Sopronvármegye, 1927. szeptember (30. évfolyam, 195-218. szám)

1927-09-01 / 195. szám

_XXX_4vfetyEsa, 19S *xaw. ára 16 fillér« Csütörtök 1927. szeptember 1. OPRONVARMEGYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy hónapra---------------— 2*80 pengő Negyedévre----------— — 800 pengő Vasárnapi szám 1 hónapra 1— pengő POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatalt SOPRON Várkerület 117. (Szentgyörgy-ucca 11.) Telefon 524. Fiékkiadóhivatal CSORNA, Erzébet-acca terristi miniszterelnökhelyettes rendet teremt az IDUSZ körül. A küldöttségben részt vett a soproni ipar­testület elnöke is. Az Ipartestületek Országos Szövetsé­gének egy 20 tagú küldöttsége kereste fel Pálfi Dániel vezetésével Vass József dr. helyettes miniszterelnököt, hogy az Iparo­sok Országos Központi Szövetkezetének ügyét, amely a székesfehérvári országos nagygyűlésen botrányszerű kitörést idézett elő, hivatalos úton rendezzék, továbbá ar­ra kérjék a népjóléti minisztert, hogy az iparosok nyugdíjintézményét mielőbb jut­tassa a megvalósulás stádiumába. A kül­döttségben, melynek tagjai az ország na­gyobb ipartestületeinek az elnökei voltak, részt vett Kiniczky Antal, a soproni ipar­testület elnöke is, aki tegnap érkezett haza Budapestről, s a miniszterelnöki audien­ciáról a következőket mondotta el munka­társunknak. — A székesfehérvári országos iparos­­kongresszuson, mint ismeretes, nagy tá­madást intéztek az IOKSz ellen, amelynek elnöke Hadik János gróf. A támadás sú­lyos vádakkal illette az Iparosok Orszá­gos Központi Szövetségét, amely hivatásé­val meg nem egyező működést fejt ki. Első­sorban azért kerestük fel tegnap a minisz­terelnökhelyettest, hogy az IOKSz ügyét, amely az ország iparossága közt most ilyen nagy vihart támasztott, tisztázzuk s felkér­jük az iparosság kezéből kicsúszott IOKSz­ újraszervezésének rendezésére. Vass József kijelentette a küldöttség előtt, hogy ezt az ügyet mielőbb rendezni fogja, mert valónak látja azt, hogy a kis­iparosság, amelynek segélyezésére alakult az IOKSz, nem szólhat bele annak irányí­tásába. — Igenis tisztázni kell az IOKSz ügyét — mondta a küldöttségnek a miniszterel­­nökhelyettes, hogy azoknak a kisiparosok­nak is jusson az állam által az IOKSz út­ján kiutalt 72 milliárdból, akik nem tagjai a 9 milliárdos deficitet produkáló szövet­kezetnek. Azt a kormány ki fogja vizsgálni, hogy hogyan keletkezett ez a 9 milliárdos defi­cit s végre fogja hajtani az IOKSz újjá­­szervezését. Szeptember 14-én országos értekezletre jönnek össze az ipartestületek elnökei s ezen az értekezleten már határozni forrnak afelől, kikre bízzák a megcsúszott köz­ponti szövetkezet vezetését, hogy ott tény­leg az iparosság domináljon, amelynek ér­dekében a szövetkezet megalakult. — A kézműveskamara és az iparos­­nyugdíjintézmény érdekében tárgyal­tam­ Vass miniszterrel,— mondta Kiniczky el­nök. — Mindkettőre nézve kedvező ígére­tet kaptunk. A miniszter szavai szerint az Ipartestületek Országos Szövetségét rövid időn belül mint kézműveskamarát üdvö­zölhetjük. Az iparosok nyugdíjbiztosításá­ra vonatkozólag pedig a következőket mondta a népjóléti miniszter: “ Amint az aggkori biztosításra vo­natkozó törvényjavaslat előkészítő munká­latai befejeződnek, hozzáfogok az iparos­ság nyugdíjkérdésének rendezéséhez is. Mert "azt nem lehet" a munkásbiztosítással egy fazékban kifőzni, ettől teljesen külön akarom megoldani. Az elv az lesz, hogy a nyugdíjbiztosítás kötelező legyen, külön­ben az egész terv megvalósíthatatlan. Két hónap alatt az aggkori munkásbiztosításra vonatkozó számítások készen lesznek, az­után hozzáfoghatok ennek a fontos kérdés­nek a megvalósításához. — Ilyenformán a legkedvezőbb ered­ményt könyvelhetjük el — mondja Ki­niczky ipartestületi elnök — mert a mi felfogásunk is az volt, amit a miniszter maga is vall, hogy a munkásbiztosítástól különállóan valósuljon meg az iparosok nyugdíjintézménye. Az iparosok küldöttsége tehát megelé­gedetten távozhatott a miniszteri audien­ciáról annak reményében, hogy a beígért gyors elintézés valóban rövid időn belül megvalósítja az iparosság három fő kí­vánságát: az IOKSz újjászervezését, a kéz­­műveskamarát és az iparosok nyugdíjin­­tézményét. Római temetőre bukkantak a soproni Zeisel-malom mögött. Egész múzeumra való régiséget ástak ki a Som­falvi patak medréből. A 100 éves, romantikus Zeisel-malom mögött, mely egyedül, árván terül el Sop­ron és az osztrák határ között, ez év má­jusa óta egész nagy munkáshadsereg bont­ja, csákányozza, talicskázza a földet. A soproni vizma kezdett itt nagyszabású munkálatokba. Egyrészről 100 főnyi mun­káscsapattal teljesen rendbehozza "a Som­falvi patakot, melynek makrancossága jó néhány száz soproni gyomrot rontott el az árvizek idején, mikor a patak kiöntött és milliárd meg milliárd bactérium coli­val megfertőzte a soproni vízvezetéki vizet. A patak szabályozásával a fertőzés veszélyét hárítja el véglegesen a soproni lakosság fejéről a vízmű. Másrészről egy másik munkásszakasz kiépíti az új vízvezetéket egész az osztrák határig. Ezáltal a soproni vízvezeték oly bőségesen lesz ellátva víz­­zel, ahogy egy magyar városé sincs. A som­falvi patak ártere ugyanis a legbővizűbb vízgyűjtő medencéje Sopron egész vidéké­nek. A hegyek felől ennek az ártérnek alsó rétegeiben szivárog ugyanis a víz a Fertő felé. Ezt a vizet fogják fel a soproni vízvezeték számára. Evégből kiemelték a földből a régi vascsöveket és helyükbe, de sokkal mélyebben, 6 méteres mélységben égetett agyagcsöveket fektetnek le. Ezt a két munkálatot végezteti a vízmű. A Somfalvi patak szabályozása alkal­mából érdekes korhistóriai leletekre buk­kantak a munkások. A két­ezer év előtti Scarbantia táján fejlődött római civilizá­ció eltemetett emlékei bukkantak felszínre a patak szabályozásánál. Eleinte csak ren­geteg római pénz került elő a csákányok nyomán, ezenkívül római harci szerszá­mok, kardok, lándzsák, sarkantyúk, füg­gők, háztartási cikkek, amphorák stb. . . Emberi csontokra is akadtak, de nem ta­láltak egész emberi csontvázakra. Pár nappal ezelőtt az egyik munkás csákánya, mikor a patak medrét hasította, egy kemény tárgyba ütközött. Mikor job­ban körül kotorták a kemény tárgyat, lát­ták, hogy egy hatalmas sziklalap fekszik a patak medrében. A szikla hat méter hosszú volt, egy méter széles és jó 20 cm. vastag. Nagy erőfeszítés után sikerült he­lyéből eltávolítani. Ekkor látták, hogy a­­ sziklalap egy kriptaalakú üreget fedett, melynek mind a négy fala sziklából volt A munkások között óriási izgalom vált úrrá. Az egyik ugyanis azt találta monda­ni, hogy biztosan Attila sírját fedezték fel, hisz az is patak medrében temetkezett. Ahányan voltak, mindegyiknek eszébe ju­tott a néphit, mely már évszázadok óta azt meséli, hogy Attila sírja Ágfalva körül van így hogy ne lett volna meggyőződve mind a száz kincsvágyó, jámbor munkás, hogy Attila vasból, ezüstből és aranyból való hármas koporsóját rejtegeti a patak fene­kén elrejtett üreg. Lázas izgalommal kezdtek a kripta ki­­kutatásához és nagy volt a csalódás, mi­kor emberi csontvázakon kívül mást nem találtak. Felcsillant egyiken a remény ak­kor, mikor az egyik koponya fogai között egy pénzdarabot vett észre, azt hitte arany bőr van. Elkeseredve dobta el azonban a pénzt, mikor rájött, hogy csak hitvány réz­­pirula volt, amit egy régi scarbantiai ró­mai polgárnak dugtak a szájába, hogy le­gyen mivel kifizetni a fuvardíjat az öreg, mogorva Charonnak, ki a Styx folyón szál­lította át az ókori lelkeket Hades birodal­mába. Ha akkor tudták volna, hogy a réz­­pirula nem Charonnak, hanem egy sop­roni poncichter-utóduknak fog majd jutni, bizonyára nem dugták volna az alvilági utas szájába. A munkások nem is akarják elhinni most se, hogy római sír volt az, amire ta­láltak. Szentül meg vannak győződve, hogy Attila sírját ásták ki, csak úgy látszik sze­rencsésebb halandók pár évszázaddal ez­előtt már kiásták a sirt, az aranyat, ezüstöt drágaköveket elvitték és csak Attila apánk zörgő csontjait hagyták ott. Mikor tegnap künnjártunk a kikericshimezte patak part­ján, még mindig az Ősöket szidták, kikben nem volt annyi becsület, hogy legalább az ezüst koporsót hagyták volna meg az egy­szer majd itt gürcülő utódoknak. Alkalmunk volt beszélgetni Mildschütz Gyula erdőmérnökkel, aki a munkálatokat vezeti. A mérnök elmondta, hogy csak­ugyan akadtak egy hatalmas régi sírra, csontokra, régiségekre. A talált pénzeket tárgyakat összegyűjtik és a végén beadják a városi múzeumnak. Mivel azonban ők csak patakot szabályoznak és nem archeo­lógiai ásatásokat végeznek, nem is kutat­tak tovább sírok után, bár valószínűnek látszik, hogy szerte a földeken még sok ilyen sír van. Erre vall az is, amit egy öreg csősz beszélt nekünk. Elmondta, hogy a Som­falvi patak körül egy régi-régi temető van. A szántásokban majdnem minden évben felvet az eke egy-egy sírt. Ebből is látszik, hogy ősrégi temető fölött nőnek a búza­táblák a Zeisel malom mögött. Érdemes lenne egyszer már feltárni a Sopron könyékén levő összes régi római temetők sírjait, deha sok felbecsülhetetlen érték kerülne felszínre. Évtizedekig táplál­kozhatna belőle az archeológia vérszegény irodalma. .

Next