Sopronvármegye, 1927. január (30. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

4 SOPRONVARMEOYC 1927. január 1. A falu leggazdagabb leányának szerelme és keserves bönhődése. A láncok kivonultak miatta a templomból. — Hol imádkozhat a sze­­relmes lány?— Miért borult fel több héten át egy Sopronmegyei falu békességet Forró tüzes kemence volt az egész világ. Déltájt mindig úgy látszott, hogy az agyonégett föld a láthatárban süstörgő, fehér lángokban csavarodii fel a nap fehéren izzó lávájával elöntött égre. Az emberek szép piros barnára sültek akár a kemencében a kenyerek. Nyár volt. Ara­tási idő. Kimarad az aratástól a legügyesebb marokszedő lány. A kis sopronmegyei faluban — nevét nem nevezzük meg — mindenki belegör­­­­nyedt az aratás ősi, szűzi munkájába. A falu apraja nagyja künn fáradt a mezőn. Csak az öregek maradtak hon, a nyava­lyások, az ágyban kínlódó betegek. És még valaki. A tavalyi aratás legszorgo­sabb kezű, leghajladozóbb derekú marok­szedője, a falu legmódosabb gazdájának a leánya. Míg a többiek künn pörkölőd­­tek a parttalan határban, a falu leggazda­gabb leánya még csak ki se lesett tavalyi aratótársaihoz. Otthon maradt. És egyre a vendégszoba árnyékos, szellőzetlen sö­tétjét kereste. És egyre hullatta orcája piros szirmait. Míg végre olyan lett mint a fehér virág. Az aratás sűrű vadonjában dőltek, egymásután dőltek ki a kemény hétköz­napok, mint az őserdőben az ezergyö­­kerű, százados fák. Millió verejtékcsepp olvasztotta ki gyökereiket a kőkemény földből. Mikor hat gőgös, nehéz szálfát kirángattak az emberek, mindannyiszor rá­buktak egy friss zöld­, napfénypatyolattal leterített tisztásra. Ez volt a vasárnap. A fényességes orcája vasárnap mindenki szívét megduzzasztotta jósággal, hálával, nagy-nagy élet szerelemmel. A jóság, a hála, az élet szerelme pedig kibuggyant az emberek szívéből, mint tavaszszal az élet nedve a zsendülő fákból és szétte­rült orgonás, tömjénillatos szent énekek­ben, öregbetűs imakönyvekből kikönyör­­gött, tízezerszer elmondott imádságokban. A vasárnap délelőtti nartymisén dalolt , mindenki, kinyíltak a szívek, ömlött belő­­j­­ük a mezőn fogott napfény, hogy a kis­­­falusi templom megtelt hallelujás glóriá­val. Csak egy valaki nem dalolt: a leány, aki az idén nem ment el marokszedni. Nincs k! megkoszorúzza a Mária képet. Elporzottak az aratás utolsó napjai is.­­ A határ megárvult. Szomorú tarló maradt­­ a bőséges élet után. Az aratásnak vége volt. Minden évben, mikor betakarították a tagokról az utolsó kék búzavirágokból­­ koszorút fonnak és azzal megkoszorúzzák a határ szélén levő Szűz Mária képet. El­készült az idén is a szép koszorú hogy, elvigyék Szűz Máriának. Mikor azonban el akart vele indulni az arató sereg, této­­­­ván néztek össze. Valaki hiányzott közü­­­­lök. Aki már három év óta mindig meg­­­­koszorúzta a képet. A leány, akinek az­­ arca az idén elhalványodott, mint a fehér­­ virág.­ „Beteg vagyok ... fáradt.. .*• Ekkor jöttek csak rá egységesen, gya­­■ nakodón, hogy a leány az idén nem volt­­ velük aratni. Elmentek hát érte, a falu leg­­­­gazdagabb gazdájának házába. A hátsó­­ szobában ült most is a leány. A homály­­­­ban. Az aratók megmondták mi végre jöt­­­­tek, hogy koszorúzza meg az idén is a boldogságos Szűz képét. A leány nemet mondott. Nyirkos, didergő hangon felelte, hogy mindenki belefázott, aki hallotta: „Nem tehetem, beteg vagyok ... fáradt“. És elkezdett zokogni a dohos levegőjű szobában ... Mit lát a falu szeme, mit hall a falu füle ? Más koszorúzta meg hát az idén a képet. Ettől kezdve rágni kezdte a leányt a pletyka. A falu szeme, amely az aratás alatt csak az Isten gyönyörűséges áldását látta, most a ráérő délutánokon egyszeri­ben észrevette, hogy milyen fakó a leány orcája, hogy piros és barna foltok ütik át az arcbőrét. A falu füle, mely hat héten át csak a kasza pengését, a hulló kalá­szok halálos énekelését hallotta, most föl­fogta azokat a panaszos, fájdalmas sóha­jokat, melyek a leány ajkáról lehullottak a nagy mise alatt. "És a falu szája beszélte nyersen, kíméletlenül, őszintén, amit a szem látott, a fül hallott. Végzetes szerelem. Már mindenki tudta. A legrátartóbb, a legszebb leány a faluban bűnös szere­lembe tévedt. Egyelőre várlak. Múltak a hetek, a hónapok. Már őszbe lankadt a tüzesszárnyú nyár. A leány, akit az egész falu figyelt, ismét vidám, jókedvű lett. Az arcára őszre kinyíltak a nyáron lefagyott rózsák. Összesugtak-bugta­k az emberek. Valamit nem találtak rendjén. Csendőrök. Egyik délután csendőrök jelentek meg a faluban. A legmódosabb gazdát keres­ték, annak is a leányát. A leány mindent tagadott. A csendőrök kutatni kezdtek. Még az őszi tarlóra kihordott trágyát is felkavartatták. És egyszerre az egyik a halálsápadt leány elé odamutatta a bűn­jelet. Egy több hónapos méhmagzat fosz­lányait. A lány sírva vallott. Fölborul a kis falu békéje A falut a csendőrök megjelenése tel­jesen felzavarta. Úgy látszott, hogy már örökre a szájukban fogják hordani az em­berek a megesett leány tragédiáját, mint a latin halottak az obulust. Nagy végre úgy ahogy elcsitult a szó, a pletyka. A bűnre tévedt leány egy ideig ismét a hátsó szo­bában hullatta könnyeit. Mikor azután a falu elhallgatott, kezdett ismét járni ide is, oda is. Eleinte csak bódultan, mint az alvajáró, később a régi biztonsággal. Egyik vasárnap ismét elment templomba. Egye­nesen a régi helyére ment, ott ahol a leányok állnak. Úgy tett, mintha nem venné észre, hogy pattannak el mellőle jobbról is, balról is leánypajtásai, akik eddig sze­retőn simultak az életéhez. Imádkozott, azután buzgón énekelt. Kivonul a templomból a megesett leány mellől a többi leány. Mikor a misének vége lett, egyedül indult haza felé. Megjegyzéseket hallott, de kiejtette őket a füléből. Másik vasárnap újra elment misére és ismét szokott he­lyére állt. A pártában lányok közé. Mise közepén egyszeriben nagy indulás zajlott fel a templomban. A­­leányok valameny­­nyien elvonultak mellőle és a templom hátsó részében állapodtak meg. Egyedül maradt, teljesen egyedül a leányok szá­mára fentartott helyen. Nem tudott össze­­roskadni a szégyentől és a fájdalomtól. Valami fölfelé vonta, emelte. Az ének, mely az övével együtt szállt fölfelé , az égnek. Az ének, mely nem oldódott fel az ő bű­nös szivének énekétől. Beleavatkozik a plébános és az elöljáróság így történt még két vasárnapon ke­resztül. A lányok nem akartak egy helyen lenni vele. A harmadik hét közepén a falubeli legények felkeresték a plébánost és megkérték, tiltsa el a bűnös lányt a nem neki illő helytől. Nem jutottak nekik eszükbe Krisztus szavai : „Aki bűn nélkül van közületek, az dobja rá az első kö­vet". (János ev. 8. fej., 7. v.) A plébános mit tehetett, mit nem, a békesség kedvé­ért elhivatta a megesett leány bátyját és a lelkére beszélt neki, hogy húgának tilt­sák meg, hogy mégegyszer a lányok közé álljon, mivel a helyet nem érdemli meg, az istentiszteletek rendje és a hívek közti békesség ezáltal felborulna. A legényben először vad harag torló­dott fel. Keményen kijelentette, hogy akkor inkább egész családjával kilép az egy­házból, majd dacosan azt felelte, hogy a húga csak azért is eddigi helyére fog menni a templomban. Ezzel elrohant. Közben a falu elöljárósága is bele­avatkozott a dologba. Tudomására hozták a leány családjának, hogy az egész falu békéjét kavarják fel, ha nem teljesítik a plébános kívánságát, mely nem is annyira a plébánosé, mint az egész falué. A tévedt le­g szomorú karácsonya. Az egész falu ellenséges hangulatá­val nem mert a leány családja szembe­szállni. Megadták magukat. Karácsonykor, a Szeretet királyának születése napján már nem a lányok között hallgatta az éjjeli misét a vétkezett és megbünhődött leány . . . Parragi György. Vasárnap. enbe^ ©*'■ Q? Sándor Várkerület 17. Kuscsarnok man­éit NSI divatáruk: Női ingek, hímzett................... 23.000-től Női bugyik »........................ 23.000-» Női ingbugyi »........................ 89.000- » Kombine....................................... 55.000- » Férfi divatáruk­­ Férfiing, 2 gallérra!....................75.000-től • fehér............................. 85.000- » Gracii alsónadrág........................43.000- » Nadrágtartó.................................. 17.000- » Pulóver gyapjú...................• 165.000- » Selyemnyakkendő......................... 19 000- » Selyemsálok.................................. 29,000- » Zoknik, harisnyák* köztün­k állandóan alkalmi árban Harisnyaforrás! A legszebb kivitelű­ ékszerek, valamint pontos járású tölt­és zsebóráik jótállás mellett olcsón beszerezhetők GRUBER DÁVID órás és ékszerésznél Sopron. Várkerület 33. Tisztviselők, katonák és diákok árkedvezményben részesülnek. hu & farsangi szezonra estélyi« és déli ruhikat) úgyszintén köpenyeket m legszebb kivitelben snélyen lessél« illott érek»« késsil Kémén női divatterme SOPRON. VARKiRÜLSr 115 , I. m

Next