Sopronvármegye, 1927. május (30. évfolyam, 98-122. szám)
1927-05-01 / 98. szám
&XX. évfolyam, 98 szám Ara 24 fillér.____ Vasárnap, 1927. május 1. OLOrizcTftsi Arai' Umtfin--------------Wdtfyedévre----------------Vasárnapi szám 1 hónapra *■' P«I* JG peng# «■ peng# r Abaközi közlöny POLITIKAI NAPILAP MMBWOHW8gimi rflnivTOraeciB3BB^^ H fitt Szerkesztöség és kiadóhivatalt SOPRON Váckarikal 117. (Szentgyörgy-acca 11.) Telefon 524. Flékkiadóhivatal CSORNA, Erzsébet-acca Mai számunk melléklete: Sopronvármegyei Gazdák lapja. A városi törvényhatósági bizottság indítson széles* körű akciót Sopron megmentésére! Fogjanak kését a kösgyűlési pártok a cél érdekében- — Szerezzen a város százmilliárdos kölcsönt beruházásokra és Sopron fejlesztésére- — Az állam a kölcsön törlesztésére engedje át Sopron állami adójának felét. Sopron város parlamentjének legutóbbi ülésén végre,arról az oldalról is, hol eddig puszta pofit mából égő tűzcsóvákkal, lobogó fáklyákkal futkostak a puskaporos hordók közeli és faji és felekezeti viták viharmagjait vetegették a terem padbarázdáiban összefogásra, együttnunkálkodásra, közös célra,egyesülésre, békére buzdító hangok hangzottak el. Kár, hogy a közgyűlés karnagyai és hangverseny rendezői nyomban kottába nem szedték a szélsőjobb békére hivó dalát, hogy a közgyűlési vegyeskar azon melegében be is tanulhatta volna. Mert valóban itt a tizenkettedik óra, hogy a háború és forradalmak elviharzása után Sopronra szakadt évek szenvedélyes politikai pártharcai és meddő személyi és párttusái után a városházi vezérek és pártok pihenőre tegyék a politikai párviaskodások pengéit és bunkósbotjait és egy célraegyesüléssel, közös, vállvetett munkával próbálják kiemelni a város kátyúba került kocsiját az útvesztőből. Mert Sopron régivágású echos szekere tengelyig süppedt a gazdasági válság iszapos sarába; évek óta ott vesztegel- tehetetlenül-, minden izom.. egybefonódására, egységeserőfeszítésre van szükség, hogy a szekér újra rámehessen a haladás, a boldogulás, az élet napsugarasabb országasára. Sopron jajkiáltásait immár az egész ország, sőt a külföld is hallja. A Bethlenkományiban és Sopron képviselőjében, Herrman kereskedelmi miniszterben meg is van a készség és akarás a hathatós segítésre, de ez mind nem elég. A kormánytól jövő könnyítések injekcióival, kendőzéseikkel, színes ígéretek szuggesztióival, tüneti kezelésekkel egyedül nem érünk célt. Alapos, átgondolt, gyökeres gyógymódra van szükségünk, ködömben csak lábbadozás, vánszorgás, vegetálás, esetés-botlás lesz az életünk. Friss vérre, szabadlevegőre, új artériákra, tápláló csatornákra van szüksége a sorvadó Sopronnak és valamennyi polgárának egyetakarására, egy uitán találkozására, különben elhervadunk mint a koszorúba kötött világ, elégünk benső lázunk tüzében, mint egy égve felejtett gyertyaszál, elpusztulunk, mint egy szárazra dobott hal. * A szélsőjobb békejobbját a városi közgyűlés minden pártja fogadja el s fogjon össze mielőbb minden kéz Sopron megmentésére. Üljenek össze pártközi értekezletre a pártok vezetői s vizsgálják meg Sopron sebeit. Tartsanak konzíliumot a város betegágyánál. Állapodjanak meg a gyógymódban: állítsák össze Sopron városfejlesztési programját. Kapcsoljanak ki minden párt- és világnézeti politikát és minden erőt, készséget, képességet és akarást csak a mentőprogramm realizálására fordítsák. Vezér, közkatona csak ezen munkáljon. Jövőépítésen. Ha az épület körül tört téglákat találunk, ne dobáljuk egy-más fejéhez, ne vérezzük meg egymást a gyanúsítások, oktalan kötekedések kődarabjaival. Ne sajátítson ki senki többé kez-,deményezési hitet, hazafiságot, jószándékot. Ami okos, üdvös és jó, azt akarja mindenki egy szívvel. S ha így, egy ösvényen találkozik össze minden igyekezet, elszántság, tudás és tenniakarás — Sopron kikelhet kórágyából, egészséges, nagy és erős lesz. Ha nem igylesz, ha nem ölelkezik össze minden szándék Sopron megmentésére, Sopron lenn marad a mélység alján, melybe a háború, forradalmak s a gazdasági pangás taszította ezt a jobb sorsra érdemes, ősi kultúrájú, kies környékű, hűséges magyar várost. Hogyan lehetne Sopronon segíteni? Százszor mondottuk már, elmondjuk százegyedszer: Gyárak idetelepítésével, nyaralóvárossá fejlesztésével, idegenforgalma emelésével, jó vasútpolitikával, állami és megyei közintézmények idehozatalával, modern gőzfürdő létesítésével, bérházak építésével, autóbuszjáratok bevezetésével és — amit legelőször kellett volna említenünk — egy államilag garantált százmilliárdos külföldi kölcsön felvételével mindezek megvalósítására.Szinte látjuk, mint veri ki a hideg verejték ez utóbbi sorok olvasása után Thinner polgármester, Huber főszámvevő, sőt magának Bud pénzügyminiszter úrnak is goudfelhős homlokát, és mint szökken szánakozó mosoly egyik-másik szűk horizontú hitetlen városi virilis szája szélére. Száz milliárdot Sopronnak? Ugyat, miből törlesztené Sopron ezt a nyomasztó terhet és miből fizetné a tőke horribilis kamatait? Megmondjuk. Az üzemek jövedelméből és államsegítséggel. Ha Sopron ócska, elavult berendezésű és csekély teljesítőképességű villamosüzeméből a város egyetlen év alatt közel hatmilliárdos hasznot tudott kihozni, a villanytelep maga megkeresné a százmilliárdos kölcsön törlesztésére és kamatjára szükséges összegnek a felét- A másik felét részben a meglévő és létesítendő üzemek jövedelmei, részben az állami hozzájárulás fedeznék. Az államsegélyt úgy értelmezzük, hogy az állam mondjon le Sopron nehéz, elviselhetetlen gazdasági válság hullámverései között küzködő lakosságából kisajtolt sok, milliárdos évi adóbevételek egy részéről s adja vissza készpénzben a vergődő, de új életre ébredő városnak a hasznos beruházásokra fordított kölcsön terhének törlesztésére. Ezzel két célt érnénk el Lenne pénz és fedezet az új városfejlesztési program , realizálására és menten megszűnne az a kiáltó igazságtalanság, hogy a mai nehéz, idők viharzásaitól földre sújtott nemzedék viselje egy olyan városfejlesztési program szédítő számlaterhét, amelynek áldásos és ízes gyümölcseit főleg a jövő nemzedék fogja élvezni. Sopronnal szemben hálakötelességei vannak az államnak, mely eddig csak egy ékes babérkoszorúban nyilvánult, amelyet a hűséges város homloka köré font a kormány keze. Ha Sopron leveti a szemérmetesség köntösét és megmutatja a testén tátongó súlyos sebeket, lehetetlennek tartjuk, hogy a kormány ne két kézzel karolna az elesett város hóna alá, ne segítene talpra állani. Lehetetlennek tartjuk, hogy az államkasszából, mely sokszor sarkig kitárul, ha — tesszük — Lillafüred kiépítéséről van szó — ne juttatna a nyugati magyar végvár megmentésére is milliárdokat. Ha a törvényhatósági bizottság egységes állás-, foglalással fog segítségért könyörögni a kormányhoz, ha nem egyes pártok, kasztok, csoportok kérnek gyógyirt a város szörnyű sebeire, hanem"’ a polgárság egyetemének szive dobogja a felirat papírjára Sopron segítségért sikoltását, még Bud pénzügyminiszter 141 is,;-- '»kyiek pedig úgy mondják poltpSulensnékeres van a szive •'bélyén — megindult lélekkel fog tárcája dús tartalmából a léldre rgakadt határszéli Sopron felsegítéséreis juttatni valamit azokból a megszámlálhatatlan millidolokból, amiket e halódó város kin verejtékezik évről-évre az állam feneketlen adókaszszájába. . . Sopron öt éve hallatja szivettépő jajjait, öt éve sikoltja segélykiáltásait az ország fülébe és nem jön sehonnan segítség. Még szerencse, hogy pompás levegőnk van, különben nem tudjuk, mibe kiabálnánk panaszainkat, sirámainkat- Megbukott két bankunk, beszánt több iparvállalatunk, a megmaradottak csaknem mind redukált üzemmel dolgoznak, lakosságunk száma a tömeges elköltözködések következtében csökken, főiskolánk elnéptelenedik, idegenforgalmunk nincs, vásárpénztárunk felszámol, egyik régi gyártelepünk most készül beszüntetni üzemét. A lassú sorvadás, a tüdővész hervasztó tűzrózsái gyulldoznak ki ványadt arcunkon. Elhervadunk, elpusztulunk, elveszünk, csendes fehér halállal, ha mielőbb nem segítünk magunkon. Üljenek össze a közgyűlési pártok vezérei békekonferenciára s fogjanak kezet Sopron megmentésére. A törvényhatóság, élén Sopron legmelegebb szivűbb barátjaival és pártfogóival, Simon főispánnal, Thurner polgármesterrel, Herrmann kereskedelemügyi miniszterrel, öször dr. képviselővel és Sopron díszpolgárával, Klebelsberg kultuszminiszterrel, tárják fel Bethlen miniszterelnök és Bud pénzügyminiszter elölt Sopron üszkösödő sebeit és terjesszék eléjük az operáció, a gyógyítás módjait. Ha ölbe teg kezekkel csak sírunk és jajgatunk és nem cselekszünk, soha nem kelhetünk ki kórágyunkból, melybe Trianon tagjója, az állam és önmagunk tehetetlensége taszította a megmaradt Magyarország legszebb és legértékesebb városát, a babérkoszorús Sopront.