Sopronvármegye, 1926. február (29. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

telkeken. Szóval csak a földbirtokreformot kellene haladéktalanul végrehajtani ahhoz, hogy a város is, meg a magánosok is építkezhessenek s egy csapásra segítve le­gyen a példátlan soproni lakásviszonyokon. Nem közömbös, Sopront milyen felkészült­ségben fogja találni a lakások fölszabadí­tása. A katasztrófa elhárítására valamilyen megoldást mindenesetre kell keresni és találni. SOPRON VÁRMEGYE 1926. február 1 Peyer Károly szocialista képviselő és egy nemzeti munkavédelmi ezredes pere a soproni járásbiróságon. Egy Isternbergi közgyűlés utóhangjai. — „Közérdekű levelek“ egy szocialista gyűlésen. — Peyert becsületsértésért 5 millióra ítélték. Peyer Károly szociáldemokratapárti nemzetgyűlési képviselő egy ismert balol­dali politikus, volt m. kir. belügyminiszter egy érdekes politikai hátterű becsületsértési per vádlottjaként állott tegnap a soproni kir. törvényszék büntető járásbírája előtt. A per előzményei jó két és fél esztendővel ezelőttre nyúlnak vissza. 1923 július 15 én a magyarországi bánya- és kohómunkások szövetségének brennbergi csoportja taggyűlést tartott Brennbergben, melyen a központ kiküldött­jeként Peyer Károly jelent meg. A képviselő elnökölt a gyűlésen is. A gyűlésen várat­lanul megjelent Szegfy huszárezredes is, kiről utólag kiderült, hogy a nemzeti mun­kavédelmi osztag szénügyi referense. A közé­p­nyomtatvány csomagot tartott, mely*,.. . eyer Károly me.. ■ .a, hogy a Gálócsy-féle »közérdekű rendek« ismert röpiratait tartalmazza. Ezek a röpiratok rendkívül gyűlöletesek a szociáldemokrata érzelmű munkásság előtt, mert állandóan támadja őket és vezetőiket becsmérlik. Pe­yer tehát megkérdezte az előtte ismeretlen Szegfűt, hogy milyen alapon kíván részt­­venni a kizárólag szövetségi tagok részére rendezett gyűlésen. Miután kielégítő választ nem kapott, a rendőrhatóság jelenlévő kép­viselőjéhez fordult, hogy távolítsa el Szegfyt a gyűlés színhelyéről, minthogy azon a ta­gokon kívül csak a rendőrhatósági enge­délyben felsorolt hivatalos személyek ve­hetnek részt. A rendőrtisztviselő azzal ta­gadta meg a kérés teljesítését, hogy az el­távolításra nincsen ok, de még Szegfynek mint szénügyi referensnek joga van jelen lenni. Peyer erre a gyűlés résztvevőit szólí­totta fel, hogy állítsanak két bizalmi férfit Szegfy mellé és ha meg akarja zavarni a gyűlést, némítsák el. Neki ugyanis az a gyanúja, hogy az illető »kormányspicli«, akinek szándékai vannak a gyűlés ellen. Szegfy nem várta meg, míg Peyer kíván­sága teljesedésbe megy, hanem sarkon for­dult és az akkori laptudósítások szerint a »munkások abcugolása és gúnyolódása közben« elhagyta a gyűlést, mely azután zavartalanul folyt le. Pár nappal később Szegfy ezredes becsületsértés címén feljelentette Peyert, mert a gyűlés színe előtt általa használt kifejezéseket magára nézve sértőnek találta. A per azonban csak tegnap került főtár­gyalásra, mert előbb két kérdést kellett tisztázni. Az első volt Peyer mentelmi jogának felfüggesztése a nemzetgyűlés által, mert tudvalévően aktív képviselőt enélkül bíró­ság elé állíttatni nem lehet. Azután el kel­lett dönteni a kérdést, hogy a nemzeti munkavédelem szervei közhivatalnokok-e, tehát mint hivatalból felhatalmazásra üldö­zendő ügyekben, ügyészi képviselettel kell e a vádlott ellen fellépni, vagy rá kell bízni a sértettre, hogy mint magánvádló szerez­zen magának elégtételt. A kérdés több fórumot megjárt s vé­gül a győri ki­. tábla jogerősen úgy dön­tött, hogy ha a nemzeti munkavédelem szervei közhivatalnokok is, jelen esetben akkor sincs helye ügyészi vádképviselet­nek, mert Peyer inkriminált tényállításai va­lódiság esetén sem alkalmasak arra, hogy a sértettet bűnvádi vagy fegyelmi eljárásnak tegyék ki. Ezek után tegnap mint magánvádas bűnügy került a per dr. Csesznák Elemér büntetőjárásbíró elé, aki először a szemé­lyesen megjelent vádlottat, Peyer Károlyt hallgatta ki. A vádlott nemzetgyűlési képviselő azzal védekezett, hogy ő mint elnök kötelessé­gének érezte a gyűlés zavartalan lefolyásá­nak biztosítását és mivel joggal hihette hogy a »közérdekű levelek« kel a kezében megjelent ismeretlen ur láz ülés megzava­rása céljából jött, szükséges­nek találta el­­távo­ítatását. Tagadja, hogy a főmagán vádlót megsértette, sőt — úgymond — in­kább hálára kötelezte, mert igy az incidens után sértetlen távozott, míg ha ott marad és kihívja a­­munkásság haragját, esetleg bántalmazásoknak teszi ki magát és nyo­morba, szerencsétlenségbe dönti a mun­kásokat, akik a tettlegességre ragadtatták vo­la magukat. Ezután több tanút, köztük egy detek­tívet hallgatott ki a bíróság, akik egybe­hangzóan vallották, hogy az inkriminált ki-­­fejezések úgy hangzottak el Peyer ajkáról, amint azokat a sértett feljelentésében fel­tüntette. Czesznák dr.-nak e vallomások alapján aggályai támadtak, hogy váljon tényleg csak egyszerű becsületsértés és rágalmazásról, vagy súlyosab bűncselekmé­nyekről, izgatásról, vagy hatóság elleni erőszakról van e szó és szükségesnek látta meghívni a tárgyalásra a kir. ügyészség elnökét. Sándor Béla kir. ügyészségi elnök csakhamar megjelenik a tárgyaló teremben, azonban a tanúvallomások áttanulmányo­zása után kijelentette, hogy nem lát okot eredeti álláspontjának megváltoztatására, vagyis az ügybe nem avatkozik bele. A vádlott indítványozta ezután, hogy mivel a kihallgatott tanúk az egy detektív kivételével maguk is a nemzeti munkavé­delem közegei, tehát bizonyos mértékben érdekeltek, hallgassák meg az ő négy tanú­ját is, akik szintén jelen voltak a gyűlésen s akiket magával hozott a bíróságra, tehát nyomban előállíthatók. A bíróság ezt az indítványt elutasította és befejezettnek nyilvánította a bizonyítási eljárást. Szegfy ezredes annak kijelentésére szorítkozott, hogy miután jelenleg is köz­­szolgálatban áll,­­kénytelen vádindítványát fenntartani. Schwarz Jenő dr. ügyvéd véd­­beszéde után a bíróság meghozta ítéletét, mely bűnösnek mondja ki Peyer Károlyt becsületsértés vétségében s ezért a 92 § alkalmazásával 5 millió­­ fő- és 5­0 ezer­­ mellék­pénzbüntetésre ítéli és a költsé­gek megfizetésére kötelezi. Súlyosbító kö­rülménynek veszi az indokolás a sértett közhivatalnoki mivoltát, viszont enyhítőnek azt, hogy a vádlott büntetlen előéletű és hogy a­­sértett közhivatalnoki mivoltával nem volt tisztában. Szegfy ezredes az ítéletben megnyu­godott, vádlott és védője megfelebbezték és semmiségi panaszt jelentettek be Peyer tanúinak ki nem hallgatása miatt. Bélyegzőket legolcsóbban készít Vá­­radi Ignác, Ötvös­ utca 8. A soproni Irodalmi kör hetedik matinéja. Reviczky Gyula tragédiája és az „Ellák“ tragi­kuma. — Nagy közönség hallgatta végig Benedek Zoltán és dr. Hein Tádé előadását. Szombaton vagy húsz embert kérdez­tem a Frankenburg matinék törzsközönsé­géből : eljön-e holnap délelőtt a Városi Moziba. A válasz mind a húsz esetben negativ volt . . . Tényleg egyiküket sem láttam ott másnap s a hatalmas terem mégis csaknem egészen megtelt. Kis diá­koktól, ismert magasrangu hivatali funkcio­náriusokig, minden rendű és mindenféle közönség. Íme: nem 20—30 ember állít magának előadókat, hanem a matinék és az előadók teremtenek maguknak közön­séget. Előadásról-előadásra, vasárnapról­­vasárnapra többet. Érdemes ezt feljegyezni. Vasárnap Benedek Zoltán ny. rendőr­­főfelügyelő beszélt Reviczky Gyuláról, a költőről, az Er mellett támadt új nap . Ady előre küldött csillaghirnökéről. Ama csillag óta, asimely a bethlemi istálló fölött ragyo­gott, mindig szépek, ígéretesek voltak ezek az égi követek és mindig egy volt a sor­suk : elhomályosultak a felkelő nap fényé­ben. Egyként törvénye ez az étheznető, a bibliai és az irodalmi kozmosnak. Reviczky­­nek volt még egy külön, saját tragédiája is, a beteljesülés előtti korai hullás a 84 éves tüdővész halálba és a schopenhaueri pesszimista világnézet nirvánájába vitte. Be­nedek Zoltán minden oldalról megvilágította a Reviczky tragédiát, az elhomályosuló és korán hulló költőcsillag sorsát és azt, ami végzetes sorstragédiák következetességével tér vissza annyi dolgavégezetlen távozott magyar költő életében. Csokonay, Petőfi, Reviczky, Ady. Mélyrenéző, mélyre látó szemléléstől, igazi irodalmi élményből fa­kadt Benedek Zoltán mondanivalója és el tudta mondani, megtudta láttatni másokkal is. Keresettség, kritikai sablon és póz nél­kül való volt az előadása, egyszerű, de színes és szemléltető, kerek és teljes képe­ket adó mondatok folytak az ajkáról, sze­rencsés kézzel választotta meg a hangulat­­keretet a költő elhomályosult, melancholikus tónusú, de rendkívül vonzó és megnyerő vonásokkal teljes portréjához. Az előadó szívvel, valami ösztönösen megértő, termé­szetes intelligenciával és nagy szeretettel nyúlt témájához, magától értetődik tehát, hogy teljes sikert aratott. A forró és lelkes taps, mely előadása nyomán felzúgott, újból aláhúzta a régi igazságot, hogy az irodalom megértése és megéretése nem olyan tudo­mány, melyre csak szakdiploma képesít. Ahány ház, annyi szokás, ahány eszté­tikus, annyi tragikum elmélet. Ebből a meg­állapításból indult ki a másik előadó, dr. Hein Tádé bencéstanár, aki szintén iro­dalomtanár és esztétikus, tehát egyéni íze volt az általa kifejtett tragikum elméletnek is. Az élet valóságai gyakran kemények és igazságtalanok — ismerte el az előadó, a tragikumhoz mégis megkívánja, hogy har­monikus érzéseket váltson ki belőlünk. Például egy viruló szép fiatal leány holtan összeesik az utcán. Kétségbeesünk a sors igazságtalanságán, de aztán eszünkbe jut­hat, hogy ki tudja mennyi rosszat, csúnyát, tartogatott a jövő ennek a fiatal lánynak. FebruárDessewffy Bella­­ operaénekesnő és­ Horváth József hegedűművész ■ HANGVERSENYE. Csütörtök Jegyek MflHR könyvkereskedésben. Fischer Emil divatáruháza Sopron, Várkerület 43. Telefon 157. Príma feh­ér férfi ing K 141.000 Prima frakking K 155.000 Selyemszövetek Menyasszonyi fátyol Glace keztyük Álarcok Koszorúk Csipkék

Next