Sopronvármegye, 1924. július (27. évfolyam, 145-171. szám)
1924-07-01 / 145. szám
2 SOPRONVAR/VEOYE 1924, Julits 1 ft szolgabirót, Csuppay népoktatási titkárt és Schlögl h. tanfelügyelőt 14 tagú festői bandérium fogadta, a község bejáratánál pedig Egresits bíró üdvözölte. A falu tiszteletreméltó ősz plébánosa misét celebrált a kópházi templomban a gróf Nádasdyféle ékes barokoltárnál, melyet mostanában restauráltatok a templom kegyura, Sopron város. Mise után kivonult a nép élén a kópházi és vendégdalárdákkal az iskola előtt felállított tribünre, ahol kezdetét vette a zászlóavatás ünnepe. A zászlóanya tisztét Unger Ferencné viselte, az avató beszédet pedig magyar és horvát nyelven Blazovits káplán mondotta, röviden vázolva az egyesület alapításának történetét és kiemelve Wilcsinszky tanító hazafias érdemeit. Ezután Östör József dr. nemzetgyűlési képviselő mondotta el ünnepi beszédét, melyben a kópháziak népszavazás alatti hazafias magatartását méltatta és rámutatott arra a szép harmóniára, mely lehetővé tette, hogy az erős nemzetiségű megoszlású falu háromnyelvű népe összeforrjon a közös haza szeretetében. A nagy hatást keltett beszéd végén megkezdődött a szögek beverése a zászlónyélbe. Az első volt Unger Ferencnéé, a zászlóanyáé. Ezután valóságos dalosverseny indult a közönség nagy gyönyörűségére. Előbb egy impozáns összkar (»Bús magyarok imádkoznak«), aztán mindegyik vendégegyesület elénekelte a maga jeligéjét s egy-két szép kardalt. Itt adjuk a teljes műsort, a nevek és címek tömkelege maga is fogalmat nyújt arról, hogy milyen nivós és tartalmas volt ez a dalosverseny. 1. Kópházi Fárfidalegylet. a) Pápai Molnár K : Szegény székely nép. b) Táritzky F.: Szegedi népdalok. Karmester: Wilcsinszky Oy. 2. Soproni Dalfüzér. a) Marangold: Tanyám, b) Kirchl: Abschied. Karmester Klatszky H. 3. Harkai Férfidalegylet Concordia, a) Schmidt: Wie kommt’s das Du so traurig bist? b) Népdal: Ki vagyok én ? Karmester Neubauer K. 4. Soproni Magyar Férfidalkör, a) Lányi: Vándordal. Karmester: Kiss J 5. Balfi Férfidalkör. a) Szent-Daly Gy.: Kikel még a földből, b) Koschat: Auf der Alm. Karmester: Vida F. 6 Bánfalvi Férfidalegylet Harmonia. a) F. Blumer: Zwon Kohlschwarze Täubert. b) Bánfi: Szeresd hazádat. Karmester Guhr J. 7. Soproni Testvériség Munkásdalárda. a) Magyar népdalcsoport, b) Deutsche Volkslieder. Karmester: Dr. Steiger Imre. 8. Soproni Concordia Férfidalegylet. a) Gaál F.: Nyisd ki anyám. b) Schmidt: Trinklied. Karmester Struglitz József. 9. Csornai Iparos és Polgári Dalkör. a) Abt. F.: Erdei áhitat. b) Magyarok imája. Karmester: Ehrenwerth H. 10. Balfi róm. kath. Műkedvelő Dalárda. a) Astholz: Jagerlust. b) Volhmar: Stosset an. Marsch. 11. Szabadbárándi Férfidalegylet. a) Förster Planinska: Horvát induló. b) Sphor: Piesma Horvát műdal. c) Nádor Gy.: Csillag ragyog. Népdal. Karmester Mersich Márton. Mindenkit meglepett a fiatal kópházi dalárda nagyszerű magyar dalaival. De az összes dalárdák dalai visszatükrözték, hogy a legnemesebb versenyben csupán egyesülni kívánnak. Délután négy óra volt, amikor megérkezett a Burgenlandhoz csatolt Szabadbáránd község dalárdája, melynek megjelenése végtelenül megörvendeztette a több ezer főből álló közönséget. A szabadbárándiak mint dalosok is, mint magyarhorvátok is kitettek magukért. Emeljen előttük kalapot mindenki. Hosszasan tapsolták a költséget nem kímélő csornai iparos és polgári dalkör dalait is. A nap folyamán a magyar hazához való ragaszkodásnak annyi megkapó epizódját láttuk, hogy bátran elmondhatjuk, hogy évek sora után ismét egy szép napot éltünk át itt a nyugati végeken, melynek érdemét elsősorban Vilcsinszky Győző és Blazovich János könyvelhetik el. Hemasafa hirdetek, de fizetek is többet mint bárki más brilliánsért, aranyért ezüstért és hamissogakért csak Várkerület szől- és ékszerüzlet. Találtak f. hó 29 én a Várison egy padon egy jeggyárüt. Az igazolt tulajdonosa kiadóhivatalunkban átveheti. Iskolai találók napja Sopronban- Június 29., mikor a júniusi nap fűzében arannyá izmosodott a zöld mezők vajpuha búza, rozs szeme, a kenyért arató földművesnek és a diákoknak nagy napja. Diákoknak hint a Péter Pál nagy ujjongásokat, vagy nagy bánatokat, aszerint, hogy jó vagy rossz volt a bizonyítvány. De nem csak a kis diákoknak, hanem az öreg vén diákoknak, akikre rászabadult már az élet, is emlékezetes napja szokott lenni a jan. 29. Örömnap, 10 éves, 25 éves, 40 sőt 50 éves találkozók napja. A találkozás, a viszontlátás pedig mindig örömnap, vagy mint Schopenhauer mondja «Ízelítő a feltámadás öröméből.» Sopronban tegnap több találkozóra is gyűltek össze. A Széchenyi főreálban a 10 éves találkozó meghaló keretekben játszódott le. A 40 év előtti maturánsok közül megjelentek : Gratzl Alajos ny. Máv. főfelügyelő, Haggermann Ferenc ny. Déli vasúti főfelügyelő, Jilek Károly ny. Máv főfelügyelő, Kadnár Kálmán Déli vasúti főfelügyelő, Konci Gyula kereskedő, Reidl Antal ny. állami főtiszt, Stiedler Lajos ny. Máv. főfelügyelő. Az ünneplők tisztelegtek Lauringer igazgatónál, majd megjelenteka reál iskola évzáró ünnepélyén, ahol rajtuk kívül az 50 éve érettségizett realisták közül ott volt Waldmayer Károly az Osztrák magyar Bank volt helyettes vezértitkárja, Edvi Illés Aladár min. tanácsos, Horváth Milós földbirtokos, Possanyi Kliegl Zoltán MÁV. üzletvezető. A találkozóra magukkal hozták dr. Wallner Ignác főigazgatót, Bella Lajos és Ujváry Béla igazgatókat is. Az évzáró ünnepélyen Lauringer főigazgató üdvözölte őket meleg szavakkal, melyekre Waldmayer Károly válaszolt megilletődve. A mostani generációt kérte vessék szívükbe igazgatójuk szavát, mert oly intézetben, melyet ily szellemben vezetnek, mint a soproni reált, biztosítva van a tanulók és az intézet jövője. Délben a dálivasúton nagyszerű bankett volt, melyen elhatározták, hogy két év múlva, az intézet 50 éves évfordulóján, az összes reálban végzett évfolyamokat összehívják. A lyceumnak 25 és 20 évvel ezelőtt érettségizett diákjai nagy számban gyűltek össze a találkozóra az ország minden részéből, bizonyítva, hogy az a kollégiális szolidaritás, mellyel a lyceumi alma mater fűzi egymáshoz a növendékeit az életben is, mint erős kapocs érvényesül. A 25 éves találkozón résztvettek: Meyne Richárd keresk. isk. tanár, Rátz Egon postatanácsos, Weinberger Adolf számtanácsos, Takács Elek ev. esperes Homokbödöge, dr. Horváth Endre tud. akad. beosztott tanár, Nagy Jenő hercegi kerületi intéző Gyulakeszi, Thirring Gyula tanár Késmárk, dr. Vajda Aladár ügyvéd Marcali, Nigrinyi János vill. igazgató Békéscsaba, Terplán Sándor ny. állpt. főtiszt Budapest, Ernhart Károly pp. titkár Kaposvár, Vértessy Zoltán ev. lelkész Magyarbóly, dr. Glatz János ügyvéd Felsőőr, Kiss Béla közt. Egyed. Meghalt 5, egy közülük hősi halott. 20 éves találkozó a következőket gyűjtötte egybe: dr. Stubenvolt Ferenc kórházi ig. főorvos Sárvár, Remete János sárvári forgalmiadó ellenőr, Haniffel Károly Jenő Magyaróvár, főh. irod. pénztáros, Stettner Valter gazd. felügyelő Kőszeg, Teke Sándor leánygimn. tanár Kőszeg, Küttel Károly gyógyszerész Kőszeg, Simon József mérnök Szombathely, Óváry Mihály hadbiróőrnagy Budapest, Gyalog György gazd. intéző Báta (Somogym.), Töpler Károly nagybérlő Oibó, Vas megye, Szigeti Sándor földbirtokos Felsőpetz. Halottak: Mayersberg Aladár, dr. Koncz Sándor, Kund Ödön, Paár Károly, Faik Kálmán. Hősi halott: Krausz József, dr. Györgyi Sándor, dr. Fucskó Mihály, Bothár Dániel osztályfőnök, Hollósy Kálmán, Hetvényi Lajos, Hollós János. Az iskola felkeresése és meglátogatása után a Kaszinóban bankett volt, melyen Takács Elek mondott multbajáró emlékező beszédet, melyből hullott a sok drága hangulat és a véndiákok lelkében nyomában megindult a könnyes, csodás termékenységü emlékszüret... Higkall a rípmerei tekintetes ír. Váratlan szottora gyászjelentést hozott a tegnapi posta. Itt adjuk teljes fekete szövegében: »Özv. péteri Takáts Lajosné sz. Csider Erzsébet fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy felejthetetlen férje péteri Takáts Lajos, Sopron megye törvényhatósági bizottságának és állandó választmányának tagja, a dunántúli ev. egyházkerület népiskolai bizottságának elnöke stb., stb., répceszemerei földbirtokos, június 29 én, vasárnap reggel fél 4 órakor, hoszszas szenvedés után, 51 esztendős korában csendesen elhunyt. Földi maradványait július 1-én, kedden délután 5 órakor fogjuk Répceszemerén a családi sírboltba elhelyezni. Áldás és béke lengjen hamvai felett!« Próbálunk rá emlékezni. Nem nehéz, hiszen ezen az emberen nem voltak lágy hajtások, melyeken elsiklik a keresd memória. Csupa mértanian kemény, szabályos vonal, majdnem merev egyenesre épített alak és koponya. És ilyen volt a beszéde is, meg az írása, melyekkel megyegyüléseken a maga sokszor megvívhatatlanul ellenzéki, de mindig önzetlen közszempontoktól irányított álláspontját védelmezte. Fanatikus hive volt az igazságnak és az igazság fanatikusai idővel mind karddá és mértani vonalakká keményednek. Jogásznak indult és gazda lett belőle, visszahívta a föld, a répcementi ősi rög. De minden más inkább volt mint gazda. Mondják róla, hogy 10 órakor kelt és rendetlen volt az istállója. De aszketikus egyszerűséggel berendezett szobájában hajnalokig égett a lámpa. Az asztalon a petróleumfogyasztó és boltozatos koponyájában a másik, a fantáziáé, mely kielégíthetetlen tudásszomjúsággal világított át valóságos őserdején a könyveknek. Egyetlen szerelme a könyv volt, rengeteget olvasott, jogot, történelmet, regényt, verset. És mikor elfáradt az olvasásban, magános éjji órán sokáig ült maga elé meredten. Csodálatos jog, igazság és irodalomutópiákat szövögetett, melyekből sohasem lett valóság. Megtörtént ez már sokszor teli magyar koponyákkal a magyar ugaron. Mindössze néhány okos felszólalás megyei gyűléseken és néhány harcos cikk az igazságért a Sopronvármegyében. Acélosan feszülő ina volt a szavának, melyre azonban vékony, de finom és kulturált húsrétegeket rakott a műveltség. Nem lehetett megfélemlíteni, elintézetlen sajtóperek maradnak utánna. . . Pedig aki mélyen nézett hideg szürke szemébe, az megtalálta benne a jóságot. Vajszíve volt ennek az acélkemény, halhideg, mogorva rideg embernek. Úgy szerette paraszt véreit, hogy 200 holdas birtokos nemes létére tisztet vállalt köztük és értük. A táblabirónak indult magyar úr évekig volt falusi biró a maga falujában. Szent önzetlenséggel harcolt a parasztjai és hivői igazáért. Ő, aki két kézzel adakozott, nem egyszer vállalta a fösvény, maradt kerékkötő vádját, csakhogy az apró gazda fillérjét megvédje a ládafiában. »Különc ember« volt. Élete alkonyáig nem volt társa. Az utolsó esztendőben vette el feleségül a béresgazdája leányát. Barátai nem voltak. Ha kérdeztünk róla, más választ nem kaptunk, mint hogy nem volt jó gazda ... Mi mégis úgy éreztük, mikor a posta a fekete hírt hozta, hogy egyik kedves Jókai regényünkből tépték ki azt a gyászjelentést, így jut el a nagy Mesélő másodszor és végleg a halhatatlanságba. Életté vált regényalakjai lassan mind elköltöznek közülünk. Meghalt a répceszemetei, tekintetes úr. Úgyis mondhatnók: meghalt az »Uj földesur« ból a Giramvölgyi tekintetes ... sz. I. Aki gondolkodni tud, könnyen kiszámíthatja, hogy mennyit takarít meg akkor, ha harisnya és zokni szükségletét nálam szerzi be, mert abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy saját készítményű áruimat közvetlenül a fogyasztóközönségnek adom el. Ugyancsak fejeléseket és javításokat is elfogadok. FILIPP OSZKÁR kötött árugyára SZOMBATHELY.1