Sopronvármegye, 1923. június (26. évfolyam, 123-144. szám)
1923-06-10 / 130. szám
9 Szombaton leplezik le a Rákóczi utcai Petőfi emléktáblát. A »Sopron vármegye« hasábjairól kelt szárnyra az eszme; emléktáblával jelölni meg a Rákóczy utcai házat, amelynek diáktanyáján Petőfi Sándor katonakorában líceumi diákok társaságában legjobban érezte magát. A soproni evang.líceumi diákszövetség készséggel karolta fel az eszmét. Hála a lelkes soproni magyarok áldozatkészségé- nek, az emléktábla elkészülhetett, amelynek ünnepélyes leleplezése e hó 16-án délután , 6 órakor lesz. Az ünnepség fényét nagyban remélni fogja az is, hogy a Petőfi-társaság is képviseltetni fogja magát azon Bán Aladár ismert íróval, aki a Társaság nevében beszédet is fog mondani. A felavatási ünnepség sorrendje a következő: 1. »Hiszek egy Istenben ...» Énekli a Soproni Magyar Férfidalkör. 2. Emlékbeszéd. A »Soproni Evang. Li-ceumi Diákszövetség« nevében mondja: Hollósy Kálmán líceumi tanár. 8. Sopron város közönsége nevében beszédet mond. Dr. Thurner Mihály polgármester. 4. Petőfi-dalok. Énekli a Soproni Maggyar Férfidalkör. 5. A Petőfi-Társaság nevében Bán Aladár főgimnáziumi igazgató, író, a Petőfi- Társaság és a finn és észt Irodalmi Tár- rsaságok tagja beszédet mond. 6. Endrődi Sándor, Petőfi. Szavalja : Fónyad Dezső, VII. o. ev. be. tanuló. 7. Himnusz. Énekli a közönség. Baba-korzó lesz Sopronban A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövet-sége nagyszabású népünnepélyt rendez e hó 17-én, vasárnap délután Sopronban, az Erzsébet kertben. A Mansz tagjai élükön Q. Wolffné és Ujhely Kálmánná elnökökkel, valamint az önfeláldozásig fáradhatat- lan Kretschy Ferencné titkárral, lelkes elszántsággal álltak a nemes ügy szolgálatába, hogy az ünnepély sikerét minél fényesebb mérvben biztosítsák. Együttes erővel azon buzgólkodnak, hogy az ünnepély jóval felülemelkedjen a szokásos népünnepélyek megszokott keretén. S ha a titkon sóvárgott júniusi napsugár is segítségére siet a lelkes asszonyoknak már előre csilingel egy kedves, felejtező délután ragyogó vidámsága a bús emberlelkekbe. A siker érdekében még a kis babák is sorakoznak föl. Apró kocsikon virágdíszben vonulnak körül a városban, hogy az ünnepség kezdetét hirdessék. A felvonulás szépségét biztosítják maguk a kis emberbimbók s az a szeretet, mely a felvonulás rendezőjének, Scheffer dr.-nénak gazdag , lelkéből rájuk sugárzik. Az ünnepélyen számtalan játék: bábszínház, tombola, tréfásposta, börze, pennyfogad gyerekek kocsikáztatására stb. szórakoztatja a közönséget s gyönyörűen hiszi- ; tett sátrakban igen mérsékelt dijakért hideg felvágottat, friss virslit s a tagok által készitett pompás süteményeket árulnak. Lesz cigány sátor kártyavetéssel, szellemes jóslással. Lesz szőttesekkelés var- írottasokkal díszített erdélyi sátor, melyben frissen sült kürtös-kalács illata régi székely lakodalmakról regél. A szép, változatos ünnepélyt este a Kaszinó nagytermében tánccal egybekötött fényes hangverseny zárja be. A műsor művészi színvonalát egy fővárosi énekművésznő, klasszikus táncok s a helybeli különböző dalárdák biztosítják. Midőn a soproni magyar asszonyok első nagyobb ünneprendezéséről adunk hírt, elszomorodva gondolunk a néha feénk ütődő kérdésre: mi is hát tulajdonképpen az a Mansz ? SOPRON VÁRMEGYE 1923. június 10. A marosmenti székely anyák tudják. Garamvölgyi vérző szivek érzik. Szégyenbe temetkezett csipkésfenyveseink regélik. Izzó magyar lelkek hívják, várják, sóvárogják és nem látják és nem hallják és mégsem kérdik és mégis tudják. Mert az a tiszta, szent, megalkuvást nem tűrő, mindhalálig hü nemzeti érzés, mely szóban lüktet: Mansz, túl árad a holt sziveken, túl a csonka határokon, s nincs oly kicsiny magyar küszöb, melyen belül e szóra reménykedő könny ne csillant volna meg. Ha valaki nem érti, vagy kissé nehesen akarja e négy szó jelentőségét megérteni, gondoljon e szegény szivekre s lelkében bizonyára felelet ébred. Szentek Dezsőné. Hogy drágítja a Devizaközpont árudblercel? Filó Frigyes rövidárukereskedő Sopronban. Bíróság előtt még sohasem állott és tegnap mégis megesett vele, hogy a legszégyenteljesebb váddal terhelten várt az uzsorabiróság folyosóján. Mert avval vádolták a fiatal kereskedőt, hogy árdrágított. Egy színes zefir-inget adott el valakinek 7200 koronáért. A valaki felbőszült az áron, elrohant és megtette a feljelentést Filó Frigyes ellen. Filó Frigyes az uzsorabirósági elnök kérdésére a következőket hozta fel védelmére: — A kérdéses ingekből egy nagyobb áruszállítmány érkezett részemre Ausztriából. A számla szerint, amelyet tisztelettel a bíróság részére bocsátottam, ezeknek az ingeknek darabja magyar pénzértékben 4 ezer 800 koronába került. A szállítmányt január 27-én kaptam folyó esztendőben. Vagyis 4080 koronájába volt önnek az ing — mondta az elnök — és nem is egészen két hónap múltán 7 ezer 200 koronát kért mégis érte. Összeegyeztethetőnek tartja ezt a kereskedői tisztességgel? — Ellenkezőleg, elnök úr — felelt Filó — amikor üzletembe léptem és arról értesültem, hogy a legfinomabb minőségű zefiringet 7200 koronáért eladták, nem tetszésemet fejeztem ki. A valuta ingadozásai miatt jóformán mindennap ki kellene számítani az árucikkek piaci árát, ezt akkoriban elmulasztottam és úgy esett meg, hogy távollétem alatt 7200 koronáért adták el a kédéses zefiringet, holott mikor utána számítottam, kiderült, hogy 9 ezer koronán alul nem lett volna szabad elárusítanom. — De az mégis csak lehetetlen,— ki t áltott fel az elnök. — De igen, nagyságos elnök úr — védte magát a kereskedő — az ingáruszállítmányt akkor még nem fizettem volt ki az osztrák cégnek. — Mégis eladta ? — Igen, ez kereskedői szokás. Mert nem lehet addig várni az áruval, amíg a Devizaközpont az idegen pénzt kiutalja a kereskedőnek. — Jó, jó. De mi köze ennek az árdrágításhoz? — A kereskedő kénytelen az árut úgy kiszolgálni, hogy a Devizaközpont deviza- folyósításáig eltelt idő alatt végbement valutaromlást belekalkulálja az árba. Példa rá ez az ingszállítmány. Január 27-én kaptam az árut és még ma sem fizettem ki, mert a Devizaközpont még nem folyósította részemre a kért osztrák valutát. A kérdéses refiringet március 21-én a Devizaközpont késedelme miatt már csak 9 ezer koronáért adhattam volna, nem mint segédeim tették, 7200 koronáért adták. Ha a Devizaközpont ma teljesíti az osztrák valuta kifizetését, a mai árfolyam melett az osztrák szállítócégemnek tizenkétezer koronát kell fizetnem azért az ingért, amelyet januárban még 4080 mai gyár koronával ki tudtam volna fizetni, így tehát kizárólag a Devizaközpont késedel meskedése az oka, hogy mi kereskedők ezt a késedelmeskedést, illetve a késedelmeskedés alatt beállott pénzromlást már előre kénytelenek vagyunk az árakba belekalkulálni. A bíróság szakértők meghallgatását rendelte el. Mint szakértőket ki fogják hallgatni Seidl Samu és Fischer Emil rövidárukereskedőket az eladott ing minőségére nézve. Ezután a bíróság a tárgyalást elnapolta. A csornai főjegyző cigányai. Hogy Pödör István csornai főjegyző nagyszerű közigazgatási tisztviselő és elsőrendű szervező erő, azt mindenki tudja Csornán. Amit egészséges jó eszével kigondol, amihez hozzáfog, azt kitartó, szívós energiával a legnagyobb nehézségeken át is keresztülviszi. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy a csornai főjegyző erősen költői lelkű ember is, akinek keblében lágy és halk melódiák zsonganak, akinek érzéke is van meglátni e komor életnek fekete felhők mögé kényszerített verőfényeit is. Verseket nem jelentet meg Pödör István, mert ahoz már nincs ideje, hogy szárnyas sejtelmeihez rímeket is válogasson, így Petrarcasza hajlamait a nagy nyilvánosság nem is ismerheti meg, de annál inkább a kávéházi baráti asztaltársasága, amely előtt az esték pihenő óráiban felül a derék főjegyző szabadjára engedett megázusára és fölemelkedve a napi élet bárányfelhőin, megfürösztgeti magát az ég abszolút kékjének színtiszta éterében. Ilyen hangulatban tagadja, hogy a ragyogó napnak foltjai lennének, aljas rágalomnak minősíti azon állítást, hogy az ezüstös hód felülete közelről egy kráterekkel ripacsozott csúnya valami és hajba kap mindenkivel, aki nemcsak a szépet, a jót és nemesit látja meg ember, állatban, vagy a természetben egyaránt. Szóval, amikor a csornai főjegyző felkel aktáktól görnyedő íróasztalától és kiül a vizespoharak súlya alatt roskadozó kávéházi asztalához, akkor ideálista lesz, mindenről szépeket, jókat hivő és feltételező. A zöldasztalnál a zalaegerszegi internáló táborba kívánja a földkerekség összes oláhcigányait, akik az ő életét megkeserítik folytonos csínytevéseikkel, viszont a kerekre esztergályozott márványasztalnál bocsánatot kér az olajbőrű távollevőktől, hogy haragjában kétségbevonta gentlemeni mivoltukat és makulátlan puritánságukat. — Alapjában nem rossz emberek azok, — szónokolt a minap este is barátai előtt — csak a társadalom teszi őket azzá. Rákényszeríti őket a lopásra, mert cigánynak munkát senki sem ad. Türelemmel, szeretettel senki sem vesződik velük és bizonyára, ha a boldogult József főherceg már születésénél fogva is nem állott volna lélekben olyan távol a cigánytól és jobban meg tudta volna értetni velük jó szándékait, ha megfelelőbben tudott volna a cigány emberi lelkéhez közelíteni, bizonyára az sem vallott volna kudarcot experimentálásával. Így beszélt a magasból Csorna derék főjegyzője és szörnyen haragudott, hogy hallgatói mosolyogva “kétségbevonták az éteri hipotézeseket. — No majd megmutatom, hogy nekem van igazam, - fejezte be vésztjóslóan a vitát Pödör István, és kihörpintve az utolsó pohár artézivizet, kisompolygott a kávéházból és észre sem vette, hogy fölötte a fényes telihold is széles ábrázattal vigyorog. * Másnap reggel a csornai főjegyzőnek legelső hivatalos ténykedése az volt, hogy meghivatott a kisbíróval a cigánytelepről három fiatal, erőtől duzzadó füstös képű cigányt. Amikor megérkeztek, a cigányok, legnagyobb megdöbbenésükre nem szidás és korholás fogadta őket, hanem barátságos