Sopronvármegye, 1925. december (28. évfolyam, 273-296. szám)

1925-12-01 / 273. szám

XXVI. évfolyam, 273. száza­dra 2000 korona. Kedd, 1920. december 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra...................... 35.000 korona Negyedévre ...................... 100.000 korossá­irdetések felvét­elnek tarifális áron. RÁBAKÖZI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadó h­ivs.­al: SOPRON Szentgyörgy-nccs 11. Telefon 624 éa -146 Fiókkiadóhivatal és s­zzerkesztőség CSORNÁN, Erzsébet-sicca. Új rendelet a külföldi állampol­gárok kötelező jelentkezéséről. Budapest, nov. 30. A külföldi állampolgárok jelentkezése ügyében hosszas, előzetes tárgyalások után ma belügyminiszteri rendelet látott nap­világot, mely végleges intézkedéseket tar­talmaz a külföldiek tartózkodását és jelent­kezését illetően. A külföldi honosok jelent­kezését eszerint 1926 február elsejéig meg­hosszabbították. Ezen határidőn túl, az 1926 május elsejéig terjedő póthatáridőn belül az illetékes hatóságok csupán olyan esetekben mellőzik e jelentkezők elleni el­járás megindítását, ha hitelt érdemlően iga­zolást nyert, hogy a külföldi honos a ren­des határidőn belül, önhibáján kívül eső okból nem jelentkezett. A rendelet értelmében megváltozik a munkavállalás, alkalmazás céljából Magyar­­országra érkező külföldiek helyzete is, amennyiben a külföldi állampolgárok ezen túl csak a belügyminisztertől nyert előzetes beutazási engedély alapján léphetik át a határt. Az egyet­emi kereszt-botrány ügyében folyik a vizsgálat. Budapest, nov. 30. Az egyetemi kereszt-botrány ismeretes kíncs ügyében folyik a szigorú vizsgálat. Az egyetemen rendesen folynak az előadá­sok. Illetékes helyen kijelentették, hogy az egész ügy inkább egy szerencsétlen és sajnálatos véletlennek, semmint komoly eseménynek tekinthető. Valószínűnek lát­szik ugyanis, hogy a kereszt tisztogatás közben esett a pódium mögé. Valérián alezredes gyilkosa a Tábla előtt. Budapest, nov. 30. A budapesti Tábla ma kezdte el tár­gyalni a Kosztka —Valérián bűnügy feleb­­bezéseit. A gyilkosság iratainak ismertetése után az ügyész és a vádlott a bizonyítás kiegészítése érdekében terjesztenek elő indítványt. Mindketten sok új tanú kihall­gatását kérik. A védő előadja, hogy ugyanazon a napon, mikor Kosztka ar­t 4 és fél évi fegyházra ítélte a törvény­szék a vádlott feleségénél hajnalig tartó fricsaja volt, amelyen azok a tanúk vettek részt, akik Kosztka ellen terhelő vallomást tettek. A bíróság a vacsora részleteit zárt tárgyaláson hallgatta meg, majd kihir­dette, hogy a bizonyítás kiegészítését el­rendelte és a tárgyalást elnapolja. A párki ©äffor-ärto. Budapest, nov. 30. A napokban Páris egyik legelha­gyottabb utcájában egy magányos autót találtak. A kocsiban a soffőr fi véres hullája feküdt. Másnap Fontainebleau mellett az országúton találtak egy autót a halántékán átlőtt, halott soffőrrel. Következő nap pedig Páris egyik legforgalmasabb útvonalán ta­lálták hasonló körülmények között egy kis taxi soffőrjét. A rendőrség megállapította, hogy a három gyilkosság tettese azonos egy Borg nevű 25 éves rovott multú fiatal­emberrel, aki miközben negyedik áldozatára vetette magát, rajta vesztett, a soffőr le­fogta és bevitte a rendőrségre. Az elvete­mült gonosztevő azt mondotta, hogy az éhség vitte rá a borzalmas bűntettekre. December 12-én kaput zár a soproni magyar színtársulat és helyet ad a­­ németnek. A polgármester és a színigazgató érdekes nyilatkozata a szezonválságról. — Egy hónapig fog játszani Sopronban a bécsújhelyi társulat. Azok a válsághírek, melyek nyomon kisérik az új igazgatót, mióta betette a lábát Sopronba, a napokban igen akut formát öltöttek. Városszerte beszélik, hogy So­­­mogyi a megrövidített szezont sem tudja kihúzni, vagy inkább végigszenvedni. Iva­nem­ már december 12-én csomagol­ és hátat fordít a kulturális közöny és réskvét­­lenség Csimborasszójának, Sopronnak. Azok a kevesek, akiknél a kultúra nem merül ki nagyképű mellveregetésben, meg­ütközve fogadták a hírt és napról napra várták az illetékes városi tényezők szerző­désre ütő nyilatkozatát, hogy ragaszkodnak legalább a lényegesen megku­tított szezon teljes lejátszásához, vagy ha az igazgató hitelt érdemlőleg kimutatja,­ hogy anyagi okokból képtelen vállalt kötelezettségét tel­jesíteni, akkor más utón módon gondos­kodnak a keserű pohár elmúltáról, vagyis hogy az ország első vidéki kulturvárosa ne maradjon szégyenszemre színház nélkül. Vártunk, vártunk, de hiába vártunk ?s végre is elfogyott a türelmünk s egyenesen megkérdeztük Thurner polgármestert, hogy mi történik a színház körül, illetve ami tör­ténik, a város tudtával és jóváhagyásával történik-e? A polgármester a következőket mondotta: — Én most szabadságon vagyok és csak fél füllel hallottam, hogy a Somogyi­­színtársulat 12-én át akar költözni Győrbe. Pozitive nem tudom, hogy mi kényszeríti erre a korai paks­olásra a direktort, de ha az üzleti könyvei kényszerítették erre az el­határozásra, nem igen látom az eszközt, amellyel itt lehetne tartani Szilveszterig. — Kinek van annyi pénze Magyar­­országon, hogy fel tudja venni a harcot a soproni közönség gyilkos részvétlenségé­vel ? Nem lehet tagadni, hogy a soproni közönség túlnyomó része nem jár szín­házba, köztük sokan olyanok, akik ezt anyagi helyzetüknél fogva könnyen meg­tehetnék. Mégis azt mondom, hogy ez a nagy részvétlenség független a direktorok művészi programjától. A soproni közöny legfeljebb utólag, a temetés után ismer el érdemeket. Nem egyszer, megtörtént az idei szezonban, hogyha Somogyi direktornak valami nem sikerült, többen jöttek hozzám, hogy: «mennyire máskép csinálta volna ezt Bodonyi!« Mondanom sem kell, hogy olya­noktól származik ez a megjegyzés, akik ál­landóan szapulták Bodonyit, mikor itt volt. Valószínű, hogy jövőre, ha Bodonyi vissza­jön, Somogyit fogják magasztalni Bodonyi rovására. A soproni közönség annyira kö­vetkezetes a közmondáshoz: a távollevőkről csak jót,­ hogy a jelenlevőkről csak rosszat tud mondani, még­pedig többnyire a maga közönyének és nem igazának indokolására. — És még egy különös kategóriája van a soproni kultur­közönségnek. Az, amelyik folyton kultúráról, tisztult hazafias és emelkedett erkölcsi szellemről beszél, viszont színházba csak akkor megy, ha a műsorplakátról már messzire virítanak a betűk, hogy «csak felnőtteknek!» Az ilye­nek igazán megérdemelnék a szégyent, hogy Sopron színház nélkül maradjon s mint valami elátkozott kastélyt messze elkerülje a magyar kultúra minden igaz, apostoli lelkű vándora. — Hogy a kérdéshez visszatérjek, ismétlem, semmi pozitívumot nem tudok a színház közeli terveiről, ez különben is a kultur­referens dolga, mindenesetre meg­próbálunk valahogy érvényt szerezni a szer­ződésnek. Ha máskép nem megy, talán kezdje a direktor a szezon tavaszi felét va­lamivel korábban a tervezettnél. De én úgy érzem, semmiféle szerződésnek nincs erkölcsi alapja ahhoz, hogy vele anyagi érvénybe döntsünk akárkit. A város nem tud az eddigi áldozatokon túlmenőleg se­gíteni a színházon s ha szabad folyást en­gednék a színházprobléma szőnyegre kerü­­lésekor bennem mindig feltornyosuló kese­rűségnek, azt mondanám, hogy hiú törek­vés kultúrát erőszakolni olyan közönség­rétegekre, melyek előtt idegen fogalom a kultúra és az az erkölcsi kötelezettség, hogy a kultúráért áldozatot is kell hozni. Erre a nyilatkozatra igazán nem volt mit válaszolnunk, azért a városházáról egyenest a színházba mentünk, ahova éppen akkor toppant be a pesti útjáról hazaérke­zett színigazgató. Somogyi direktor ezúttal elfolytatta panaszait és nem vágta szemünkbe a mi­napi megállapításunk ellen, hogy az idei igazán magas színvonalú prózaelőadá­sok be fogják csalni a soproni intelligen­ciát a színházba, a prózaelőadások deficites kasszaraportjait. Nem beszélt arról, hogy a Marica-várakozások mellett bemutatott »Orlov« mennyire nem­ váltotta be a­ hoz­záfűzött reményeket, hanem csupán a «szerződésszegés« vádjának cáfolatára szo­rítkozott. — Igaz, hogy december 12-én ideigle­nesen bezárjuk a soproni színház kapuit, ezzel azonban nem a közönséget rövidít­jük meg, mely a karácsony körüli napokban a szokottnál is ritkábban jár színházba. Mert a tavaszi szezont viszont április kö­zepe helyett március végén megkezdem már és az a tervezett egy hónap helyett hat, esetleg nyolc hétig fog tartani. De­cember 12-étől kezdve csak Győrben játszunk, de ez nem zárja ki azt, hogy egy-két nívósabb vendégjátékra pesti sze­replőkkel át ne ruccanjunk­­Sopronba. Egy ilyen vendégszereplés keretében óhajtjuk teljesíteni a Frankenburg Irodalmi Körrel szemben vállalt kötelezettségünket is, a pályázat nyertes darab, vagy darabok­­ elő­adását. A direktortól kapott információk más oldalról aztán váratlan kiegészülést nyertek. Azt hallottuk, hogy amint kiteszi Silábát Sopronból a magyar színtársulat, másnap, azaz december 13-án már kaput nyit a bécsújhelyi opera, operett és próza együttes és teljes egy hónapig fog játszani a sop­roni színházban. A népszavazás óta ez lesz az első eset, hogy a soproni szín­padon huzamosabb időre szóhoz, jut a német múzsa. A bécsújhelyiek nevében Rolet igazgató tárgyal a várossal és a tár­gyalások oly előrehaladott stádiumban van­nak, hogy állítólag ma már alá is írják a szerződést a városházán. Azt is hallottuk, hogy »felsőbb helyen« tették a német szin társulat bevonulásának útját­­ily meglepően gyorssá és simává. Ne érttessünk félre, mi nem emelünk elvi kifogást a német színház ellen. A­dott mindenki, aki a kultúra nevében jő, egyéb-

Next