Sopronvármegye, 1924. július (27. évfolyam, 145-171. szám)

1924-07-01 / 145. szám

2 SOPRONVAR/VEOYE 1924, Julits 1 ft szolgabirót, Csuppay népoktatási titkárt és Schlögl h. tanfelügyelőt 14 tagú festői bandérium fogadta, a község bejáratánál pedig Egresits bíró üdvözölte. A falu tisz­teletreméltó ősz plébánosa misét celebrált a kópházi templomban a gróf Nádasdy­­féle ékes barokoltárnál, melyet mostanában restauráltatok a templom kegyura, Sopron város. Mise után kivonult a nép élén a kópházi és vendégdalárdákkal az iskola előtt felállított tribünre, ahol kezdetét vette a zászlóavatás ünnepe. A zászlóanya tisz­tét Unger Ferencné viselte, az avató be­szédet pedig magyar és horvát nyelven Blazovits káplán mondotta, röviden vázolva az egyesület alapításának történetét és ki­emelve Wilcsinszky tanító hazafias érde­meit. Ezután Östör József dr. nemzet­gyűlési képviselő mondotta el ünnepi be­szédét, melyben a kópháziak népszavazás alatti hazafias magatartását méltatta és rá­mutatott arra a szép harmóniára, mely lehetővé tette, hogy az erős nemzetiségű megoszlású falu háromnyelvű népe össze­forrjon a közös haza szeretetében. A nagy hatást keltett beszéd végén megkezdődött a szögek beverése a zászlónyélbe. Az első volt Unger Ferencnéé, a zászlóanyáé. Ez­után valóságos dalosverseny indult a kö­zönség nagy gyönyörűségére. Előbb egy impozáns összkar (»Bús magyarok imád­koznak«), aztán mindegyik vendégegyesü­let elénekelte a maga jeligéjét s egy-két szép kardalt. Itt adjuk a teljes műsort, a nevek és címek tömkelege maga is fogal­mat nyújt arról, hogy milyen nivós és tartalmas volt ez a dalosverseny. 1. Kópházi Fár­fidalegy­let. a) Pápai Molnár K : Szegény székely nép. b) Tá­­ritzky F.: Szegedi népdalok. Karmester: Wilcsinszky Oy. 2. Soproni Dalfüzér. a) Marangold: Tanyám, b) Kirchl: Abschied. Karmester Klatszky H. 3. Harkai Férfidal­­egylet Concordia, a) Schmidt: Wie kommt’s das Du so traurig bist? b) Népdal: Ki vagyok én ? Karmester Neubauer K. 4. Soproni Magyar Férfidalkör, a) Lányi: Vándordal. Karmester: Kiss J 5. Balfi Fér­fidalkör. a) Szent-Daly Gy.: Kikel még a földből, b) Koschat: Auf der Alm. Karmes­ter: Vida F. 6 Bánfalvi Férfidalegylet Har­monia. a) F. Blumer: Zwon Kohlschwarze Täubert. b) Bánfi: Szeresd hazádat. Kar­mester Guhr J. 7. Soproni Testvériség Munkásdalárda. a) Magyar népdalcsoport, b) Deutsche Volkslieder. Karmester: Dr. Steiger Imre. 8. Soproni Concordia Férfi­dalegylet. a) Gaál F.: Nyisd ki anyám. b) Schmidt: Trinklied. Karmester Struglitz Jó­zsef. 9. Csornai Iparos és Polgári Dalkör. a) Abt. F.: Erdei áhitat. b) Magyarok imája. Karmester: Ehrenwerth H. 10. Balfi róm. kath. Műkedvelő Dalárda. a) Astholz: Ja­gerlust. b) Volhmar: Stosset an. Marsch. 11. Szabadbárándi Férfidalegylet. a) Förster Planinska: Horvát induló. b) Sphor: Piesma Horvát műdal. c) Nádor Gy.: Csillag ra­gyog. Népdal. Karmester Mersich Márton. Mindenkit meglepett a fiatal kópházi dalárda nagyszerű magyar dalaival. De az összes dalárdák dalai visszatükrözték, hogy a legnemesebb versenyben csupán egyesülni kívánnak. Délután négy óra volt, amikor megérkezett a Burgenlandhoz csatolt Sza­­badbáránd község dalárdája, melynek meg­jelenése végtelenül megörvendeztette a több ezer főből álló közönséget. A szabadbá­­rándiak mint dalosok is, mint magyar­­horvátok is kitettek magukért. Emeljen előttük kalapot mindenki. Hosszasan tap­solták a költséget nem kímélő csornai ipa­ros és polgári dalkör dalait is. A nap folyamán a magyar hazához való ragaszkodásnak annyi megkapó epi­zódját láttuk, hogy bátran elmondhatjuk, hogy évek sora után ismét egy szép na­pot éltünk át itt a nyugati végeken, mely­nek érdemét elsősorban Vilcsinszky Győző és Blazovich János könyvelhetik el. Hemasafa hirdetek, de fizetek is többet mint bárki más brilliánsért, aranyért ezüstért és hamissogakért csak Várkerület sz­­ől­- és ékszerüzlet. Találtak f. hó 29 én a Várison egy padon egy jeggyárüt. Az igazolt tulajdo­nosa kiadóhivatalunkban átveheti. Iskolai találók napja Sopronban- Június 29., mikor a júniusi nap fű­zében arannyá izmosodott a zöld mezők vajpuha búza, rozs szeme, a kenyért arató földművesnek és a diákoknak nagy napja. Diákoknak hint a Péter Pál nagy ujjongá­­sokat, vagy nagy bánatokat, aszerint, hogy jó vagy rossz volt a bizonyítvány. De nem csak a kis diákoknak, hanem az öreg vén diákoknak, akikre rászabadult már az élet, is emlékezetes napja szokott lenni a jan. 29. Örömnap, 10 éves, 25 éves, 40 sőt 50 éves találkozók napja. A találkozás, a vi­szontlátás pedig mindig örömnap, vagy mint Schopenhauer mondja «Ízelítő a fel­támadás öröméből.» Sopronban tegnap több találkozóra is gyűltek össze. A Széchenyi főreálban a 10 éves ta­lálkozó meghaló keretekben játszódott le. A 40 év előtti maturánsok közül megjelen­tek : Gratzl Alajos ny. Máv. főfelügyelő, Haggermann Ferenc ny. Déli vasúti fő­felügyelő, Jilek Károly ny. Máv főfelügyelő, Kadnár Kálmán Déli vasúti főfelügyelő, Konci Gyula kereskedő, Reidl Antal ny. állami főtiszt, Stiedler Lajos ny. Máv. fő­felügyelő. Az ünneplők tisztelegtek Laurin­­ger igazgatónál, majd megjelentek­­a reál iskola évzáró ünnepélyén, ahol rajtuk kívül az 50 éve érettségizett realisták közül ott volt Waldmayer Károly az Osztrák magyar Bank volt helyettes vezértitkárja, Edvi Illés Aladár min. tanácsos, Horváth Milós földbirtokos, Possanyi Kliegl Zoltán MÁV. üzletvezető. A találkozóra magukkal hozták dr. Wallner Ignác főigazgatót, Bella Lajos és Ujváry Béla igazgatókat is. Az évzáró ünnepélyen Lauringer főigazgató üdvözölte őket meleg szavakkal, melyekre Waldmayer Károly vá­laszolt megilletődve. A mostani generációt kérte vessék szívükbe igazgatójuk szavát, mert oly intézetben, melyet ily szellemben vezetnek, mint a soproni reált, biztosítva van a tanulók és az intézet jövője. Délben a dálivasúton nagyszerű bankett volt, melyen elhatározták, hogy két év múlva, az intézet 50 éves évfordulóján, az összes reálban végzett évfolyamokat összehívják. A lyceumnak 25 és 20 évvel ezelőtt érettségizett diákjai nagy számban gyűltek össze a találkozóra az ország minden ré­széből, bizonyítva, hogy az a kollégiális szolidaritás, mellyel a lyceumi alma mater fűzi egymáshoz a növendékeit az életben is, mint erős kapocs érvényesül. A 25 éves találkozón résztvettek: Meyne Richárd keresk. isk. tanár, Rátz Egon postatanácsos, Weinberger Adolf számtanácsos, Takács Elek ev. esperes Homokbödöge, dr. Horváth Endre tud. akad. beosztott tanár, Nagy Jenő hercegi kerületi intéző Gyulakeszi, Thirring Gyula tanár Késmárk, dr. Vajda Aladár ügyvéd Marcali, Nigrinyi János vill. igazgató Békés­csaba, Terplán Sándor ny. állpt. főtiszt Budapest, Ernhart Károly p­p. titkár Ka­posvár, Vértessy Zoltán ev. lelkész Magyar­­bóly, dr. Glatz János ügyvéd Felsőőr, Kiss Béla közt. Egyed. Meghalt 5, egy közülük hősi halott. 20 éves találkozó a következőket gyűj­tötte egybe: dr. Stubenvolt Ferenc kórházi ig. főorvos Sárvár, Remete János sárvári forgalmiadó ellenőr, Haniffel Károly Jenő Magyaróvár, főh. irod. pénztáros, Stettner Valter gazd. felügyelő Kőszeg, Teke Sán­dor leánygimn. tanár Kőszeg, Küttel Ká­roly gyógyszerész Kőszeg, Simon József mérnök Szombathely, Óváry Mihály had­­biróőrnagy Budapest, Gyalog György gazd. intéző Báta (Somogym.), Töpler Károly nagybérlő Oibó, Vas megye, Szigeti Sándor földbirtokos Felsőpetz. Halottak: Mayers­­berg Aladár, dr. Koncz Sándor, Kund Ödön, Paár Károly, Faik Kálmán. Hősi halott: Krausz József, dr. Györgyi Sándor, dr. Fucskó Mihály, Bothár Dániel osztály­főnök, Hollósy Kálmán, Hetvényi Lajos, Hollós János. Az iskola felkeresése és meglátogatása után a Kaszinóban bankett volt, melyen Takács Elek mondott multbajáró em­lékező beszédet, melyből hullott a sok drága hangulat és a véndiákok lelkében nyomában megindult a könnyes, csodás termékenységü emlékszüret... Higkall a rípmerei tekintetes ír. Váratlan szo­ttora gyászjelentést hozott a tegnapi posta.­ Itt adjuk teljes fekete szövegében: »Özv. péteri Takáts Lajosné sz. Csider Erzsébet fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy felejthetetlen férje péteri Takáts Lajos, Sopron megye törvény­hatósági bizottságának és állandó választ­mányának tagja, a dunántúli ev. egyház­­kerület népiskolai bizottságának elnöke stb., stb., répceszemerei földbirtokos, június 29 én, vasárnap reggel fél 4 órakor, hosz­­szas szenvedés után, 51 esztendős korá­ban csendesen elhunyt. Földi maradványait július 1-én, kedden délután 5 órakor fog­juk Répceszemerén a családi sírboltba el­helyezni. Áldás és béke lengjen hamvai felett!« Próbálunk rá emlékezni. Nem nehéz, hiszen ezen az emberen nem voltak lágy hajtások, melyeken elsiklik a keresd me­mória. Csupa mértanian kemény, sza­bályos vonal, majdnem merev egyenesre épített alak és koponya. És ilyen volt a beszéde is, meg az írása, melyekkel megyegyüléseken a maga sokszor megvív­­hatatlanul ellenzéki, de mindig önzetlen közszempontoktól irányított álláspontját vé­delmezte. Fanatikus hive volt az igazság­nak és az igazság fanatikusai idővel mind karddá és mértani vonalakká keményednek. Jogásznak indult és gazda lett belőle, visszahívta a föld, a répcementi ősi rög. De minden más inkább volt mint gazda. Mondják róla, hogy 10 órakor kelt és ren­detlen volt az istállója. De aszketikus egy­szerűséggel berendezett szobájában hajna­lokig égett a lámpa. Az asztalon a petró­leumfogyasztó és boltozatos koponyájá­ban a másik, a fantáziáé, mely ki­elégíthetetlen tudásszomjúsággal világított át valóságos őserdején a könyveknek. Egyetlen szerelme a könyv volt, rengeteget olvasott, jogot, történelmet, regényt, verset. És mikor elfáradt az olvasásban, magános éjji órán sokáig ült maga elé meredten. Csodálatos jog, igazság és irodalomutópiá­kat szövögetett, melyekből sohasem lett valóság. Megtörtént ez már sokszor teli magyar koponyákkal a magyar ugaron. Mindössze néhány okos felszólalás megyei gyűléseken és néhány harcos cikk az igaz­ságért a Sopronvármegyében. Acélosan feszülő ina volt a szavának, melyre azon­ban vékony, de finom és kulturált húsréte­­geket rakott a műveltség. Nem lehetett megfélemlíteni, elintézetlen sajtóperek ma­radnak utánna. . . Pedig aki mélyen nézett hideg szürke szemébe, az megtalálta benne a jóságot. Vajszíve volt ennek az acélkemény, hal­hideg, mogorva rideg embernek. Úgy sze­rette paraszt véreit, hogy 200 holdas bir­tokos nemes létére tisztet vállalt köztük és értük. A táblabirónak indult magyar úr évekig volt falusi biró a maga falujában. Szent önzetlenséggel harcolt a parasztjai és hivői igazáért. Ő, aki két kézzel adakozott, nem egyszer vállalta a fösvény, maradt kerékkötő vádját, csakhogy az apró gazda fillérjét megvédje a ládafiában. »Különc ember« volt. Élete alkonyáig nem volt társa. Az utolsó esztendőben vette el feleségül a béresgazdája leányát. Barátai nem voltak. Ha kérdeztünk róla, más választ nem kaptunk, mint hogy nem volt jó gazda ... Mi mégis úgy éreztük, mikor a posta a fekete hírt hozta, hogy egyik kedves Jókai regényünkből tépték ki azt a gyászjelentést, így jut el a nagy Mesélő másodszor és végleg a halhatatlan­ságba. Életté vált regényalakjai lassan mind elköltöznek közülünk. Meghalt a répce­szemetei, tekintetes úr. Úgyis mondhatnók: meghalt az »Uj földesur« ból a Giram­­völgyi tekintetes ... sz. I. Aki gondolkodni tud, könnyen ki­számíthatja, hogy mennyit takarít meg akkor, ha harisnya és zokni szükségletét nálam szerzi be, mert abban a szerencsés helyzet­ben vagyok, hogy saját készítményű áru­imat közvetlenül a fogyasztóközönségnek adom el. Ugyancsak fejeléseket és javítá­sokat is elfogadok. FILIPP OSZKÁR kötött árugyára SZOMBATHELY.1

Next