Sopronvármegye, 1923. július (26. évfolyam, 145-170. szám)

1923-07-01 / 145. szám

4 az, amiben csak egy szikrája csillár? Csonkamagyarország jövő reményének. Csak Sopronból, a 36 iskolák és néhány száz tanárok és tanítók városából nem tudok sehol egyetlen kis cédulát sem felfedezni. Sopronra a másik négy teremben kell gondolni szüntelen, ott ahol spirituszba kiállított preperált embertesteken és az érdekes, frappáns kézzelfogható példák százain mutatják meg az anyáknak, hogyan kell vigyázni a magyar jövő egyetlen reménységére, a gyermekre és hogyan lehet elhárítani könnyen, okosan a gyermekre leselkedő ezer és ezer veszedelmet. Itt ezekben a termekben mindig eszébe jut az embernek az az «Orsz. Gyermekügyi Kiállítás», melyet együgyű, elavult iskolai falitáblák gyűjteményéből rendeztek a télen «Sopronnak ez is jó» jelszó alatt az egyik itteni iskolában. Hirtelenében nem is olyan könnyű eldönteni, hogy mi van messzebb: Budapesttől Sopron, vagy Soprontól Budapest? * * * Színház a belvárosban. Harmadszormeghosszabbított szezon vége. A nézőtér zsúfolásig tele, pedig már 25-ik reprize megy a »Sári biró«-nak. A leghamisítatlanabb falusi parasztkomédiának a pesti korzóhölgyek és lovagok, belvárosi kiskereskedők, iparosok, tisztviselők és cukrászkisasszonyok színházában. A magyar falu egyszerű, jóízű, egészséges és dús föld szaga párázik ebben a darabban. Se idealista otkolon, se naturalista trágyaillat nincs közékeverve. És a publikum, a hamisítatlan pesti publikum, melynek »lelkétől a falu népe teljesen idegen«, szinte hozzánő, odaforr a színpadhoz, habzsolva élvez és külön megtapsol majdnem minden mondatot. Pedig Rákosi Szidit kivéve nem is csupa elsőrangú színész játszik. Az operettszínházakban és az orfeumi malacságok nézőterén sehol sem hallottam ennyi nyiltszíni tapsot. Előttem ül egy 12 éves kislány, aki szemmelláthatólag még sose volt falun és most nem győzi csókolni a mamáját (szemmelláthatólag banktisztviselőnő) amiért a jeles bizonyítvány jutalmául pont ide a «Sári bíró«-ba hozta el őt. Miért? A magyarázat egyszerű. A színpadról igazi művész, igazi emberábrázoló beszél. Móricz Zsigmond, akinek a Sári bírója reprezentálja legalább úgy a magyar falut, mint Gárdonyi Géza »Bor»-a. Ezen a tényen nem változtat az, hogy Móricz Zsigmondot egy »liberális« kritikus agitációja folytán eltávolították a Nemzeti Színháztól, mint destruktivet. A közönség, a Belvárosi Színház közönsége mely kevésbbé ismeri a falut mint a Nemzeti Színház közönsége, ösztönösen megérezte, hogy amit az író mond, más színű és más konstrukciójú, de éppen olyan magyar érték, mint az, amit ő mindennap mint városi árut és értéket vesz a kezébe. A közönséget, az alapjában véve mégis csak objektív tömeget tartóan nem lehet elbolondítani. Még a legmakacsabbul hangoztatott jelszavakkal sem. * * * Doktoravatás az egyetemen. Rémisztő, hogy mi mennyire jogász nemzet vagyunk, 115 új doktort avatnak s abból 75 jogász. Engem értenek meg legkevésbbé. Minek az újságírónak doktorátus? A kérdésre száz kérdéssel felelhetek. Minek a doktorátus Freyberger Jenőnek, aki már 2 évvel ezelőtt rendőrfőkapitány volt Sopronban és már akkor is doktor volt? Minek az immár második doktorátus Majthényi Lászlónak, a volt népszerű soproni színésznek, aki ma is sikert sikerre arat a budai színházban ? Minek a megszállott komáromiak dalos poétájának, akinek nótáit és színdarabjait súlyos szekciókkal fizetik a felvidéki rabmagyarok ? Vagy az az ágról szakadt öreg alföldi gyerek komolyan hiszi, hogy a jogi doktorátus fogja megszerezni neki azt a kenyeret, amelyet már meglevő két diplomája, az orvosi és a gyógyszerészi, nem tudott biztosítani neki?! Az egyik bankfiúk a? doktorátus révét? törvényszékhez próbálkozik,, mert a banktisztvisdősködésből nem tud megélni. A másik az ügyvédi irodát nem bírja tovább’ és most a doktorátus révén* remél bejutni" egy bank jogügyi osztályába . .. Mindenki újat próbál, mindenki új csárdásnak megyt elébe. Csak egy van közöttünk boldog. Idegen formájú sürgönyt lobogtat és örömmel újságolja: — Jaj, csak hogy sikerült befejeznem a tanulmányaimat Most táviratot: a nagybátyám, hogy sikerült bejutatnia egr nagy párisi üzletbe — suszternek. Holnapután utazom is. A diplomát már úgy kell utánaarre küldeni. Minek a párisi suszternek magyar jogi diploma ? fsz. I.) A Sitt. mi mítkiiik a Suk-kal. Mégis lesz sportpálya Sopronban ? ! Az MTK múlt vasárnapi szenfele, a Szombathelyi Atlétikai Club labdarúgó - csapata, mely a vidéki csapatok közül az új első az országban, ma a soproni labdarúgókkal méri össze erejét az Anger-réti sportpályán. A mérkőzés, ammely elé nem csak Sopronban tekintenek feszült érdeklődéssel, hanem más városok sportköreiben is, délután 3 órakor kezdődik. Igaz, hogy a bajnokságon nem változtat, ha a soproniak legyőzik a szombathelyieket, de azért a soproniak esetleges diadala, mint egy mázsás kő, mégis, csak nagy loccsanást és hullámzást idézne elő a bajnoki mérkőzések utána elpihent sportvizeken. A szombathelyiek mindent el fognak követni, hogy babérkorszorújukat meg ne tépdesse a Sfonc. legénység, ami könnyen, megeshetik, ha a Sfac a Tavasszal kimutatott virágzó és, erőteljes formáját játsza ki. A Sfac-«tizenegyek»től már láttunk olyan sportteljesítményt, hogy ma jogosan várhatunk soproni diadalt az Ikvaparti tehénszagú gyepen. Mert bizony megint csak a sportpályakérdés tolakszik előtérbe, ha Sopronban tartott atlétikai viadalról vagy kivált labdarúgó mérkőzésről van szó. A hanyistókfalvi falusi bíró többet törődik a fociballal, mint a mi várostanácsunk. Mert a hanyistékfalvi bíró nemcsak annyit tesz meg a labdarúgásért, mely ott is már és minden községben felkapott, hogy a mérkőzés előtt a terepről lehajtatja a tulokcsordát, hanem maga is végigélvezi a községtanács élén a játékot. A soproni sport ügyvezetői nem is várnak már pályát a soproni várostanácstól, de azért nem hagyják abba a modern pályáért folytatott»passz«-aikat és triklijüket. Mint most értesülünk, a soproni sport lelkes apostola a katonai parancsnokságokkal folytatnak tárgyalásokat egy új, szép sportpálya felállítása ügyében, ami ha sikerül, meg lesz oldva ez a kérdés is. A tárgyalások még nagyon a kezdetükön vannak, de mint halljuk, minden alap megvan a siker reményére! Hol, merre volna ez a pálya, nem tudjuk, csak az bizonyos, hogy az őszre még lesz a sportpályánk. Reméljük, hogy ez a tudat lelkesebbé teszi ma nehéz feladatukban a soproni labdarúgó »tizenegyet«. A mai mérkőzés sorsa egyébként egészen nyilt, mivel a Srac egyszer a nagy feladatra való tekintettel legjobb tudását viszi a küzdelembe s igy nívós, szép játékra van kilátás. SOPPONV^MVrvp T9?,3 július 1 VÁROSLIGET helyiségében ma délután sági Balog Sándor teljes zenekarával Hangversenyez! ALSÓLÖVER, VILLASOR 14. SZ. HÍRROVAT. Olvasóinkhoz! Az újságpapír és a nyomdai anyagok árának rohamos emelkedése következtében kiadóhivatalunk kénytelen a »Sopronvármegye« előfizetési és egyes példányainak árát a mai nappal felemelni. Áraink júl. 1-től kezdődően a következők: Előfizetési árak: 1 hóra 1200 K IU évre 3600 K közalkalmazottaknak, nyugdíjasoknak s igazolt szegényeknek 20°/e engedmény. Egyes példányok ára helyben és a vidéken 60 korona. Simon főispán elvállalta a soproni Dispensair védnökségét. A soproni tüdőbeteggondozó-intézet felügyelőbizottsága csütörtökön délután tartott ülésében elhatározta, hogy betölti a Dispettsairnak Eszterházy Miklós herceg halála óta üres védnöki tisztjét. A határozat értelmében pénteken délelőtt Gévay-Wolff Lajos alispán és Steiner Miksa dr. intézeti orvos vezetésével küldöttség tisztelgett Simon Elemér dr. főispánnál, akit a bizottság méltán tart legméltóbbnak a tisztségre és megkérte, hogy vállalja a Dispensair védnökségét. Simon főispán meg is ígérte, hogy ideiglenes minőségben elfogadja a ráesett választást és legjobb tehetsége szerint igyekszik majd odahatni, hogy a soproni Dispensair magasabb helyen is az eddiginél kevésbé mostoha elbánásban részesüljön. A főispán útja, Simon Elemér dr.. főispán tegnap, reggel a gyorsvonattal Budapestre utazott, honnan hétfőn délben érkezik vissza Sopronba Az alispán szabadságon. Gévay- Wolff Lajos alispán négy heti szabadságra ment, mely idő alatt Kurcsy János dr. főjegyző helyettesíti őt. Az alispán szabadságából 3 hetet Bad Gasteinben tölt, ahova tegnap feleségével együtt el is utazott. Schubert miséje a soproni bencéstemplomban. A bencéstemplom karmesterének meghívására a Soproni Dalfüzér Péter és Pál ünnepén Schubert Ferenc, az utolérhetetlen dalszerző egyik legmesteribb művét adta elő. Schubert ezen műve eredetileg »Mise« cím alatt jelent meg, s csak később, megkülönböztetésül többi latin miséitől, nevezték el »német misének.« Zwinz Károly bankigazgató a mise szövegét átfordította magyar nyelvre és pedig oly szabatos, izes magyarsággal, hogy az bátran vetekedhetik az eredeti szöveggel. Az előadás, melyet Klapky Henrik karmester vezetett, kitűnő volt, bátran állíthatjuk, hogy ily precíz, kidolgozott és kerekded előadást a Budai Dalárda ittléte óta Sopronban nem volt alkalmunk hallani. Ezt nemcsak mi, hanem a város zenei kitűnőségei is bizonyítják, akik majd teljes szántban megjelentek a templomban. Az előadás nívóját nagyban fokozták dr. Marcsek Tiborné és Zwinz Károly, városunk e két elismert zenei csillagának szólóbetétjei; előbbi Pergolese »Ariettó«-ját, utóbbi Mozart»O salutaris hostia«-ját énekelte a tőlük megszokott művészettel. Ezzel az előadásával a Dalfüzér, amely nemcsek Sopronnak, hanem Nagymagyarországnak legrégibb dalegylete, ismét bebizonyította, hogy minden rosszakaratú gáncs dacára mégis csak megbecsülésre méltó reprezentánsa a soproni zenekultúrának. Mint hallottuk, az egyesületet már több vidéki magyar dalárda felkérte, hogy a Schubertmisét magyar szöveggel bocsássa rendelkezésére s igy a Dalfüzér után nemsokára több magyar énekkar ajkán felhangzik majd a zeneköltészet e remeke. Az első mise, Németh János felszentelt r. kath. lelkész ma, vasárnap délelőtt mondja el uj miséjét szülőfaluja templomában, Vitnyéden. Manu doktora Wagner Mihály csornai plébános lesz, míg a szent beszédet az új lelkész testvérbátyja, Németh István csornai lelkész fogja tartani.