó Rakodczay Pál megint elkésett. Jó 40 évvel ezelőtt, mikor ilyenfajta könyvekre pályázatot is hirdettek, meglett volna a sikere, de 1911 ben — szaporította azon könyvek számát, melyeket ifjú könyvtárosok varrnak az olvasó nyakába. Legkevésbbé olvasták a színészek, akiknek szánta az író, mindössze a színháztörténészek olvasták, akiket lenézett; persze azoknak nem tetszett. A rómaiak egy hadvezérüket, mert elkésésével háborút nyert, a »késlekedő« díszítő jelzővel ruházták fel, Rakodczaynak a késés lett tragikuma. Igazi tragikus hős, aki beleillik abba a skatulyába, melyet Shakspere Brutusának Gyulai Pál készített mondván róla: szeretett, de nem okosan szeretett. Rakodczayt szenvedélyes szeretete a színjátszás iránt sodorta a tragikumba. Két három éve halt meg mindenkitől elhagyatva nyomorban. Ép a legnagyobb papirínség idején történt halála. Csak pár lap szentelt néhány sort neki. A színházi lapok egy szóval sem áldoztak a színészet nagy halottjának, de ugyanakkor oldalakon zengtek dicshimnuszt egy új kabaréművésznő tiszteletére, abból a reális elvből indulva ki, hogy a lehunyó napnál mégis csak különb a feltűnő csillag, még ha harmadrendű is, pláne , ha fizet. Csatkai Endre: Ilt levél visumot Ausztriába,Német- Olasz- és Franciaországba, Svájcba és Cseh- Szlovákiába legelőnyösebben és gyorsan közvetít az Idegenforgalmi R.-T., Várkerület 44. szám. SOPRON VARMEGYE 1923 jilius 2 soproni cipészek csak búzáért akarnak dolgozni! Néhány hete foglalkozott már a «Sopronvármegye» a soproni iparosok azon törekvésével, hogy a labilis korona érték helyett a búzavalutát akarják behozni s elfogadtatni fiz. eszközül munkájuk fejében. Akkoriban csak szalmalángnak tekintette mindenki ezt a mozgalmat, mely egy-két hét alatt el fog aludni s nem gondolt arra senki komolyan, hogy ezt a fenyegetést az iparosok egyszer be is válthatják. Most azonban arról kaptunk hírt, hogy a soproni lábbeli készítő iparosok a közeljövőben tényleg végre akarják hajtani a tervet és egész komolyan foglalkoznak a gondolattal, hogy bevezetik a búzavalutát. Értesülésünk szerint június 17-én ülnek össze a soproni cipészek s a rokonszakmabeli iparosok, hogy megbeszéljék a végrehajtás módozatait s megtegyék a kellő lépéseket határozatuknak a hatóság által való elismerése és jóváhagyása érdekében. Már eddig is megtettek mindent, ami a terv előkészítéséhez szükséges és szilárd akaratuk, hogy meg is fogják valósítani. A gyűlésen megjelenik majd a szakcsoport országos elnökségének kiküldötte, hogy tájékoztassa s irányítsa a soproni csoport mozgalmát A lábbelikészítő iparosok törekvését nagyon támogatja az a siker, melyet az ország többi városaiban néhol elértek az iparosok. Így például Hajdúszoboszlón már régebben búzáért dolgoznak a cipészek és a vargák sőt Hódmezővásárhelyen is búzáért csinálják már a csizmát, cipőt talpalást. Hogy miképpen festenek az ottani árak, azt legjobban a hajdúszoboszlói hiteles árszabály mutatja, mely nyomtatásban, valamiféle helyi hatóság jóváhagyásával díszíti az ottani mesterek műhelyét. A box férfi csizma ára pl. 13— 160 kg búza (koronaértékben kb. 42—45 ezer), női magas serró cipő 75 - 85 kg búza (22—24 ezer), női magas box cipő 65- 75 kg búza (19— 22 ezer), férfi box cipő 65—70 kg búza ( 9 —22 ezer), gyerek cipő 20—25 kg (6 — 7 ezer), a feltalpalás ára 12—15 kg búza (400 K), egy talp folt ára 2—4 kg búza (500 — 100 K), a borítás 30—40 kg búza (10,000 K). A hajduszoboszlói cipőárak és a munkadij bizony elég magasan van megszabva s már ezeket is alaposan megérezné a soproni közönség. De ottan sokkal olcsóbb ám a megélhetés, mondják a soproni cipészek, Sopronban mások a viszonyok. Ebből azután az következne, hogy a hajdúszoboszlói búzakilogrammokat Sopronig még egy kicsit fel kellene srófolni a drágább viszonyokhoz képest. Hogy a soproni közönség mit fog szólni az 5 ezer koronás talpaláshoz s az 1000—1500 koronás foltokhoz, azt el lehet képzelni. A nagygyűlésig még jó két hetük van a lábbelikészítő iparosoknak, fontolják meg a dolgot jól. Ilyen irányú mozgalomra még nem érett a helyzet s nem is lesz addig, amig az összes alkalmazottak fizetése nincs búzaalapon bevezetve. El lehet képzelni józan ésszel, hogy egy tisztviselő, vagy kisfizetésű más polgár és munkás a fizetése egy tizedét, sőt annál is többet talpalásra fordítson? Helybenhagyhatja a soproni búzaárszabályt akár féltucat árvizsgáló bizottság, a cipészek akkor sem fognak dűlőre jutni, mert a közönség nem bírja el a megterhelést s a munkaalkalom olyan nagy mértékben fog csökkenni, hogy az iparosok még nagyobb válsággal kénytelenek majd küzdeni. Az is nagy kérdés még, hogy a soproni árvizsgáló bizottság belemegy-e a búza árszabályba, de hogy az országos központi árvizsgáló bizottság nem hagyja jóvá, az bizonyos. A hatóságnak az az álláspontja, hogy a búzavalutát kerülni kell, amíg s ahol lehet s idegenkedését ettől a gondolattól már számtalan esetben nyilvánította. A szombathelyi iparosok szintén megpróbálkoztak , ilyen irányú mozgalommal, az árvizsgáló bizottság jóvá is hagyta árszabályokat, ellenben a legfelsőbb fórum az OKÁB nem is válaszolt még előterjesztésükre. De mi szükségük van a soproni iparosoknak búzavalutára ? Az árvizsgálóbizottság a mindenkori nyersanyagárak és a munkadíjak alapján tisztességes haszon biztosítása mellett kalkulálja ki az iparcikkek árait és tekintettel van az iparosok legmeszszebbmenő követeléseire. Hagyjanak fel árdrágító törekvésükkel a soproni iparosok, mert a pangó ipart nem a búzavalutás vagy az aranyparitásos árszabályok menthetik meg, hanem egyedül csak a derék, szorgalmas, honmentő, koronajavító és becsületes munka. n .sí. Legfinomabb női- és férfi-harisnyák- pop Ity termelési uniok és termékek A pénzérték megbízhatatlansága, a mezőgazdasági termékeknek bizonyos részben való megkötött forgalma, hibás kormányrendeletek a mezőkön különös formában hajtanak ki. Mivel a pénz ma nem szilárd aranyalap, a határokon marhacsordákat látsz legelészni a vonat ablakából, amint barlangosan fekete szemekkel megcsodálják a fekete robogó vas vándort és az árokháti tehanet elő fiú a nyelvét ölti rád, cigánykerekezik, reád dob, vagy csúcsos fácántollas kalapját lelkesen meglengeti. Sok a lóher és lucerna föld, jóval több, mint a háború előtti, években. Ez mind azt mutatja, hogy a határok arculata a megnövekedett állatállomány miatt jelentősen megváltozott és ez is egyik fő oka a gabonaárak aranyparitást lefőző vonalának, illetve a takarmányfélék drágaságának. A burgonya-exportot a kormány többnyire már csak késő tavasszal szokta megengedni, vagyis akkor, amikor már alig van. Ennek az évek óta megismétlődő intézkedésnek folyományaképen amezőkön cseh módra termelt burgonyát lehet elég sűrűen látni. Ez a cseh termelési mód abban áll, hogy a gazda ősszel kivonul kaszával a burgonyaföldre és lekaszálja a krumpliszárakat tövig. A burgonya a télen át a földben marad és tavasszal ássák ki és vetik a piacra — mint friss ,ideig, üde burgonyát. Ennek a teleltetésnek ilyenformán dús kamatját zsebeli be a termelő. A zöldségárak, illetve a zöldség-export tilalma is érezteti hatását a sopron megyei mezőgazdálkodásban. Azok a községek ugyanis, amelyek eddig a zöldségtermelést mint jelentős elsőrendű foglalkozást űzték, csökentették ezt a termelési rendszert, mert a zöldségnek ma nincs megfelelő, aranyparitásos ára és a külföldi piacokon a beltermelés költségessége miatt nem versenyképes. Sopron vármegyében következésképen sokkal kevesebb holdat vezettek be az idén zöldségneművel, a termelők egy kevésbbé elterjedt földtermék művelésére tértek át. Ez a földtermék a cigóré. A cigóré termelése bizonyos vonatkozásban jóformán állami felügyelet alatt áll, amennyiben vetőmagot az állam ad a termelőnek, akivel előzetesen megállapodik a cigarétermés átvételének módozatait és feltételeit illetőleg. A cigóré ma roppant keresett földtermék és alig van ma termék, amelyet drágábban lehet eladni. Viszont roppant sok bajlódás, munka, verejték jár vele, 4—5 ször is kapálni kell. A cigórét is nagyban termesztik újabban Sopron vármegyében. A Rábaköz belsejéből indult el diadalútjára és már elhódította a fertőmelléki zöldség-földeket is. Réz-, vas- és kérpisosbútoros nagy választékban elsőrangú kivitelben kaphatók Kopstein Lipót bútoráruházában Sepron, Várkerület 62.