Sopronvármegye, 1923. november (26. évfolyam, 242-265. szám)

1923-11-01 / 242. szám

2 8. kisiparosoknak és kiskereskedőknek üzleti célra használt helyiségei abban az esetben, ha az üzleti célra használt helyiség lakással együtt tárgya és a lakás lénye­gesen fontosabb alkatrésze a bérletnek; 4. gyógyszerészeknek a gyógyszertár céljára használt helyiségei. Építésre alkalmas üres, vagy nem lakás céljára szolgáló és ideiglenesnek tekinthető építményekkel ellátott beltelek bérletét, még ha határo­tt időre szól is, a tulajdonos (bérbeadó) felmondással megszüntetheti, ha építési engedély bemutatásával igazolja, hogy az illető beltelekre új épületet akar emelni. Házfelügyelők és segédház­­felügyelők. A kapunyitásért tekintet nélkül a ki­vagy bebocsátott személyek számára a be­jövők vagy eltávozók este 10—12 óra kö­zött 100 koronát, éjfél után pedig 200 koronát; a szemétgyűjtésért és kihordásért a lakás első szobája után havi 500 koronát, minden további szoba után pedig 300 ko­ronát követelhetnek. A foglalkozásuknál fogva éjjeli munkát végző egyének a kapunyitásért éjfél után c­sak 120 koronát kötelesek fizetni. Az új lakásrendelet november 1-én lép életbe. Kiket küldenek­ el a soproni városházáról ? Thurner Mihály dr. polgármester teg­nap küldte nekünk a városi létszámapasz­­tásra vonatkozó indokolt hivatalos határo­zatot, mely teljes terjedelmében a követ­kezőkép hangzik: A városi tisztviselők és alkalmazottak közül a létszámapasztási rendelet folytán a törvény végrehajtására rendelt bizottság a következőknek szolgálatából való elbocsá­tását rendelte el: Frank Imre mérnök, Zdeborszky Ede irodatiszt, Graf Károly irodatiszt, Woodl Tódor irodasegédtiszt, Kiss Lajos iroda­segédtiszt, Finda Ottó irodasegédtiszti ál­lásra behelyettesített napidijas, Puschitz Lajos pénztári tiszti állásra behelyettesített napidijas, Stanitz József napidijas, Kaschich­­nitz Endre napidijas, Perusits Ferenc napi­dijas, Szabó János napidijas, Urbán Béla napidijas, Szente Károly napidijas, Petko­­vits Sándorné napidijas, Hoffmann Béláné napidijas, Herczeg Sándorné napidijas, Far­kas Gyula napidijas, Schey Pál hiv. szolga, Mayer Károly hiv. szolga, Illés Mihály hiv. szolga, Wágner Károly hiv. szolga, Kovács Samu fertőtlenítő szolga, Kern Lajos park­őr, Rosta József kézbesítő, Polán József kézbesítő, Dravalits Mihály kézbesítő, Tom­nes Rezső kézbesítő, Ratkovics József be­csüs, Hegedűs István becsüs, Szalay János becsüs, Vranovics János becsüs, Varga István hiv. szolga, Bauer Lajos hiv. szolga, Tremmel Kristóf hiv. szolga. A névsorban fogalmazási tisztviselők és nagyobb hatáskörű hivatalok viselői nem szerepelnek. A bizottság t. i. az ösz­­szes hivatalok elfoglaltságát és az egyes állások munkakörét beható vizsgálat tár­gyává téve, arra a meggyőződésre jutott, hogy a városháza nincs túlszervezve és a városi közigazgatásra háruló mai feladatok azt a létszámot, amelyet ezen ágazatokban a bizottság meghagyott, tényleg igényli is. Erősen túl volt szervezve a hivatal­­szolgák létszáma azáltal, hogy a városi vil­lamos vasút beszüntetése után ideiglenesen a közigazgatási szolgálatba szükségből és az állásukat vesztettek iránti méltányosság­ból 14 ember került a városházára, akik közül 5 véglegesen elhelyezhető volt, 9 azonban a B listára került. Az elbocsátásra kiválasztott napidíja­­sok nagyobb száma a napidíjasok általában nagyobb számában találja magyarázatát, amelynek indoka az, hogy a város létszám­­szaporítás szükségessége esetén nem szer­vezett állásokat hanem napidijasokat foga­dott fel és ma is több megszervezett állás­n­apidijasokkal van betöltve. ír KRISZTUS. Az oberammergaui passiójáték motívumai után. — Négy fejezetben. 1923. évi okt 31-től nov. 2-ig a városi moziban. SOPRON VÁRMEGYE 1923. november 1 Egy, a törvényt magyarázó belügymi­niszteri rendelet is a törvény intenciójaké­­pen leszögezi azt, hogy ott, ahol lehet, ideiglenes alkalmazottak elbocsátásával apasz­­tassék a létszám. A bizottság határozatában is ez az intenció nyilvánul meg, amikor fő­ként olyanokat szemelt ki, akik koruknál és családi állapotuknál fogva könnyebben helyezkedhetnek el és kímélte a családos embereket és nem szüntetett meg olyan állásokat, amelyeket, mint nem nélkülöz­­hetőt később újból rendszeresíteni volna kénytelen és olyan emberekkel betölteni, akik, elbocsátott, gyakorlott embereket pó­tolni nem volnának képesek. Ahol nem nincs a lakbérrendelet, Kópházán a tavasszal kilakoltatták Neu­bauer Ferencet a családjával együtt, amely a feleségéből és három apró gyermekből áll. Ez a mai megélhetési viszonyokhoz mérten nagy család egy szép napon, a leg­­szebbiken, május elsején kikerült a falu utcájára, ahol ludak gágogták körül a gombócba kötött hasas dunyhákat. Neu­bauer Ferenc családját a végrehajtói hata­lom lakoltatta ki, mert a bíróság döntését végre kellett hajtani. Azt azonban mégsem nézhette szív nélkül egy másik hatóság, a soproni fő­­szolgabíróság, hogy egy szegényember családostul a szabad ég alatt lakjon. Neu­bauer Ferenc utóvégre is hosszú ideig harcolt a fronton, sőt rokkant lett, sőt jö­vendő katonákról is gondoskodott, akik ezt a hazát újból dicsőséghez és tágabb lát­határhoz fogják hozzásegíteni. A szolga­­bíróság tehát ráírt a kópházi körjegyző­ségre, hogy Neubauer Ferencnek kerítsen lakást a faluban, ha mindjárt a föld alól veszi is. Máskülönben felfüggeszti az állá­sától. Kontor József körjegyző erre úgy megijedt, hogy nyomban behivatta a kisbirót, hogy vegye elő azt a csavarulatos jó falusi eszét és helyezze el valahol ezt a Neubau­er Ferenc napszámost, mert ő úgy érzi, hogy ez a napszámos az ő sírját ássa. A kisbíró jó tanáccsal tudott szolgálni a köz­jegyzőnek. Elmondta, hogy özvegy Dom­­nanitsnénál szokott albérlő lakni, most nincs nála senki. A közjegyző erre vissza­írt sürgősen a szolgabiróságnak, hogy öz­vegy Domnanitsnénál el lehetne helyezni Neubauer Ferencet. Ez már teszi, gondolta elégedetten a főszolgabiróság és megküldte a csendőrségnek a parancsot, hogy Neu­bauer Ferencet lakoltassa be özvegy Dom­­nanitsnéhez. A csendőrség az utasítást a leggyorsabban végre is hajtotta. De a baj még csak most kezdődött. Özvegy Domnanitsné kézzel-lábbal tiltako­zott a beutalás ellen, még a végrehajtás előtt és most sem nyughatott. Mit volt mit tennie, nyomban megindította a kilakolta­­tási pert Neubauer Ferenc ellen. Tegnap volt a tárgyalás, amely Neubauer Ferencre bizony szomorúan végződött, mert a járás­­bíró úgy döntött, hogy január elsejéig ki kell költözködni. Neubauer Ferenc tragédiája tehát újból kezdődik január elsején Sovány vigasz lesz az ő számára, ha azzal nyugtatjuk meg, hogy nem ő az egyetlen, aki január elsején az utcára fog kikerülni Kópházán és Ágfal­ván. Általában ilyen bajok leginkább azok­ban a helységekben mutatkoznak, amelyek lélekszámuknál fogva a lakbérrendelet meg­kötéseibe nem tartoznak, ott szabad a fel­mondás és lakásemelés, bár ezekre a sze­gényekkel, albérlős nagy családokkal tele­zsúfolt községekre méltányos volna kiter­jeszteni a lakásrendelet érvényét. Mint ér­tesülünk, Bánfalva és Bük után most az ágfalviak is kérvényt nyújtottak be a nép­jóléti miniszterhez, hogy Ágfalván se le­hessen a lakást felmondani. A kópházi Neubauer Ferencekről sem ártana hasonló­­képen gondoskodni, akkor nem volna szük­ség hol be, hol meg kilakoltatásokat adni a csendőrségnek. Józan hangok Burgenlandban. A burgenlandi magyarság szervezkedik. A Sopronra éhes Walheimok kapzsi, dülölködő szájaskodása után jóleső meg­­epeté­ssel olvastuk a Burgenländische Rundschau« című burgenlandi lap tegnap megjelent számában az alábbi józan, okos magyarbarát cikket: »Lezajlottak immár a választások. Ausz­tria sorsában nem jelentenek változást az eredmények. A polgári pártok abszolút többsége mellett a szociáldemokrata tekin­télyes kisebbség biztosítja az osztrák köz­társaság fejlődésében azt a középutat, mely a kor követelményeinek megfelel s a poli­tikai aktualitások legfőbb ügyét, a genf programmot végrehajtani zavartalanul teszi Ha ezen eredményhez külön hozzá­adjuk a választás lefolyásának méltóságát a választók öntudatos, komoly nyugalmát fenntartás nélkül állapíthatjuk meg, hogy az új életre kelt Ausztria népe, a politikai érettség kitűnő bizonyítványával állhat a világ elé. A külföldi államoknak, melyek úgyszólván az utolsó órában jöttek Ausztria sülyedő hajójának megmentésére, nincs okuk megbánni áldozatkészségüket. A vá­lasztás igazolja a nagylelkűségüket s immár nem lehet kétséges, hogy a nagylelkűség üzletnek is jó volt. Az éremnek azonban két oldala is van. A másik oldalon a teljes konszolidá­lás felé haladó Ausztria, súlyos pöröllyel csapott a pártokra, melyek élő kérvény­ként, állandó fenyegetést jelentettek a bé­késen dolgozó, demokratikusan gondol­kodó polgárságra. A nagynémet szájhősök és uszályhor­dozóik, akik lépten-nyomon azzal dicse­kedtek, hogy ők képviselik Ausztria népé­nek igaz akaratát, akik a demagógia ala­­csonyrendű fegyvereivel, gyanútlan embe­rek terrorizálásával és üresfejfi akarnokok minden buta kis eszközét felhasználták , számbelileg nevetséges jelentéktelenség semmijébe takarodtak. Burgenland magyarajkú lakossága azon­ban még nincs túl a veszedelmen. Nem nyújt még végleges megfelelő biztosítékot a választási eredmény. Útjában áll a gaz­dasági helyzet rosszabbodása s ennek köz­vetlen előidézője az általános európai helyzet. A szomszéd magyar nép a legkritiku­sabb helyzet előtt áll Testvéreink ők, akik­nek jóléte, gazdasági és politikai rendje, jelentős tényező a mi politikai és gazdasági életünkben. Az idő kétségtelenül meghozza végre az összes szomszédaink belátó meg­értését is. De nekünk burgenlandi magya­roknak ápolnunk, fejlesztenünk kell azt a kultúrát, mely anyanyelvünk, a magyar nyelv révén, elválaszthatatlan életelemünk. Véde­keznünk kell a rendelkezésünkre álló tör­vényes kereteken belül minden lehető külső és belső támadás ellen, hogy egyenértékű polgárai lehessünk Burgenland minden alkotmányjogilag polgárjogot élvező lakosá­val szemben. Ennek pedig egyetlen módja az, ha szervezkedünk. Mindenki barátunk, aki velünk tart, aki nem törekszik elgáncsolni a kisebbségek részére a nemzetközi szerződésekben biz­tosított jogaink érvényesítését és mindenki szembe talál bennünket, aki ellenünk tör. Keressük meg a szervezkedés kereteit. Jelszavunk legyen a magyar kultúrához, nyelvünkhöz való ragaszkodás a szeretet és béke jegyében.« Eddig a burgenlandi lap cikke,­­ mely annak a jele, hogy odaát, Ausztriában is a józanság kezd úrrá lenni a lelkek fölött s a burgenlandi magyarság is kezd meg­mozdulni, hogy a békeszerződésben bizto­sított kisebbségi jogait megvédelmezze a türelmetlen németség féktelen s gyűlölködő terrorja ellen.? - -ím-----------------------------------­...................

Next