Sopronvármegye, 1924. május (27. évfolyam, 97-121. szám)
1924-05-01 / 97. szám
:2 lajjavító műveletek végzése mellett. Felállítjuk a bérszántó, béröntöző vállalatot, vetőgép és egyéb gépkölcsönző vállalatot. A járás lakosságának azonkívül a járási székhelyen gazdasági és műszaki tanácsadó irodát létesítünk, mely utóbbiban kultur, gépész-, építő- és tervező mérnökök fognak a közönség rendelkezésére állani. A mintajárásnak lesz kísérleti trágya és nemesített vetőmagtelepe. Az arra alkalmas területeken háziipari feldolgozásra alkalmas növényeket termelünk és egyidejűleg fokozatosan kiépítjük a háziipart, ami első lépés lesz a mezőgazdasági ipar felé. Fokozatosan — s ezt különösen hangsúlyozom teljesen a maga erejéből a Liga útmutatásai szerint a mintajárás népe meg fogja valósítani a frázisokon régen élő mezőgazdasági ipart, ami Magyarország naggyá tételének egy jelentős lehetősége. — A mintajárásnak földdel közvetlenül nem foglalkozó része számára baromfitenyésztés, baromfinemesitő telepeket, méhészetet kell felállítani s az ezeken nyert produktumokat lehetőleg teljesen helyben dolgozva fel, exportálni. A mezőgazdasági és állattenyésztési, valamint gyümölcstermelési feleslegek feldolgozására szinte önmagától létesül a mintajárásokban kéményitó, húsfeldolgozó és konzervgyártás. Ennek a programmnak a megvalósíthatása érdekében természetesen halaszthatatlan lesz mezei vasutak megépítése és a villamos energia fejlesztés és felhasználás.A mintajárások felállítására irányuló munkát már megkezdtük. Egyelőre még nincsen eldöntve, hogy a mintajárás gazdasági kiépítése részvénytársasági, vagy szövetkezeti formában fog-e megtörténni, ebben a tárgyban különben június első napjaiban országos értekezletet tartunk valamennyi érdekelt bevonásával, amennyiben az értekezleten a mezőgazdasági iparágak — cukor-, gép-, műtrágya-, gyárak, vetőmagkereskedők, nagy bankok stb. képviselői fognak résztvenni. — A tervek szerint az első ilyen mintajárást Pápa székhellyel a pápai járásban állítjuk fel, ha azonban Győr-, Sopron- és Vas megye kívánják a győri, csornai és szombathelyi járásban is, még ebben az évben megszületik a magyar többtermelési mintajárás. Azóta 4 nehéz esztendő telt el, Samu Vincét a kőhidai fegyházba szállítottak, de hozzátartozói nem nyugodtak, kutattak adatok után, amelyek állítólag Samu Vince ártatlanságát bizonyítják. Végre mikor elegendő adatot gyűjtöttek össze, kérelmet nyújtottak be Samu Vince nevében újrafelvétel iránt. Olyan tanukat tudnak megnevezni, akik állítólag azt bizonyítják, hogy Samu Vince nem adott ki parancsot Németh Lajos meggyilkolására, ellenkezőleg, mikor Cser Ferenc, a tettes, hóhérmunkájával eldicsekedet, Samu Vince sajnálkozásának adott kifejezést, azt mondta, kár volt érte, miért lőttétek agyon. Sőt olyan nyilatkozatot is tett, amelyből arra lehet következtetni, hogy nem is tudott a hajszáról, amit a vörösőrökba menekülő tiszthelyettes elfogására indítottak. Az Ujlady-tanács alaposnak találta az újrafelvételi kérelmet és elrendelte. Ennek folytán május 14-én új főtárgyalás lesz, amelyre az tanukat beidézik és Simó Vincét is elővezetik a fegyházból. Ujrafölvételt rendeltek el egy tizenkét évi fegyházbüntetéses kommuunista bünüégben. Érdekfeszítő perújrafölvételi kérelem ügyében döntött tegnap az Ujlady táblabíró elnöklete alatt alakult Kásai Barna tanács. Samu Vince csornai lakost a Pentelényiféle ötöstanács, amely a kommunista bűncselekmények elbírálásakor alakult, 12 évi fegyházbüntetésre ítélte 1920. nyár elején, mert Németh Lajos tiszthelyettest az elemi erővel kitört ellenforradalom napján, 1919. június 7 én agyonlövette. Mikor az ellenforradalom felfordult óráiban újabb és újabb csapatok tódultak be Csornára, Samu Vince megpillantotta Németh Lajost. A parancsnoksága alatt álló Cser Ferenc, Bödecs János, Horváth Peti József, Csillag József és Élő Ferenc vörösőröknek kiadta a parancsot: — Élve vagy halva, de előkerítsétek nekem! A parancsra Cser Ferenc utánra lőtt a menekülő tiszthelyettesnek, akit a golyók eltaláltak és elesett. Németh Lajos mártírhalált halt. Cser Ferenc a bűntett után dicsekedett az ellenforradalmár meggyilkolásával. Az ötöstanács Cser Ferencet gyilkosságban mondta ki bűnösnek és 15 évi, Bödecs Jánost 12 évi, Horváth Peti Józsefet, Élő Ferencet és Csillag Józsefet pedig 3 -3 évi fegyházbüntetéssel sújtotta. Samu Vince már az ötöstanácsi főtárgyaláson is ártatlanságát hangoztatta, tagadta ugyanis, hogy ő bujtotta volna föl a vörösőröket Németh Lajos meggyilkolására és nem áll az sem, hogy azt mondta volna, kerítsék elő neki akár élve, akár hatva. SOPRON VARAMELYE9. .......... május 1 Lehet-e feltámadás a magyar irodalomban? Marconnay Rupprecht Tibor a »Sopronvármegye” vasárnapi számában felkiáltójeles hívő optimizmussal próbált felelni a gyötrő kérdésre: Van e feltámadás a magyar irodalomban? Van, — úgymond — mert vannak írók, van hinni, élni, írni tudó és akaró fiatalság. Azon harcos melegében fel is említ három nevet, három fiatal költőt, mint a jelen és jövő magyar irodalmának nagy reményeit. Olyan fanatikus szeretettel tör nekik utat, mintha testvérük volna, mintha ő volna közöttük a csendes, szerény negyedik. Van-e feltámadás a magyar irodalom- ban? A magyarságnak kétségkívül egyik legsúlyosabb jelenvaló problémája ez, hiszen nyelvében elsősorban az irodalmon keresztül él a nemzet. De a probléma az egész magyarságé, vagyis nemcsak az íróké, hanem a közönségé is. Marconnay Tibor beszélt az írók álláspontjáról, hadd szóljak én most aki kenyérkereső tollammal a kezemben is inkább a közönséghez tartozónak érzem magam, a nagyközönség szemszögéből a kérdéshez. Én kimondtam azt, amit Marconnay Tibor elhallgatott, kimondtam őt negyediknek s igy beszéltem a cikkéről: Szabó Lőrinc, Sárközi György, Erdélyi József és Marconnay Tibor. Beszéltem róla kávéházban, kaszinóban, u. n. jó társaságban, intellektuelek és sokat olvasó felsőbb lányok között. Nagyjából megszavaztattam egész Sopront, hogy ismerik-e azt a négy nevet és mindössze 7—9 igaz akadt a nagy kulturvárosban. Pedig az a négy név sűrűn szerepel mostanság elismerő kritikát kapott verskötetek címlapján, Nyugatban, néhány más folyóiratban, sőt mióta a napilapok megint közölnek verseket, napilapokban is. És mégsem ismerik őket. Ne tessék kétségbeesni uraim. Mondhatok szomorúbb példát is. A dráma jóval kelendőbb süzet ma az irodalmi étlapokon, mint a vers és novella Zilahy Lajos olyan drámát irt a napokban hogy a Nemzeti Színházban hetekkel előre nem lehet hozzá jegyet kapni. Az összes magyar lapok áradoztak szerző és műve dicséretétől, de azért tőlem nagyon sokan megkérdezték okos, olvasó emberek, hogy ki az a Zilahy Lajos. Nagyobb baj, hogy még többen nem is érdeklődtek, mert egyáltalán nem érdekli őket, hogy ki az a fiatal ember, akinek végre egy jó emberöltő után sikerült egy igazán konstruktív drámát, GárdonyiBorsával egyenértékű vígjátékot írnia, ha szabad kérdeznem, hová akarnak feltámadni az urak, ha az irodalom számán nincs talaj, nincs levegő, nincs életlehetőség ma Magyarországon? Szegény Ady Endre hiába mondotta, hogy ő nem halna meg, mert élete millió gyökerű, mit ér 1 millió gyökér, ha nincs megkötő föld, termi humusz, melybe belekapaszkodjék? Mit é a legszomorusabb kiáltás, a legszebb sírás, a leglobogóbb dal, ha viszhatg nélkül hullik el a pusztában? Nem beszélek Budapestről. Budapest egy zárt aranykalitka az ország szalonjában. Benne szép kanári madarak énekelnek. Nagyszerűen értik és tisztelik egymást. De ha megnyitnák a kalitkát a pusztai szeleknek, a kanárik fáradt szárnyai hullanának alá az első homokbuckánál s a puszta madarai, a keselyű, a vércse és a sok-sok éhes szürke veréb részvétlenül robotolna tovább a napi eledele után. A puszta messze esett a kanáris kalitkától. A puszta lakójának nincs 40—60.000 k-ája verseskönyvekre, kanári kőtára, még kevésbbé van 100.000 k-ája, hogy Budapestre utazzék szemtől-szembe látni és hallani a kanárikat. A puszta lakói nem kiváncsiak arra, hogy impresszionizmus, expresszionizmus, futurizmus, dadaizmus, aktivizmus, rilkeizmus, wagnerismus, vagy az ördög tudja micsoda izmus divat most a kanárik között, vagy hogy visszafelé nézzünk: rokokóbabák, biedermeierbabák, archaikus torzók és más bábok csepütöltelékén, avagy múzeumi zászlók tépett rongyain rágódnak e a kanárik. A puszta lakóinak más problémáik vannak. Keresik az egyre ritkább oázisokat, az egyre soványabb vizű forrásokat, hogy lesz-e búza a homokos talajon és ha madár kell nekik, várják az uj sasokat, melyek terebélyes szárnyán nem sötétülnek el, de vakító fényben lángolnak fel uj keletet hirdető uj napok Mik legyenek az uj napok? Röntgensugaraknál erősebb fényforrások, melyek saját lepett, tövissel koszorúzott, hirtelen, erkölcstelen, de mégis élni, ösztönösen élni akaró mai szivünkbe, vesénkbe csontunkba világítanak bele és a sok rothadás közül elővilágitják egészségünknek megmaradt atomjait. Hazudik és csal, aki befelejtő, önámító mákonyt keres az irodalomban, jj Bor kell neki, vártápláló igaz ital, mivel a gyógyuló tifuszbetegeket állítják lábra, amitől olyan egészségesek leszünk, hogy ha minden fegyvert és csákányt kiütnek a kezünkből, hát fejjel megyünk a falnak, melyet jövőnk elébe mertek építeni életgyilkos gonoszok. Irgalmatlan autódafékon kell elégetni a múltak papírpáncélosvitézieit és az utópiás mars-jövők lélektelen gépembereit, akik hideg csontmarokkal akarják ells fojtani véres, mai szívünk kimódó dobogását. Ne írhasson más, csak aki a mars emberről ír, aki utat mer és tud mutatni nekünk, nekünk és nem a nagyapáinknak vagy az unokáinknak, kifelé ebből a tébo- tyitó caosból. ji Miért beszéltek annyit Barbusseről, Anatole Francéról, Romain Rolandról és más apostolokról, ha nem akarjátok, vagy nem meritek hinni és hirdetni az uj igéiket? Miért nyavalyogtok krajcáros boldogságról, mikor a mai ember az 5000 koronás kenyér szakadékproblémáját szeretné áthidalni?! Ha esküsztök Petőfire, Adyra, vagy csak az ősi bibliára, miért nem irtok ennek a porig alázott népnek vérébe és termers földjébe mártott tollal, miért at!án írjátok meg e babiloni sötét vizek mellé űzött rab nép igazi siralmait? (Tompa Mihályok és Szabó Dezsők, akikre szükség van, sohasem félhetnek börtöntől, üldözéstől!) Ha megtagadtok minden iskolát, azt az egyet nem szabad az iskolás irodalomtörténettől s elfelejtenetek, hogy irodalmi korszakot csak az tudott itt csinálni, aki kora szavát, érzését, gondolatát, problémáit viszhangozta! Miért cizellálták szép szavak óralánc zsuzsáin, mikor az ember, ha ma neki fekszik egy könyvnek, saját magátakarja új programok, új életlehetőségek repülőgépére felszabadítani ? Ti torkoto! szakadtából énekeltek, néha már rikácsoltok, hajt bókoltok egymásnak, még többet tépitek egymás tollát s a puszták fiai nem hallanak, nem látnak, nem olvasnak semmit, hanem kétségbeesett konokság : kétezik egyre tőletek. Száraz ágon haf -sh síkkal meddig ültök még csüggedt n Hát lehet igy feltámad, a , gyár ! irodalomban? Szentit/ ^ íg/o*.