Sopronvármegye, 1923. október (26. évfolyam, 216-241. szám)
1923-10-02 / 216. szám
2 Ami istisztiki városi közgyűlés programmjából hiányzik. Mi az, ami a csütörtöki soproni városi közgyűlés programmjából hiányzik? A válaszon nem kell sokáig törni fejünk: a nagyobbszabású építkezési politika. Nincs költségvetés, nincs pénz, Sopron építkezési programmá apró toldozgatásokban, foltozgatásokbanmerül ki és már nagy haladásnak kell üdvözölnünk azt, hogy a tanács rászánta magát a városi mozi kibővítésére ma, amikor a kibővítési terv megvalósítása legalább tízszeresébe kerül az eredetinek. A város mozit bővít, mert a mozibővítés a nagy befektetés mellett is jó üzletnek bizonyul ma, mikor a soproni mozik már régen szültek a mozgófénykép egyre növekvő közönségének befogadására. A pénzügyi palotát ellenben az állam építi s a város egyetlen lépést sem tesz az elviselhetetlen lakásínség megoldására, aminek tudvalévően egyedüli hathatós eszköze az építkezés. Aakásépítési programm hiányát sínyli a soproni közönség a közgyűlési tárgysorozaton és annál inkább érthetetlen előtte ez a hiány, mert Thurner polgármester a nyár folyamán vagy háromszor hozta már a tarsolyában Budapestről azt a lakásépítési programmot. Soproni közgyűléseken nem egyszer fakadtak incisinci kanapé pörökből, apró személyi sérelmekből és rengeteg nagy szereplési viszketegből órákat rabló interpellációk. Kiváncsiak vagyunk, akad-e majd interpelláló a holnaputáni közgyűlésen, aki megkérdezi a polgármestert és a tanácsot, hogy miért nem indul meg Sopronban a lakásépítkezés, vagy — talán ne menjünk ily vérmes messzire — miért nem beszélnek egyáltalán Sopronban lakásépítésről, mikor a pénzügyi kormány a nyár folyamán többször kijelentette, hogy hajlandó nekünk lakásépítési kölcsönt nyújtani, a mérnöki hivatalban pedig már réges-rég elkészültek a megépítendő családi és munkásházak tervei. Múltkor már egyszer rámutattunk arra a megmagyarázhatatlan ellenmondásra, mely ebben a tekintetben a polgármester és a mérnöki hivatal nyilatkozatai között fennforog. Reméljük, hogy a közgyűlésen eloszlik majd ez a félreértés és ha pozitív építkezési programmot nem kapunk, legalább biztos tudomást szerzünk majd róla, hogy miért építkezik Szeged, miért Kecskemét, Győr, Debrecen, Pécs és miért kell pont Sopronnak várni egészen addig, míg az építkezési anyagok és munkabérek további drágulása a legjóindulatúbb állami támogatás dacára is illuzárissá lesz minden építkezést. szédban lármás propagandát csinálnak, Sopron elszakításáért idegenben kilincselnek. Hogy mennyire megy már bátorságuk a becstelenségekben, a Deák-kut melletti millenáris kőemlék vérforraló megcsonkítása is bizonyítja. A millenáris emlék kőbe vésve hirdeti időtlen időknek, hogy Ezer esztendős régi hazájáról A magyar le nem mond soha . . . szent jogáról . . . A kies Deák-kot nagyszámú látogatói fölháborodva látják, hogy a vésett sorokat szentségtelen kezek megcsonkították. A kő-sorokból szavakat tüntettek el bizonyára vésővel s a vers most igy hangzik: Ezer esztendős régi hazájáról A magyar le . . . mond .... ...........jogáról. Hónapok óta áll már így a szégyenoszloppá szentségtelenitett millenáris oszlop, hirdetője a magyar türelemnek s a magyar földön minél szélesebben burjánzó hazaáruló törekvéseknek. * „ ■ .......... .....1. Hegűsoikitoiták a tnillenlumi eiiiléhklvot. A Sopronvármegye a multkorában megírta, hogy néhány gyászmagyar a legszemérmetlenebb módon áruba bocsátotta Sopront. Nem az első tünete ez annak, hogy a város telítve van a megtépett magyar haza esküdt ellenségeivel. Azokról nem is beszélünk,kik olyan formában adnak magyarellenes érzelmeiknek kifejezést, amely — sajnos — bírói után nem üldözhető. Azonban éppen a legutóbbi időkben szinte napirenden van, hogy mulatóhelyeken, korcsmákban és más nyilvános helyeken is hangosan becsmérlik a magyarságot. A rendőrségen több ilyen ügyben folyik eljárás. De hány hasonló bitangság kerüli el a hatóság figyelmét. A mi véreinket az elrabolt területeken magyarságuknak legkisebb megnyilatkozásáért is véresre botozzák, bebörtönözik, nálunk pedig dögleletes lelkűek, akik magyar földön, magyar kenyéren élnek, becstelen vakmerőséggel tüntetnek a magyarság ellen, becsmérelnek bennünket, gyáva alatomossággal álhíreket hazudnak bele a közvéleménybe, hogy Sopron Magyarországhoz való tartozandóságának napjai meg vannak számlálva s amit itthon csak suttognak, annak a szom b soproni piai tojás-nzizófiaiból. A következő sorokat kaptuk: Igen tisztelt szerkesztőség! Talán megengedik, hogy egy kicsit korrigáljak a szombati lapjukban tett egyik megjegyzésen. Tudniillik ott egy helyen azt tetszett írni, hogyváltozatlan volt a helyzet a tojáspiacon is, t. i., hogy nem volt egy tojás sem a soproni piacon. — erre a következőt szeretném elmondani, esetleg nem is ártana, valahogyan tovább is adni a gyönyörű kis mesét a soproni piacról. Bizony nemcsak egy, hanem egy jó pár száz vagy ezer tojás is volt a pénteki piacon ! Csakhogy ki kapott belőle? az a kérdés ! A mi gyermekeink biztos hogy nem kaptak. Mentem szakadó esőben a piacra, leginkább éppen tojás végett, mert ha már húsz nem lehet, legalább némelykor egy ételben tojás kell a gyermeknek. Bizony ott volt is egy falusi menyecske, előtte nagy kosár tele tojással, de a kosár jól lekötve, a menyecske kezében egy pár tyuk körülötte már vagy 10 — 12 asszony, kik most már velem együtt könyörögtek a menyecskének adjon nekik már a tojásból! Nem adok el a tojásból addig, mig el nem adtam a baromfit! szól a nénike. Kértük mindenféleképpen, de nem engedett a kimondott szóból, nem adom, amíg nincsen eladva a baromfi (s pár!), «tartjuk a tyúkokat, amig elosztja a tojást, nem szökünk el vele, biztos lehet» — nem adom tojást — és Schluss — nem adott Egész közel áll 3 rendőr, megszólítok egyet közölük. Kérem mondja rendőr úr, meg van az engedve, hogy az az asszony nem ad senkinek tojást, mert egypár csibéje van ! Amelyet senki a világon nem kért. «Nem kényszeríthetem az asszonyt, hogy kétféle portékát egyszerre áruljon», felel a rendnek őre. «De hát hogyan érjünk mi rá, hogy esetleg délig ott álljunk és várjunk, hogy akadjon vevő annak a csibének, hogy végre megkapjuk azt a nyomorult 2—3 tojást! «Aki nem ér rá, az ne jöjjön ide!» ez volt a rend őrének igen kedves válasza. Jól van, otthagyom menyecskét is, tojást is, rendőrt is, végig járok a piacon, máshol tojást keresni, nincsen, visszamegyek, nézni, hogy talán valahogyan megürült az asszonynak keze s talán még is kapok tojás. Hát a drága asszonyka már nincsen ott, sem a tojása, de ugyanott áll most 3, mondom három menyecske, 3, mondom három nagy kosár tele tojással és nem, nem három pár csibe! A két pár csibe, egy egy asszonynál, a 3-iknál 1*1—12 törött tojás, mindhárman megint ugyanazt dalolják, nem adunk a tojásból, az egyik, ha nem adtam el a törött tojást, vegyenek törött tojást! (szívesen (?), ha otthon eladja nekem, de nem vihetem haza az Alsólőver-útig, hogy aztán 3-szor 400 — 450 koronáért 3 üres tojáshéjam legyen.) A két másik, «nem adunk el, vegyenek csibét, amíg azt el nem adtuk, nem adunk el tojást a kosárból. Egy egész kosár aztán szemünk előtt szépen elment — hogy kinek, hová? Pedig a néninek még mindig kéziben ragadt az az áldott szép kis baromfija. A másik két kosár valószínűleg éppen úgy elsétált, mivel olvasom, hogy «nem volt egy tojás sem a piacon«. — Tetszik látni, hogy volt, csakhogy ki kapott belőle? A soproni háziasszonyok és gyermekei biztosan nem. A második tojásepizód után is reméltem segítséget találni ott, ahol azt találni kellene a rendőrnél. Közel állt egy, oda mentem. Hát a válasz: Nem kényszeríthetem az asszonyt, hogy 2 portékát egyszerre adjon el. Talán jó lenne a tojásnénikéket figyelmeztetni, hogy csak hozzanak magukkal egy pár csibét, egy pár törött tojást, esetleg egy pár öreg cipő is megfelel mikor teli tojásőskosaraikkal jönnek be a soproni piacra. Talán még nem tudja mind, hogy milyen alkalmas, hasznos kis dolgok ezek. Békeidőben egész szépen árultak egymás melllett 2—3 dolgot is, csakhogy akkor Sopronnak hozták a portékát. Most? Bizony feljelentettem volna a dolgot, annyira bántott, hogy még 3 tojást sem vihetek haza. Csakhogy ki ér rá — én bizony nem és az asszonyoknak legalább 90#/h-a nem — az a baj, de azt, hogy nem volt tojás még sem tudom megjegyzés nélkül hagyni. Tisztelettel özv. Petri Viktorné. SOPRON VÁRMEGYE 1923. október 2. FISCHER EMIL, Sopron Várkerület 43.„Tetra“ Pelenka Csecsemő kelengye Férfifehérnemű áll it 1 is fél hold híd 90 alishonná... A falusi ingatlanforgalom történetében még nincs feljegyezve olyan eset, aminő Hidegség kisközségben fordult elő a múlt héten. Valaki egy 8 és fél holdas birtokát adta el nyilvános árverésen és a licita alkalmával olyan számok röpködtek a levegőben, hogy azok akik nem akartak, mert nem tudtak vásárolni és csak kíváncsiságból jelentek meg, szájtátva állottak az embertömkelegben. Azok viszont, akik úgy indultak el Hidegségre, hogy megvesznek minden csoportot és vakondtúrást és evégből gyűretlen százezerkoronásokat tettek ingük alá a mellükre, azoknak bizony egykét milliócskát odakiáltani, ráígérni még annyi sem volt, mint hajdanában-danában odarikkantani a cigánynak, hogy húzd rá, a fistes teremtette. Az elárverezett 8 és fél hold ingatlan szanaszét van a hidegségi határban. A nagy csoport ember minden eladó földhöz odazarándokolt és ha nem is akartak venni, ujjuk közt morzsolgatták a csoportokat, nézegették és jóslásokba bocsátkoztak az árverés eredményét illetőleg. Akkora számokról azonban álmodni sem mertek, amennyit a földéhes, pénzzel egyebet kezdeni nem tudó kisgazdák a földekért adtak. Nemcsak a környékről, hanem messzebbi falvakból is megjelentek egyesek a földárverésen, amely úgy végződött, hogy a 8 és fél hold ingatlan eladásából 80 millió és valami 500 ezer korona folyt be a boldog árverező zsebébe. Természetes, hogy a földingatlan nem egyforma értékű minden határban. A nagy magyar alföldön 89 millióért jóval nagyobb terjedelmű birtokot lehet venni. Hogy Hidegségen miért ilyen drága a föld, azt Sopronhoz való közelségében kell megtalálnunk, illetve a gazdaságos megmunkálási, hasznosítási rendszerben, ami Hidegségen egy évszázad óta gyökeret vert. Hidegségben bolgárkertészettel foglalkoznak, ami többet hoz, mint a gabonagazdálkodás és itt kell megtalálnunk a föld magas árának a magyarázatát. Az árverést méltó áldomás követte a vendéglőben és bor mellett sikerült a felizgatott idegeket annyira felbőszíteni, hogy a levegőben millió koronák helyett egy darab szódásüveg repült az egyik hidegségi legény fejéhez. A földeket egyébként módosabb kisgazdák vették meg, de bank és szomszéd segedelme nélkül fizették ki, pusztán arra támaszkodva, hogy Sopronban igen jó ára van az ökörnek.