Sopronvármegye, 1927. július (30. évfolyam, 146-171. szám)

1927-07-01 / 146. szám

2 gépészmérnök Meszlen, Teke László kör­jegyző Dudar, Wagner József ev. lelkész Alsónána, dr. Weisz Jenő ügyvéd Bpest, dr. Zoltán Samu orvos Sopronlövő. A tíz évvel ezelőtt érettségizettek közül dr. vi­téz Nagy Jenő Miklós orvos Szombathely, Balogh Lajos gazdatiszt Sopronkövesd, dr. Zergényi Pál ügyvéd Sopron, Patthy Ist­ván földbirtokos Bük, Szilvássy Dénes földbirtokos Farád, Szigeti Béla földbirto­kos Répcelak, Ébenspangl Károly főhad­nagy Körmend. A líceum udvaráról délelőtt tíz óra­kor a templomba vonultak az öreg diákok. Ott az egyházi ének elhangzása után Kapi Béla püspök, mint a 30 évvel ezelőtt érett­ségizettek egyike intézett az összegyülők­­hez az oltár elől gyönyörű beszédet s mondott áhitatos imádságot. A Himnusz eléneklése után visszatértek az öreg diákok a liceumba s ott a tornacsarnokban gyűl­tek össze, ahol a találkozóra összegyűltek nevében Geisztlinger Pál felsőőri ev. lel­kész tolmácsolta az egykori tanítványok háláját az Alma Mater iránt s üdvözölte a líceum tanári karát. Az iskola és tanárok nevében Hollós János köszönte meg az üd­vözlést, ígéretet téve arra, hogy azt a ha­gyományos szellemet, mely évszázados öröksége a líceumnak, továbbra is gondo­san ápolni fogják. Az üdvözlések elhangzása után a Lí­ceumi Diákszövetség tartotta meg közgyű­lését. Ziermann Lajos ev. lelkész, kormány­főtanácsos, a Diákszövetség alelnöke me­leg szavakban emlékezett meg a Szövetség halottairól, a Szövetség megteremtőjéről s érdemekben gazdag titkáráról, Hetvényi Lajos líceumi vallástanárról és a Szövet­ség elnökéről, dr. Vrchovszky Károly tör­vényszéki elnökről. A ügyeletes szavakat a közgyűlésen résztvevők helyükről felállva hallgatták végig. A megüresedett elnöki ál­lásra a közgyűlés egyhangúlag dr. Töpler Kálmán kormányfőtanácsos, ny. polgár­­mestert, a titkári állásokra Németh Sá­muel igazgatót és Magassy Sándor líceumi vallástanárt választották meg. A számadá­sok előterjesztése után a hősök emléktáb­lájához vonultak a résztvevők, ahol az egyes évfolyamok képviselői mindenkit mélyen megindító szavak kíséretében tet­ték le elesett osztálytársaik emlékére ko­szorújukat. A harminc évvel ezelőtt érett­ségizettek­ koszorúját Zaga Nándor erdő­mester, a huszonöt éve érettségizettekét Novák Elek ev. lelkész, a húsz éve érettsé­gizettekét Bojtos László ev. lelkész, a tíz éve érettségizettekét pedig dr Zergényi Pál ügyvéd helyezte el. A kegyeletes és meg­ható ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget. Délben a Pannóniában ebédeltek az öreg diákok s kitűnő hangulatban ma­radtak együtt a fehér asztalnál sokáig. I­ hiszöríilisben is elírhetettes szolingeni acélárukban csak a legjobb ás a legfinomabb kapható. Borotvákat, ha­vá­­gógépeket, gh­ettepengéket ás husdrlöket szakszerűen kászárol Lancsarics Vendel nőkSnfirot és lodrin­all cikkek raktira Szombathely. Brenner lápos-u-1. SOPRONVARMEOYE 1927. julius 1. A magyar ember is­­ egyesülni élet Amit az ember nem tanult vagy meg nem szokott, ahhoz rendesen nem ért. A magyar közönség nagy része sem tudja, hogy az egyesületekkel szemben milyen magatartást illik és kell tanúsítania. Eb­ben a tekintetben oktatsára, felvilágosítás­ra szorul. Mert hiszen a magyart nem ne­velték egyesületi életre. Akik az egyesü­leti életének a szervezői s vezetői lehettek volna, azok a magyar népet, sok századon át, nem szerették s nem is törték magukat a művelésén. Így jutottunk el odáig hogy a vasúton mindannyian külön szakaszban szeretnénk utazni s a vendéglőben a kü­lön asztalt keressük. Az osztrák szomszéd már haladottabb. Őt nem az üres szakasz, üres asztal csalogatja, hanem ellenkezően a társaság, ő szeret emberek közt lenni, mi ellenben egymagunkban szeretünk ko­­morkodni! Hja! Voltak idők, mikor a ma­gyarnak nem is volt tanácsos társaságban lennie (pl. Rákóczinak és Bercsényinek), mert kémek leselkedtek rája. Azokban a szomorú századokban alaposan szétreb­­bentettek bennünket, ésannyira, hogy még most is kerüljük egymást. Nem szégyenünk, de hibánk, melyet meg kell szüntetnünk. Ezen értekezésünk megírására ugyan legutóbb történt események szolgáltatták az alapot, mindazonáltal nem személyes­kedünk, hanem általánosítunk, tudva hogy mindenütt ugyanazok a panaszok. Tehát kedves magyar véreink, ha egy egyesületbe harminc negyven vagy még több tisztességes, dolgos ember tömörül, evvel a tömeg érdemes emberrel nem illik úgy elbánni, mint ahogyan gyermekko­runkban pajtáskodtunk a játszótársunkkal. A jelentéktelen egy ne hányjon fittyet a jelentős soknak, a kicsike a nagynak, a csöpp érték a nagy értéknek. De tovább is van. Nemcsak annak az egyesületbe tömörült nagy emberi ér­téknek jár ki minden, csak kissé nevelt egyes embertől is a teljes tisztelet, hanem annak az együttes, nemes munkának is, a­melyet az egyesület tagjai vállvetve végez­nek Ez előtt tessék csak meghajolni! Aki eddig még nem tudta, hogy ez így illik, ta­nulja meg! Beszéljünk például az énekkarokról. Sok derék embernek sok idejébe, fáradsá­gába és — higgyék meg — anyagi áldoza­tába is kerül, míg a közönség gyönyörköd­tetésére, lelkének nemesítésére szánt dalo­kat begyakorolja. És ha egy ilyen énekkar valamely előadásán vagy ünnepélyén köz­reműködésre fölkér valakit a közönség köréből, annak az egyesnek illik ezt a fölhívást a legnagyobb tisztelettel elfogad­nia, bármely kis szerepet szántak is neki. És nem álik egyesülettel szemben rátarti­­ságot tanúsítani. Mert az egy, csak egy... Utalunk Magyarország első emberének a példájára, aki jelentéktelen községek szo­bor leleplező ünnepélyein is megjelenik, ha teheti. Utalunk a felső osztályok példá­jára, akik szintén készségesen elfogadják a községek vagy egyesületek meghívásait. Elfogadják, mert tudják, hogy erkölcsi testületeket nem szabad visszautasítani. Mert az a visszautasítás lebecsülése mind­azoknak, akik az egyesület tagjai és lebe­csülése az egyesület munkájának is. Ez pedig súlyos erkölcsi vétség. Ennélfogva, kedves kis falusi és vá­rosi leánykák és hölgyek, tessék csak az egyesületekkel szemben olyanféle tiszte­letet tanúsítani, sőt nagyobat, mint hajdan a tanítóik, tanáraikkal szemben. Mert ez annak a sok derék embernek s derekas munkájuknak kijár. Menyemnek mondtam, napom is ért­het belőle. Az egész közönségnek is kö­telessége az egyesületek támogatása, mert hiszen az egyesületek nem magukért van­nak, hanem a közönségért. Az egyesületek nem is a magukéi, hanem mindig azoké a községekéi, amelyekben vannak. A Férfi dalkör Soproné, nem Kapuváré. Törődjék tehát a közönség, község, város az egyesü­leteivel. Segítse a munkájukban önkéntes ajánlkozással fuvarral, munkával. Az egye­sületek bizonyosan hálásak lesznek s a község mind nagyobb erkölcsi érték bir­tokába jut. Ott boldogulnak ez egyesületek, ahol a közönség úgy beszél róluk, hogy a mi dalárdánk, a mi szövetkezetünk, a mi önsegélyző egysületünk. Sajnos, ma még inkább csak azt halljuk, hogy az én dalár­dáim, az én szövetkezetem, mert többnyi­re csak egy dolgos híve van az ügynek. Alakítsunk egyesületeket támogassuk őket és viselkedjünk tisztelettel velük szemben. Az egyesületek tagjainak, vezető­ségének úgyis elég nehézséget kell leküz­deniük, ne súlyosbítsuk ezeket még jogo­sulatlan rátartisággal vagy iskolázatlan­ságra valló semmittevéssel. R. J. Ni­keidfidnek az erszigestenniszveruk­ik a korcsolyázó egyesület pályáján. A versenyek vidéki résztvevői rész­ben már tegnap délután és este megérkez­tek, részben a ma reggel érkező vona­tokkal jönnek. A rendező­bizottság min­den intézkedést megtett, hogy a versenyek simán bonyolttassanak le. Ha a versenyek páros játékosainak nevére esik a szemünk, igen érdekes, hogy kik kerültek össze a nagy bajvívás együttes küzdelmét végig harcolni. Vághy Béla kormányfőtanácsos az ifj. versenyek győztese számára tegnap szén tiszteletdíjat hozott az igazgatósági irodában már összegyűjtött tiszteletdíjak sorába. És nagyértékű tiszteletdíjat kül­dött Nagy Elek, a magyar kormány vati­káni követe is. A versenyrendezőség a zsűri tagjai számára külön helyet biztosí­tott. A versenyek ma délelőtt 9 órakor kezdődnek és délután 3 órakor folytatód­nak. A három nap alatt le kell bonyolí­tani a versenyeket, de ha nem sikerülne, abban az esetben mindaddig folytatni kell, míg a győztesek nem fejezik be játé­kukat, hogy a közönség el ne essék éppen a legértékesebb és legizgalmasabb küzdel­mek látásától. A versenyek napi belépő­díja 1 P, a versenyek egész tartamára szóló belépőjegy ára 2 P. I Sarolta és F. N.­­ iflofi­kerlkpírok Magyarország kizárólagos ( Várkerület 88. i­ánt.­­ vezérképviselete és gyári alkatrész raktára K­ifi- Götzl József­­ gépipari vállalata ? Szombathely.­­ Oldalkocsik, mindennemű felszerelési cikkek­­ nagykereskedése. — Speciális lavitaműhely.­­ Kerületi képviselet és mintaraktár SUGAR- BRAUN Scroll Figyelem ! ön sok Flik­y elemi megtakarítani, akkor­­lessen és vegye óráit, ékszere­it Gruber Dávid Várkerület 33. sz- a ékszerüzletében Ugyanott óra- és ékszerjavítások jól és pontosn eszközöltetnek. Az órák és ék­szerek javításához 36 évi gyakorlatom elégség. Tisztviselőknek, katonáknak és­ diákoknak minden vételnél és javításoknál nagy kedvezmény Pntw tiara taiei k­yslsl

Next