Sorsunk. A Janus Pannonius Társaság folyóirata, 1944 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1944 / 1. szám - ÉLET ÉS IRODALOM
60 ÉLET ÉS IRODALOM a felfogásbeli különbségeket, amelyek az egészséges irodalmat éltetik és színezik, a mienket azonban csak gyöngítik, a Társaság szintézisre, megbékélésre és megbékítésre irányuló szándéka, ha talán nem is egyszerre, máról-holnapra, de meggyőződésünk szerint a legalkalmasabban tüntethetné el. Ez a szándék, ez a messzi cél nézetünk szerint belefér abba azelgondolásba, amely jutalmazásában a Társaságot máris vezette, a jövőben pedig még nagyobb súllyal eshet latba. Mi olyan írókat szeretünk megjutalmazva látni, akik a tehetség elengedhetetlen alapfeltétele mellett, még ha nem is tartoznak szorosan abba a gondolatközösségbe, amelynek érvényesülésétől várjuk mi is a magyarság kiteljesedését, de a magyarság áramkörében élnek, és tiszta szándékkal, becsületes eszközzel, a maguk hite és lelkiismerete szerint szolgálják a magyarság ügyét. Azok, akik jutalmat kaptak, nem olyanok, hogy haszonélvezői szeretnének lenni egy magyar társadalomra felépülő, nemes törekvésnek, írótársaik rovására. Ha jut nekik, s kirekesztés veszélye nem fenyeget, kapják meg ezután is szükségletük és érdemük nagysága szerint a jutalmat, de érezzenek örömet, szándékolják maguk is, hogy a kitüntetés dicsősége minél több magyar tehetséget emeljen a köztudat fényébe. Ha valakinek, nekünk kell megmutatnunk, hogy a mi ölelésünkben azoknak is van megbecsülő hely, — akik hasonlóra nem érdemesítettek: Zsikó Gyula: SZÍNHÁZI LEVÉL. — Korproblémák a színpadon. (Kerecsenyi Kiss Márton: Az első. Új Magyar Színház. — Herczeg Ferenc: Fecske és denevér. Pesti Színház. — Zilahy Lajos: Fatornyok. Nemzeti Kamara Színház). — A színpad nem annyira szószék, mint Bernard Shaw gondolta, hanem inkább társadalmi problémák kísérleti laboratóriuma, amint ezt, s épp a görög tragédia kapcsán, Hermann Bahr szellemesen kifejtette. S a problémamegoldásért a színpadon művészileg felelni kell, nem úgy, mint az esszében. Itt mindjárt meglátszik, lehet-e a kísérletből élet. Legutóbb egymásután három magyar bemutató is kényes társadalmi problémákat érintett. Kerecsendi Kiss darabja, Az első, a férfit házasság előtt gyermekkel megajándékozó szerető mérkőzését a meddő felességgel. A darab a férfi gyermekutáni vágyakozásából indul, s így kelleténél nyilvánvalóbb a célzatosság, a „minél több magyar gyereket" ügyének szolgálata. A problémát tehát észrevétlenebbül is bevezethetné ugyan, igaz viszont, hogy ha már egyszer a színpadon van, olyan élettel tölti meg azt, hogy egy-kettőre elfelejtjük, mennyire tételszerűen, a hajánál fogva került oda. A szerző igen jó érzékkel úgy veszi el a propagandaízét ennek a problémafelvetésnek, hogy a termékenységet egybekapcsolja, azonosítja az életteljességgel. A friss, gáttalanul áradó élet s a megrekedt, megkötött küzdenek egymásal. A légkör átforrósodik, s a szereplőket pehelyként ragadja magával a nyári vihar forgószele. Jól ért a figyelem lekötéséhez és az érdeklődés ébrentartásához: a férfi nem tudja, hogy a saját gyereke került a házhoz a felesége által befogadott, falujából való summás lány fattyában. Gyűlöletbe fordult szerelemmel veti meg a megesett lányt, aki a gyereke apját jött keresni, de látva, hogy már nős, büszkén megőrzi a titkát, csak a névről ismeri fel azután az apa a gyereket, megszégyenülten, magáénak. A feleség neszel valamit, de nem a teljes igazságot. Hajlandó lenne kockázatos műtétnek is alávetni magát, csakhogy felvehesse a versenyt a házában kiviruló termékeny élettel, amely a férjét szemlátomást magához bűvöli. Hatalmába ejti annyira, hogy már neki engedné menni az asszonyt a halálos kockázattal járó operációnak. Súlyos szenvedélyekkel terhes a levegő, amikor lecsap a villám, a becsmérelt leányanya, amikor a feleség kiutasítja azzal, hogy különb gyerekkel ajándékozza meg a férjét, azt vágja oda. „Ennél különb-