Sopronvármegye, 1927. április (30. évfolyam, 74-97. szám)
1927-04-01 / 74. szám
2 annak idején a villanykérdésben Brennbergbánya mellett szavazott, kifejezést adott a villanytelep vezetőségével szembeni bizalmatlanságinak, miért nem szólalt fel akkor a főtanácsos? Akkor ránk presszionálták azt, hogy olyan villanytelepet épít majd a város, amilyen nincs egész Európában. Schurmár felszólalásából kiderült, hogy cháosz van az építkezés körül, így gazdálkodni a polgárság pénzével még sem lehet. Kijelenti, hogy semmi toldozás-foldozásba nem megy bele, addig egy fillért se adjanak ki tovább, míg egy felelős embert ide nem hoznak. Balogh- Kovács Sándor elmondja, hogy a magasépítkezésért mostantól kezdve vállalja a felelősséget. A villanyügyi botrány! Priezich István dr. megállapítja, hogy ez a villanyügy egy botrány. (Úgy van! Úgy van az egész teremben.) A felelősséget ezért a közgyűlés nem vállalhatja. A tizenkettedik órához érkeztünk el. Egy tapodtat sem mehetünk tovább felelősség nélkül, mert oly posványba érünk, hogy röhögni fog rajtunk az egész ország. Valamit kell csinálni, mert gyanúba kerül a polgármester, a tanács, az egész törvényhatóság. Scharmár és Meiszner dr. bizottsági tagok után Roth Gyula főiskolai tanár szólal fel. Végleges emberre van szerinte szükség a villanytelepen. Eddig is az volt a baj, hogy mindig változtak az emberek. Annak feltétlenül ellene van, hogy a Ganzgyár mérnöke vezesse az építkezést. Lehetetlen, hogy ugyanannak a gyárnak a mérnöke vegye át a gépeket, aki azokat szállította. Ne kötelezze le magát most még a város azáltal, hogy már most kinevez valakit a megszervezendő állásba. Ezt inkább tegye attól függővé, hogy mikép válik be az illető mérnök az átépítés alatt. Ellene van annak is, hogy a mérnöki hivatal alá rendeljék a villanytelep vezetőmérnökét. Adjanak ennek is olyan önállóságot, amilyen a vízműigazgatónak van. Pálovich István dr. Indítványozza, hogy 1929-ig ne szervezzék meg ezt az állást, míg le nem jár a városnak a szerződése Koch igazgatóvá. Ekkor meg fogják látni, mi fog történni Koch igazgatóval és akkor lehet majd igazgatói állás betöltéséről beszélni. Valk bányagondnok jobbnak látná, ha a villanytelep üzemi igazgatója nem városi tisztviselő lenne, hanem úgy lépne szerződésbe a villanyteleppel. Ezt a polgármester ellenzi.* Utóljára Weiler Béla szól a kérdéshez: „Nem bízom a jogászokban!" — Annyi balsiker után, — mondotta — azai történt, nem bízom senkiben és főleg nem a jogászokban. Egy 20 milliárdos építkezésről van szó, nem bízhatjuk ezt olyan emberre, akinél azt lesem, hogy jól telik-e le a próbaéve és megnyeri e a közgyűlés jóindulatát. Koch szerződése 1929 ben lejárt Ekkor úgyis új helyzet áll elő. Két évbe beletart az átépítés. Ne kössük le addig magunkat. 20 milliárdról van szó. Inkább kerüljön 200 millióval többe az építkezés, de mi aludhassunk nyugodtan, hogy az építkezés nem lesz elfuserálva. 9 szótöbbséggel a tanács győz. Szavazásra kerül a sor. A keresztény párt és a tanács tagjai leszavaztak a tanács javaslata mellett, összesen 36 an. A javaslat ellen szavazott le a Városi Polgári Párt. A tanács 9 szótöbbséggel győzött. Még három perc és a közgyűlés véget ér. A három perc alatt megszavaztak a tanácsnak egyhavi Indemnitást és elfogadták Bencsik Jánosnak azt a javaslatát, hogy a város járjon közbe, hogy a soproni ipa-rosok jussanak állami munkához. Bencsik még köszönetet mond a főispánnak és a polgármesternek, eddigi támogatásáért és ezt az iparosság nevében a jövőre is kéri. Az órán s/16. A közgyűlésnek vége. Bucsuzás és meghatott visszaemlékezés, tömeges köszönetnyilvánítások ünnepi hangulatában tartott tegnp rendes közgyűlést a soproni keresk. és iparkamara. A kereskedelmi miniszter rövidesen kitűzi az új kamarai választások terminusát, a választási előkészületek javában folynak. A példátlan hosszú lejáratú, 1911-iki keletű mandátum alapján működő tisztikarnak és beltagoknak alkalmasint ez volt az utolsó közgyűlése. Az elnöki megnyitó, melyet Spiegel Szigfried kormányfőtanácsos tartott, szokás szerint rövid, de érdekes és találó megállapításokban gazdag szemléje volt a magyar gazdasági élet aktuális jelenségeinek. Mindenekelőtt a felsőházi képviselők kiküldése kapcsán a vidéki kamainkat ért ismeretes sérelem elmondásával megokolta az elnök, hogya soproni kamara miért csatlakozott a pécsi kamara által a választások ellen benyújtott petícióhoz. A soproni kamara nagy nemzeti érdemei és presztízsének megvédése tette szükségessé ezt a lépést. (Helyeslés.) Indítványozza, hogy a kamara szorgalmazza a városnál a legintenzívebb lakásépítést. Nemcsak azért, mert az építkezés ad munkát a legtöbb iparágnak, hanem mert ha a lakások 1928májusában bekövetkező teljes felszabadítása a mai készületlenség és lakásínség állapotában találja a soproni iparosokat és kereskedőket, azok a legsúlyosabb válságnak lesznek kitéve. Közelebb jutottunk a vízumkényszer eltörléséhez. Törekednünk kell az ideális békebeli állapotok eléréséhez, amikor a becsületes, tisztességes polgár vízum és útlevél nélkül szabadon utazhatott, ahova akart. Akinek takarni valója van, az úgy sem vált útlevelet, tehát a mai rendszer édes keveset véd a bűnözők beözönlése ellen. Sajnálattal mutat rá, hogy az osztrákok túlzott követelései felborítással fenyegetik az új magyar osztrák kereskedelmi szerződést. A behozatali vámok túlzott mértékű leszállítása a hazai ipar halálát jelentené. Kedvező irányban haladnak a magyar cseh szerződés megkötését célzó tárgyalások Reméli, hogy az eredmény az lesz, hogy a magyar liszt és bor megtalálja régi piacait. Az adózás még mindig túl sok terhet rak az adófizetők vállára. Az államháztartás fölöslegei mutatják, hogy az adóprés erősebben működik, mint kellene. Reméli, hogy hamarosan eljutunk az egyfázisú forgalmi adó rendszerhez. A kiskereskedőknek legújabban beígért adóátalányozás a gyakorlatban a nélkülözni fogja azokat a hibákat, melyeket a kisipari adópausálé körül tapasztaltunk. Az üzleti élet szomorú pangásának enyhülését attól várja, hogya kormány az adópénzekből ne juttasson az iparosok és kereskedők rovására túlzott mérvű támogatást a szövetkezeteknek. A szövetkezeti eszme térhódítását megakadályozni nem lehet, de azt joggal kívánhatják a kevésbé előnyös helyzetben levő iparosok és kereskedők, hogy a szövetkezet csak saját tagjai érdekében fejthessen ki működést. A kamarai választókerületek beosztása. Az elnöki előterjesztések tudomásul vétele után dr. Talzs főtitkár jelentette, hogy a mosoni kamara területek megtartása érdekében indított erélyes akció teljes sikerrel járt. Ismertette ezután a kültagválasztó kerületek új beosztását, amit a keresk. miniszter felhívása és a 4 kültagot választó kismartoni sikerűlet elvesztése tett szükségessé. A tervezet szerint a csonka kamara is 32 kültagot fog választani, mint a régi, amennyiben Sárvár és környékéből, Tapolca és környékéből egy-egy új választókerületet alakítanak. Új kerületté alakul Csorna is, mely eddig Kapuvárral együtt, választott s ez állandó viszálynak volt oka a két vetélkedő ,rábaközi város lendülő ipari és kereskedelmi élete között. Az uj kerületi beosztás, melyet vita nélkül elfogadott a közgyűlés, a következő : Szombathely, Nagykanizsa, mindegyik 3—3 iparos és kereskedő kültagot, Magyaróvár 2—2 kültagot, Csorna, Kapuvár,Kőszeg, Körmend, Sárvár, Keszthely, Tapolca és Zalaegerszeg 1 iparos ,és 1 kereskedő kültagot választ. Az összes választottak száma 16 iparos és 16 kereskedő. Tekintélyes bevételi többlettel záruló számadás, nagy alapítványok, segélyek. Az 1926. évi zárszámadásokból kiderült, hogy a kamara igen tekintélyes összegű pénztári maradványok fölött rendelkezik. 976 és fél millió koronát költött el a múlt évben a kamara, csaknem 173 millióval kevesebbet, mint amennyit a költségvetés (1,149,435000 K) előirányzott. Ezzel szemben egyedül a 3 százalékos kamarai illeték: 1 milliárd 360 millió bevételt eredményezett Az összbevétel a kamatokkal, hátbérjövedelemmel, vegyesekkel és 618 milliós 1925. évi pénztári maradvánnyal együtt 2.123.474 ezer koronára rúg, tehát a pénztári maradvány 1926 december végén több mint 1147 millió korona Ez aztán a ragyogó zárszámadás ! A közgyűlés elhatározta, hogy a fölöslegből 40 ezer pengővel, azaz 500 millióval dotálja a kamarai tisztviselők nyugdíjalapját és 577 millióval felértékeli a pénzromlásos idők folyamán értéküket vesztett Derencsér és Taizs alapot. Az iparkiállítás utolsó anyagi és erkölcsi mérlege. Taizs dr. ezután előterjesztette az 1928 évi iparkiállítás végleges mérlegét, mely nemcsak erkölcsi, de anyagi tekintetben is a legszebb eredményt mutatja, amennyiben 250 millió korona tiszta nyereséggel zárult. Javasolja, hogy a kamara létesítsen ebből a szép összegből külön alapot, melynek jövedelmét ipari közcélokra fogják fordítani. A kiállítás fővédnökeinek, Frigyes főhercegnek Esterházy Pál hercegnek, Walkó és Bud minisztereknek, továbbá Simon főispánnak és Thurner polgármesternek önzetlen támogatásukat meghálálandó aranyérmet és díszes oklevelet küld a kamara. Ugyanezt a közgyűlés lelkes éljenzése közben átnyújtja Taizs dr. Spiegel elnöknek, mint a kiállítás sikere egyik főtényezőjének. Egyúttal kifejezést ad kívánságának, hogy az elnök töretlen testi és lelki egészségben még hosszú évekig fejthessen ki áldásos és eredményes közéleti működést. (Éljenzés.) Fényes erhibeit és agyagi ertkaévla elszámolásával ért véget a soproni kereskedelmi és iparkamara életének 16 éves sürtéselmi korszaka. Beretvási Pasztilla a legmakacsabb fejfájást is elmulasztja. SOPRON VÁRMEGYE 1927. április 1. A TINÓI ÉK bőségesen felszerelt raktárunkból főleg következő cikkeket ajánljuk: Valódi hhomniczi cérnaharisnyák, sokaik és gyermeksokerük, gyönyörű minőségek bámulatos olcsón. Férfi és fiú Ingék, gallérok, nyakkendők kivételes nagy választékban. Több mint 200 drb. legdivatosabb női és leánykakalap, minden színben és alakban, modern diszitéssel, 7 pengőtől feljebb. Cserkész, levente, egyenruházati és sportcikkek, kalapok, sapkák, dreszszek, kellékek stb. Női kalapalakítást gyorsan és divatosan 4 P- ért végzünk, Kolba Jenő divatáruháza Sopron, Várkerület 88. Telefon 393