Sopronvármegye, 1923. július (26. évfolyam, 145-170. szám)
1923-07-01 / 145. szám
XXVI. évfolyam, 145. szám. Ára 60 korona Vasárnap, 1923. Julius 1 Östör József dr. az Östör József dr., a sopronvidéki kerület képviselője — mint előző számunkban jelentettük már — nagy beszédet mondott a nemzetgyűlés csütörtöki ülésén... Kemény, de igaz kritikája Östör dr. beszéde a kormányzatnak. Éles szemmel kutatta ki a bajok okát s mutatott rá a hibákra és tévedésekre. A kormányzatnak úgyszólván minden ágát bonckés alá vette s ahol a szervezetben vagy a módszerekben hibát, sebet vagy fekélyt talált, a gyógyulás útját is megjelölte. Tiszta tükre ez a hatalmas beszéd mindvégig Östör József dr. politikájának, mely ment minden túlzástól, békétlenkedéstől, gyűlölettől, a komoly kritika fegyvereit viszi harcba, éppen azért mint egy üde, tiszta tenor csendül ki hangja a parlamenti pártcsaták, fülsértő zenebénájából. Íme Östör dr. beszéde kivonatban : Östör dr. beszéde bevezető részében arról szólt, hogy a kormányzás mennyire egyenrangú fontosságú a törvényhozással. Rámutatott a törvények és rendeletek szerkesztése, stiláris és végrehajtási hibáira, az adótörvények és a földbirtokreform értelmetlenségeire és a hivatali adminisztráció lassúságára. Súlyos kormányzati mulasztásnak mondja a földbirtokreformtörvény végrehajtása elmaradását. Majd áttért A pinnyei kirendeltség esetének ismertetésére annak bizonyítására, hogy milyen hibái és zökkenői vannak a mi kormányzatunknak. Pinnyén, Sopron megyében működött egy földművelésügyi kirendeltség. Ennek az volt a hivatása, hogy a határon a csempészektől elvett különböző tárgyakat és állatokat, kezelje, értékesítse és a büntetőeljárás befejezése után ezeket, ha még megvannak természetben, ha nem, akkor a befolyt vételárat adja vissza a fölmentetteknek. Ez a pinnyei földművelésügyi kirendeltség ott egyáltalán nem fejtett ki áldásos működést. Azt hiszem, felesleges erről sokat beszélni, mert hiszen másoknak is voltak hasonlótapasztalatai. Mi történt ugyanis ? Az történt, hogy ezeket a dolgokat, amelyeket elszedtek a pénzügyőrök, vámőrök és csendőrök, elkótyavetyélték, olcsó áron elárverezték. Ez a barát, az a rokon, az a tisztviselői nem tudom micsoda egylet jutottak gyakran hozzá. A vége azután mi lett? Az lett a vége, hogy ha az illetőt a bíróság nem találta bűnösnek és felmentette, akkor nem kapta meg sem a tehenét, sem a lovát, sem a tojásait, sem egyebet, hanem kapott a tehene helyett a legjobb esetben egy borjút, szóval a tehénből közben borjú lett. (Derültség és zaj.) A földmivelésügyi kirendeltségnek ez a rettenetes működése szemet szúrt az állami hatóságoknak. Kiss Menyhért: Mindenütt így van ! Östör József: ... és ezt a földmivelésügyi kirendeltséget a földmivelésügyi minisztérium az illető állami közegnek közbelépésével — nagyon helyesen — szétrobbantotta. Ez tavaly novemberben volt, amikor a földmivelésügyi minisztériumnak kiküldötte megjelent . . . Gaál Gaszton: Azóta már biztosan előléptették ! Pikter Emil: Felfelé bukott biztosan! Östör József: Erre a közbeszólásra válaszolnom kell, mert úgy látszik, hogy ez érdekli Gaál Gasztont, képviselőtársamat. A földmivelésügyi minisztérium kirendelt urai nem is állami közegek, hanem felfogadott privát egyének . . . Kiss Menyhért: Egyéni akció. Östör József: . . . ennek folytán pl. a jelen esetben, amikor nagy számadási differenciáról volt szó, nem lehetett őket hivatalos sikkasztás miatt sem odaállítani, ahová valók lettek volna, mert azzal állottak elő, hogy elszámolási viszonyban vannak a magyar állammal. Azok, akik jogászok, méltóztatnak tudni, hogy az elszámolási viszonyra való utalás számtalan sikkasztónak és csalónak adja meg az egérutat. Novemberben lejött a földmivelésügyi minisztériumnak egy kiküldöttje, az iratokat lefoglalta és letette a soproni rendőrfőkapitánysághoz. Az egyik soproni bankban novemberben körülbelül nyolc millió korona gyülemlett össze a csempészett stb. holmikból és most arról van szó, hogy mi történjék ezzel a pénzzel. Azok a szerencsétlenek, aki ormányzatunk bajairól két felmentettek, elmentek mindenhova, minden fórumhoz, a szolgabírótól kezdve a főispánig és az ügyvédektől kezdve a képviselőkig és kívánták, kérték a holmijaikat, minthogy ártatlannak találtattak. A természetes dolog az lett volna, hogy kiutaltassák a pénz, de a pénzt sem lehetett kiutalni, mert olyan határtalan rendetlenség volt a földmivelésügyi kirendeltség körül, hogy nem tudták megállapítani, hogy kinek mi dukál, hogy kinek holmijáért mi folyt be és hogy tulajdonképen kinek mivel tartozik az állam. Azonnal lépéseket tettünk, hogy likvidáltassék ez a dolog, hiszen az egészet máskép megoldani nem lehet, minthogy likvidációt kell csinálni, felhívni azokat, akik magukat károsultnak érzik és így az egész földművelésügyi minisztériumban, illetékes helyen azt a csodálatos választ kaptam, hogy nem is tudták, hogy Pinnyén van földmivelésügyi kirendeltség. (Derültség és zaj. Felkiáltások balfelől: Hallatlan!) Meg kell jegyeznem, nem akarok igazságtalan lenni a földmivelésügyi kormány iránt, hogy e tekintetben mindenféle ígéretet kaptunk (Felkiáltások balfelöl: Csak Ígéretet!) hogy ez a csúnya ügy végre valóban rendeztessék. Jöttek tovább sorra az emberek és kérték a káruk megtérítését. Minthogy a pénzüket nem folyósíthatták, mert a likvidáció még mindig nem történt meg, természetesen akadtak élelmes jogászok, akik fogták magukat és ez állam ellen pereket indítottak. Ma a pereknek légiója folyik az állam ellen. Miért? Késedelmes fizetés, valorizáció és hasonló címeken, a kir. kincstár tehát nyakába kapott egy sereg ilyen pert. Ma, június 28-án, nyolc hónapra abban az állapotban vagyunk, hogy dacára minden illetékes fórum sürgetésének, a likvidáció a mai napig nem történt meg, sőt meg sem kezdődött és csak az akták ma is itt hevernek a földmivelésügyi minisztériumban. Ne méltoztassék rossz néven venni, ha elmondom, hogy így kormányoznak. Nem lennék igazságos, ha ki nem jelenteném, hogy bármely esetben a kormányférfiakhoz fordultam, mindig a legnagyobb előzékenységgel találkoztam és mindent, ami tőlük tellett, megtettek, számtalan esetben végre is hajtották az ígéretüket és legkevésbbé sem szándékozom azt kizárólag az illető minisztereknek, vagy pedig az összkormánynak a terhére róni. Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy mi lehet itt, mert hiszen csodálatos dolgok történnek. Mire a legfelsőbb rendelkezés oda lekerült, mintha egy titkos kéz fogná meg gyakran azt az alkotó kezet, mintha az illetékes és impériummal bíró hivatalnokok mögött volnának olyan láthatatlan erők, amelyeknek működése azt a hiedelmet keltheti, mintha az államhatalomnak parancsával csakugyan szabad volna szembeszállni, vagy ha nem is, de nem kötelesség híven végrehajtani ezeket a parancsokat. Csodálatos ! Mintha Argyrus király aranyaimért, amelyek beérés előtt állanak, misztikus madarak és kiollók minden éjjelre letépnék és elvinnék. Van ilyen balhit ebben az országban — és ennek megtörésében a t. kormányelnök úr a legmesszebbmenő módon számíthat mindig az én szerény támogatásomra és azt hiszem, minden jó hazafinak támogatására is. Nem mondom, hogy ez az egész tisztviselői, vagy hivatalnoki karra ráfekszik, de van egy balhit, mintha az államügyeknek elintézésében való késedelmesség esetén egyéb, azállamhatalmon kívül álló erők részéről támogatásban és megvédelmezésben lehetne részesülni. (Igaz ! Úgy van !) Szilágyi Lajos : Mellék-kormány ! Őször József: Azt másképpen nem tudom magamnak megmagyarázni és nem akarok e tekintetben pikáns adatokkal szolgálni, mert hiszen ez többé-kevésbbé mások részéről is tapasztaltatott. Az árvák pénzének leromlása. Körülbelül három hónappal azelőtt voltam bátor arra rámutatni, hogy a kiskorúaknak és gyámoltaknak az árvaszéknél kezelt pénzei micsoda elhanyagolásban részesültek. A gyámi törvény értelmében a kiskorúak és gondnokoltak vagyonát kétfélekép kell kezelni. Egyik az összesített, másik az úgynevezett egyéni kezelés. Fölösleges mondanom, hogy technikai okoknál fogva az ország majdnem összes árvapénztárai az összesített árvapénzkezelésre tértek át. A gyámi törvénynek van egy intézkedése, amely azt mondja, hogy összesített árvapénztári kezelés mellett a kiskorúaknak semmiféle értékpapírt, kivéve azt, amit örökölnek vagy pedig ajándékba kapnak, a kiskorúak részére vásárolni nem lehet, sőt mindent készpénzzé kell tenni, hogy az összesített árvapénztárak anyaga szaporíttassék, mert hiszen ezzel egyéb cél is volt akkoriban tervezve: olcsó hitel nyújtása. Ne méltóztassék elfelejteni azt, hogy 1670-es és 1880-as esztendőkről beszélünk, ez akkor történt, amikor más idők voltak, amikor tudjuk nagyon jól, hogy különösen a kisgazdák és az agrárérdekeltség nagyon rá volt szorulva egy olcsóbb kölcsönre. Egyéni pénzkezelés mellett azonban, — de ez az országban, talán egy-két helyen van — meg van ugyan engedve az értékpapírok vásárlása, de csak az úgynevezett papilláris értékpapíroké, amelyek közé elsősorban a záloglevelek és állampapírok tartoznak. A helyzet tehát az volt és ez a szomorú, hogy a kiskorúak készpénze mai napig az árvaszéknél hevert és így kezeltetett, minthogy nem lehetett befektetni azt egyéb kereskedelmi értékpapírokba. Persze be lehetett volna fektetni mondjuk ingatlanokba, azonban az ingatlanba való befektetés szinte elméleti maradt, mert az ingatlanokat megszerezni roppant nehézzé vált, végül pedig rendesen olyan apró tételekről volt szó, hogy ezekért nem lehet földet vagy házat szerezni. A helyzet tehát az egész országban ebben az esetben az, hogy a kiskorúaknak az árvapénztárba helyezett készpénzük a szó szoros értelmében majdnem tökéletesen megsemmisült. (Úgy van! Úgy van!) Az egyik árvaszéki elnök könnyezve mesélte el nekem azt, hogy miként fizetett ki ő néhány héttel ezelőtt százezer koronát egy kiskorúnak, amit tíz évvel ezelőtt hoztak be neki és hogy mit mondott ez a nagykorúvá lett kiskorú és az ő gyámja, ezt a kritikát a. nemzetgyűlés előtt elmondani nem óhajtom. Ellenben mit látunk? Látjuk azt, hogy ezeknek az árváknak a pénzét a törvényhatóság a gyámi törvény kötelező rendelkezése folytán évrőlévre úgynevezett jóhírd pénzintézeteknek adta és adja kölcsön, ma már ugyan—11—12 százalékra, de tudjuk nagyon jól, hogy ma ez is kitűnő üzlet, a kiskorúak pénzén tehát a szó szoros értelmében a sok bankot hizlaltuk és a pénzintézetek voltak azok, akikhez egy ország kiskorúinak ... Pikter Emil: Hol marad a fajvédelem már megint ? Östör József: . . . egy ország kiskorúinak a vagyonát hozzájuttattuk és mi adtunk nekik meg további nagy nyereségeket. Így történt és így kezelték a kiskorúak pénzét. Én három hónappal ezelőtt közigazgatási ankéten rámutattam erre és a közigazgatási reform kapcsán kértem a belügyminiszter urat, hogy a gyámhatósági jog reformját szintén kapcsolja bele és hogy ezen mielőbb segítsen. A napokban egy napilap akadt kezembe, amelyben az foglaltatik, hogy a székesfővárosi árvaszékhez a miniszter úrnak egy 67476. sz. rendelete érkezett, amelyben végre kijelentette, hogy a kiskorúak pénzén lehet vásárolni kereskedelmi papírokat is, de mindig a gyámnak és az árvaszéknek konkrét felelőssége mellett.Meskó Zoltán: Tippeket nem adott mindjárt? Öször József: Úgy okoskodik ez a leirat, hogy a gyámi törvény szerint a kiskorúak vagyonát ingókba is lehet fektetni, márpedig az értékpapír is az ingóságok közé tartozik. Ezt a rendelkezést és megoldást megfelelőnek nem tartom, nem is szólva arról, hogy késő is ez. Nem tartom megfelelőnek azért, mert hiszen még mindig nincs egy általános országos rendelet, amely az öszszes árvaszékekhez e tekintetben is leérkezett és e tekintetben az összes országos árvaszékeknek felhatalmazást adott volna. Még mindig hiányzik tehát az általános rendelet, ami a kiskorúak vagyonának további elértéktelenedését megakadályozhatná. „Utasítja a nemzetgyűlés a belügy és igazságügyminisztereket, hogy a gyámtörvény korszerű reformjáról törvényjavaslatot terjesszenek elő és addig is a belügyminiszter úr a gyámolt (gondnokolt) árvatári készpénzvagyonának megfelelő gyümölcsöztetését és elértéktelenedésének megakadályozását rendeletileg a legsürgősebben biztosítsa.“ Közigazgatási reform. Legyen szabad néhány szót szólnom a közigazgatási reformról. E tekintetben szintén gyakorlati álláspontra kell helyezkedni és ez az, hogy — bár egyébként annak számos intézkedésével egyetértek és azelőtt az államosítás felé hajoltam — a közigazgatási reformot úgy, amint a belügyminiszter óhajtja, ma megcsinálni nem lehet. Meskó Zoltán : Úgy nem lehet, ahogy a miniszter akarja. Östör József: Nem lehet pedig megcsinálni azért, mert a közigazgatási reformhoz intézményes és személyekre vonatkozó újításokra van szükség és az intézményeket megfelelő emberek töltsék be. A legkiválóbb intézmények sem fungálnak abban az esetben, ha valóban nincsenek azok megfelelő egyének kezében. A közigazgatási tistviselői karról pedig, is ismét tisztelet a kivételeknek, az a vélemény, hogy az nem áll teljesen hivatásának magaslatán. Nem áll pedig nemcsak alaki képzett-