Nádori László (szerk.): A sport és testnevelés időszerű kérdései, 10. (Budapest, 1974)
Dr. Nagy György: Az állóképesség pszichológiai szempontjai
Az állóképesség pszichológiai szempontjai írta DR. NAGY GYÖRGY Országos Pedagógiai Intézet Testnevelési Tanszék ,,Állóképességnek nevezzük az embernek azt a képességét, amelylyel valamilyen tevékenységet hosszabb időn át tud végezni a tevékenység hatásfokának csökkenése nélkül. Másképpen kifejezve az állóképesség az a képesség, amellyel az elfáradásnak ellen tudunk állni. A fáradtságnak négy alaptípusát lehet megkülönböztetni: 1. Szellemi fáradtság. Előfordulhat például matematikai feladatok megoldásánál, vagy sakkozás közben. 2. Szenzoros fáradtság. Ezzel akkor találkozunk, amikor az analizátorokat igénybe veszi a tevékenység. (Például: a látási analizátor elfáradása sportlövőknél.) 3. Emocionális fáradtság. Intenzív emocionális élmények következménye. A fáradtság emocionális összetevőjével mindig számolnunk kell. Előfordulhat például, ha a sportoló jelentős versenyen indul, továbbá, ha olyan gyakorlatokat végez, amelyek a félelem leküzdésével járnak. 4. Fizikai fáradtság.” Az izomtevékenység által kiváltott fáradtságot jelenti.” (Koltai Nádori: Sportképességek fejlesztése. Sport Budapest 1973.) Az edzéselmélet előbbi meghatározását alapul véve tehát azt mondhatjuk, hogy az állóképesség pszichikai lényege az elfáradás következtében fellépő belső gátlások leküzdése. Mielőtt azonban ezeket a gátlást jelentő tényezőket és leküzdésük módjait elemeznénk, vizsgáljuk meg, hogyan éli át a fáradtságot a versenyző? (Picotti, G. 1967.) A sportoló a versenyen — önértékelésének megfelelő igényszintjét figyelembe véve — kitűzött célját el akarja érni. Aktivitása közben lép fel a fáradás, amely fizikai képességeinek ♦