Sopronvármegye, 1927. április (30. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-01 / 74. szám

2 annak idején a villanykérdésben Brennberg­­bánya mellett szavazott, kifejezést adott a villanytelep vezetőségével szembeni bizal­matlanságinak, miért nem szólalt fel akkor a főtanácsos? Akkor ránk presszionálták azt, hogy olyan villanytelepet épít majd a város, amilyen nincs egész Európában. Schurmár felszólalásából kiderült, hogy cháosz van az építkezés körül, így gazdál­kodni a polgárság pénzével még sem lehet. Kijelenti, hogy semmi toldozás-foldozásba nem megy bele, addig egy fillért se ad­janak ki tovább, míg egy felelős embert ide nem hoznak. Balogh- Kovács Sándor elmondja, hogy a magasépítkezésért mostantól kezdve vál­lalja a felelősséget. A villanyü­gy­i botrány! Priezich István dr. megállapítja, hogy ez a villanyügy egy botrány. (Úgy van! Úgy van­ az egész teremben.) A felelős­séget ezért a közgyűlés nem vállalhatja. A tizenkettedik órához érkeztünk el. Egy tapodtat sem mehetünk tovább felelősség nélkül, mert oly posványba érünk, hogy röhögni fog rajtunk az egész ország. Vala­mit kell csinálni, mert gyanúba kerül a polgármester, a tanács, az egész törvény­­hatóság. Scharmár és Meiszner dr. bizottsági tagok után Roth Gyula főiskolai tanár szólal fel. Végleges emberre van szerinte szükség a villanytelepen. Eddig is az volt a baj, hogy mindig változtak az emberek. Annak feltétlenül ellene van, hogy a Ganz­­gyár mérnöke vezesse az építkezést. Lehe­tetlen, hogy ugyanannak a gyárnak a mér­nöke vegye át a gépeket, aki azokat szállí­totta. Ne kötelezze le magát most még a város azáltal, hogy már most kinevez valakit a megszervezendő állásba. Ezt in­kább tegye attól függővé, hogy mikép válik be az illető mérnök az átépítés alatt. Ellene van annak is, hogy a mérnöki hivatal alá rendeljék a villanytelep vezetőmérnökét. Ad­janak ennek is olyan önállóságot, amilyen a vízműigazgatónak van. Pálovich István dr. Indítványozza, hogy 1929-ig ne szervezzék meg ezt az állást, míg le nem jár a városnak a szerződése Koch igazgatóvá. Ekkor meg fogják látni, mi fog történni Koch igazgatóval és akkor lehet majd igazgatói állás betöltéséről be­szélni. Valk bányagondnok jobbnak látná, ha a villanytelep üzemi igazgatója nem városi tisztviselő lenne, hanem úgy lépne szerző­désbe a villanyteleppel. Ezt a polgármester ellenzi.* Utóljára Weiler Béla szól a kérdéshez: „Nem bízom a jogászokban!" — Annyi balsiker után, — mondotta — azai történt, nem bízom senkiben és főleg nem a jogászokban. Egy 20 milliár­dos építkezésről van szó, nem bízhatjuk ezt olyan emberre, akinél azt lesem, hogy jól telik-e le a próbaéve és megnyeri e a közgyűlés jóindulatát. Koch szerződése 1929 ben lejárt Ekkor úgyis új helyzet áll elő. Két évbe beletart az átépítés. Ne kös­sük le addig magunkat. 20 milliárdról van szó. Inkább kerüljön 200 millióval többe az építkezés, de mi aludhassunk nyugod­tan, hogy az építkezés nem lesz elfuserálva. 9 szótöbbséggel a tanács győz. Szavazásra kerül a sor. A keresztény párt és a tanács tagjai leszavaztak a tanács javaslata mellett, összesen 36 an. A javaslat ellen szavazott le a Városi Polgári Párt. A tanács 9 szótöbbséggel győzött. Még három perc és a közgyűlés véget ér. A három perc alatt megszavaztak a tanácsnak egyhavi Indemnitást és elfogad­ták Bencsik Jánosnak azt a javaslatát, hogy a város járjon közbe, hogy a soproni ipa-­­­rosok jussanak állami munkához. Bencsik­­ még köszönetet mond a főispánnak és a­­ polgármesternek, eddigi támogatásáért és ezt­­ az iparosság nevében a jövőre is kéri. Az órán s/16. A közgyűlésnek vége. Bucsuzás és meghatott visszaemléke­zés, tömeges köszönetnyilvánítások ünnepi hangulatában tartott tegnp rendes közgyű­lést a soproni keresk. és iparkamara. A ke­reskedelmi miniszter rövidesen kitűzi az új kamarai választások terminusát, a választási előkészületek javában folynak. A példátlan hosszú lejáratú, 1911-iki keletű mandátum alapján működő tisztikarnak és beltagoknak alkalmasint ez volt az utolsó közgyűlése. Az elnöki megnyitó, melyet Spiegel Szigfried kormányfőtanácsos tartott, szokás szerint rövid, de érdekes és találó megállapításokban gazdag szemléje volt a magyar gazdasági élet aktuális jelen­ségeinek. Mindenekelőtt a felsőházi képviselők kiküldése kapcsán a vidéki kamainkat ért ismeretes sérelem elmondásával megokolta az elnök, hogy­­a soproni kamara miért csatlakozott a pécsi kamara által a válasz­tások ellen benyújtott petícióhoz. A sop­roni kamara nagy nemzeti érdemei és presz­tízsének megvédése tette szükségessé ezt a lépést. (Helyeslés.) Indítványozza, hogy a kamara szorgal­mazza a városnál a legintenzívebb lakás­építést. Nemcsak azért, mert az építkezés ad munkát a legtöbb iparágnak, hanem mert ha a lakások 1928­­májusában bekö­vetkező teljes felszabadítása a mai készü­letlenség és lakásínség állapotában találja a soproni iparosokat és kereskedőket, azok a legsúlyosabb válságnak lesznek kitéve. Közelebb jutottunk a vízumkényszer el­törléséhez. Törekednünk kell az ideális béke­beli állapotok eléréséhez, amikor a becsü­letes, tisztességes polgár vízum és útlevél nélkül szabadon utazhatott, ahova akart. Akinek takarni valója van, az úgy sem vált útlevelet, tehát a mai rendszer édes keve­set véd a bűnözők beözönlése ellen. Sajnálattal mutat rá, hogy az osztrákok túlzott követelései felborítással fenyegetik az új magyar osztrák kereskedelmi szerző­dést. A behozatali vámok túlzott mértékű leszállítása a hazai ipar halálát jelentené. Kedvező irányban haladnak a magyar cseh szerződés megkötését célzó tárgyalások Reméli, hogy az eredmény az l­esz, hogy a magyar liszt és bor megtalálja régi piacait. Az adózás még mindig túl sok terhet rak az adófizetők vállára. Az államháztartás fölöslegei mutatják, hogy az adóprés erő­sebben működik, mint kellene. Reméli, hogy hamarosan eljutunk az egyfázisú forgalmi adó rendszerhez. A kiskereskedők­­nek legújabban beígért adóátalányozás a gyakorlatban a nélkülözni fogja azokat a hi­bákat, melyeket a kisipari adópausálé körül tapasztaltunk. Az üzleti élet szomorú pangásának enyhülését attól várja, hogy­­a kormány az adópénzekből ne juttasson az iparosok és kereskedők rovására túlzott mérvű támoga­tást a szövetkezeteknek. A szövetkezeti eszme térhódítását megakadályozni nem lehet, de azt joggal kívánhatják a kevésbé előnyös helyzetben levő iparosok és keres­kedők, hogy a szövetkezet csak saját tag­jai érdekében fejthessen ki működést. A kamarai választókerületek be­osztása. Az elnöki előterjesztések tudomásul vétele után dr. Talzs főtitkár jelentette, hogy a mosoni kamara területek megtartása érde­kében indított erélyes akció teljes sikerrel járt. Ismertette ezután a kültagválasztó ke­rületek új beosztását, amit a keresk. mi­niszter felhívása és a 4 kültagot választó kismartoni sikerűlet elvesztése tett szüksé­gessé. A tervezet szerint a csonka kamara is 32 kültagot fog választani, mint a régi, amennyiben Sárvár és környékéből, Ta­polca és környékéből egy-egy új választó­­kerületet alakítanak. Új kerületté alakul Csorna is, mely eddig Kapuvárral együtt, választott s ez állandó viszálynak volt oka a két vetélkedő ,rábaközi város lendülő ipari és kereskedelmi élete között. Az uj kerületi beosztás, melyet vita nélkül elfo­gadott a közgyűlés, a következő : Szombat­hely, Nagykanizsa, mindegyik 3—3 iparos­ és kereskedő kültagot, Magyaróvár 2—2 kültagot, Csorna, Kapuvár,­­Kőszeg,­ Körmend, Sárvár, Keszthely, Tapolca és Zalaegerszeg 1 iparos ,és 1 ke­reskedő kültagot választ. Az összes válasz­­tottak száma 16 iparos és 16 kereskedő. Tekintélyes bevételi többlettel záruló számadás, nagy alapít­ványok, segélyek. Az 1926. évi zárszámadásokból kiderült, hogy a kamara igen tekintélyes összegű pénztári maradványok fölött rendelkezik. 976 és fél millió koronát költött el a múlt évben a kamara, csaknem 173 millióval kevesebbet, mint amennyit a költségvetés (1,149,435000 K) előirányzott. Ezzel szem­ben egyedül a 3 százalékos kamarai illeték: 1 milliárd 360 millió bevételt eredményezett Az összbevétel a kamatokkal, hátbérjöve­delemmel, vegyesekkel és 618 milliós 1925. évi pénztári maradvánnyal együtt 2.123.474 ezer koronára rúg, tehát a pénztári marad­vány 1926 december végén több mint 1147 millió korona Ez aztán a ragyogó zár­számadás ! A közgyűlés elhatározta, hogy a fölös­legből 40 ezer pengővel, azaz 500 millióval dotálja a kamarai tisztviselők nyugdíjalapját és 57­7 millióval felértékeli a pénzromlásos idők folyamán értéküket vesztett Derencsér­ és Taizs alapot. Az iparkiállítás utolsó anyagi és erkölcsi mérlege. Taizs dr. ezután előterjesztette az 1928 évi iparkiállítás végleges mérlegét, mely nemcsak erkölcsi, de anyagi tekintetben is a legszebb eredményt mutatja, amennyiben 250 millió korona tiszta nyereséggel zárult. Javasolja, hogy a kamara létesítsen ebből a szép összegből külön alapot, melynek jöve­delmét ipari közcélokra fogják fordítani. A kiállítás fővédnökeinek, Frigyes főherceg­nek Esterházy Pál hercegnek, Walkó és Bud minisztereknek, továbbá Simon főispán­na­k és Thurner polgármesternek önzetlen támogatásukat meghálálandó aranyérmet és díszes oklevelet küld a kamara. Ugyanezt a közgyűlés lelkes éljenzése közben át­nyújtja Taizs dr. Spiegel elnöknek, mint a kiállítás sikere egyik főtényezőjének. Egyúttal kifejezést ad kívánságának, hogy az elnök töretlen testi és lelki egészségben még hosszú évekig fejthessen ki áldásos és eredményes közéleti működést. (Éljenzés.) Fényes erhibeit és agyagi ertk­aévla elszámolásával ért véget a soproni kereske­delmi és iparkamara életének 16 éves sürtéselmi korszaka. Beretvási Pasztilla a legmakacsabb­­ fejfájást is elmulasztja. SOPRON VÁRMEGYE 1927. április 1. A TINÓI ÉK­ bőségesen felszerelt raktárunkból főleg következő cikkeket ajánljuk: Valódi hhomniczi cérnaharisnyák, sok­aik és gyermeksokerü­k, gyönyörű minőségek bámulatos olcsón. Férfi és fiú Ingék, gallérok, nyak­kendők kivételes nagy választékban. Több mint 200 drb. legdivatosabb női és leánykakalap, minden színben és alakban, modern diszitéssel, 7 pengőtől feljebb. Cserkész, levente, egyenruházati és sportcikkek, kalapok, sapkák, dresz­­szek, kellékek stb. Női kalapalakítást gyor­san és divatosan 4 P- ért végzünk, Kolba Jenő divatáruháza Sopron, Várkerület 88. Telefon 393

Next