Sorsunk. A Janus Pannonius Társaság folyóirata, 1944 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1944 / 1. szám - Bodnár István: Garay János és költő-barátai
2 BODNÁR ISTVÁN: GARAY JÁNOS ÉS KÖLTŐ-BARÁTAI hogy többet használ lapjának a már akkor ismertté válni kezdő Petőfi, mint a teljesen ismeretlen Pönögei Kis Pál. A hirtelen haragú Petőfi élesen megtámadta e miatt Garayt az Athenaeumban, hiszen épp azért akarta a versek névtelenül való megjelenését, mert Bajza véleményét szerette volna róluk megtudni, aki az Athenaeumban heti szemlét írt a többi lap közleményeiről. Garay egy kicsit ludasnak érezte magát, s veszekedni amúgy sem szeretett, hallgatott tehát. Később Petőfi is megbánta heveskedését, s Garayné révén jó barátok lettek. Az öreg Babocsay, Garay második feleségének édesatyja ugyanis elődje volt az uradalmi inspektorságban az öreg Szendreynek, ezért Petőfi úgy mutatta be Júliáját Garaynénak: íme, — az utódját vettem el! Meleg barátság fejlődött ki közöttük. Garay özvegye sokat mesélt nekem összeköttetésükről. Mint a Garay Album szerkesztője, többször megfordultam Reáltanoda utcai lakásán, s 1893-ban, a szekszárdi Garayszobor leleplezésekor ő is felkeresett Gizella leányával otthonomban. Még most is előttem van sovány, törékeny alakja, amikor budapesti lakásán, az azóta a Szekszárdi Múzeumba került zöld kanapénak bal sarkában üldögélve, csillogó szemekkel beszél Petőfiről, hangsúlyozva, hogy Petőfi tudott gyöngéd, figyelmes és előzékeny is lenni. A betegeskedő Garayval órákig elsétálgatott. Hazakísérte. S mivel Garay beteg, fájó lábának nehéz volt a lépcsőjárás, az emeletre is mindég felkísérte őt. Ott becsengetett, de mire ajtót nyitottak, már nem volt sehol. Bizonyára a köszönő szó elől futamodott meg. A szabadságharc még jobban összehozta őket. Petőfiné Garay lakásán várta meg férjét, amikor az nemzetőrnek felcsapott. Szétválásuk után több levelet vált a két család. Petőfi Garayhoz írt leveléből tudjuk, hogy Júliának menekülnie kellett Erdődről. Debrecenbe ment szüleivel, s véletlenül Petőfit is ott találta. „így Debrecen sivataga, bármint elmélkedes prózaisága felett, mégis termett — virágokat“, — mondja a bókot Garay Petőfihez írott, 1848 dec. 17-én kelt levelében. S mikor Petőfi tudatja velük fia születését, de elfelejti megírni a gyerek nevét, Garay a karácsony napján vett levélre többek közt, tréfálkozva így válaszol: „Gyermekeim nagyon örültek neki, hogy a Petőfi néninek kisfiút hozott a karácsonyi Jézuska, — már mi csak így pápistásan mondjuk, — de azt nagyon restelik, hogy nem írtad meg, hogyan hívják a kis óriást, Bendegúz e vagy Árpád? mert azt hisszük, hogy Fritznek, vagy Ferdinándnak csak nem kereszteltetted? Dezső pedig diadalmasan kifakadt: ,,no majd meglátom, micsoda republika lesz a Petőfi bácsi fiából, ha már engem mindég szekház Ferdinándjával." De azért ma ebédre megisszuk áldomását, a jó szekszárdi aszúból, melyet az ünnepekre kaptam hazulról s melyet már csak azért is el akarunk fogyasztani, hogy belőle Winischgratznak egy csepp se jusson.“ Garayné azt is elmondta nekem, hogy a szabadságharc leverése után Petőfiné ő hozzájuk vitte el férje írásait. De Garay maga is kompromittálva volt, így tehát Horvát Árpád egyetemi tanárhoz utasította a kétségbeesett, feldúlt lelkű Petőfinét, aki mint Horvát Árpád jegyese jött el onnan. Lelki szemeim előtt még most is itt lebeg az öreg Garayné, amint az íróasztal fiókjához tipegett, s egyik kezével eltakarva Júliának onnan elővett levelét, megmutatta nekem a megszólítás szavait: „Kedves szentséges Máriám!" Azóta is kutatok e levél után a Szekszárdi Múzeumnak hagyott Garayírásokban, mert mint akkor Garayné előttem mondta, ez a levél adná meg igazi magyarázatát Júlia korai férjhezmenetelének. Valószínű azonban.