Sopronvármegye, 1923. szeptember (26. évfolyam, 195-215. szám)

1923-09-01 / 195. szám

XXVI. évfolyam. 195. szám. Ára 200 korona. Szombat 1923. szeptember 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy hónapra . . . . . . 4000 korona. Negyedévre................... 12000 korona. Hirdetések felvételnek tarifális áron. RÁBAKÖZI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal : SOPRON Szentgyörgy utca II. Telefon 524 és 446. Fiókkiadóhivatal és szerkesztőség: CSORNÁN, Erzsébet utca. A kultuszkormány az uradalmakat iskolák építésére fogja kötelezni. A belügyminiszter nyilatkozott a letartóztatott Ébredőkről. A nemzetgyűlés mai ülésén Kis Menyhért szóvá tette, hogy tegnap este az Ébredők Egyesületének több tisztviselőjét, amikor egy vendéglőben vacsoráztak, letartóztatták és a Szerb utcai kapitányságra kisérték. Szerinte a letartóztatottak semmiféle bűncselekménnyel nem gyanúsították s kérdi a belügyminisztert, hajlandó e őket azonnal szabadon bocsátani. Úgy látja, a letartóztatás összefügg a kormánynak az Ébredők ellen tervezett akciójával. Rakovszky belügyminiszter azonnal válaszol, kijelenti, hogy a letartóztatottak nagyon súlyos és nagyon komoly államellenes bűncselekménnyel vannak gyanúsítva s erre vonatkozóan objektív bizonyítékok vannak. Hangsúlyozza, hogy ez ügyben semmiféle befolyásolásnak nem fog engedni. Klebelsberg kultuszminiszter a létszámcsökkentéshez szól Kijelenti, hogy a kultusztárca már elbocsátotta összes fölösleges alkalmazottait. De azért még a jelen javaslat értelmében 10" embert el kell bocsátani. Reméli, hogy azt úgy fogja végrehajtani, hogy a kultusztárca nem szenved kárt. Nagyon kell vigyázni, mert Magyarországon a hat éven fölüli analfabéták száma 1 millió 900 ezer A tanítóság száma tehát kevés. Az uradalmakat, ha kell, törvény erejével fogja iskolák létesítésére kötelezni. A kormány mindenütt engedélyezni foi a polgári iskolát, ahol a lakosság száma elbírja. Fontos, hogy a polgári iskolai oktatást gazdasági irányba tereljük. A közoktatásügyi tanáccsal kidolgoztatott egy tervezetet egy felsőfokú gazdasági iskoláról. Meggyőződése szerint Magyarországon nincs felesleges óvónő, tanító és polgári iskolai tanár. Az 1440 elbocsátást az adminisztráció egyszerűsítése útján akarja keresztülvinni. A központ túltengő személyi létszámát fogja csökkenteni. 1000 központi tisztviselőre ma nincs szüksége a kultuszminisztériumnak. Ma az a helyzet, hogy a tanítói kinevezéseket a tanfelügyelő hozza javaslatba és a főispán törvényadta jogánál fogva véleményezi. Egy csepp politikát sem akar elegyíteni ebbe a kérdésbe. A tanítói kinevezéseknél óriási fikció a miniszteri felelősség. A kultuszminiszter ismeri az egyetemi tanárokat, igazgatókat, de nem ismerhet minden pályázó óvónőt vagy népiskolai tanítót. A tanítói kinevezéseket a jövőben olyan garanciákhoz kívánja kötni, amelyek mindenkit megnyugtathatnak. Ő adminisztrációs apasztást akar, nem iskolarombolást. Kijelenti, hogy készen van a gazdasági szakoktatás reformjáról szóló törvényjavaslat is. Új iskolatípust létesít: a reálgimnáziumot. Politizálhatunk, becsmérelhetünk, személyeskedhetünk, ez újabban divattá lett, ezzel azonban a nemzeti jövőt nem biztosíthatjuk. Ezt csak azzal biztosíthatjuk, ha megmaradunk a jövőben is Kelet-Európa legműveltebb népének. Ebben a szent feladatban kell együttműködni, a napi politika válságait ki kell küszöbölni és minden alantjáró megfontoláson túl kell emelkedni. Ezek a szempontok vezettek engem ennek a javaslatnak a megkonciliálásánál, ezektől a megfontolásoktól vezetve kérem a javaslat elfogadását. Minthogy pedig, sajnos, egészségi állapotom parancsoló szükséggé teszi, hogy műtétnek vessem alá magamat, s kérem önöket, méltóztessék megengedni, hogy politikailag Waskó Lajos tisztelt barátom képviselhessen a vitánál, a részletes felvilágosítást pedig Pesti Pál politikai államtitkár adhassa meg. Csik József: Egy államnak nem a katonaság a főereje, hanem a népoktatás, ebbe tehát politikát bevinni nem szabad. A politikai rendszernek pedig mindenkori exponense a főispán. Lelkiismeretlen dolog ilyen politikai exponens kezére bízni a magyar kultúrát. A tanítóságot ezzel a törvényjavaslattal lezüllesztenék a politikai ágensség színvonalára. Megnyugvással veszi tudomásul, hogy csak az adminisztratív oktatási tisztviselőket fogják redukálni. Ezután adatokat sorol fel a magyar iskolaügyről. Csonka-Magyarországon egy iskolára három tanító esik és egy tanítóra több mint ötvenhárom tanuló, így nem lehet szakszerű oktatást végezni. Egy iparos tanonciskolára 155 növendék jut. Inkább növelni kellene az oktató személyzetet, semmint csökkenteni. Oször József azzal a szakasszal foglalkozik, amelyik a gyámhatósági eljárásra vonatkozik. Kéri a belügyminisztert, hogy inkább egy új törvényjavaslattal álljon elő, azonban mivel ez a rendelkezés is fontos lépés az előrehaladásban, természetesen azt meg fogja szavazni. Határozati javaslatokat nyújt be, melyekben kéri a gyámügyi eljárás gyorsítására vonatkozó rendelkezések törvénybeiktatását. A javaslatot elfogadja. Rakovszky Iván belügyminiszter. Aki Magyarország közigazgatásának rejtekutait ismeri, nem tagadhatja le, hogy vannak fölösleges hivatalaink és hogy a hivatalok komplikáltabbak, mint ahogy ez szükséges. Vannak hivatalok, melyeket a háború nehéz gazdasági viszonyai teremtettek meg. Most, amikor fokozatosan, lépésről-lépésre át kell térnünk a békegazdálkodásra, ezeket a hivatalokat meg kell szüntetni. Az egyes aktasibolás okai is abban keresendők, hogy egyes hivatalokban a tisztviselők létszáma túlteng és így a hivatali munka erősen tagozódik és a hivatali ügykön ", és a tisztviselők között hosszú érintkezési lánc keletkezik, ez pedig a hivatalos ügyek elintézését erősen meglazítja. A létszámcsökkentést két szempontból kell nézni. El kell bocsátanunk azt a létszámot, amely az ország területi megcsonkításarévén vált feleslegessé, másrészről pedig meg kell válnunk attól a létszámfeleslegtől, amely eddig ahelyett, hogy javítani tudta volna a közigazgatás menetét, csak komplikáltabbá tette és elnehezítette azt. Az állam módját igyekszik ejteni annak, hogy állami és társadalmi eszközökkel az elbocsátott tisztviselőket valamiképpen kárpótolhatja. Az elnök javaslatára ezután ''' Így határoz, hogy a legközelebbi ültben lesz. * Itt említjük meg, hogy az i élén szó volt az Ébredő Magyarok Emek több tisztviselőjének letartóztatásárek Apor László tartalékos főhadnak ütése alatt működtek s az ország lassan toborzást folytattak, továbbá feg és lőszert gyűjtöttek. A hat letartózó kívül ajabban még húsz fiatal,valamennyi ébredő, letartóztattak. Hat nagy apparátussal folyik. A minister elutasította a 167 bánfalvi lakótányél. . A «Sopronvármegye« szóvátette vagy egy hónappal ezelőtt, hogy Bánfalván 162 lakónak törvényes határidőre felmondtak. Május elsején tudvalevőleg a négyezren aluli lélekszámmal bíró helységekben újból a régi felmondás, kihajítós cézári törvény lépett életbe, minek folytán a falvakban meghúzódott, városi lakástalanság elől menekült intelligencia és munkásság sorra kapta a felmondásokat a háziuraktól, akik buzavaluta szerint élnek, buzavaluta szerint követelnek lakbért és gorombaság-valutára sietnek a népjóléti miniszter rendelkezését beváltani. A 102 családos lakó szíve természetesen összeszorult az aggodalomtól és Ponciustól Pilátusig szaladgálva végre abban állapodtak meg, hogy felfolyamodnak a miniszterhez, mert nem lehet érdeke sem a népjóléti miniszternek, sem Sopronnak, hogy 162 család az utcára kerüljön ki. Erre a felfolyamodványra most érkezett meg a válasz — az elutasító válasz. Hiába jártak el Budapesten egyes soproni hivatali személyiségek a megnyugtató eredmény érdekében. A népjóléti miniszter arra való tekintettel, hogy közeleg a nyirkos ősz, szaporodni fog a Sopronban dolgozó bánfalvi munkáscsaládok és tisztvisel mindennapos hosszú utján a sár és telt tettel, hogy a tél is eljön hamar ... s had folyást engedett a kilakoltatásnak. Osztrák felelőtlen elemek fegyverrel terrorizálják ki Oiroenlánlkól a magyar lilát. Márcfalva Burgenland azon községei közé tartozik, melyekben talán kevesebb magyar szót hallottunk, mint Bécsújhelyben, de amelynek szivéből a magyar érzést a csatolás és az új államhatalom semmiféle propaganda délibábja sem tudta kiölni. A márcfalvi korcsmában sokszor hangzik fel az ifjúság ajkán nóta, mely a taktusa, a melódiája szerint német, de tört szövegében s ami a legfontosabb, a lelkében magyar és valami megható, kedves honvágyat sirdogál a régi haza felé. Túlságosan veszedelmes nem lehet az osztrák állam biztonságára nézve ez az ártatlan korcsmár nótázás, de az álmodó rossz lelkiismeret könnyen ágyudörgéssé hallucinálja az egész cincogást és rémületében ágyúvá lövöldöz vissza az egérre . . . Múlt vasárnap kisebb mulatság készült a márcfalvi korcsmában. A legények kijöttek a litániáról s egyenként szállingóztak be az ivóba, de alig foglaltak helyet az X-lábú asztalok mellett, hirtelen egy ötven tagú biciklista csapat vette körül a korcsmát és mindenkit távozásra szólított fel Civilek voltak, Hirtenbergből jöttek, mindegyiknek töltött karabély lógott a vállán. A márcfalvi legények nem nagy készséggel szakították félbe mulatságukat, mire az idegenek behatoltak a korcsmába és puskatussal szólították ki onnan a vendégeket! — Marsch hinaus ihr Hundsbetgaren! — kiabálták, aztán leültek a padokra a «Hunds betyárok» félig üresen hagyott poharai mellé és folytatták a dáridót jóval hangosabb tempóban éjfélig. Akkor aztán kivonultak a korcsmából, a márcfalvi kedélyek megfélemlítésére néhány adag sörétet belepuffogtattak a csillagos éjszaka tiszta levegőjébe és bántatlanul tűntek el hőstettük színhelyéről.