Sopronvármegye, 1927. január (30. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-01 / 1. szám
Mai számunk melléklete: Sopronmegyei Gazdák Lapja. XXX. évfolyam, 1. szám. Ára 33 fillér. Szombat, 1927. január 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy hónaljra —------------ 280 pengő Negyedévre-----------— — 800 pengő Hirdetések felvétetnek tarifális áron. •aagá—i m ír • ,ina;TMB^fir^i¥y7W»Tri1^^ UásAKÖZI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: SOPRON Várkerület 117. (Szentgyörgy-ucca 11.) Telefon 524 és 446. Fiókkiadóhivatal CSORNA, Erzsébet-ucca Az uj esztendő. Sejtelmes arcát még sűrű fátyol fedi. Szilveszter-éjszakai sötétből kibontakozó alakján még minden makulátlan, lázba ejtő, hófehér és uj. Ruhája suhogó selyme, lángot fakasztó szemei, mámoritó mosolya üdvöt és gyönyört igér. A magyar história nagy bálján minden szem őt nézi, minden ajk hozzá szól, minden szó-konfetti, muzsika, dal, imádság, fohász, könyörgés, vágy, sóhajtás csak feléje száll. Minden összecsengő pohár-pár őt köszönti, minden harangszó neki zeng hozsannát Mámorba ejtő, mint egy mitológiai istennő, sejtelmes, mint egy szépséges bibliai titok... csak a kezei ne volnának kegyetlenek!... így jött a tavalyi démon is. Ilyen fátyolosan, suhogó selyemben, sokat ígérőn, igy megimádva s most hogy ördögi arca alá merült a múlt mély tengerébe, háromszázhatvanöt napos hosszú utját-uralmát letört remények, teljesületlen álmok, kielégítetlenül maradt vágyak, véres verejtékezések, kinek és keservek kálvária útja jelzi. Temető maradt utána, melyben Trianonban elhantolt történelmi jogaink sirhalmai, szárnya szegetten aláhulló nemzeti reményeink fejfáinak erdejei mutatják szivszakgatón a világtörténelem legnagyobb igazságtalanságát, tőrrel orozva ledöfött ezeréves nemzetünk sötét tragédiáját . .. Harangszó, ujjongó öröm, hozsanna, virág fogadta, mikor jött és soha annyi magyar szív nem csalódott, soha annyi verejtékgyöngyös homlokot nem felhozott de még a gazdasági gondok borítja, mint a most múlt évben. Lesz-e elég balzsama, tapasza, gyógyítja az új démonnak, hogy meggyógyítsa sajgó sebeinket, felszántsa könynyeinket, kiengesztelje, felderítse borongó lelkünket, avagy az uj esztendő is oly kegyetlen kézzel korbácsolja véresre hátunkat, mint királynői köntösben jött s meztelenre vetkőzve távozó elődje cselekedte a mártír magyarokkal ? Bármi szenvedést tartogasson is titokzatos tarsolyában az uj esztendő sejtelmes arcú démona, bennünket, magyarokat, nem téríthet le esküdött utunkról. Ha százféle kínnal kövezett is utunk, ha véresre töri is talpunkat a göröngy, a mélységek aljáról, hova kilenc keserves évvel ezelőtt összetört testtel zuhantunk le történelmi trónusunkról, megyünk, tíz körmünkkel kapaszkodunk felfelé a meredek hegyoldalon, fel a csúcs felé, hová világtörténelemi hivatásunk, ezeréves becsületünk és bátorságunk jelölt helyet nemzetünknek. Csak vigyázzunk, ne lökdössük, tépdessük egymást pártpolitikai párbajok vad viadalmaiban, mert összetört tagokkal fogunk visszabuknia mélység aljára. Az óra elütötte a tizenkettőt, megfogtuk a malac fsilét és versenyre keltünk, hogy ki látja még az új esztendőre villanó új fényben elsőnek a szerencsehozó kéményseprőt. Mert a misztikus küszöbperc alatt, amíg sötétek maradtak a lámpák, senki sem szaladt a múlt tovatűnő sötét árnyai után, hanem a jövő rózsás reményei elé tárta szívének vágyó, piros karjait. Malacfül, kéményseprő, éjféli lámpaoltás— egyszerű babonák ezek, de a mindig újat, jobbat akaró emberi vágyakozás örökkévalóságában gyökereznek. Nekünk soproniaknak azonban 1926. és 1927. határmesgyéjén komolyabb, jelenvalóbb és élőbb szimbólum a régi babonáknál az, hogy tizenkettőt ütött az óra. A múlt esztendőnek voltak keserves csalódásai és fájdalmas veszteségei, de kétségtelenül megállapíttható, hogy igen nagy lépésekkel haladt előre a konszolidáció. Kiküszöbölődtek a bős / ,.ji, felekezeti és társadalmi ellentétek, megnyertük képviselőnek a kormány egyik legbefolyásosabb és legtetterősebb tagjái é, munkaképes lett a városparlament. Minden program, akarás, iniciatíva, vállalkozási szellem és szerencsés ötlettermelés előterébe nyomult a termelés, a lettekkel való jövőépítés nagy feladata. Ütött a tizenkettedik óra, ütött a cselekvések órája. Meg kell mutatnunk, hogy a béke talajának fáradságos megművelése és a szép programok kicirkalmazása nem a tehetetlenségünket áltató, feledtető, délibábozó levegőbeszéd volt. Hogy a számnál maradjunk, most a tizenkettedik órában 12 pontba foglaljuk a jövőépítés nagy programját, melynek megvalósítását Sopron közönsége, mely a múlt esztendőben annyi szép ígéretet kapott, joggal várja az újévtől. Az építés terhekkel jár, az anyagi nehézségek nagyok, mégis szeretnénk mához egy évre legalább mind a tizenkét pont alapkőletételének megtörténtéről beszámolni, ha a tetőalá hozásig minden vonalon nem is jutunk el. 1. Jobb utakat! Magyarországon talán Sopronban van legrégebben várost jelentő utcakövezet. De többé nem elégedhetünk meg őseink érdemeinek leszögezésével és nem tűrhetjük, hogy a Sopronból távozó idegen, talpát fájdítva, legtovább a borzalmas járdákat őrizze emlékezetében a helyi specialitások közül. A legdrágább tarifájú soproni bérautók kezéből ki kell ütni az érvet, hogy az soproni kövezet pusztítja a legtöbb autogummit. Kezdődjék meg a soproni utcák burkolatának fokozatos átcserélése aszfaltra. Ahhoz majd könnyebben és olcsóbban lesz megoldható a portalanítás nehéz problémája is. Ez elsősorban a belvárosi utcákra szól, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a külső perifiák új utcáin egy két napos eső után ma még térdig jár a sárban az ember. A csatornahálózatnak ki kell épülnie a legszélső házakig. 2. A lakásprobléma egyetlen megoldása : a minél nagyobb lendületű lakásépítés. Az újév magával hozza a lakások teljes felszabadítását. Forradalmi szű katasztrófa lesz abból, ha a lakásforgalom felszabadításakor a felmondásban részesülő lakók százai csak a már ma is meglevő lakásokban fognak válogathatni. Minden lehetséges állami és városi kedvezményben és támogatásban kell részesíteni a magánépítkezést, mely azonban még mindig oly drága lakásokat produkál, hogy a szerényebb néposztályok számára elkerülhetetlenül sürgőssé válik a középítkezés. A főváros az újévben több ezer kislakás építését kezdi meg; néhány száz, vagy néhány tucat erejéig módját ejtheti Sopron is a példa követésének. 3. Modern közlekedés. Az útproblémával elválaszthatatlanul összefügg a közforgalmi közlekedés problémája. Mi még nem mondtunk le a villamosvasút feltámasztásáról, mint a városháza hangadói. A megreformált és teljesítőképességében megsokszorozódó villanytelep új aktualitást kölcsönöz e kérdésnek. Ha máskép nem megy, kapcsoljuk a villanyos a brennbergi erőműtelepek energiafölöslegébe. Ha pedig viszszavonhatatlanul mégis ócskavassá válnék az egész villanyosberendezés, győri mintára akár közüzemben, akár magánvállalkozásban meg kell csinálni a rendszeres autóbuszközlekedést. Minden azon fordul meg, hogy a forgalmi eszközök igénybevétele ne legyen luxus, hanem olcsó. Enélkül menthetetlenül megbukik minden köz- vagy magánvállalkozás. 4. A jj közlekedés feltétele hogy eltűnjenek, vagy áthidaltassanak azok az akadályok, melyek a közlekedés kialakult új irányainak útját állják. A városrendészeti tervekben kijelölt új utcák megnyitása többnyire még a távolabbi jövő zenéje. De a Tschurl-átjáró lebontását és ezzel a Győri Vasúthoz vezető legrövidebb út megnyitását igazán meg lehetne már kezdeni a jövő évben. A Széchenyi-teret a vasútiállomással összekötő nyílegyenes utca folytatása lesz a volt Károly-laktanya köröl épülő új városrész felé a pályaudvar alatt vonuló alagút, melynek megépítése egyre közelebb rukkoló szükséglet. Addig is azonban, míg erre sor kerül, a vasútnak és a városnak feltétlenül meg kell építeni az Alsólővér utcai vasúti átjárók fölé a hidat. Mert lehetetlen állapot az, hogy az új városrész és a lővértelephez vezető legfontosabb útvonalat hosszú félórára eltorlaszolják a tolató Gysev kocsik és a fel s alá futkározó mozdonyok. A nyaralóváros felé. Pinezich terve grandiózus és nagyon szép, de magánvillákkal és a csekély befogadóképességű egyetlen városligeti vendéglővel és penzióval egyedül még nem lehet a csodaszép lővertelepből nagy idegenforgalmat csináló nyaralótelepet létesíteni. Kell ide még egy-két szálloda vagy penzió és pedig valamivel közelebb a belső részekhez, valahol a lőveruszoda és az Erzsébet-kert között. Mert ne felejtsük el, hogy a nyaraló rendszerint nagyvárosi ember, aki a hamisítatlan természet élén is szereti a modern kényelmet. 6. Üdülőtelep. Villák, szállodák, esetleg egy modern berendezésű hidegvízgyógyintézet csábíthatják ide az idegent, de arra is kell gondolni, hogy kispénzű soproniak, akik az év 11 hónapját idegölő kenyérrobotban. Mit vár Sopron az új esztendőtől ? A jövőépítés tizenkét pontja.