Sopronvármegye, 1927. szeptember (30. évfolyam, 195-218. szám)
1927-09-01 / 195. szám
_XXX_4vfetyEsa, 19S *xaw. ára 16 fillér« Csütörtök 1927. szeptember 1. OPRONVARMEGYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy hónapra---------------— 2*80 pengő Negyedévre----------— — 800 pengő Vasárnapi szám 1 hónapra 1— pengő POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatalt SOPRON Várkerület 117. (Szentgyörgy-ucca 11.) Telefon 524. Fiékkiadóhivatal CSORNA, Erzébet-acca terristi miniszterelnökhelyettes rendet teremt az IDUSZ körül. A küldöttségben részt vett a soproni ipartestület elnöke is. Az Ipartestületek Országos Szövetségének egy 20 tagú küldöttsége kereste fel Pálfi Dániel vezetésével Vass József dr. helyettes miniszterelnököt, hogy az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének ügyét, amely a székesfehérvári országos nagygyűlésen botrányszerű kitörést idézett elő, hivatalos úton rendezzék, továbbá arra kérjék a népjóléti minisztert, hogy az iparosok nyugdíjintézményét mielőbb juttassa a megvalósulás stádiumába. A küldöttségben, melynek tagjai az ország nagyobb ipartestületeinek az elnökei voltak, részt vett Kiniczky Antal, a soproni ipartestület elnöke is, aki tegnap érkezett haza Budapestről, s a miniszterelnöki audienciáról a következőket mondotta el munkatársunknak. — A székesfehérvári országos iparoskongresszuson, mint ismeretes, nagy támadást intéztek az IOKSz ellen, amelynek elnöke Hadik János gróf. A támadás súlyos vádakkal illette az Iparosok Országos Központi Szövetségét, amely hivatáséval meg nem egyező működést fejt ki. Elsősorban azért kerestük fel tegnap a miniszterelnökhelyettest, hogy az IOKSz ügyét, amely az ország iparossága közt most ilyen nagy vihart támasztott, tisztázzuk s felkérjük az iparosság kezéből kicsúszott IOKSz újraszervezésének rendezésére. Vass József kijelentette a küldöttség előtt, hogy ezt az ügyet mielőbb rendezni fogja, mert valónak látja azt, hogy a kisiparosság, amelynek segélyezésére alakult az IOKSz, nem szólhat bele annak irányításába. — Igenis tisztázni kell az IOKSz ügyét — mondta a küldöttségnek a miniszterelnökhelyettes, hogy azoknak a kisiparosoknak is jusson az állam által az IOKSz útján kiutalt 72 milliárdból, akik nem tagjai a 9 milliárdos deficitet produkáló szövetkezetnek. Azt a kormány ki fogja vizsgálni, hogy hogyan keletkezett ez a 9 milliárdos deficit s végre fogja hajtani az IOKSz újjászervezését. Szeptember 14-én országos értekezletre jönnek össze az ipartestületek elnökei s ezen az értekezleten már határozni forrnak afelől, kikre bízzák a megcsúszott központi szövetkezet vezetését, hogy ott tényleg az iparosság domináljon, amelynek érdekében a szövetkezet megalakult. — A kézműveskamara és az iparosnyugdíjintézmény érdekében tárgyaltam Vass miniszterrel,— mondta Kiniczky elnök. — Mindkettőre nézve kedvező ígéretet kaptunk. A miniszter szavai szerint az Ipartestületek Országos Szövetségét rövid időn belül mint kézműveskamarát üdvözölhetjük. Az iparosok nyugdíjbiztosítására vonatkozólag pedig a következőket mondta a népjóléti miniszter: “ Amint az aggkori biztosításra vonatkozó törvényjavaslat előkészítő munkálatai befejeződnek, hozzáfogok az iparosság nyugdíjkérdésének rendezéséhez is. Mert "azt nem lehet" a munkásbiztosítással egy fazékban kifőzni, ettől teljesen külön akarom megoldani. Az elv az lesz, hogy a nyugdíjbiztosítás kötelező legyen, különben az egész terv megvalósíthatatlan. Két hónap alatt az aggkori munkásbiztosításra vonatkozó számítások készen lesznek, azután hozzáfoghatok ennek a fontos kérdésnek a megvalósításához. — Ilyenformán a legkedvezőbb eredményt könyvelhetjük el — mondja Kiniczky ipartestületi elnök — mert a mi felfogásunk is az volt, amit a miniszter maga is vall, hogy a munkásbiztosítástól különállóan valósuljon meg az iparosok nyugdíjintézménye. Az iparosok küldöttsége tehát megelégedetten távozhatott a miniszteri audienciáról annak reményében, hogy a beígért gyors elintézés valóban rövid időn belül megvalósítja az iparosság három fő kívánságát: az IOKSz újjászervezését, a kézműveskamarát és az iparosok nyugdíjintézményét. Római temetőre bukkantak a soproni Zeisel-malom mögött. Egész múzeumra való régiséget ástak ki a Somfalvi patak medréből. A 100 éves, romantikus Zeisel-malom mögött, mely egyedül, árván terül el Sopron és az osztrák határ között, ez év májusa óta egész nagy munkáshadsereg bontja, csákányozza, talicskázza a földet. A soproni vizma kezdett itt nagyszabású munkálatokba. Egyrészről 100 főnyi munkáscsapattal teljesen rendbehozza "a Somfalvi patakot, melynek makrancossága jó néhány száz soproni gyomrot rontott el az árvizek idején, mikor a patak kiöntött és milliárd meg milliárd bactérium colival megfertőzte a soproni vízvezetéki vizet. A patak szabályozásával a fertőzés veszélyét hárítja el véglegesen a soproni lakosság fejéről a vízmű. Másrészről egy másik munkásszakasz kiépíti az új vízvezetéket egész az osztrák határig. Ezáltal a soproni vízvezeték oly bőségesen lesz ellátva vízzel, ahogy egy magyar városé sincs. A somfalvi patak ártere ugyanis a legbővizűbb vízgyűjtő medencéje Sopron egész vidékének. A hegyek felől ennek az ártérnek alsó rétegeiben szivárog ugyanis a víz a Fertő felé. Ezt a vizet fogják fel a soproni vízvezeték számára. Evégből kiemelték a földből a régi vascsöveket és helyükbe, de sokkal mélyebben, 6 méteres mélységben égetett agyagcsöveket fektetnek le. Ezt a két munkálatot végezteti a vízmű. A Somfalvi patak szabályozása alkalmából érdekes korhistóriai leletekre bukkantak a munkások. A kétezer év előtti Scarbantia táján fejlődött római civilizáció eltemetett emlékei bukkantak felszínre a patak szabályozásánál. Eleinte csak rengeteg római pénz került elő a csákányok nyomán, ezenkívül római harci szerszámok, kardok, lándzsák, sarkantyúk, függők, háztartási cikkek, amphorák stb. . . Emberi csontokra is akadtak, de nem találtak egész emberi csontvázakra. Pár nappal ezelőtt az egyik munkás csákánya, mikor a patak medrét hasította, egy kemény tárgyba ütközött. Mikor jobban körül kotorták a kemény tárgyat, látták, hogy egy hatalmas sziklalap fekszik a patak medrében. A szikla hat méter hosszú volt, egy méter széles és jó 20 cm. vastag. Nagy erőfeszítés után sikerült helyéből eltávolítani. Ekkor látták, hogy a sziklalap egy kriptaalakú üreget fedett, melynek mind a négy fala sziklából volt A munkások között óriási izgalom vált úrrá. Az egyik ugyanis azt találta mondani, hogy biztosan Attila sírját fedezték fel, hisz az is patak medrében temetkezett. Ahányan voltak, mindegyiknek eszébe jutott a néphit, mely már évszázadok óta azt meséli, hogy Attila sírja Ágfalva körül van így hogy ne lett volna meggyőződve mind a száz kincsvágyó, jámbor munkás, hogy Attila vasból, ezüstből és aranyból való hármas koporsóját rejtegeti a patak fenekén elrejtett üreg. Lázas izgalommal kezdtek a kripta kikutatásához és nagy volt a csalódás, mikor emberi csontvázakon kívül mást nem találtak. Felcsillant egyiken a remény akkor, mikor az egyik koponya fogai között egy pénzdarabot vett észre, azt hitte arany bőr van. Elkeseredve dobta el azonban a pénzt, mikor rájött, hogy csak hitvány rézpirula volt, amit egy régi scarbantiai római polgárnak dugtak a szájába, hogy legyen mivel kifizetni a fuvardíjat az öreg, mogorva Charonnak, ki a Styx folyón szállította át az ókori lelkeket Hades birodalmába. Ha akkor tudták volna, hogy a rézpirula nem Charonnak, hanem egy soproni poncichter-utóduknak fog majd jutni, bizonyára nem dugták volna az alvilági utas szájába. A munkások nem is akarják elhinni most se, hogy római sír volt az, amire találtak. Szentül meg vannak győződve, hogy Attila sírját ásták ki, csak úgy látszik szerencsésebb halandók pár évszázaddal ezelőtt már kiásták a sirt, az aranyat, ezüstöt drágaköveket elvitték és csak Attila apánk zörgő csontjait hagyták ott. Mikor tegnap künnjártunk a kikericshimezte patak partján, még mindig az Ősöket szidták, kikben nem volt annyi becsület, hogy legalább az ezüst koporsót hagyták volna meg az egyszer majd itt gürcülő utódoknak. Alkalmunk volt beszélgetni Mildschütz Gyula erdőmérnökkel, aki a munkálatokat vezeti. A mérnök elmondta, hogy csakugyan akadtak egy hatalmas régi sírra, csontokra, régiségekre. A talált pénzeket tárgyakat összegyűjtik és a végén beadják a városi múzeumnak. Mivel azonban ők csak patakot szabályoznak és nem archeológiai ásatásokat végeznek, nem is kutattak tovább sírok után, bár valószínűnek látszik, hogy szerte a földeken még sok ilyen sír van. Erre vall az is, amit egy öreg csősz beszélt nekünk. Elmondta, hogy a Somfalvi patak körül egy régi-régi temető van. A szántásokban majdnem minden évben felvet az eke egy-egy sírt. Ebből is látszik, hogy ősrégi temető fölött nőnek a búzatáblák a Zeisel malom mögött. Érdemes lenne egyszer már feltárni a Sopron könyékén levő összes régi római temetők sírjait, deha sok felbecsülhetetlen érték kerülne felszínre. Évtizedekig táplálkozhatna belőle az archeológia vérszegény irodalma. .