Sopronvármegye, 1925. október (28. évfolyam, 221-247. szám)

1925-10-01 / 221. szám

2 SOPRON VÁ­RM­EGYE 1925. október 1. a legszükségesebb műszerek, ruhanemüek­­ nélkül. A társadalomra ezen a téren szá­mítani nem lehetett, mert voltak nemes­­szivüek, akik erejükön fölül áldoztak, de voltak sokan, az előbbieknél sokkal többen, akik adhattak volna s bezárták szivüket és erszényüket. Új kórházakat, tüdőbeteg­­szanatóriumokat kell létesíteni, a régieket megfelelően fölszerelni. Már az idén is lé­tesültek új, nagyszabású szanatóriumok. Ezeket csak kötelező közterhekből lehet megcsinálni. Ezért volt szükség a beteg­ápolási adónak nyolcszorosán való emelé­sére. A szenvedő emberiségtől ezek után bizonyára nem gia sajnálni az adómor­zsákat senki. Eddig szól­­ info­nációnk. Sopron városára, mint ö­­l­ó­té­lyhatóságra ter­mészetesen szinte ki fog­ik róni az orszá­gos betegápolási pótadót, amivel szemben meg­van az a nagy előny, hogy az Erzsé­­bet-kórházat nem fogja többé a deficit ve­szélye fenyegetni. Ida lép Életbe a új postatarifa Jelentettük már, hogy október 1-én új, az eddiginél általában olcsóbb vissza­­lép életbe a postán. Az új postatarifa a következő lesz: A nemzetközi forgalomban olcsóbb lesz a levelezőlap, a nyomtatvány, a postautal­vány, a csomag- és értéklevél-biztosítás és a távirat, megdrágul az ajánlás. A levelezőlap díja a szomszéd álla­mokba és Olaszországba az eddigi 2400 korona helyett 2000 korona, míg az egyéb külföldre szóló levelezőlap díja 3000 korona helyett 2500 korona. A nyomtatványok díja 50 gr-ként Ausztriába és Németországba az eddigi 800 korona helyett 600 korona, egyéb kül­földre pedig 1000 korona helyett 800. Ugyanez a dijleszállítás történt az árumin­tánál és üzletpapírnál is. A hirlapkiadóhivatalok által közvetle­nül postára adott hirlapok és időszaki folyóiratok a nyomtatványok részére előirt­­ dijak után 50 százalékos kedvezményt él­­­­veznek. A postautalvány dija is csökkent, pl.­­ egy 1,5000.000 koronás postautalvány dija­­ az eddigi 15.000 korona helyett 9000 ko­­­­rona lesz. Az Ausztriába szóló pl. 5 kg-os cső-­i mag dija az eddigi 10.800 koronáról 8400 koronára csökkent. A csomag és értéklevél biztosítási­­ (érték) díja az értéknyilvánítás minden 300 frankja után az eddigi 9000 korona helyett 7600 korona. • Az ajánlási díj az eddigi 5000 korona helyett 6000 korona. A csomagok expressz kézbesítési díja az eddigi 9000 helyett 11.000 korona. A távirat szódija a szomszédos álla­mokkal való forgalomban: osztrák 1300, lengyel 2300; az egyéb európai és Euró­pán kívüli forgalomban a szorzószám 17.000-ről 14.000 re csökkent. A belföldi forgalomban olcsóbb lesz a nyomtatvány, a postautalvány, a csomag- és értéklevélbiztosítás és a táviró. A nyomtatvány dija 50 gr-ig változat­lan, ezenfelül 50 gr-ként az eddigi 400 ko­rona helyett 31­0 korona A postautalvány új dija: 300.000 ko­ronáig változatlan, 500.000 koronáig az eddigi 5000 korona helyett 4000 korona.­­ A táviró belföldi szódija az eddigi­­ 1000 korona helyett 800.0 korona. A helyi­­ táviró forgalomban 50 százalékos dijmér­­í­sékléssel egy szó dija 400 korona (legki­­i­sebb dij 800 korona). A »Táviratlevél szó-­­ dija szintén 400 korona (legkisebb dij 800­­ korona). Itt még egyszer hangsúlyozunk két ok­tóber elsején életbelépő fontos változást. Ezentúl a képeslevelezőlapot, ha azon legfeljebb 5 szóból álló udvariassági kifeje­zés van, nyomtatvány-díjszabás mellett lehet bérmentesíteni. A szállítólevél hátoldalán­­és a csoma­gon a feladó a jövőben köteles feljegyezni, hogy a csomag kézbesíthetlensége esetén miként kíván csomagjával rendelkezni. Kiveszett néprajzi emlékek a csepregi járásban. A nemrég lezajlott soproni népviseleti versenyen sokaknak feltűnt, hogy a vár­megye negyedik járása, a csepregi nem szerepelt a kapuvári, csornai s a Sopron­­vidéki mellett. Sajnálatos ez két okból is. Megyénk déli része kevés kapcsolatot tart fenn Sopronnal. A tervszerűen végrehajtott találkozás sok értéket adhatott volna mind­egyik félnek. Sopronról talán tudnak Csep­­regen, de a mieink közül ugyan hányan jártak künn? Várjon sokan ismerik-e a hajdani iskolaváros régi hírnevét, mely nagy polgármesterünk, Lackner Kristóf tudni­­vágyó lelkének is az első formálást nyúj­totta? A fő ok, amiért a déliek kirándulásának elmaradását sajnáljuk az, hogy ez a vidék későn kapott vasutat s az ősi szokások hamvát még nem lepte be az uj idők füs­tös, kormos lehelete. Hiszen a népköltési anyagot is szép számmal gyarapította a Nagygeresd, Bük s Csepreg körül végzett kutatás. Maga Csepreg talán keveset mutat már fel a régi dolgokból. A népszokások ellensége, II. József úgy látszik hathatós pártfogókra talált itt törekvéseiben. Akkor­tájt még babonának hitték a vallás virágos ágának végén kipattanó rügyeket: a miku­lásjárást, a vízkeresztjárást stb. és rende­lettel óhajtotta II. József a vallás törzséről leoperálni. A drákói rendelet hatása alatt Sopron­ban elhallgatott a vihar elé való harango­zás, a papok s diákok nem füs­tölték meg vízkeresztkor tömjénnel a hívek házát s nem vésték bele a kapuba a 3 király monogramját. Csepreg történetírója, Farkas Sándor, ugyanebből az időből a maga városára nézve következő rendeletről számol be, aminekutána ősidőktől fogva tapasztaltatok, hogy némelyek a lakosok közül a Sz. Mik­lós napja előtt való estvéli vagy éjszakai időben különféle öltözetekben és álarcok­ban járnak házról-házra s a gyenge gyer­mekeket ép és helyes elmével ellenkező, ijesztő, csúfos figurákkal rettegtetik, nem kevés sérelmével a közönséges nyugoda­lomnak és éjszakai csendességnek. Kemé­nyen meghagyatik tehát, hogy senki a la­kosok közül úgy gyermekeinek, mint alatt­valóinak ezentúl meg ne bátorodjék en­gedni (se sz. Miklós előtti este, se Üdvö­zítőnk születése napján) az ily színes öltö­zetekben való járást, vagy házról-házra való énekelést, mire nézve szoros kötel­mükké tétetik a kisbiróknak, hogy járjanak el házról-házra és verjék keményen fejekbe eme rendeletet mind a gazdáknak, mind a gazdaasszonyoknak erősen lelkeikre köt­vén, hogy gyermekeiket ijesztegetni ezután se hozzájuk tartozóik, se idegenek által ne hagyják, hanem más illendő móddal ösztö­nözzék őket jóra. Ha pedig mégis akadna olyan, ki meg­vetve a határozatot, még ezentúl is a régi mód szerint házról-házra kóborolna, az olyas megfogatván, az ésőrök által a res­­tomba fog vettetni és 25 kemény pálca­ütéssel (ha asszonyi állat, 25 korbács-csa­pással) fog megfenyíttetni, a gazda pedig, ki m­egengedi házában az ilyesmit, 10 fo­rintra büntettetik.­­II. József az öltözködésben is rendel­kezett. A mider viselését eltiltotta, a zsidók szakálát pedig le akarta nyiratni. Jóval ké­sőbb 1815-ben ismét Csepregen akad drákói szigoruságú követője a tanácsban, mely véget vet a nagykarimájú kalap divat­jának, mert ez árnyékot borítván az arcára alatta megbújhatnak a gyanús emberek, ugyanakkor kimondják a halálos ítéletet,­­a veréssel kivarrott betyáros cifra szürkére is. Pár évvel később ismét rendeletet szegez­nek «a városban levő csendességet felza­varó hujjongatás, rikkogatás, annál inkább valamely mocskos verseknek és mondások­nak kurjongatása» ellen, így temették a magyar játékos kedv hajtásai s jellemző ruházata mellé a még megmaradt szokás­foszlányokat is. Volt még Csepregnek egy ősi nép­szokása, amelyet ICO éve­s magyar folyó­irat leírásából ismerhetett meg az ország. Pünkösdkor lófuttatást rendeztek a Répce mellett. A győztes, akinek néha 5 iramban is le kellett verni versenytársait, egy évig viselte a pünkösdi király címét s a díszes koronát a házára függeszthette. Természe­tesen nem ment ez minden tréfa nélkül, úgy hogy Frankenburg 1835 ben a pesti lóverseny szezon láttán visszasóvárgott Csepregre. »Annyi bizonyos, írja Emlék­irataiban, hogy a csepregi gyöpön tartani szokott paraszt lóversenyek, melyeknél a győző ujdonos ruhát kapott s a falu házá­ban 3 napig ingyen megvendégeltetett, már népünnepi jellegüknél fogva is sokkal mulat­­tatóbbak voltak.« Ez a csepregi népszokás is kihalt; né­met kiadása Doborjánban még a kiegyezés után virágzott egy darabig. Mi szüntette meg, arról hallgat az írás. Az egyre szeb­ben induló népművelési akció feladata lesz a még fennmaradt hímvarrásos, vagy szó­virágba szökkent emlékeket megőrizni s ismertté tenni. Dr. Csatkai Endre. A hölgyközönség szíves figyelmébe ajánlom Perl Jenő női- és gyermek-felöltő áruházát Győr, Baross­ul Q. (Baross-út és Kazinczi-u. sarok), ahol feltűnő olcsó árakért vásárolhat őszi- és téli női- és gyermek­kabátokat, melyek a legújabb eredeti párisi modellek után készültek. K4. Hasznavehetetlenné vált a város új autó­fecskendője. Tengelytörés — sima után. Pár hete érkezett csak meg a győri gépgyárból Sopron város tűzoltóságának új autófecskendője. Szép kocsi, finom kocsi és azt mondják gyors, mint egy repülő­gép. Volt öröm a tűzoltók közt. Ezzel csupa öröm lesz tüzet oltani, szólt az általános megállapítás, mert hamarabb kiér a veszedelem színhelyére, mint ahogy kitör a tűz. A régi szerkocsik s a kiérdemesült tűzoltó-lovacskák irigykedve húzódtak félre s mindenki a gyönyörű uj masina réz- és acélszerkezetét simogatta, tisztogatta. A na­pokban aztán próbaútra indult az uj auto­mobil-fecskendő. Büszkén, diadalmasan ló­dult ki a garázsból s gőgösen pöfögve siklott át a soproni utcákon. A tülkölésre, csöngetésre a kocsik, szekerek riadtan tér­tek ki az utjából s a járókelők megelége­detten szemlélték a technika legújabb vív­mányát, amely eleganciára, gyorsaságra annyira lefőzi a legfényesebb urasági foga­tot is. Hanem aztán akik visszatérni látták a ragyogó autófecskendőt! A Magyar­ utca sima kövezetén a gép­szerelvény megroppant, megtorpant s az elejére bukott, mint a szívén talált szarvas, amely két első lábára roskad. A soffőr, tűzoltók riadtan ugráltak le s hamarosan megállapították, hogy az autófecskendő első tengelye eltört. A tűzoltók érthetetlen­nek találták a dolgot, mert a Magyar­ utcá­ban sem árok, sem kátyú nincs, a gép meg se zökkent, tehát a tengely teljesen sima után roppant ketté. Az emberek megdöbbenve képzelték el milyen kataszt-

Next