Sopronvármegye, 1925. május (28. évfolyam, 98-122. szám)
1925-05-01 / 98. szám
2 SOPRONVÁRMEGYI 1925. május 1 Amikor Sopronban a ftBVBrUrál iskolát csináltak. Mikor a kurucok ostromolták Sopront, meglehetősen szorított a csizma a városban. De azért a leaj sikeres elhámlására nem kellett, salat Egerben, a nők gyenge karját is igénybe venni. Nehezen kimat volna ez, hiszen a gúnynőit is nyalkának ismeri el a kurucot. De még a burgerek egy része is hibásítatlanul hordozhatta a fejét a súlyos s hős zuparókát, nem igen kellett ezeknek sem nagyon törni magukat a védelem munkáiban. Elvégezte azt az a rengeteg fajta gép: ágyuk, mozsarak s mis fegyvernemek olyan légiója, hogy aki valaha lefordítja az egykorú Ritter krónikát, száz régi szótárt is felhányhat, mire megtalálja a magyar nevüket. Miután elmúlt a háború, Mars Isten, ha végig is rajta döngő lépte Európát, mesze járt Soprontól: a belváros egyik házába belerozsdásodhatott a kuruc ágyú gőgő; idővel ép oly idegenül néztek rá az errberek, mint mikor tivoli országok jajából hozott el egy foszlányt valakinek azuján a »háború« szó ... Ki vette már akkor komolyan a hármas várfalat, amely valaha törököt, kurucot feltrtóztatott! A külső várakon is túlmerészkedett a város, tucatnyi kertben ölelkezett a természettel a falak fia. S lejárt az ideje a fegyvertárnak is, amely veszély idején bő égésén ontotta a munidót, meg a gyikóló szerszánsot. 1778 az irtok akkor s Mária Terézia uralkodott, mikor legjobban kifejezve a kor szellemét, a soproni fegyvertárból iskola lett. Hol volt ez az épület? Ma csak az az utca emlékeztet a helyére, melyet még mindig róla neveznek. De tévesen keresik a zárda oldalán egyes helyi írók, éppen szemben állt s közrefogta a Templom utca s az Osolya térről egy egy sarokház. Valószínűen nagyon régi hír, melyet a 17 század első évtizedeiben restauráltak. A Rosner-féle latin leirás e század derekáról már mint pompásan felszerelt intézményt említi. A 18 században már nem volt nagy jelentősége, harangöntő állt az élén s mellesleg fél-Dunántult ellátta Isten szavával is. Ez a felügyelő szokott különben a körmenetek idején a bislyákon ágyazni, úgy hogy az egykor gyilkolásra szánt szerszámokat is befogták az égiek dicsőítésére. Már most ha ugyan ez időben egy üres malmot színháznak lehetett átalakítani, a praktikus tanács könnyen belement a fegyvertár mai felhasználásába is. A hetvenes években már mozsarakat, ágyukat, vasálarcokat árvereznek el. Köztük volt egy ágyú ezzel az érdekes felirattal: «Stadt Oldenburg hit mich giessen lassen 1562.« (Sopron városa öntetett engem) A lomtárban néhány ott feledett kenyér is akadt, 1592, 1650 , 1705 f Uraltál. Korabinszky pozzoni tudós a földrajzi lexikonján sorolja fel ezeket a rágós régiségeket. 1778. ban vájre kitakarítva s rendbe hozva trombita harsogás kíséretében megnyílt az uj elemi. Márta Terézia uj iskolapolitikájához híven raj-oktatást is nyújtott az új szellemi fegyvertár, a tanítás persze németül folyt. Addig a Szí Mihály utcában az évszázados Pflaster iskola, a belvárosban az ekkor megszűnt elemi azyőri házban s az evangélikus a címeres Eggenberg házbanfogadta be a gyermekeket. Egyébként nem az egész épület szolgált az iskola céljaira, benne laktak a tanítók is, a rajztanárnak (neki magazabb cím is járt) két szobát is rendeltek. Az épület egy nagy részét pedig a szomszéd háztulajdonos vette meg, ahogy most is szervetlenül csatliakozik a ház egyik fele a Lunkánylékéhez. Ez a szomszédság pedig sokat ígért. Niczky Kristófok már régebben a birtokában volt a szép sirokház és sajátos véletlen, hogy épen neki, Magyarország későbbi tanügyi diktátorának tőszomszédságába telepítenék az új «Nemzeti iskolát«. Niczky 1725 ben született, 40 éves korában lett gróf, ez a kitüntetése is mutatja, hogy Mária Terézia leghívebb emberei közé tartozott. II József Mirczall szerint, leginkább ő rá számított a magyar urak közt s tényleg 1782 ben az oktatásügy főfelügyelőjévé nevezte ki. Mint ilyen, elég szomorú, fontos szerepet vállalt az ország elnémetesitésében. Sopronban nemcsak ő, hanem fia György is lakta az udtakosával szomszédos palotát. Az idősebb gróf ajánlatára hívtak meg rajztanárt is ide s később (1783) felhivja a tanácsot, hogy a kőmíves, ács, asztalos, kőfaragó, szobrász, lakatos s esztergályos segédeket, meg inasokat szorítsitt rá ez iskola látogatására. A tanács rendslerére ezek szerdán s vasárnap tényleg részt is vettek az oktatáson. (Tanácsjegyzőkönyvek) A Niczky család különben Dorfraelster festőnket is pártfogásába vette. 1773 éviyrándi kastélyukat festette ki. Kristóf grófot hat év múlva örökítette meg, ez a kép van a temesvári Muzeum birtoka s György gróf arcképét is elkészítette. Az Iskola, ilyen legfelsőbb felügyelet alatt szépen indult, fehérre meszelt falain rengeteg rajzra,na fügött, számoló gépeket Bécsből hozattak. A régi lakók utolsó hulladékát II. József Blesbe vitette. A harciasságra semmi nem emlékeztetett már. Panasz szárt volt elég az épületre, nedves fals évszázadok alatt nem tudták elpusztítani az ott felejtett prófontot, de a kicsi gyerekek torkát vajmi hamar kikezdte. Mégis kitartott egy évszázadnál tovább az épület. Idejárt Angell, a világhírű festőművész is, meg öreg uraink közül is akárhány visszaemlékszik az ott bevett sok jó szóra. Mi egyszerű lakóház a sokat megért épület. A fegyvertár után egyre másra hányja el a védelmi eszközöket Sopron. Hajdan erődített két kapuja közül még a Hűfőkaput sem nyitották meg zivataros időkben, ez időben már egy keskeny útón is ki lehetett jutni a belvárosból a kaszinókért táján. Három négy év múlva az ev. templom építésénél óriási rést ütöttek a hármasfaton, deeyet rövidesen eltakartak a Várkerület házai. Csak a kaszinó helyén állt bástyán terpeszkedett néhány ágyu. 1848 ban a magyarok a város kiürítésekor elvitték ezeket is, kettő Rudolf idejéből való volt; néhány mozsár maradt vissza dupla. Azután eltűnt ez az utolsó bástya is. A fegyvertár helyén iskola, a bástya helyén szórakozó hely támadt, a mai belvárosi iskola is kaszárnya volt. Visszaesések dacára mintha mégis csak előbbre vinnék a századok az emberiséget . . . Csatkai Endre. A volt migrar köztisztviselők sorsa Burtenlandban. A napokban vált érvényessé az az egyezmény, amit Magyarország és Ausztria az elcsatolt nyugatmagyarországi terveken működő köztisztviselők átvétele ügyében egymással kötött. Az egyezmény szerint az osztrák szolgálatban megmaradó köztisztviselőket a magyar kormány hajlandó a magyar állam kötelékéből elbocsátani, az osztrák állam viszont elismeri osztrák honosságukat. Különös megemlítést érdemel az a pont, amely szerint a volt magyar és most osztrák köztisztviselőt az átcsatolás idején tanúsított politikai magatartásáért üldözni nem szabad akkor nyilvánított magyar érzelmeiért állásából elmozdítani nem lehet. A burgenlandi volt magyar köztisztviselőknek, de különösen a nyugdíjasoknak, özvegyeknek és árváknak az egyezményt érvénybe lépése nagy megkönnyebbülést jelent, amennyiben eddig csak nyomorúságos előlegből tengődtek, míg mostantól fogva megkapják teljes járandóságaikat. Viszont egyet jelent ez a változás azzal is, hogy megint lehullott egy régi kapocs, amely a burgenlandimagyarokat a hajdani házihoz fűzte . . . az ügyvédi kamara—„Sopronvármegye" saját békésen intéződül el. Mintegy két évvel ezelőtt a »Sopronvármegye« éles hangú cikkekben tette kritika tárgyává a soproni ügyvédi kamara fegyelmi bírósága előtt Schwarz Sándor dr. fegyelmi ügyében lefolytatott eljárást. A Kamara két cikket sértőnek talált s sajtópert indított a »Sopronvármegye« ellen. Az igazságügyminisztérium megadta a szükséges felhatalmazást az eljárás megindítására, mire a kir. ügyészség felhatalmazásra üldözendő rágalmazás és becsületsértés vétsége cílén védit emelt a cikket írója, Sümeghy Zotái s szerkesztő ellen, Sümeghy védője, Rupert Rezsa dr. fővárosi ügyvéd, nemzetgyűlési képviselő az egyik folyamán, mint ismeretes, bírekü dési kérelmet terjesztett elő s a sajtóper letárgyalására a győri vagy a szombathelyi kir. törvényszék delegálását kérte, a kérelmet azonban a kir. Kúria elutasította. Az ügy főtárgyalása tegnap délelőtt lett volna a soproni kir. törvényszéken a Pentelényi-tanács előtt. A főtárgyalág megnyitásakor azonban felállott Mihályi Kálmán dr., az ügyvédi kamara ügyésze és bejelentette, hogy a per békés urolt, nyilatkozattal elintézést nyert, kérte a bíróságot, hogy az ügy iratait az igazságügyminiszterhez a felhatalmazás visszavonása céljából a kir. ügyészség útján terjessze fel. A vádhatóság képviselője, Bertalan Endre dr. kir. ügyész az előterjesztéshez hozzájárult, mire a bíróság rövid tanácskozás után úgy határozott, hogy a felhatalmazás visszaérkeztéig a főtárgyalást elnapolja. Beled feleseli a hajdani esdi magyar pükösdi falusi Mueramet. A beled Move SE lovasszakosztályt alakított, mely pünkösdkor rendezi első lóversenyét. Hiába van Beled 5 órányi vicinálsdöcögésre Soprontól, hiába körülményes arrafelé a posta meg az újságírás, egy 3 ezer lakosú virágzó nagyközséget nem lehet eldugni az istenhita mögé. Beled fejlett ipari, kereskedelmi és kulturélete mind többet hallott magáról a nagy nyilvánosság előtt, sport szempontjából pedig hovatovább Sopron megye egyik legjelentősebb emporiumává növi ki magát. A beledi Move Sport Egylet footballistái már sok szép eredményt értek el rálskösi kirándulásaikon, most pedig azzal a nem mindennapi kezdeményezéssel lepte meg a megye sportközönségét, hogy lovasosztályt alakított, mely pünkösd ünnepén már nagyszabású mezei futtatás keretében állja ki a tűzpróbát a nyilvánosság előtt. Mondani sem kell, hogy a beledi és a környékbeli gazdaifjúság nagy lelkesedéssel fogadta a tervet, mely a «Magyar ni bob» egyik legszebb epizódját, a pünkösdi királyválasztó ünnepségek egykori híres falud lóversenyeit akarja a Jósai regény lapjairól az életre támasztani. barthodelszky József földbirtokosnál, aki a lovasszakosztály vezetését vállalta, már eddig is 30 lovaslegény jelentkezett a lóversenyre s most Barthodeltzky és Molnár Béla hunaárhadnagy vezetésével naponta folynak a próbafuttatások A Barthodelseky és a Cziráky birtok között egy 2 és 11 kilométer hosszú 30 méter széles allé húzódik, melynél ideálisebb természetes lóversenypálya el sem képzelhető. It fogják megtartani a pünkösdi versenyt, melyben a versenyző legények részben a saját lovaikat, részben a környékbeli uradalmak lovait fogják lovagolni. A saját lovaikat használó versenyzőket jobban díjazzák, amivel a lóversenyek igazi nemes céljára, a lóállomány nemesítésére utal vissza és serkenti a gazdákat a versenyrendező egyesület. Bár pünkösd még messze s a versenyelőkészítő munkálatok még kezdeti ■tádlumban vannak, máris értékes szép díjakat ajánlottak fel a beledi sportegyletnek. A község vándordíjat fog létesíteni. A ver-